LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4746/2004)
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság dr. Varga Péter ügyvéd (4026 Debrecen, Darabos u. 63.) által képviselt Debreceni Egyetem (4026 Debrecen, Kassai u. 26.) I. r. és dr. Dobrossy István ügyvéd (4025 Debrecen, Simonffy u. 57.) által képviselt Campus-Véd 2000 Kft. (4032 Debrecen, Tessedik S. u. 129.) II. r. felpereseknek dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróság előtt 13.K.30.581/2001. számon indult és a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 2003. március 11-én hozott Kf.III.37.413/2002/4. számú ítéletével befejezett perében, melybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében dr. Tardi Béla ügyvéd (4025 Debrecen, Bajcsy-Zs. E. u. 8.) által képviselt Bloc Quest Kft. (4031 Debrecen, Erős L. u. 15.) beavatkozott, a jogerős ítélet ellen az I. r. felperes által 16. sorszám alatt és a II. r. felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelmek előzetes megvizsgálása során az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
VÉGZÉST:
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmeket elutasítja.
Ez ellen a végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperes határozatának felülvizsgálata iránt indult perben a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperesek keresetét elutasító ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontjára alapítottan felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az első fokú ítéletnek - az alperes határozatára is kiterjedő - megváltoztatását kérték.
Az I. r. felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletében tévesen értelmezte a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 31. §-ában meghatározott összeférhetetlenség fogalmát, mivel mellőzte az összeférhetetlenséggel érintett személy tényleges szerepének vizsgálatát a közbeszerzési eljárásban, és figyelmen kívül hagyta, hogy az összeférhetetlenség megállapításának egyik feltétele az aktív közreműködés. A másodfokú bíróság a Kbt. alapelveinek megsértésére hivatkozással tévesen állapította meg, hogy szükségtelen az összeférhetetlenséggel érintett személy, a közbeszerzési eljárásban történt tényleges közreműködésének vizsgálata, mert az alapelvek szubszidiárius jellegűek, és csak a Kbt. konkrét rendelkezése alapján kellett volna vizsgálnia a bíróságnak az összeférhetetlenség fennálltát. Az I. r. felperes elvi jelentőségű jogkérdésként jelölte meg, hogy milyen viszonyban áll egymással a jogalkalmazás során a Kbt. alapelveket tartalmazó 24. §-a és az összeférhetetlenséget szabályozó 31. §-ának (2) bekezdése; a Kbt. valamely rendelkezése körében vizsgálható tényállás miatt mennyiben van helye az alapelvek sérelme vizsgálatának, és milyen viszonyban áll egymással a konkrét jogszabálysértés és az alapelvsértés megállapíthatósága.
A II. r. felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Kbt. 31. § (2) bekezdésének b) pontja alapján tévesen állapította meg, hogy a közbeszerzési eljárás során az ügyvezetőjének személyében összeférhetetlenség állt fenn, mivel ügyvezetője nem vett részt a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lefolytatásában, ily módon vele szemben nem merült fel összeférhetetlenségi ok. A másodfokú bíróság ítéletében nem jelölte meg azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy bármilyen többletinformációt szerzett a közbeszerzési eljárás során. A bírósági eljárás során elvi jelentőségű jogkérdésként merült fel, hogy a Kbt. 31. § (2) bekezdése alapján megállapítható-e az összeférhetetlenség abban az esetben, ha a nyertes ajánlattevő ügyvezetője az ajánlatkérő egyik alacsony beosztású munkatársa, és aki semmilyen módon nem vett részt közbeszerzési eljárás előkészítésében és lebonyolításában tekintettel arra, hogy a Kbt. 31. § (2) bekezdése az összeférhetetlenség megállapításához konjunktív feltételeket ír elő.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárás lefolytatása elrendelésének nincs helye.
A felperesek által a felülvizsgálati eljárás lefolytatása elrendelésének jogszabályi alapjaként megjelölt Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának ba) alpontja értelmében a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, és felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merült fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést.
Leszögezi a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára, a jogszabályok téves értelmezésére és alkalmazására hivatkozás a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának elrendeléséhez nem elégséges, a felperesek által megjelölt jogértelmezési problémák nem minősülnek a felülvizsgálati eljárás lefolytatását indokoló elvi jelentőségű jogkérdésnek.
A perbeli iratanyag vizsgálata alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság azon álláspontra helyezkedett, hogy az ügyben a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében a felülvizsgálat szükségessége nem merült fel, annak a Pp 270. § (2) bekezdése szerinti törvényes feltételei nem állnak fenn tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság már számos döntésében állást foglalt abban a jogkérdésben, hogy miként kell értelmezni a Kbt. 31. §-ában megfogalmazott összeférhetetlenségi szabályokat. A felperesek által felvetett jogkérdésekben egységes bírósági gyakorlat alakult ki.
Erre való tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelmeket a Pp. 273. § (1) és (5) bekezdése alapján elutasította.
A felülvizsgálatí eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja értelmében illetékmentes, ezért az eljárási illeték viseléséről nem kellett rendelkezni.
A végzés elleni jogorvoslat lehetőségét a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2004. március 30.
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró