LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4574/2004)
Kf.IV.37.172/2002/8.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Győry András ügyvéd (6720 Szeged, Széchenyi tér 5.) által képviselt DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. (6721 Szeged, Bocskai u. 10-12.) felperesnek az elsőfokú eljárásban dr. Eke-Pekács Tibor jogtanácsos, a másodfokú eljárásban dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felül- vizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Balázs Péter ügyvéd által képviselt Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. november 21. napján kelt 2.K.32.666/2000/21. számú ítélete ellen a felperes által 23. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint, az alperesi beavatkozónak 10 000 (tízezer) forint másodfokú eljárási költséget, továbbá az államnak - az illetékhivatal felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Csongrád Város Önkormányzata - mint ajánlatkérő - a Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola bővítésének építési engedély alapján történő kivitelezése érdekében a Közbeszerzési Értesítő 1999. október 6-i, 54. számában nyílt előminősítési eljárás lefolytatására részvételi felhívást tett közzé.
A pénzügyi, műszaki, gazdasági alkalmasság, illetve alkalmatlanság vizsgálatára kiterjedő előminősítési eljárást az ajánlatkérő 1999. november 12-én kelt, eredményt tartalmazó levele zárta le.
Ezt követően az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának bírálati szempontjait megállapította. Dokumentációt is készített, és helyszíni konzultációt biztosított.
A felperesen, az alperesi beavatkozón és a Bodrogi Bau Kft.-n kívül további hét vállalkozás nyújtott be ajánlatot. Ezek közül az ajánlatkérő - szakértői bizottság értékelésével egyezően - a 910 pontra értékelt felperesi alapajánlatot hirdette ki nyertesnek, míg a második legjobb ajánlatot 885 ponttal az alperesi beavatkozó tette.
A pontozás objektivitását és azt, hogy nem az összességében legelőnyösebb ajánlat lett a nyertes, az alperesi beavatkozó és a Bodrogi Bau Kft. sérelmezte, 2000. február 3-án jogorvoslati eljárást kezdeményezett.
Az alperes a 2000. február 11-én kelt D.28/12/2000. számú határozatában az alperesi beavatkozó kérésére a szerződés megkötését megtiltotta.
A 2000. február 17-én felvett alperesi jegyzőkönyvből kitűnően az alperes hivatalból észlelte, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata az érintett iskola részére történő felajánlást is tartalmazott. E körben az alperesi beavatkozó előadta, hogy a felajánlás nincs kapcsolatban a beszerzés tárgyával, mert szerződés alapján más csongrádi székhelyű iskolát, illetve rendőrkapitányságot is támogat. Az ajánlatkérő ezen kérdésről úgy nyilatkozott, hogy a felajánlást értékelésénél nem vette figyelembe.
Az alperes a 2000. március 3-án D.28/17/2000. számú - a 2000. március 10-én kelt D-28-23/2003. számú döntésével kijavított - határozatában a perben nem álló Bodrog Bau Kft. jogorvoslati kérelmét alaptalansága miatt elutasította, míg az alperesi beavatkozó kérelme alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette az 1999. évi LX. törvénnyel módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdésére tekintettel az 59. § (1) bekezdését. Ezért a közbeszerzési eljárást lezáró döntést az alperes megsemmisítette, egyidejűleg kötelezte az ajánlatkérőt az alperesi beavatkozó javára 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére. Az alperes - határozatának indokolásából kitűnően - részletesen megvizsgálta a lefolytatott közbeszerzési eljárást. Értékelése szerint az alperesi beavatkozó ajánlata volt a legelőnyösebb; ezért nyilvánította jogszabálysértővé az ajánlatkérő döntését.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát és - annak megváltoztatásával - az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének elutasítását kérte, valamint azt, hogy a bíróság az alperesi beavatkozót a közbeszerzési eljárásból zárja ki. Sérelmezte, hogy az alperes szakértő bevonása nélkül, hatáskörét túllépve, ugyanakkor jogszerűtlenül nem valamennyi, hanem kizárólag az ő és az alperesi beavatkozó ajánlatát pontozta újra. Nem értett egyet az alperes azon álláspontjával, amely szerint a legjobb ajánlatra maximális, a legrosszabbra pedig minimális pontot kell adni, hiszen a Kbt. 34. § (3) bekezdés c) pontja és a Kbt. 55. § (6) bekezdése értelmében - álláspontja szerint - csak az esélyegyenlőség elvének biztosítása szükséges.
Rámutatott a felperes arra is, hogy az összes ajánlat értékelésének hiánya miatt az alperes sem követte az általa meghatározott pontozási elveket.
Kifejtette, hogy a 11 millió Ft-os különbség miatt az alperesi beavatkozó és a saját ajánlati ára nem kaphatott volna azonos pontszámot, mert a kamarai igazolást egyik fél sem csatolta; ezen túl két magyarországi társaság esetében a Kbt. 59. § (3) és (6) bekezdése indokolatlanul került alkalmazásra.
Miután az alperesi beavatkozónak 3 éven belül nem volt befejezett beruházása, már az előminősítési eljárás során ki kellett volna zárni.
Megítélése szerint a finanszírozási feltételek az ő ajánlata esetében voltak a legkedvezőbbek, mert a részletes pénzügyi ütemtervet az ajánlatkérővel egyeztetve kívánta meghatározni; ezenkívül az alperesi beavatkozó - ajánlata szerint nála kedvezőtlenebbül a teljes összeget augusztus 31-én - azaz a december végi üzembe helyezés előtt, kamattól elesve és üzemeltetési költségeket okozva - már ki kellett volna fizetni.
A felperes úgy ítélte meg, hogy minősítésük azonos, így pontszámaiknak is egyezőnek kellett volna lenni. A teljesítési határidő kapcsán a felperes előadta, hogy - bár az alperesi beavatkozó rövidebb határidőt vállalt - azt is mérlegre kellett volna tenni, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata a határidő kitolására módot nyújtott.
A felperes megítélése szerint ajánlata kedvezőbb volt a csongrádi munkaerő alkalmazása szempontjából is. Kiemelte, hogy az ajánlati áron túl kilátásba helyezett, ingyenesen nyújtott műszaki eszközök felajánlása a Kbt. 24. § (1) bekezdésével ellentétes. A felvetődő bűncselekmény elkövetése az alperesi beavatkozó kizárását is indokolttá tette volna.
Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az alperesi beavatkozó kiemelte, hogy - miután a Kbt.-ben megszabott határidő alatt kizárására irányulóan vele szemben a felperes eljárást nem kezdeményezett - e kérdés a bíróság előtt nem volt kifogásolható, annál is inkább, mivel arra az alperes határozata sem tért ki.
Az elsőfokú bíróság a perben felmerülő szakkérdések vizsgálatára dr. Szögi Ferenc igazságügyi szakértőt rendelte ki.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Kbt. 43. § (1) bekezdésére, az 59. § (1) be kezdésére, a 34. § (1) és (3) bekezdésére, valamint az 55. § (6) és (7) bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy az ajánlati felhívásnak, illetve dokumentációnak megfelelő ajánlatok objektív módon akkor vethetők egybe, ha az alperes érvelése szerint a legjobb ajánlat maximum-, a legrosszabb pedig minimumpontszámot kap. Ezért az elsőfokú bíróság az alperesi értékelés módját kifogásoló felperesi érvelést nem fogadta el. A felperes vitatta, konkrét adatokkal azonban nem cáfolta meg az alperes azon állítását, mely szerint döntése során valamennyi ajánlatot értékelt, így a határozatban lévő számadatok nem torzítottak. Az egyes részszempontok közül a felperes nem vitatta az alperes értékelését a minőség és a kötbér tekintetében.
A Kbt. 59. § (2), (3) és (6) bekezdésére hivatkozással megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és az alperesi beavatkozó értékelt ajánlati árai között 10% alatti, mintegy 11 millió Ft-os különbség található, így - az alperesi beavatkozó által csatolt kamarai igazolásokra figyelemmel - az alperes helyesen tekintette ajánlataikat egyenértékűnek. Ezért az alperes az ajánlatkérő értékelésével megegyező ajánlati összegekre adott pontszámítása nem jogszerűtlen.
Egyetértett az elsőfokú bíróság az alperesnek az ajánlatkérő bírálatával azonos mérlegelésével, melyben a referenciák közötti különbséget 2 pontban jelölte meg. E körben kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy ha az alperesi beavatkozónak figyelembe vehető referenciái nem lettek volna, úgy ennek következményét már az előminősítési eljárásban le kellett volna vonni; erre azonban nyilvánvalóan azért nem került sor, mert a feladat teljesítéséhez szükséges építési referenciákkal az alperesi beavatkozó rendelkezett. Ekként az azonos tárgyú építésnél mutatkozó eltérés a felperes és az alperesi beavatkozó közötti 2 pontos különbséggel kellően értékelésre került; ezen okok miatt az elsőfokú bíróság a szakértő ellentétes véleményezését nem vette figyelembe.
Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az ajánlati felhívásban és a dokumentációban nem jelölt, illetve rejtve maradó elképzelések teljesítésének hiányát nem lehet az előírásoknak egyébként megfelelő ajánlattevő terhére írni. Miután pedig a finanszírozásnak a felperes által előadott szempontjait az ajánlatkérő nem fogalmazta meg, nincs jogszerű alap arra, hogy a finanszírozásnál - az ajánlatkérő és az alperes által egyezően 80-ra tett értékeléssel szemben - a felperes magasabb pontszámot kaphasson. Ugyanezen ok miatt nem vehető továbbá figyelembe a teljesítési határidőnél a felperes azon kifogása, mely szerint ajánlatkérőnek 2000. évben nem volt szüksége az iskolának, ezért a nem vitásan korábbi teljesítés folytán számára 8 pont, míg az alperesi beavatkozónak 9 pont lenne helyes. E körben az elsőfokú bíróság hivatkozott arra is, hogy a szakértői vélemény sem igazolta a felperes kivitelezési határidő kapcsán előadott aggályát.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes - döntése során - mérlegelte a csongrádi munkaerő foglalkoztatása címen értékelhető felajánlásokat is. Tekintve, hogy e tételnél az alperes az ajánlatkérővel azonos pontszámot jelölt meg, az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperesnek kellett volna hathatós érveket felsorakoztatnia annak igazolására, hogy ajánlata miért érdemelt 9 pont helyett 10 pontot. Erre azonban nem került sor, így a felperes ez irányú kifogása sem elfogadható.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes értékelése a felperesi érvek alapján nem tekinthető jogszerűtlennek.
Rámutatott arra az elsőfokú bíróság, hogy a Kbt. 89. § (1) bekezdése szerint a bíróság jogköre az alperesi határozat felülvizsgálatára terjed ki. Az alperes azonban az alperesi beavatkozó felajánlása kérdésében nem foglalt állást, ezért nincs olyan döntés, amely a bírósági felülvizsgálatra utat nyithatott volna; emiatt az alperesi beavatkozó kizárására vonatkozó felperesi kérelem elbírálására sem kerülhetett sor.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntés hozatalát kérte.
Továbbra is fenntartotta azon álláspontját, hogy az alperes határozata megalapozatlan és jogszabályellenes. Kifogásolta a pontozás során alkalmazott pontozási módot, amely szerint a legjobb ajánlat a maximális pontszámot kell hogy kapja, míg a legrosszabb ajánlat a minimális pontszámot.
Támadta, hogy az alperes a két ajánlatot újrapontozta szakértő bevonása nélkül.
Álláspontja szerint nyilvánvalóan az összes ajánlat újrapontozásával lehetséges a legjobb ajánlat kiválasztása. Bár az alperes jelezte, hogy az újrapontozás megtörtént, azonban ezt a határozat nem tartalmazza, és ez önmagában is jogszabályellenes; az alperes a perben sem mutatta be a számításait. Az egyes részszempontok tekintetében az ajánlati árra, a referenciára, a finanszírozási feltételekre, a teljesítési határidőre és a csongrádi munkaerő alkalmazására vonatkozó keresetbeli kifogásait továbbra is fenntartotta.
Hivatkozott arra, hogy az alperes a Kbt. 79. § (6) bekezdése alapján az alperesi beavatkozó ajánlatában jogszabálysértésről szerzett tudomást, nevezetesen hogy az ajánlati áron túl műszaki eszközök ingyenes juttatását helyezte kilátásba az ajánlatkérő részére. Figyelemmel arra, hogy az ajánlatok bontása során csak az ajánlati ár kap nyilvánosságot, ez a további juttatás titkos - az ajánlatkérő befolyásolására alkalmas - törvénytelen juttatásnak minősül.
Megítélése szerint az alperesnek a Kbt. 79. § (7) bekezdését felhíva e kérdésben is vizsgálódnia és döntenie kellett volna.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból helyes jogi következtetést vont le.
A felperes keresete - tartalmilag - megegyezett az első fokú ítélet elleni fellebbezésében foglaltakkal; így elsődlegesen azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem egészében döntött a Pp. 213. §-a alapján, a keresetben az alperesi határozattal szemben felhozott jogszerűségi kifogásokra és érvelésekre részletesen, a Pp. 221. § (1) bekezdésének megfelelően kitért az ítélet indokolásában, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelően az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit kell a ponthatárok között értékelni, a ponthatárok pedig a Kbt. 43. bekezdés c) pontja szerint - minden részszempont esetében azonosak.
A felperes értelmezésében a ponthatárok között az ajánlatkérő elvárásait is pontértékhez lehetne kötni, mégpedig olyan elvárásokat, amilyenek az ajánlatokban egyáltalán nem is jelentek meg tartalmi elemként. A felperes értelmezését elfogadva az ajánlatkérő szabadon dönthetne abban, hogy egy-egy részszemponton belül milyen ponthatárokat alkalmaz - azaz a maximális és a minimális pontokat szabadon oszthatná ki, ezzel viszont nyilvánvalóan eltérne a felhívásban megadott és valamennyi részszempont esetében azonos ponthatároktól. A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerinti objektív értékelés csak úgy biztosítható, ha minden részszempont esetén a legjobb ajánlat a felső, a legrosszabb az alsó ponthatárnak megfelelő pontszámot kapja, a többi ajánlat pedig matematikai arányosítással a tartalmi elemhez illeszkedő pontszámot éri el.
A felperes által kifogásolt felajánlás tekintetében rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy az nem képezte az ajánlat részét, erről az ajánlatkérő kifejezetten nyilatkozott is; a döntőbizottsági tárgyaláson a jelenlévők között - így a felperes részvételével is - e kérdés tisztázásra került. Az alperesi határozat erre nem tért ki, így annak bírósági felülvizsgálatára sem kerülhetett sor. A beavatkozó az 1996. évi CXXVII. törvény 4. § (2) bekezdés d) pontja alapján támogatás nyújtására jogosult volt.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak az egyes részszempontok tekintetében részletesen kifejtett jogi álláspontját; ezt illetően sem tartalmazott a felperesi fellebbezés újabb érvelést.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ajánlatkérő a beavatkozót a szerződés teljesítésére alkalmasnak minősítette, őt ajánlattételre felhívta. A referenciák az ajánlatok elbírálásának egyik részszempontja volt, de amíg az alkalmasság vizsgálatában a hasonló rendeltetésű referenciákat vizsgálta az ajánlatkérő, az ajánlatok összehasonlítása során a referenciákat minden egyéb - pl. a rendeltetésre utaló - megkötöttség nélkül kellett értékelni. Az alperes határozatában foglaltak szerint ezt az összehasonlítást a referenciák egészére vonatkozóan végezte el, és ily módon találta helyesnek az ajánlatkérő pontozását. E tárgyban a perben kirendelt szakértő tévesen vetette össze az alkalmassági szempontot és a bírálati részszempont szerinti értékelést, továbbá a részszempont szerinti vizsgálatot indokolatlanul szűkítette le az oktatási rendeltetésű referenciákra.
Miután az alkalmasság vizsgálata az előminősítési eljárásban lezajlott, azt már nem lehet vizsgálni az értékelési, ajánlattételi szakaszban.
Kiemelést érdemel az is, hogy a finanszírozási feltételek körében az ajánlatkérő nem írta elő a felhívásban és a dokumentációban, hogy számára a korábbi teljesítés finanszírozási nehézséget okoz, tehát az előrehozott teljesítés számára nem kedvező. Mivel a teljesítési határidő elbírálási részszempont volt, éppen ezért előteljesítésre lehetőség volt.
Összességében tehát alaptalanul kifogásolta a felperes az alperes határozatának jogszerűségét, helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a keresetet.
Erre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült alperesi és alperesi beavatkozói perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése értelmében kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles.
Budapest, 2004. április 7.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.,
bíró