FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (4535/2004)
Ikt.sz.: 3.Kf.27.119/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a Kanyó Gábor ügyvezető által képviselt ArtMED Kft. (1024 Budapest, Keleti Károly u. 23.) felperesnek a dr. Szaller Ottó jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. január 23-án kelt 25.K.32.181/2002/5. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint első és másodfokú perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 10 000 (tízezer) forint kereseti és 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata mint ajánlatkérő nyílt közbeszerzési eljárás megindítására ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. május 22-i számában a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Önkormányzata Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet bővítéses rekonstrukció II. ütemhez kapcsolódó, a kórház jelenleg meglévő gép-műszer parkjához illeszkedő gépek, műszerek beszerzése, beszerelése és üzembe helyezése tárgyában.
A felperes 2002. június 21-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél az ajánlatkérő eljárása ellen. Ezt követően az ajánlatkérő 2002. június 26-án - az ajánlattételi határidő lejártát megelőzően - tájékoztatta az alperest arról, hogy a felperes által sérelmezett ajánlati felhívást visszavonta, amelyet a Közbeszerzési Értesítő 2002. július 3-i számában közzétettek.
Az alperes D.360/8/2002. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felmerült költségeket a felek maguk viselik. Indokolásában hivatkozott a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 7. § (1) bekezdésére és kifejtette, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét és illetékességét az eljárás bármely szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. Utalt a Kbt. 48. § (2) bekezdésére, amely lehetőséget ad az ajánlati felhívásnak az ajánlattételi határidő lejártáig történő - hirdetményben közzéteendő - visszavonására. Az ajánlati felhívás visszavonásával nincs ajánlatkérői döntés sem, amelynek jogszerűségét vizsgálni lehet. Mivel a Kbt. 19. § (1) bekezdése az alperes hatáskörébe a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogsértő vagy vitás ügyek miatti jogorvoslatok intézését utalja, a felhívás visszavonásával a közbeszerzési eljárás megszűnt, így a jogorvoslati eljárás sem folytatható le, az alperes hatásköre hiánya megállapításának van helye. A költségek viseléséről a Kbt. 88. § (1) bekezdésének h) pontja alapján rendelkezett.
A határozatnak a költségviselésre vonatkozó rendelkezése ellen a felperes terjesztett elő keresetet és kérte a határozat megváltoztatását. Álláspontja szerint a határozat sérti az Áe. 2. § (1) és (2) bekezdését. Sérelmezte, hogy az alperes döntésével az igazgatási szolgáltatási díjat ráterhelte annak ellenére, hogy nem tekinthető alaptalan kérelmet előterjesztőnek. A jogorvoslati kérelem előterjesztésekor a jogsértés megállapítható lett volna, annak időpontjában az alperes még hatáskörrel rendelkezett, ennek későbbi megszűnése nem eredményezhet a felperesre hátrányos következményeket.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az alperes határozatának a költségviselésre vonatkozó rendelkezését akként változtatta meg, hogy megállapította: a felperes részére 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj visszatérítésének van helye. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes hatáskörének hiányára alapított döntése azt jelentette, hogy a jogorvoslati kérelmet érdemben nem bírálta el, így nem döntött az ajánlati felhívás jogsértő voltáról sem. A Kbt. 88. § (1) bekezdésének h) pontja nem általában az alaptalan kérelemről tartalmaz rendelkezést, hanem csak akkor rendeli alkalmazni, ha a jogorvoslati kérelem azért alaptalan, mert nem volt jogsértés. A jelen esetben a jogorvoslati kérelem elbírálásának eljárásjogi akadálya volt, sem a jogsértés ténye, sem annak hiánya nem került megállapításra, ezért nem alkalmazható a Kbt. fenti rendelkezése, a felperes nem kötelezhető a költségek viselésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása, valamint perköltség megállapítása érdekében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a nélkül határozott az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetéséről, hogy arra a Kbt. vagy az Áe. szabályai alapján jogszerű lehetősége lett volna. Határozatában foglalt érvelését kiegészítette az Áe. 89. § (1) bekezdésére hivatkozással a Kbt. 80. § (2) bekezdésével. Álláspontja szerint a jogilag releváns tény az, hogy a jogorvoslati kérelem alapján az eljárás megindult, abban az alperes hatáskörének hiányát megállapító, tehát érdemi döntést hozott, ennek alapján a jogsértés nem került megállapításra, és nincs olyan törvényi rendelkezés, amely alapot adna az eljárás költségei alóli mentesítésre. A helyes értelmezés szerint jogsértés megállapítása hiányában a kérelmet előterjesztő félnek kell viselnie az igazgatási szolgáltatási díjat. Nem fogadta el az elsőfokú bíróság érvelését az okból sem, mert ezzel a döntésével a bíróság az alperest félként kezelve, lényegében őt kötelezte a költségek viselésére.
A felperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a teljeskörűen felderített tényállásból téves jogi következtetést vont le, amelyet a másodfokú bíróság az alábbiak miatt nem osztott.
A Kbt. jogorvoslati eljárást szabályozó rendelkezései szerint a Kbt. 79. § (1) bekezdése értelmében az alperes eljárására - ha e törvény másként nem rendelkezik, az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint az eljárás kérelemre vagy hivatalból indul.
A Kbt. 80. § (2) bekezdése értelmében az alperes kérelemre indult eljárásáért - az eljárás megindításakor - 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ennek hiánypótlási felhívást követően történő elmulasztása a kérelem elutasítását vonja maga után a 80. § (3) és (4) bekezdése értelmében, amely határozat ellen a 89-93. § szerinti jogorvoslatnak van helye.
A Kbt. 81. § (1) bekezdése szerint az alperes a jogorvoslati eljárást a 80. § (1) bekezdésében foglaltakat hiánytalanul teljesítő kérelem alapján annak érkezése napján indítja meg.
E rendelkezésekből következően, míg a hiányokat nem teljesítő kérelem ez okból történő, nem érdemi vizsgálaton alapuló elutasítása esetén a Kbt. speciális rendelkezései biztosítják a bírói felülvizsgálat lehetőségét, a hiánytalan kérelem következménye a jogorvoslati eljárás megindítása, amely egyben az alperes érdemi eljárását is jelenti. Ekkor nyílik meg az eljáró hatóság számára a közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó, a jogorvoslati kérelem elbírálását célzó valamennyi intézkedés megtételének lehetősége, egyben kötelezettsége. Az eljárást a Kbt. 88. §-ában szabályozott jogkövetkezmények valamelyikének alkalmazása zárja le.
Az ajánlati felhívás visszavonása a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan kérelem elutasítását eredményezte. Külön jogszabályi rendelkezés hiányában a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazása mellett - ez esetben is - a 88. § (1) bekezdés h) pontja szerint kell marasztalni az - ily módon - alaptalan kérelmet előterjesztőt az igazgatási szolgáltatási díj viselésében.
A Kbt. 25. §-a értelmében a közbeszerzési eljárás e törvényben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt e törvény kifejezetten megengedi. Az Áe. rendelkezései csak mögöttes szabályként érvényesülnek a közbeszerzési eljárásban. A Kbt. 25. § és a Kbt. 79. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés összevetéséből - a fentiekben kifejtettekre figyelemmel - megállapítható, hogy eltérő rendelkezés hiányában az Áe. 89. § (1) bekezdés szerint, az államot terhelő költségviselésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának nincs helye.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1), (2) és Pp. 79. § (1) bekezdése értelmében az alperesnek járó első és másodfokú eljárásban felmerült együttes perköltség megtérítésére.
A fellebbezés sikerre vezetett, és ezért a felperes a Pp. 78. § (1), (2) és a 79. § (1) bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték viselésére, figyelemmel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 43. § (3) bekezdése, a 46. § (1) bekezdés rendelkezéseire.
Budapest, 2004. február 25.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró