FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4214/2004)
15.K. 32236/03/4.
A Fővárosi Bíróság dr. Gregorits János ügyvéd (1052 Bp., Régiposta u. 6. V. 5.) által képviselt Pilis Nagyközség Önkormányzata (2721 Pilis, Kossuth L. u. 47.) felperesnek dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.
A bíróság kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 15 000 Ft (tizenötezer forint) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül van helye fellebbezésnek a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Bírósághoz címzetten, írásban, 3 példányban kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Pilis Nagyközség Önkormányzata mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2003. május 21-én közzétett számában ajánlati felhívást jelentetett meg "az önkormányzat fenntartásában működő intézmények gyermek- és szociális étkeztetése, valamint alkalmazottai, nyugdíjasai számára közétkeztetés biztosítása" tárgyú nyílt közbeszerzési eljárás megindítására.
Az ajánlati felhívás - a per elbírálása szempontjából releváns - 16. pontja "Egyéb információk" között tartalmazta, hogy az ajánlattevőknek az 1995. évi XL. törvény 46. §-a szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat is be kell nyújtaniuk és hiánypótlásra nincs lehetőség.
Az ajánlatkérő dokumentációt is bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére, majd 2003. július 2-án került sor a közbeszerzési pályázatra benyújtott négy ajánlat felbontására. A négy ajánlattevő a Junior Vendéglátó Rt., a Pensio 17 Kft., a Hami S & S Kft., illetőleg a Zóna Kft. volt.
A 2003. július 2-án felvett jegyzőkönyv a Junior Vendéglátó Rt. pályázatát az ajánlati felhívásnak megfelelőnek találta. Ugyanakkor a Pensio 17 Kft. ajánlatával kapcsolatosan rögzítésre került, hogy az ajánlat nem tartalmazta a Kbt. 46. § (3) bekezdésében meghatározott igazolást. A Zóna Kft. ajánlatával kapcsolatosan a jegyzőkönyv rögzítette, hogy az az ajánlati felhívásnak megfelel, míg a Hami S & S Kft. ajánlatával kapcsolatosan megállapításra került, hogy APEH-igazolások, illetőleg további igazolások nem találhatók a pályázati anyagban és az étel kiszállításának időpontjai nem a pályázati kiírásnak megfelelőek. Mindezek alapján az, hogy az önkormányzat ajánlati felhívásának sem tartalmilag, sem formailag nem tett eleget, így az ajánlat érvénytelenségét mondta ki az ajánlatkérő.
Az ajánlatkérő az ajánlatok 2003. július 2-án történő felbontását követően egy ideiglenes bizottságot hozott létre a beérkezett ajánlatok áttanulmányozására. E bizottság elkészítette az előterjesztését a pályázatok elbírálásáról 2003. július 8. napján és megállapította, hogy a Hami S & S Kft., illetőleg a Junior Kft. és a Zóna Kft. ajánlata érvénytelennek tekinthető. Ezen képviselő-testület részére elkészített előterjesztés tartalmazta azt a javaslatot, hogy a kiírt közbeszerzési eljárás nyerteseként a Pensio 17 Kft. kerüljön kihirdetésre, aki érvényes pályázatot nyújtott be és a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmasságát a feladat ellátására igazolta. Ezen előterjesztés rögzítette, hogy a pályázat bontásakor a jegyzőkönyv ugyan utalt a Kbt. 46. § (3) bekezdésében meghatározott igazolások hiányára, az ezzel kapcsolatos állásfoglalást azonban az ideiglenes bizottság akként módosította, hogy ezen igazolás hiánya a pályázatot érvénytelenné nem teszi, hiszen a pályázati kiírásban nem szerepelt, hogy az igazolást a helyi önkormányzat adóhatóságától meg kell kérni és az ajánlattal együtt az ajánlatkérőnek be kell nyújtania.
Az előterjesztésnek megfelelően a Pilis Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete a 2003. július 9-én megtartott rendkívüli ülésén meghozott 107/2003. (VII. 9.) sz. önkormányzati határozatban rögzítette, hogy a gyermekétkeztetésre kiírt közbeszerzési eljárás nyertese a Pensio 17 Kft. Ugyanezen határozat rögzítette a három másik ajánlattevő pályázatával kapcsolatban tett kifogásokat.
A Junior Vendéglátó Rt. 2003. július 11. napján jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél a közétkeztetésre kiírt közbeszerzési pályázaton kihirdetett eredménnyel szemben. Ezen jogorvoslati kérelemben a kérelmező kifogásolta, hogy a Pensio 17 Kft. a közbeszerzési pályázat nyerteseként került kihirdetésre annak ellenére, hogy az ajánlati felhívás 16. pontjának 4. francia bekezdésében, illetőleg az önkormányzat által kibocsátott dokumentáció 13. pontjának 2. francia bekezdésében egyértelműen megfogalmazott követelményként szerepelt az 1995. évi XL. törvény 46. §-a szerinti igazolások és nyilatkozatok benyújtása. A kérelmező kifogásolta azt is, hogy a Pensio 17 Kft. úgy nyerte meg a közbeszerzési pályázatot, hogy a Kbt. 46. § (3) bekezdésében meghatározott igazolást nem nyújtotta be az ajánlatával egyidejűleg. Kérelmező a nyertes ajánlatot a korcsoportonkénti bontás szempontjából sem tartotta elfogadhatónak. A kérelmező azzal sem értett egyet, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásból egy gépelési hiba miatt zárta ki a társaságukat. Mindezekre figyelemmel kérte a kérelmező ideiglenes intézkedésként az önkormányzat közbeszerzési döntésének felfüggesztését. Indítványozta a Kbt. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján a közbeszerzési eljárás folyamán hozott lezáró döntés megsemmisítését, illetőleg ideiglenes intézkedésként a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását.
A Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság 2003. július 14. napján kelt, D.358/3/2003. számú határozatában a közbeszerzési eljárást lezáró döntés megkötését ideiglenes intézkedésként megtiltotta. A határozat indokolása egyértelműen utalt a Junior Vendéglátó Rt. által benyújtott jogorvoslati kérelemben foglaltakra.
A felperes a jogorvoslati kérelemmel kapcsolatosan előadta, hogy a Hami S & S Kft., a Junior Rt., illetőleg a Zóna Kft. közbeszerzési eljárásból történő kizárására jogszerűen került sor, illetőleg a Pensio 17 Kft. nyertesként történő kihirdetése sem sértette a Kbt. vonatkozó rendelkezéseit, hiszen biztosították eljárásuk során a verseny tisztaságát, illetőleg az esélyegyenlőséget.
A Pensio 17 Kft. a jogorvoslati kérelemmel kapcsolatban előadta, hogy a pályázati kiírásban és a dokumentációban nem szerepelt előírásként, sőt megjegyzésként sem az, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolás benyújtását kötelezővé tette volna. Ugyanakkor a nyertes ajánlattevő a jogorvoslati kérelemben foglaltak kapcsán hivatkozott a 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelettel kapcsolatos ajánlati kiírás 16. pontjában foglaltakra.
A Hami S & S Kft. a Junior Vendéglátó Rt. által előterjesztett jogorvoslati kérelemhez csatlakozott. Álláspontja az volt, hogy az ajánlatkérő megszegte a jogorvoslati kérelemben felhívott jogszabályi rendelkezéseket.
Az alperes 2003. augusztus 28. napján kelt, D.358/10/2003. sz. határozatában a Junior Vendéglátó Rt. jogorvoslati kérelmében foglaltaknak részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló többször módosított 1995. évi XL. törvény 52. § (2) bekezdés d) pont, valamint a Kbt. 53. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette, valamint az ajánlatkérővel szemben 1 000 000 Ft bírságot szabott ki, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította.
Az alperes a Junior Vendéglátó Rt. jogorvoslati kérelmét helytállónak találta a vonatkozásban, hogy a Pensio 17 Kft. ajánlata nem tartalmazta a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolást, ezért az ily módon előterjesztett ajánlatot a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel érvénytelennek kellett volna nyilvánítania az ajánlatkérőnek. Figyelemmel arra, hogy a felperes a Pensio 17 Kft. ajánlatát nem nyilvánította érvénytelennek, sőt a társaságot hirdette ki a közbeszerzési eljárás nyerteseként, megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését.
A Kbt. 26. § (2) bekezdés 2. fordulatára utalva az alperes hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van. Erre figyelemmel az ajánlatkérő nem módosíthatja az ajánlati felhívását utólagos értelmezéssel, hiszen erre kizárólag a Kbt. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételekkel, azaz új hirdetmény közzétételével van lehetősége. A Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmét a Pensio 17 Kft. ajánlatának a korcsoportonkénti bontásra hivatkozással történő érvénytelenségének megállapítása tekintetében megalapozatlannak tartotta. A Döntőbizottság ugyanis megállapította, hogy a Pensio 17 Kft. a 80/1999. (XII. 28.) sz. GM-EüM-FVM együttes rendelet rendelkezéseinek megfelelően adta meg általános iskolások korcsoportonkénti bontásában ajánlati árait, így ajánlata e vonatkozásban nem volt érvénytelen. A Döntőbizottság a kérelmező ajánlatának érvénytelenségével kapcsolatos kifogásait megalapozatlannak találta és megállapította, hogy az ajánlati felhívás 4. pontja szerinti szerződéses időtartamnak nem megfelelő szerződéses kötelezettséget vállalt a Junior Vendéglátó Rt., ezért ajánlata e részében ellentétes volt az ajánlati felhívással, ezért az érvénytelen volt. Ennek figyelembevételével a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő jogszerűen minősítette a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlatát érvénytelennek.
Az alperes a Kbt. 88. § (4) bekezdése szerint a 2002. évi LXII. törvény 55. § (2) bekezdése alapján minimális összegben állapította meg a bírságot, figyelemmel a reparálható jogsértésre, annak súlyára, valamint a beszerzés 31,5 M Ft-os értékére. Tekintettel arra, hogy ajánlatkérő részéről képviselő-testület döntött az ajánlatok érvényessége, illetve azok értékelése vonatkozásában, ezért személyes felelősség megállapítására nem kerített sort.
Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését és a Junior Vendéglátó Rt. jogorvoslati kérelmének teljes elutasítását. A felperes álláspontja az volt, hogy az ajánlati felhívás, illetőleg a dokumentáció alapján az ajánlattevők számára nem volt kötelező a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolások benyújtása, így az ezt elmulasztó Pensio 17 Kft. ajánlata nem volt érvénytelennek tekinthető.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta a határozat jogszerűségére figyelemmel. A keresettel kapcsolatosan alperes ismételten az ajánlati felhívás 16. pontjának 4. és 5. francia bekezdésére hivatkozott, illetőleg arra, hogy az ajánlatkérő képviselőjének a jogorvoslati eljárás során tett nyilatkozata alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a Kbt. 46. §-a szerinti kötelezettség körébe beletartozik a (3) bekezdés szerinti, az ajánlattevő helyi önkormányzata által kiadandó adóigazolás is. Ezt a tényt az ajánlatkérő a bontási jegyzőkönyvben rögzítette, melyet a képviselő-testület döntését előkészítő bizottság előterjesztése szintén tartalmazta. Az alperes fenntartotta, hogy a jogszerű keretek között az ajánlatkérő a Kbt. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételekkel új hirdetmény közzétételével módosíthatta volna az ajánlati felhívás ezen előírását. Mivel ennek ajánlatkérő nem tett eleget, ezért a közbeszerzési eljárást lezáró döntése jogszerűtlen.
A peres felek képviselői perköltségigénnyel éltek, a perköltség összegszerűségének meghatározását a bíróság mérlegelésére bízták.
A felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperesi határozatot az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 72. §-ában, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 324. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak alapján vizsgálja felül.
E körben a bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alperesi határozat jogszerű-e a keresettel érintett körben.
A közigazgatási perben az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát. Keresetében anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozhat és arra, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott jogszabályt a hatóság tévesen értelmezte (LB KK. 31. számú állásfoglalása).
A közigazgatási perben a bíróság akkor helyezi hatályon kívül (változtatja meg) a közigazgatási szerv határozatát, ha olyan súlyos, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban sem orvosolható, vagy a határozat téves jogszabályértelmezésen alapul.
A bíróság a tényállást a rendelkezésre álló közigazgatási iratok, valamint a peres felek nyilatkozata alapján állapította meg.
A bíróságnak jelen eljárás során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ajánlatkérő ajánlati felhívása, illetőleg dokumentációja alapján a közbeszerzési eljárásban az ajánlattevőknek be kellett-e nyújtaniuk a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolást vagy sem.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 46. § perben vitatott (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az ajánlatkérő helyi önkormányzat, kisebbségi települési önkormányzat, helyi kisebbségi önkormányzat, helyi önkormányzati vagy helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, akkor a felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban az sem lehet ajánlattevő vagy alvállalkozó, aki az ajánlatkérő székhelye szerinti önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott adófizetési kötelezettségének nem tett eleget, kivéve, ha a hitelező az adósság későbbi időpontban történő megfizetéséhez írásban hozzájárult.
A bíróság a felperes által közzétett ajánlati felhívás 16. pontjának 4. francia bekezdését megtekintve megállapította, hogy az ajánlati felhívás tartalmazta "Egyéb információk" között, hogy az ajánlattevőnek az 1995. évi XL. törvény 46. §-a szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat is kell csatolnia a pályázatához. Ezen ajánlati felhívás 16. pontja 5. francia bekezdése ugyanakkor azt is rögzítette, hogy hiánypótlásra nincs lehetőség.
Az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás során az ajánlattevők részére átadott dokumentációja 13. pont 2. francia bekezdése szintén tartalmazta, hogy az 1995. évi XL. törvény 46. §-a szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat az ajánlattevő az ajánlat benyújtásával egy időben köteles előterjeszteni.
A bíróság ugyan osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a Kbt. 46. § (3) bekezdése csupán lehetőségként rögzíti azt a megszorító rendelkezést, hogy helyi önkormányzatok esetében az ajánlattevők, illetőleg az alvállalkozók körét szűkíteni lehet, illetőleg többletigazolásokat lehet tőlük kérni az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adófizetési kötelezettségük tekintetében. Nem vitatható az sem, hogy e jogszabályi rendelkezés alapján az ajánlati felhívásnak kell e körben egyértelműen rendelkeznie, azaz amennyiben a felhívás ezt tartalmazza, akkor ez az adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos igazolás benyújtása egyértelműen kötelező, míg az ajánlati felhívás ezen igazolás benyújtását nem követeli meg, akkor ettől a helyi önkormányzat mint ajánlatkérő eltekinthet.
A bíróság a felperes ajánlati felhívásának, illetőleg dokumentációjának áttanulmányozását követően arra a megállapításra jutott, hogy mind az ajánlati felhívás, mind pedig a dokumentáció egyértelműen és leszűkítés nélkül tartalmazza a Kbt. 46. §-a általi igazolások és nyilatkozatok körét, azaz ezen iratok egyöntetű értelmezése kapcsán a bíróság számára az volt megállapítható, hogy mind az ajánlati felhívásban, mind pedig a dokumentációban az ajánlatkérő a 46. §-ban foglalt valamennyi igazolást és nyilatkozatot megkérte az ajánlattevőtől, azaz e körbe beletartozott a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolás benyújtásának kötelezettsége is.
Rámutat a bíróság arra, hogy e jogszabályi értelmezést, illetőleg ajánlati felhívás és dokumentációértelmezést támasztja alá az is, hogy 2003. július 2. napján megtartott, pályázatra benyújtott ajánlatok bontásakor maga az ajánlatkérő is a jegyzőkönyvben azt rögzítette, hogy a Pensio 17 Kft. ajánlata nem tartalmazza a Kbt. 46. § (3) bekezdésében meghatározott igazolást. Tehát a közbeszerzési eljárás elején maga az ajánlatkérő is a bíróság, illetőleg az alperes által megfogalmazott jogértelmezéssel értett egyet.
Ugyanezt támasztja alá a felperes által létrehozott ideiglenes bizottság által tett előterjesztés is, mely a Pensio 17 Kft. ajánlatával kapcsolatban ugyanezen megállapítást teszi.
A bíróság mindezek alapján megállapította, hogy a felperes az ajánlati felhívásában és a dokumentációban is akként fogalmazta meg az ajánlattevők által kötelezően benyújtandó igazolások és nyilatkozatok körét, hogy abba egyértelműen beletartozott a Kbt. 46. § (3) bekezdésében foglalt igazolás is.
Figyelemmel arra, hogy a közbeszerzési eljárás lezárásakor nyertesként kihirdetett Pensio 17 Kft. ajánlata nem tartalmazta az ajánlati felhívás, illetőleg a dokumentáció szerinti, azaz a Kbt. 46. § (3) bekezdése szerinti igazolást, ezért ezen ajánlatról az ajánlatkérőnek a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontja alapján az ajánlatok felbontásakor meg kellett volna állapítani, hogy ez az ajánlat érvénytelen, mivel az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
Bár a felperes ezen kötelezettségének eleget tett az ajánlatok felbontásakor, ugyanakkor a későbbiek során az ezzel kapcsolatos jogi álláspontját megváltoztatva az érvénytelen ajánlatot tevő Pensio 17 Kft.-t hirdette ki a közbeszerzési eljárás nyerteseként, ezzel megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a közbeszerzési eljárásban helytállóan tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes és helytálló következtetéseket vont le, a határozat jogszerű rendelkezéseket tartalmazott. Ennek megfelelően a bíróság az alperesi határozatot nem találta jogszabálysértőnek, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság az eljárási illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. § (3) bekezdése alapján állapította meg, melyet a 6/1986. (VI. 26.) IM sz. rend. 14. § alapján az állam visel figyelemmel a felperes személyes költségmentességére.
A bíróság a pernyertes alperes perköltségének viselésére a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte. A perköltség összegszerűségének meghatározásakor a bíróság figyelemmel volt az alperes perbeli cselekményeire, illetőleg a pertárgy értékére.
Budapest, 2004. március 2.
Dr. Fehérné dr. Tóth Kincső s. k.,
bíró