FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (4549/2004)
3.Kf.27.289/2003/6.
A Fővárosi Ítélőtábla a Bálintfy & Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Péter ügyvéd 1061 Budapest, Andrássy út 2.) által képviselt Diana Utcai Általános Iskola és Gimnázium (1125 Budapest, Diana u. 35-37.) felperesnek a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. április 23-án kelt 13.K.31.871/2002/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (azaz harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2002. március 13-án megjelent számában közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított a XII. Kerületi Önkormányzat területén lévő oktatási intézmény közétkeztetésének biztosítása és az intézmény melegkonyhájának üzemeltetése tárgyában.
Az ajánlatok elbírálása az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történt 1-től 10-ig pontozható részszempontok alapján. Az ajánlati felhívás szerint a részszempontok a melléjük rendelt súlyszámokkal az alábbiak voltak:
részszempontok
súlyszámok
- a szolgáltatások bruttó ára (eladási ár = nyers anyagár + rezsiköltség + áfa)
60
- a szolgáltatás változatossága és biztonsága
30
- az étlap változatossága
15
- idényszerűség érvényesítése
7
- vitamin/kalória szükséglet biztosítása
5
- meghiúsulási kötbér mértéke
3
- kedvezőbb fizetési feltétel
10
Az ajánlattételi határidőben az Elamen Rt. és a Sodexho Magyarország Kft. nyújtott be ajánlatot, melyek közül az eredményhirdetésen a felperes a Sodexho Magyarország Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek. Az eljárásról készült összegzés szerint a felperes az alábbi elbírálási részszempontok és súlyszámok alapján értékelte az ajánlatokat:
részszempontok
súlyszámok
- a szolgáltatás bruttó ára
60
- a szolgáltatás változatossága és biztonsága
A) étlap
15
B) idényszerűség-érvényesítés
7
C) vitamin/kalória szükséglet biztosítása
5
D) meghiúsulási kötbér mértéke
3
- kedvező fizetési feltételek
10
Az Elamen Rt. (kérelmező) jogorvoslati kérelme folytán az alperes a szerződéskötést megtiltotta, majd 2002. június 11-én kelt D.266/10/2002. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 26. §-ának (2) bekezdése 2. fordulatát és a 34. §-ának (4) bekezdés d) pontját. Ezért az ajánlatkérő döntéseit megsemmisítette és 1 000 000 Ft bírságot szabott ki. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes nem a Közbeszerzési Értesítőben megjelent felhívás szerint végezte el az értékelést. Az összegzés alapján ugyanis megállapítható volt, hogy a szolgáltatás változatossága és biztonsága részszempont alszempontjaként értékelte azok súlyszáma szerint az azt követően megjelölt négy értékelési részszempontot. Az alperes hivatalból vizsgálta az ajánlati felhívásban szereplő egyes részszempontokat, megállapítva ugyanazon ajánlati elem többszöri értékelését, a bírság mértékének megállapításánál figyelembe vette, hogy a jogsértés reparálható, a közbeszerzési érték 17 000 000 Ft, és azt, hogy az ajánlati felhívás tévesen került közlésre.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát mind a jogsértés megállapítása, mind a bírság kiszabása körében. Arra hivatkozott, hogy a beérkezett ajánlatokat a Kbt. rendelkezésének megfelelően bírálták el.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, az alperessel egyezően megállapította, hogy a felperes nem a közzétett ajánlati felhívás 13. b) pontjában közölt részszempontok alapján bírálta el az ajánlatokat. Hibázott a felperes abban is, hogy a szerkesztési pontatlanságot észlelve nem kérte a Közbeszerzési Értesítőben megjelent ajánlati felhívás helyesbítését. Az elsőfokú bíróság az alperes döntésével a bírság kiszabásának ténye és mértéke tekintetében is mindenben egyetértett.
Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a 2003. április hó 23-ra kitűzött tárgyaláson a felek távollétében, egybehangzóan előterjesztett halasztási kérelmük ellenére hozott ítéletet az elsőfokú bíróság, mely következtében a további érvek előadásának, a méltányosság iránti kérelem előterjesztésének a lehetősége elveszett. Érdemben a bírság összegszerűségének mérséklését kérte méltányosságból. Arra hivatkozott, hogy az ítélet szigorú, szűk körű jogszabály-értelmezéssel a méltányossági szempontok figyelmen kívül hagyásával a Kbt. rendelkezéseinek szó szerinti alkalmazásával jelen esetben nagyobb jogsérelmet okoz, mint a bírság mellőzése.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, perköltségének megállapítását. Hangsúlyozta, hogy a határozatában megállapított jogsértés következményeként a bírság kiszabása a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján nem volt mellőzhető. A 88. § (5) bekezdése bírság kiszabásának méltányossági alapon történő mellőzését nem teszi lehetővé.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történt-e az első fokú eljárásban eljárási jogszabálysértés. Megállapította, hogy a Pp. 151 § (1) bekezdésben foglalt 8 napon túl terjesztették elő a felek a tárgyalás elhalasztására közös kérelmüket. Olyan fontos okot nem jelöltek meg, ami indokolta volna a késedelem ellenére a halasztást, így az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabálysértést nem követett el. A továbbiakban azt kellett vizsgálni, van-e lehetőség méltányosságból a bírság mérséklésére. E körben az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdése szerinti helyes mérlegeléssel állapította meg a tényállást, a rendelkezésre álló peradatokból okszerű következtetésre jutott jogi okfejtésével a másodfokú bíróság mindenben egyetért.
A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság arra, hogy a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés f) pontja szerint az alperes határozatában bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő szervezettel szemben. A Kbt. 88. § (5) bekezdése értelmében a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani, míg a bírság mértéke - a (4) bekezdés szerint a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. Ez utóbbi törvény a kiszabható bírság legalacsonyabb mértékét 1 M Ft-ban határozta meg. E rendelkezésekből következően méltányosság gyakorlására nincs jogszabályi lehetőség, így sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság a felperes által előadottakat ilyen szempontból nem értékelhette. Az alperes a Kbt. 88. § (5) bekezdésében rögzített szempontokat tehette csak mérlegre az összegszerűség meghatározásakor, mely következtében a kiszabható legalacsonyabb mértékű bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Tekintettel arra, hogy a felperes a terhére rótt jogsértést a fellebbezésében már nem kifogásolta, a másodfokú bíróság a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján csak annak kimondására szorítkozhatott, hogy a megállapított jogsértés alapján a kógens jogszabályi előírásra tekintettel a bírság kiszabása nem mellőzhető. Méltányosságot pedig jogszabályi felhatalmazás hiányában a másodfokú bíróság sem gyakorolhatott.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezéseit helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésben foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján viseli az állam.
Budapest, 2004. március 31.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró