LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4113/2004)
Kf.III.37.781/2002/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth László ügyvéd (1061 Budapest, Andrássy út 31.) által képviselt MÁV Rt. (1062 Budapest, Andrássy út 73-75.) I. r., Szíjártó Lajos (1011 Budapest, Hunyadi J. u. 12-14.) II. r. felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.35.944/2000. számon megindított perében ugyanezen bíróság 2000. év február 19-én kelt 13.K.35.944/2000/18. számú ítélete ellen a felperesek részéről 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán a 2004. év február 24-én - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi továbbá a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperes 2000. október 17-én kelt D-441/16/2000. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő I. r. és a megbízásából eljáró II. r. felperes megsértette a Kbt. 26. § (1) bekezdésének 2. fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdésének c) pontját és az I. r. felperest 1 000 000 Ft, a jogsértésért felelős II. r. felperest pedig 100 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperesek keresetet nyújtottak be a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata érdekében a Fővárosi Bírósághoz, melyben alapvetően eljárásjogi szabálysértésre - indokolatlan hivatalbóli eljárásra és tárgyalás tartására - hivatkozva kérték az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a tárgyalásos eljárás alkalmazása indokolt volt, ezért a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontját nem sértették meg. Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét ítéletével elutasította. Az eljárásjogi szabálysértésekre hivatkozással megállapította, hogy az alperes eljárása megfelelt az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.), illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseinek. Az ügy érdemével kapcsolatos kereseti kérelemre kifejtette, hogy a felperesek az ajánlati felhívással érintett 12 átjáró közül 7 átjárót terveztek megvalósítani pályázati pénzeszközökből. Ezen objektumok tekintetében a tárgyalásos eljárás lefolytatása jogszerű volt, azonban az I. r. felperes saját anyagi eszközei felhasználásával további aluljárók építését összekapcsolta a pályázati pénzekből épült aluljárók építésével kapcsolatos közbeszerzési eljárással, és nem jelölt meg olyan okot, amely indokolta volna, hogy a saját pénzeszközeit a pályázat útján elnyert pénzeszközökkel kapcsolatos eljárás keretében használják fel.
A felperesek fellebbezést nyújtottak be az elsőfokú ítélet ellen és kérték annak megváltoztatását jogi megalapozatlansága miatt. Fellebbezésükben a keresetben előadott eljárási hibákra hivatkozva kérték az elsőfokú ítélet törvénysértő voltának megállapítását. Álláspontjuk szerint az alperes jogellenesen kiterjesztő értelmezéssel alkalmazta a közbeszerzésekről szóló törvény rendelkezéseit és burkolt határidő-módosítással élt.
Az alperes a fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen felderítette. A felperes által megjelölt és a bíróság által mellőzött tanúk a rendelkezésre álló iratokból kitűnően a döntőbizottsági eljárásban a tárgyaláson részt vettek, álláspontjuk kifejtésére lehetőségük volt.
A döntőbizottság elnöke hivatalbóli eljárásindítási jogkörrel rendelkezik, ha a rendelkezésre álló iratokból megalapozottan következtethet a közbeszerzési eljárási szabályok megsértésére.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság pontosan és részletesen feltárt tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy körülményt, illetőleg nem hivatkozott olyan jogszabályi rendelkezésekre, amelyekre a közigazgatási eljárás, illetőleg az elsőfokú bíróság ne tért volna ki és ne adott volna részletező, a jogszabályhelyek pontos megjelölésével alátámasztott magyarázatot.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdése szerint az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
A pervesztes felpereseket a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes perköltségének megfizetésére kötelezte. A felperesek egyetemleges fizetési kötelezettsége a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján kötelezte a fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2004. február 24.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró