FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (3677/2004)
3.Kf.27.245/2003/5.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Antal Péter ügyvéd (4028 Debrecen, Magyari u. 13/B.) által képviselt Bábolna Képalkotói Diagnosztikai Központ-DOTE Egészségügyi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (4000 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. március 6-án kelt 25.K.33.275 /200215. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 19 000 (tizenkilencezer) forint fellebbezési részilletéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Debreceni Egyetem Orvos és Egészségtudományi Centrum mint ajánlatkérő 2002. szeptember 4-én nyílt közbeszerzési eljárást indított hagyományos és digitális képalkotó diagnosztikai vizsgálatok, valamint intervenciós radiológiai beavatkozások végzése tárgyában. Az ajánlatkérő általa kibocsátott dokumentáció ellenértékének átutalásáról a felperes 2002. szeptember 5-én intézkedett, azt ugyanazon hó 10-én át is vette, majd 2002. szeptember 27-én előterjesztette az ajánlati felhívást kifogásoló jogorvoslati kérelmét.
A jogorvoslati kérelmet az alperes érdemi vizsgálat nélkül, a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 79. § (7) bekezdésére hivatkozással elkésettség miatt elutasította arra figyelemmel, hogy az ajánlati felhívás és dokumentáció birtokában 2002. szeptember 10. napjától számított 15 nap állt nyitva a kérelem benyújtására. A mulasztást nem indokolhatta az a körülmény, hogy a felperes állásfoglalást, illetőleg bizonyítékot kívánt beszerezni.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárásra kötelezés iránti kereseti kérelmét alaposnak találta. Megítélése szerint a felhívás közzététele, illetőleg a dokumentáció átvételének ténye önmagában még nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok tartalmát a lehetséges ajánlattevő nyomban megismeri. Kiemelte, hogy miután a felperes jogorvoslati kérelmében az ajánlati felhívás jogellenes tartalmát kifogásolta, a jogorvoslati határidő számításánál a Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontját kell alkalmazni, amely szerint a jogsértő esemény bekövetkezésének az ajánlattételi határidő lejártának napját kell tekinteni. Ehhez képest pedig a felperesi jogorvoslati kérelem határidőben előterjesztett volt. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra, hogy a szubjektív határidő értelemszerűen csak a törvénysértő esemény bekövetkezésének időpontjában kezdődhet legkorábban, mivel egy, még be nem következett eseményről tudomást sem lehet szerezni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérve, az alperes terjesztett elő fellebbezést. Vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontjának értelmezése körében azzal, hogy annak elfogadása azt eredményezné, hogy az ajánlattételi határidő lejártát megelőzően a felhívás és a dokumentáció nem lehetne jogsértő. Ezzel ellentétben a hivatkozott rendelkezés azt hivatott kifejezni, hogy az ajánlattételi határidő az a legvégső időpont, amelyet követően nem vonható kétségbe a felhívás, illetve a dokumentáció jogsértő volta, mivel ezen időpontig az ajánlatkérő jogszerűen módosíthatja is az ajánlati felhívását, illetőleg dokumentációját. A szubjektív határidő vizsgálatánál a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutása a döntő. Ez pedig a felperes esetében 2002. szeptember 10. napja. Az alperes nem tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek, hogy a felhívást, dokumentációt az ajánlattevők mikor tanulmányozzák át, illetőleg számukra mikor tudatosul a közbeszerzési eljárásban bekövetkező esemény, hiszen a jogsértés ekkor még csak vélelmezhető, mert azt csak a lefolytatott eljárás során hozott határozat, illetve bírósági jogerős ítélet állapíthatja meg. A szubjektív határidő nem a vélelmezett jogsértést felperes számára megalapozó bizonyítékok beszerzésének időpontjától számít, hanem magának az eseménynek kell az eljárást kezdeményező tudomására jutnia.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése alapos.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint az alperes eljárása kérelemre vagy hivatalból indul meg. Kérelemre indult eljárás esetén a (7) bekezdés rendelkezései értelmében az eljárást a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kezdeményezni. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. A (8) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (7) bekezdés szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni:
a) jogellenes tartalmú felhívás, illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő le jártát;
b) az előírt határidőnél később közzétett hirdetmény esetén a hirdetmény megjelenését;
c) közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetén a szerződés megkötését.
A (9) bekezdés rendelkezése alapján a jogorvoslati eljárást azonban a jogsértő eseménnyel előidézett állapot fennállása esetén a (8) bekezdésben meghatározott időpont előtt is meg lehet indítani.
E rendelkezésekből megállapíthatóan a Kbt. az eljárásjogokban egyébként nem szokatlan módon a jogorvoslati kérelem előterjesztésére szubjektív és objektív határidőt állapít meg. A két határidő számításának kezdetére a Kbt. eltérő terminológiát használ, amikor is a jogsértő eseményhez kapcsoltan a szubjektív határidő kezdetét a tudomásra jutáshoz az objektív határidő kiszámításának kezdő időpontját annak bekövetkezéséhez köti.
A Kbt. hatálya alá tartozó beszerzésekkel kapcsolatos valamennyi, a Kbt. által szabályozott eljárási cselekményhez fűződhet jogsértés. Mivel a jogorvoslati kérelem benyújtását kiváltó jogsértő esemény nem minden esetben határozható meg egyértelműen, a törvény az ilyen jellemzően előforduló, illetve a folyamatosan fennálló jogsértések esetei közül kiemel néhányat és pontosan meghatározza a jogsértés bekövetkezésének időpontját. A Kbt. 79. § (7)-(9) bekezdéseinek rendelkezéséből következik, hogy az utóbbi jogalkotói segítség azonban csak az objektív jogvesztő határidők végső időpontjának meghatározására vonatkozik, a szubjektív határidő számítását nem érinti, annak megállapítására változatlanul a (7) bekezdés rendelkezései irányadóak és alkalmazandóak. Ezért tévesen mutatott rá az elsőfokú bíróság a jogsértő esemény bekövetkezése és a tudomásszerzés összefüggéseire. A fenti rendelkezések helyes értelmezése szerint ugyanis a Kbt. 79. § (7) és (8) bekezdésében alkalmazott "esemény bekövetkezése" kitétel egy jogi kategória, amelyet a jogszabály az objektív határidő megállapítására alkalmaz.
A jogsértő esemény az ajánlati felhívás kibocsátása volt, ezért a perbeli esetben irányadónak azt kellett tekinteni, mikor kerültek a szükséges dokumentumok a felperesnek a birtokába. Helyesen határozta meg ezt az időpontot az alperes a dokumentáció kézhezvételének napjában, azaz 2002. szeptember 10-ében. A szubjektív határidő számítása szempontjából nincs és nem is lehet relevanciája annak, hogy a kérelmező az ajánlati felhívást, illetőleg a dokumentációt mikor tanulmányozta át, és az sem releváns, hogy mikor vélte elérkezettnek az időt a feltételezett jogsértés ismeretében arra, hogy ellene jogorvoslati eljárást indítson. Ez a gyakorlat ugyanis azt eredményezné, hogy a Kbt. azon kitétele, amely a szubjektív határidő kezdetét a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számítja, alkalmazhatatlanná válna, hiszen az a kérelmezők szervezeti működéséhez igazodna, illetőleg a természetes személy tudatában rejlő októl függne.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és a 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára együttes első és másodfokú perköltség megfizetésére.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja értelmében köteles az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési részilleték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2004. március 17.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró