FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (4401/2004)
3.Kf.27.122/2003/6.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tatai Andrea jogtanácsos által képviselt Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala (1094 Budapest, Balázs B. u. 35.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amelybe az alperes oldalán dr. Péterffy Gabriella ügyvéd (1123 Budapest, Alkotás u. 11. II. 4.) által kép viselt Papír Fal Bt. (2000 Szentendre, Alkotmány u. 7.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2002. november 12-én kelt 12.K.31.495/2002/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt előterjesztett és 7. sorszám alatt indokolt fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes D.132/11/2002. számú határozatát megváltoztatja és a jogkövetkezmények alkalmazását mellőzi.
Kötelezi az alperest és az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyenként a felperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint első-másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes 2001. december 5-én részvételi felhívást tett közzé, a választott eljárás hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás volt. A közbeszerzési eljárás tárgya a 2002-2003. évi országgyűlési, önkormányzati és kisebbségi választásokhoz, valamint országos népszavazáshoz, illetve a 2006-ig tartó időközi választásokhoz szükséges szavazólapok, szavazástechnikai anyagok, valamint nyomtatványok gyártása, expediálása, szállítása volt. A felhívás 3. a) pontja részletesen felsorolta a beszerzésre kerülő tárgyakat és azok mennyiségeit.
A 2002. január 2-án meghatározott jelentkezési határidőben két társaság, köztük a később nyertesnek kihirdetett Állami Nyomda Rt.-Pénzjegynyomda Rt. közös jelentkezők tettek ajánlatot. A szerződéskötés megtörtént.
Az alperesi beavatkozó 2002. március 13-án jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, sérelmezte, hogy a felperes a közbeszerzési eljárásba bevonta a szavazófülkék beszerzését is, annak ellenére, hogy a beszerzés tárgyait tételesen felsoroló felhívása ezt nem tartalmazta. Ez a körülmény jelentős anyagi hátrányt okozott számára, mert közel 1100 db szavazófülkére rendelkezett megrendelési állománnyal az önkormányzatoktól, akik pontosan azért álltak el a megrendeléstől, mert a felperes a közbeszerzési eljárásban részükre azt beszerezte.
Az alperes határozatában megállapította a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 48. § (1) bekezdés második mondatára tekintettel a Kbt. 24. § (2) bekezdésének sérelmét. Arra a következtetésre jutott, hogy a felhívásnak nem volt része a szavazófülke beszerzése, az ajánlatkérő pedig csak az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatta volna az ajánlati felhívásában, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket. A módosított feltételekről azonban új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell meg állapítani. A Kbt. 71. § (2) bekezdéséből levezette, hogy az csak az ajánlati kötöttséget oldja fel, a közzétételi kötelezettséget nem, tehát a felperesnek a beszerzés tárgyának a bővítését hirdetményben kellett volna közzétennie. Az alperes 1 000 000 forint bírság fizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére.
A felperes a határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében annak megváltoztatását a bírság mellőzését kérte. Arra hivatkozott, hogy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében a Kbt. 71. § (2) bekezdése értelmében nem állt fenn az ajánlati kötöttsége. A szavazófülke megrendelésével a beszerzés tárgya sem módosult, mert az a választástechnikai anyagok körébe tartozott, így az csak kiegészítés és nem módosítás. Vitatta az alperesi beavatkozó ügyfélképességét is azzal, hogy maga az alperesi beavatkozó is úgy ítélte meg, hogy ajánlattevőként nem vehetett volna részt az eljárásban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A Kbt. 48. § (1) bekezdése, valamint a 71. § (2) bekezdés összevetésével kifejtette, hogy a beszerzés tárgyának a felhívási szakban és az ajánlattételi szakaszban azonosnak kell lennie, ha a felperes beruházási igényét kiterjeszti az ajánlati szakaszban, akkor azt külön meg kell hirdetnie, nem elsődlegesen azért, mert a Kbt. tételesen előírja, hanem azért, mert új beruházási igényről van szó. Kiemelte, hogy a több ezer szavazófülkére vonatkozó felperesi igény sem nem jelentéktelen módosítás, sem nem ajánlatváltozat, különös tekintettel arra, hogy a részvételi felhívásnak a beszerzés tárgyára vonatkozó felsorolása taxatív volt. Az alperesi beavatkozó ügyfélképessége körében az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a közbeszerzési eljárásban részt vett alvállalkozók ugyan valóban nem tekinthetők önálló ügyfélnek a jogorvoslati eljárásban, ez azonban nem zárja ki, hogy az eljárásban részt nem vett, az adott beszerzés tárgyát gyártó, forgalmazó cégnek ne lenne ügyfélképessége azon az alapon, hogy feltehetően alkalmasak lettek volna ajánlattevőként részt venni az eljárásban. A perbeli ügyben a jogorvoslatot kérő alperesi beavatkozó olyan ügyfél volt, akinek jogát vagy jogos érdekét a törvénybe ütköző tevékenység, illetve a mulasztás sértette, ezért a Kbt. 79. § (3) bekezdése szerinti ügyféli minősége fennállt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, az alperes határozatának megváltoztatását, annak megállapítását, hogy jogsértést nem követett el. A felperes perköltséget igényelt. Előadta, hogy a Kbt. 48. §-a a tárgyalásos eljárási formákra nem alkalmazható, arra a Kbt. 71. § (2) bekezdése, és a 63. § (6) bekezdése külön szabályokat állapít meg. Megítélése szerint a választástechnikai anyagok körébe tartozó mobil szavazófülke megrendelésével - amely a közbeszerzési összérték 5%-át tette ki - a közbeszerzés tárgya nem módosult, és nem sérült az esélyegyenlőség elve sem.
Az alperesi beavatkozó az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és költségben való marasztalását kérte.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a polgári perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves jogi következtetést vont le az alábbiak szerint:
A Kbt. 26. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt e törvény megengedi. Az (5) bekezdés alapján a tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérő az általa kiválasztottakkal szabadon tárgyal a szerződés feltételeiről. A (6) bekezdés arról rendelkezik, hogy meghívásos és tárgyalásos eljárásra egyébként - ha e törvény másként nem rendelkezik - a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A hivatkozott (5) bekezdés jogszabályi korlátját kizárólag a 71. § (2) bekezdése képezi, amely szerint a tárgyalásos eljárás során nem áll fenn az ajánlatkérőnek, illetve az ajánlattevőnek a 48-50. § szerinti ajánlati kötöttsége, de ez nem járhat azzal, hogy az eljárás alapján megkötött szerződés tárgya olyan jellemzőjében, illetve körülményében térjen el az eljárás megkezdésekor beszerezni kívánt beszerzési tárgytól, amely nem tette volna lehetővé tárgyalásos eljárás tartását. Ha az ajánlatkérő az eljárás eredményét kihirdette, a szerződést a felhívás (illetve a dokumentáció) és az ajánlat eredményhirdetéskori tartalma szerint kell megkötni.
Az ajánlati kötöttségről a Kbt. 48. § (1) bekezdésében rendelkezik egyrészt arról, hogy az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket, másrészt előírja, hogy a módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani.
A hivatkozott szakasz két mondata - az elsőfokú bíróság érvelésével ellentétben - külön-külön nem értelmezhető, hiszen a második mondat arra az esetre ad rendelkezést, ha az első mondat szerinti - nyilvánvalóan a nyílt eljárásra vonatkozó - módosítás lehetőségével él az ajánlatkérő. A felperes a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontja szerinti eljárást folytatott le, amely a 71. § (1) bekezdése szerint hirdetménnyel indult. Tekintve, hogy a tárgyalásos eljárás sajátja a közvetlenség - a felek a fentebb hivatkozott jogszabályi lehetőséggel élve szabadon tárgyalnak - kizárólag az vizsgálható, hogy a beszerzés kiterjesztése a szavazófülkék beszerzésére jelentheti-e a beszerezni kívánt beszerzési tárgytól való olyan mérvű eltérést, amely kizárttá tenné a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazását. Tekintve, hogy a már hivatkozott speciális rendelkezések a Kbt. 48. § alkalmazásának kötelezettsége alól a tárgyalásos eljárást kiemelik, helytelenül fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes érvelését annak sérelmével összefüggésben az esélyegyenlőség sérelmére.
A Kbt. 63. § (1) bekezdés szerint két szakaszból áll a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás. A perbeli eljárás során az itt szabályozott speciális rendelkezések figyelembevételével kellett a felperesnek eljárnia. Tekintve, hogy a fellebbezésben hivatkozott 63. § (6) bekezdése előírásaival összefüggésben jogsértés megállapítását az alperes nem mondta ki, a bíróság sem vizsgálta, hogy e szabályok az eljárás során maradéktalanul érvényesültek-e vagy sem. Megjegyzendő azonban, hogy a két szakaszból álló eljárások közös szabályai az ajánlati felhívás és dokumentáció módosításának lehetőségét - utalva a 48. § (1) bekezdésére - anélkül biztosítják, hogy új hirdetményközzétételi kötelezettséget írnának elő [Kbt. 64. § (5) bekezdés], ez esetben a törvény ugyanis megelégszik a közvetlen, írásos tájékoztatással. Ez utóbbi rendelkezések alól is kivételt kell képezzen a tárgyalásos eljárás a már korábban kifejtettek szerint.
Az alperesi beavatkozó ügyfélképességével kapcsolatos első fokú ítéleti okfejtést a másodfokú bíróság annyiban osztja, hogy az alperesi beavatkozó mint a szavazófülkék forgalmazásával foglalkozó cég az általa előterjesztett jogorvoslati kérelem tartalmára is figyelemmel egyéb érdekeltnek tekinthető.
Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát megváltoztatva a jogkövetkezmények alkalmazását mellőzte.
A pervesztes alperes és alperesi beavatkozó a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdései értelmében köteles a felperes másodfokú perköltségének viselésére.
Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján illetékmentes, ezért az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2003. december 10.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró