FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (4173/2004)
3.Kf.27.229/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Perecz László ügyvéd (3534 Miskolc, Irinyi u. 29.) által képviselt MAIP Miskolc-Alsózsolca Ipari Park Kft. (3571 Alsózsolca, Gyár u. 3.) felperesnek a dr. Deli Betty jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. június 17. napján kelt 13.K.33.355/2001/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám, a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (harmincezer forint) első- és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 Ft (tízezer forint) kereseti és 27 000 Ft (huszonhétezer forint) fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes a Közbeszerzési Értesítő 2001. augusztus 22-i számában nyílt eljárás megindítására ajánlati felhívást tett közzé 400 m út-, gáz-, víz-, szennyvíz-, csapadékvíz- és elektromos hálózat építése tárgyban. A beszerzés tárgyának egy részére is lehetett ajánlatot tenni, út-, gáz-, víz-, szennyvíz-, csapadékvíz, valamint 35 kV-os elektromoshálózat-építés bontásban. A felhívás 14. b) pontja többváltozatú ajánlat tételére is lehetőséget biztosított. A 13. a) pont az ajánlatok elbírálásának szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontot jelölte meg, két részszempontot, az ajánlati árat és a fizetési feltételt határozva meg. Az előbbihez 90 súlyszámot, az utóbbihoz 10 súlyszámot rendelt, az értékelés során adható pontszámokat részszempontonként 0-10-ig jelölte meg. A beszerzés tárgyának első részére 9 társaság tett ajánlatot, néhányan többváltozatú ajánlatot is, köztük a Diamit Rt. A 2001. október 4-én tartott eredményhirdetésen a felperes tájékoztatta a megjelenteket, hogy az értékelés az ajánlati ár részszempontnál sávosan történt akként, hogy 3 millió forint eltérés 1 pont csökkenést jelentett. Ennek megfelelően 10 pontot kapott a 82-85 millió forint közötti ajánlat, 9 pontot a 85-88 millió forint közötti ajánlat, és így tovább. 109 millió forint feletti ajánlati ár esetén 1 pont volt adható. Az ajánlati ár részszempontnál a KV Építőipari Kft. 84 752 177 Ft + áfa alternatív ajánlata 10 pontot, a Diamit Rt. 82 269 756 Ft + áfa ajánlata ugyancsak 10 pontot kapott. A fizetési feltétel részszempontnál a KV Építőipari Kft. 2 db rész- és egy db végszámla ajánlatával 8 pontot, míg a Diamit Rt. 4 db részszámla és 1 db végszámla ajánlatával 6 pontot kapott. Az eljárás nyertese 980 ponttal a KV Építőipari Kft., második helyezettje 960 ponttal a Diamit Rt. volt. A felperes az eljárás nyertesével a vállalkozási szerződést 2001. október 16-án megkötötte. Az eljárás eredményéről összegzés nem készült.
A Diamit Rt. 2001. október 9-én előterjesztett jogorvoslati kérelmének az alperes D.633/10/2001. számú határozatában helyt adott és megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdésére figyelemmel az 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 8 000 000 Ft bírságot szabott ki. Indokolását arra alapította, hogy az ár az ajánlat egzakt része, alkalmas az objektív összehasonlításra. Az ajánlatok között árbeli különbség volt, ennek érzékeltetése a pontszámok kiosztása során követelmény, a felperes által alkalmazott értékelés azonban ennek a követelménynek nem felelt meg. A felperes által is alkalmazhatónak tartott százalékos pontszámítás módszerével elvégezte az ajánlatok értékelését, és ennek eredményeként megállapította, hogy az ajánlati ár részszempontnál a helyes értékelés eredményeként a nyertes kft. 9,7 pont alapulvételével 953 pontot, a kérelmező 960 pontot kapott volna. A kerekítés szabályait mellőzte, mert annak alkalmazása az objektív értékelést lehetetlenné tenné. A fizetési feltételek értékelését helytállónak minősítette. A bírság kiszabásánál figyelembe vette a beszerzés értékét és a jogsértés súlyát.
Az alperes határozata ellen előterjesztett felperesi keresetnek - amely elsődlegesen jogsértés hiánya miatt a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a szokatlanul magas összegű bírság mérséklését kérte - az elsőfokú bíróság részben helyt adott, a határozatot a bírságot megállapító részében hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes mindössze két bírálati részszempontot jelölt meg, amelyek közül a vállalási árat a fizetési feltételektől kilencszer nagyobb súllyal kívánta értékelni, ezért az ajánlatok tartalmi különbözőségének elsődleges, ügydöntő jelentősége van. A hárommillió forintonkénti sávos értékelés ilyen szempontrendszerben nem alkalmas az ajánlatok tartalmi különbözéségének kifejezésére, különös tekintettel arra, hogy az ajánlati árak összegszerű adatok, amelyek összehasonlíthatók. Rámutatott, hogy a felperes már az árak ismeretében jelölte ki a sávokat, így lehetősége volt arra, hogy az egyes ajánlatokat a köztük lévő többmillió forint eltérés ellenére azonos elbírálásban részesítse, és ezáltal az eljárás eredményét a jobb ajánlatot tevő pályázó hátrányára befolyásolja. Megállapítása szerint a felperes értékelése nem felelt meg a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltaknak, ezzel szemben az alperes helyesen értékelt. A pontszámok kerekítése azért nem volt alkalmazható, mert az - a szorzószám nagyságára figyelemmel - egyértelműen az eredmény torzulásához vezetne. Mindezek alapján osztotta az alperes határozatában megjelölt jogszabálysértések megvalósulását. A kiszabott bírsággal kapcsolatosan kiemelte, hogy a mérlegelési jogkör gyakorlása a mérlegelésre okot adó szempontok helyes értékelésén alapul. A bírság az alperes kiszabási gyakorlatában is magas, az azt megalapozó körülményeket az alperes nem nevesítette, csak általános szempontokra hivatkozott, ezért a döntés megalapozottsága nem állapítható meg.
A határozat ellen mindkét fél fellebbezett. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a határozat tartalmazta a bírság kiszabását megalapozó megállapításokat, rögzítette a közbeszerzés értékét, az elkövetett jogsértés súlyát és azt, hogy nem volt lehetőség a reparáció körében a döntés megsemmisítésére. A határozat meghozatalakor még nem volt hatályban a bírság kiszabásánál segítséget jelentő Kbt. 88. § (5) bekezdése. Utalt arra, hogy a bíróságnak nincs teljes körű rálátása az alperes bírságolási gyakorlatára, de annak a konkrét jogvita eldöntésénél egyébként sincs relevanciája.
A felperes fellebbezése az első fokú ítélet megváltoztatására és az alperes határozatának teljes terjedelmében történő hatályon kívül helyezésére vonatkozott. Érvelése szerint az elbírálás során a Kbt. tételes rendelkezését nem sértette meg, az értékelésnél alkalmazott módszer megfelelt az alperes által is elfogadott és alkalmazott gyakorlatnak, egyértelmű jogszabályi rendelkezések hiánya nem róható a terhére, különös tekintettel arra, hogy a pályázat kiírásakor és elbírálásakor még nem jelentek meg a 2001. évi LXXIV. törvény Kbt.-t módosító rendelkezései, amelyek adott ügy problémáit kétségkívül megoldották volna.
A fellebbezésekre ellenkérelmet egyik fél sem terjesztett elő.
Az alperes fellebbezése alapos, a felperes fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a jogsértés megvalósulását illetően hozott döntése is helytálló, az abban foglalt megállapításokkal a Fővárosi Ítélőtábla is egyetért. A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel kiemeli, hogy a beszerzéskor hatályos Kbt. 34. § (2) bekezdése szerint választott a felperes elbírálási szempontot. Az elsőfokú bíróság által is felhívott Kbt. 34. § (3) bekezdése értelmében, ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, meg kell határozni az ennek megítélésére szolgáló szempontokat és a melléjük rendelt súlyszám szerint azok fontossági sorrendjét. A Kbt. 55. § (6) bekezdése alapján az ajánlati felhívásban előre meghatározott értékelési szempontok szerint kell az ajánlatokat elbírálni, adott részszempont tartalmi elemeit a megadott ponthatárok között értékelni, a súlyszámmal megszorozni és a szorzatokat ajánlatonként összeadni. E szabályozás szerint a részszempontok értékelésének módszerét az ajánlatkérő szabadon választhatja meg. Ebből következően helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem volt köteles az ajánlati felhívásban megjelölni az értékelés módszerét, és nincs jogszabályi előírás a kerekítés számtani műveletének, valamint a sávos értékelés módszerének tilalmára sem. A sávos értékelés nem ellentétes a Kbt. 55. § (6) bekezdésével, de csak akkor alkalmazható, ha alkalmas az ajánlatok objektív összehasonlítására. Adott módszer választása nem járhat azzal, hogy a bírálati részszempont súlyszámának megfelelő helyét elveszítse, így a konkrét esetben a fizetési feltételek részszemponthoz képest kilencszeres jelentőséggel bíró ajánlati ár részszempont leértékelődjön, eljelentéktelenedjen. Az objektív összehasonlításra jellegüknél fogva alkalmas egzakt ajánlati árak sávos besorolása az értékelés torzulásához vezetett, mert az egyébként egzakt árak összemosására teremtett lehetőséget. A nyertes és a Diamit Rt. ajánlata közötti mintegy 2,5 millió Ft árkülönbség az értékelésben nem jelent meg és ez azz
al a következménnyel járt, hogy az eljárás nyertesét a 10 súlyszámmal értékelt fizetési feltételek részszempontja döntően határozta meg. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen fogadta el az alperes által megállapított jogsértést a Kbt. 55. § (6) és 59. § (1) bekezdésének sérelmében. A felperes alaptalanul hivatkozott a jogszabálysértés hiányára, tévesen hivatkozott a terhére rótt jogsértésre is.
Nem osztotta a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a bírság mértékére vonatkozó alperesi döntés megalapozottságát illetően elfoglalt jogi álláspontját. Az ajánlati felhívás közzétételekor és a jogorvoslati kérelem elbírálásakor hatályos Kbt. 88. § (1) bekezdésének f) pontja lehetővé tette az alperes számára, hogy a jogorvoslati eljárásban bírságot szabjon ki a Kbt. szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel szemben. A bírság mértékére nézve a 88. § (4) bekezdése ad eligazítást, amely maximumként a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százalékát, minimumként a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeget jelölte meg. Egyéb segítséget a hatályos jogszabály nem tartalmazott a fenti két szemponton kívül, ezért az utóbb, a 2001. évi LXXXIV. törvény 151. § (2) bekezdésével módosított Kbt. 88. § (5) bekezdésében felsorolt, figyelembe veendő szempontokat az alperesi határozaton számon kérni nem lehet. A be szerzés 82,3 millió forint értékéhez képest a maximális bírság 24,7 millió forintot, a minimális 1 000 000 Ft-ot tenne ki. Ehhez képest az alkalmazott 8 millió forint a beszerzés értékének mintegy 9,7%-a, amely az alperes által figyelembe vett jogsértés súlyára, amelynek eredményeként olyan nyertes került kihirdetésre, akinek ajánlata nem felelt meg az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontjának, nem tekinthető eltúlzottnak. Az alperes határozatából megismerhetők voltak a bírság kiszabásának szempontjai, a jogsértés ténye, annak súlyossága, az időközben - a jogorvoslati kérelem benyújtása ellenére - megkötött szerződésre tekintettel annak visszafordíthatatlansága, ezért az elsőfokú bíróság alaptalanul hivatkozott a döntés megalapozatlanságára. Erre tekintettel helytelenül döntött az alperesi határozat e része hatályon kívül helyezéséről. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor nem látott lehetőséget a fenti indokok alapján a bírság mérséklésére sem, mert a felperes a terhére rótt jogsértéseke
t elkövette, az alperes határozatának felülmérlegelésére pedig nincsen mód.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és a 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első és másodfokú együttes perköltség megfizetésére.
A felperes pervesztessége következtében a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdésének c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, a 62. § (1) bekezdésének h) pontja alapján a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles viselni.
Budapest, 2004. február 25.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
tanács elnöke előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró