KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (4857/2004)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.184/9/2004.
Tárgy: az Interpress Kiállítások Kft. jogorvoslati kérelme az FVM Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Az Interpress Kiállítások Kft. (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 21., képv.: dr. Maschefszky Ügyvédi Iroda - továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének - melyet az FVM Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht. (1132 Budapest, Váci út 18., képv.: Budapesti 37. Ügyvédi Iroda - továbbiakban: ajánlatkérő) nemzetközi kiállításokon magyar nemzeti stand építése, üzemeltetése, bontása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen indított - a Döntőbizottság részben helyt ad.
Megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 40. § (4) és (5) bekezdését. A jogsértés miatt a Döntőbizottság 1 000 000 Ft, azaz egymillió forint bírságot szab ki ajánlatkérő terhére. Ajánlatkérő a bírság összegét a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles megfizetni a Közbeszerzések Tanácsa Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01720361-00000000 számú számlájára történő átutalással.
Kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül térítsen meg kérelmező részére 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat.
Ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottságnál kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2004. február 13-án megjelent számában, a rendelkező részben megjelölt beszerzés céljából.
A kiállítások megrendezésére a felhívás 3. a) pontja szerint 2004. április 12-15-én Szentpéterváron (I. tétel), május 6-9-én Vilniusban (II. tétel), május 15-22-én Novi-Sadon (III. tétel) kerül sor.
Tételenként részajánlatot lehetett tenni.
Az ajánlati dokumentációt a kérelmező, a Stúdió Nova Kft. és a Mahír Kiállítás Kft. vásárolta meg.
A III. tétel dokumentációja az általános elvárások között előírta, hogy a "standok installációját úgy kell elkészíteni, hogy az FVM AMC Kht. által kiadott egységes arculati kézikönyvnek teljes mértékben megfeleljen. A kézikönyv 11. oldalán "összecsukható szék" névvel jelölt székeket kérünk biztosítani."
A kézikönyv műszaki leírása a "Bútorok 10.11" cím alatt a következő információt tartalmazta:
"A kézikönyvben szereplő bútorok közül a székekre terméknevet javasoltunk. A kiállításokon vagy ezt, vagy ezzel mindenben megegyező terméket kell alkalmazni. Az asztalok kialakítására nézve a kézikönyvben előírtak az irányadók, terméknév megjelölése nélkül."
A 11. oldal az alkalmazott bútorok, anyagok közül az összecsukható szék, valamint Simplex nevű tonet szék és bárszék fotóit mutatja be. Az összecsukható szék fotója alatt 311110 szám, ez alatt a fő méretek találhatók. Az összecsukható szék anyagaira előírás volt, hogy a Simplex székek anyagaival kell harmonizálniuk.
Kérelmező 2004. február 25-én a következő kérdést intézte ajánlatkérőhöz: "Jól értelmezzük-e, hogy a dokumentáció előírása nem ad lehetőséget "hasonló" szék biztosítására, hanem kizárólag és csakis az ott megjelölt típusszámmal ellátott, cseh gyártmányú széket jelöli? Függetlenül attól, hogy ma már ez a széktípus nem elérhető, hiszen a gyártását a cseh gyár beszüntette."
Ajánlatkérő a március 19-én faxon küldött levelében azt válaszolta, hogy sem a kézikönyv, sem a kiírás más része nem rendelkezik afelől, hogy a megadott székeket milyen gyárban kell előállítani. Közölte továbbá, hogy ragaszkodik az egységes kiállítási arculati kézikönyvben megjelenített dizájnhoz, így más típusú székeket nem fogad el, a kézikönyv 11. oldalán "összecsukható szék" névvel jelölt szék formájával és stílusával megegyező székeket kér biztosítani.
Az ajánlattételi határidőre, március 25-re a III. tételre a kérelmező, a Mahír Kiállítás Kft. és a Stúdió Nova Kft. nyújtott be részajánlatot.
Kérelmező március 23-án jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottsághoz.
Kérte a jogsértés megállapítását, bírság kiszabását, ajánlatkérő felhívását a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra, valamint ideiglenes intézkedésként a közbeszerzési eljárás felfüggesztését.
Előadta, hogy ajánlatkérő eljárása sérti a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésben rögzített, az esélyegyenlőségre, a versenysemlegességre és a verseny tisztaságára vonatkozó alapelveket, továbbá sérti a Kbt. 33. § (1) bekezdésében, a 40. § (1), (2), (4) és (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
Kérelmét azzal indokolta, hogy az ajánlatkérő által meghatározott cseh gyártmányú széktípusból a Mahír Kft. és a Stúdió Nova Kft. rendelkezik felhalmozott készlettel korábbi közbeszerzési eljárásban való nyertesség folytán. A székek utángyártással való biztosítására a gyártási jog megszerzéséhez és a gyártáshoz szükséges időigény miatt nincs lehetőség.
Álláspontja szerint ajánlatkérő nem biztosított egyenlő esélyt az ajánlattételre, nem adott részletes műszaki leírást, ennek mellőzése indokait nem adta meg, valamint nem jelölte meg a Kbt. 40. § (5) bekezdése szerint, hogy az adott típusú dologra való hivatkozás csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedést nem hozott, mert a kérelem adataiból ennek indokoltsága nem volt megállapítható.
Ajánlatkérő kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását, valamint kérelmező kötelezését a felmerült 150 000 Ft ügyvédi munkadíj viselésére.
Előadta, hogy az összecsukható szék előállítása, beszerzése, utángyártása eddig egyetlen ajánlattevő számára sem ütközött akadályba. Nem tartja valószínűnek az eljárás időigényes, bonyolult és költséges volta miatt azt, hogy a széket a gyártó mintaoltalom alá vetette volna, amennyiben kérelmezőnek ilyen aggályai voltak, módja lett volna a mintaoltalom fennállásáról a Magyar Szabadalmi Hivatalban információt szerezni.
A műszaki követelmények tekintetében semmilyen jogszabálytól vagy nemzeti szabványtól nem tért el.
Bizonyos műszaki jellemzőkre eltérést engedett a kézikönyvben foglaltaktól, de azt kizárólag a nemzeti stand eredményes és költséghatékony megvalósítása érdekében tette.
Az ajánlattevők esélyegyenlőségét nem sértette meg.
Közölte, hogy a nyertessel a szerződést megkötötte.
A Döntőbizottság a felek írásbeli és a jogorvoslati eljárásban tartott tárgyaláson szóban előadott észrevételei, valamint a közbeszerzési eljárásban keletkezett dokumentumok tartalma alapján a következőket állapította meg:
A Kbt. 24. § a közbeszerzési eljárás alapelveit ekként rögzíti:
"(1) A közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát."
(2) Az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára.
A Kbt. 33. § (1) bekezdése a 24. § (2) bekezdésének a közbeszerzési eljárás megindítása időszakában való hatályosulása érdekében előírja: "Az ajánlati felhívás tartalmát - a 2. számú mellékletben meghatározott minta szerint - úgy kell meghatároznia, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek."
A műszaki leírás meghatározása tekintetében az esélyegyenlőség biztosítása érdekében ajánlatkérő eljárására a következő rendelkezések vonatkoznak:
"40. § (1) bekezdés: Az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást (különösen a műszaki és minőségi követelmények, a megfelelőség tanúsítása és ellenőrzése, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása) adni.
(2) Az ajánlatkérő a műszaki leírást csak jogszabályban foglalt vagy jogszabály alapján kiadott műszaki előírásra, illetve nemzeti szabványra hivatkozással határozhatja meg.
(3) Az ajánlatkérő a (2) bekezdésben foglaltaktól csak akkor térhet el, ha műszaki előírások, nemzeti szabványok
a) nem állnak rendelkezésre;
b) nem tartalmaznak olyan leírást, ami biztosítaná a közbeszerzés tárgyának megfelelőségét;
c) alkalmazása a korábbi beszerzésekhez nem illeszkedő beszerzést eredményezne, illetve műszaki nehézségeket vagy aránytalan többletköltséget okozna az ajánlatkérőnek;
d) alkalmazása nem teszi lehetővé a kifejezetten fejlesztésre irányuló közbeszerzést.
(4) Ha az ajánlatkérő a műszaki leírást nem a (2) bekezdés szerint adja meg, az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban meg kell jelölnie a (3) bekezdés alkalmazásának indokát.
(5) Az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyát nem határozhatja meg oly módon, mely egyes ajánlattevőket az ajánlattétel lehetőségéből kizár, vagy más módon indokolatlan és hátrányos megkülönböztetésüket okozza. Ha a közbeszerzés tárgyának egyértelmű meghatározása szükségessé tesz meghatározott eredetű, típusú dologra, szabadalomra vagy védjegyre való hivatkozást, a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt."
A Döntőbizottságnak azt kellett eldöntenie, hogy az ajánlatkérő a kiírásával nem sértette-e az alapelveket, és az ajánlati felhívásában és az ajánlati dokumentációban a Kbt. rendelkezéseinek megfelelően határozta-e meg a beszerzés tárgyát.
Kérelmezőnek aggályai voltak a tekintetben, hogy a dokumentáció 11. oldalán az összecsukható székről közölt fotón lévő, egy adott, cseh gyártmányú széket jelölő 311100-as szám nem azt jelenti-e, hogy ajánlatkérő csak erre a székre fogad el ajánlatot. Ezért február 25-én e kérdés tisztázására levelet küldött ajánlatkérőnek.
Ajánlatkérő március 19-én telefaxlevélben közölte, hogy nem írta elő, hogy a széket melyik gyárban kell előállítani, a székek utángyártását elfogadja, a kézikönyv 11. oldalán "összecsukható szék" névvel jelölt szék formájával és stílusával megegyező székre tart igényt.
Kérelmező e válaszlevél vételétől számított 15 napon belül terjesztette elő jogorvoslati kérelmét.
A kérelemben kérelmező elsősorban azt sérelmezi, hogy álláspontja szerint ajánlatkérő a beszerzés tárgya meghatározásával megsértette a közbeszerzési eljárás alapelveit, a verseny tisztaságát és az esélyegyenlőséget.
A kérelem nem megalapozott.
A verseny tisztasága megsértése az adott tényállás mellett akkor lenne megállapítható, ha - ajánlatkérő által tudottan - lettek volna olyan ajánlattevők, melyeknek az ajánlatkérő által megadott adatokon túlmenően többletinformációk lettek volna az ajánlatkérő által igényelt székekre nézve.
A jogorvoslati eljárásban erre vonatkozó tény, körülmény nem merült fel. Mindegyik ajánlattevő ugyanazzal az ajánlati dokumentációval, illetve annak részét képező egységes kiállítási arculati kézikönyvvel rendelkezett, ezek alapján kellett meghatározniuk az ajánlatkérő elvárásait.
Ezért a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban nem sértette meg a verseny tisztaságát, ezért a jogorvoslati kérelmet ebben a részében elutasította.
Az esélyegyenlőség megsértését kérelmező abban látta, hogy voltak olyan ajánlattevők, melyek a korábbi közbeszerzési eljárásban való nyertességük folytán már rendelkeztek a kézikönyvben megjelölt 311 110 típusszámú székkel, ugyanis egy kiállítás befejezése után a berendezési tárgyak visszakerültek a kiállítást szervező ajánlattevőhöz. Az az ajánlattevő pedig, amelyik már birtokol olyan széket, amelyik megfelel a kézikönyv előírásainak, előnyben van a többi ajánlattevőhöz képest, mert a cseh gyártmányú szék már nincs gyártásban, az utángyártás pedig jelentős időt vesz igénybe.
Ajánlatkérő arra hivatkozott, hogy kérelmező is volt már nyertes a jelen beszerzés tárgya szerinti közbeszerzési eljárásban, így rendelkezhet a kézikönyvnek megfelelő székkel.
Ajánlatkérő hivatkozása nem helytálló.
Az esélyegyenlőség biztosítását alapvetően nem csak a kérelmező viszonylatában kell vizsgálni. Ajánlatkérőnek nemcsak a kérelmező részére kell biztosítani az esélyegyenlőséget, hanem valamennyi olyan cég részére, amelyik képes a beszerzés tárgyát képező szolgáltatás teljesítésére.
Ajánlatkérő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy - értelemszerűen - tudott arról, hogy a korábbi közbeszerzési eljárásaiban mely cégek voltak a nyertesek és így mely cégek rendelkezhetnek a kézikönyvben megjelölt jellemzőkkel bíró összecsukható székkel. Ezáltal ajánlatkérő a beszerzés tárgya meghatározási módja folytán mintegy hallgatólagosan előnyt adott a korábbi közbeszerzési eljárásaiban nyertes ajánlattevőknek. Azok a cégek ugyanis, amelyek nem rendelkeztek készlettel a kézikönyvben jelölt típusú székből, hátrányban voltak azokkal szemben, melyek már rendelkezhettek azzal.
Az esélyegyenlőség ajánlatkérő általi biztosítása vizsgálatánál azonban mindig az adott közbeszerzési eljárás szerinti tényállásból kell kiindulni, azaz nem általában, hanem a jogorvoslati eljárás tárgyát képező közbeszerzési eljárásban fennálló tények, körülmények figyelembevételével kell vizsgálni az ajánlatkérő eljárása jogszerűségét.
Az ajánlati felhívásban közöltekből nem következett, hogy a közbeszerzési eljárásban előnyt fognak élvezni a kézikönyvben megjelölt típusú székből készlettel rendelkezők.
Az ajánlati dokumentációt csak azok a cégek vásárolják meg, amelyek a felhívásban szereplő feltételek ismeretében ajánlatot szándékoznak tenni a közbeszerzési eljárásban.
Az ajánlati dokumentációt csak a fent megjelölt három ajánlattevő vásárolta meg, más cég tehát már eleve nem kívánt ajánlatot tenni, ezért közömbös, hogy ajánlattételi szándékukban befolyásolta-e ezeket a cégeket a beszerzés tárgya fentiek szerinti meghatározása, azaz esélyegyenlőségüket sértette-e a meghatározás.
Így végső soron a három ajánlattevő viszonylatában jöhet számba az esélyegyenlőség megsértése.
Ajánlatkérő által ismert volt az a körülmény, hogy a három ajánlattevő mindegyike volt már nyertes általa kiírt, a székek beszerzésére is irányuló közbeszerzési eljárásban. Azt viszont nem tudhatta, hogy a jelen közbeszerzési eljárás kiírásakor közülük melyik rendelkezik olyan székekkel, amelyek a korábbi kiállítás(ok) berendezési tárgyai voltak, azokat ugyanis időközben eladhatta vagy éppen más ajánlatkérő azonos tárgyú közbeszerzési eljárásában való nyertessége folytán másik kiállítás berendezési tárgyaként a kiállító birtokába adta.
A három ajánlattevő viszonylatában tehát ajánlatkérő eljárása nem tekinthető valamelyik ajánlattevőt előnyben vagy hátrányban részesítőnek.
A Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő nem sértette meg az ajánlattevők esélyegyenlőségét azáltal, hogy nem vette figyelembe a korábbi közbeszerzési eljárásaiban való nyertesek előnyös vagy hátrányos helyzetét. Ezért a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet ebben a részében elutasította.
A Döntőbizottság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy ajánlatkérő a kiírásban megsértette-e a Kbt. azon rendelkezéseit, melyek megsértése megállapítására a kérelem irányul.
Kérelmező a Kbt. 33. § (1) bekezdése, 40. § (1), (2), (4) és (5) bekezdése megsértésére hivatkozott.
A Kbt. 33. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felhívás tartalmát ajánlatkérőnek úgy kell meghatároznia, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek.
Az ajánlati felhívás a székekre vonatkozóan rendelkezést nem tartalmazott, tehát a felhívás alapján a székekre nézve egyenlő eséllyel lehetett ajánlatot tenni.
A beszerzés tárgyával kapcsolatos jellemzőket nem is a felhívásnak, hanem a dokumentációnak kell előírnia.
Az ajánlati dokumentáció a székekkel kapcsolatban a "Bútorok 10.11" cím alatt a következőket tartalmazza: "A kézikönyvben szereplő bútorok közül a székekre terméknevet javasoltunk. A kiállításokon vagy ezt, vagy ezzel mindenben megegyező terméket kell alkalmazni."
A kézikönyv 11. oldalán bemutatta az összecsukható szék, valamint a Simplex nevű tonet szék és bárszék fotóit.
Az összecsukható szék fotója alatt 311 110 szám, ez alatt a fő méretek (75, 46, 38 ? 41, 5,0) találhatók. Az anyagára nézve szerepelt egy előírás, miszerint annak a Simplex székek anyagaival kell harmonizálniuk. A Simplex tonet szék és bárszék anyagát illetően a fotók alatti szövegben fel van tüntetve, hogy "a székek fémváza krómozott, ülőfelülete és karfája natúr gőzölt bükk."
A Döntőbizottság álláspontja szerint a dokumentáció 10.11 pontjából, a fotókból és az azok alatt lévő adatokból tehát megállapítható volt a megajánlandó szék típusa (összecsukható szék), a székek mérete (75, 46, 38 ? 41, 5,0) és a székek anyaga (krómozott fémváz, natúr vagy gőzölt ülőfelület).
A Döntőbizottság ezért megállapította, hogy ajánlatkérő a székeket illetően a dokumentációban foglalt előírásaival sem sértette meg azt az egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlattétel biztosítására vonatkozó rendelkezést.
A 40. § (1) bekezdése a részletes műszaki leírás megadása kötelezettségét írja elő ajánlatkérő részére.
Kérelmező a rendelkezés megsértését illetően arra hivatkozott, hogy a megadott adatok alapján a székeket nem lehetett "utángyártani".
A fentiekből megállapítható, hogy ajánlatkérő olyan szintű leírást adott a székekre nézve, ami alapján kérelmezőnek módjában állt azokat legyártani.
A Döntőbizottság ezért a jogorvoslati kérelmet ebben a részében elutasította.
A 40. § (2) bekezdése előírja, hogy a műszaki leírást csak jogszabályban foglalt vagy jogszabály alapján kiadott műszaki előírásra, illetve nemzeti szabványra hivatkozással lehet meghatározni.
A (3) bekezdés a)-d) pontja rögzíti azokat a kivételeket, amikor ajánlatkérő eltérhet a (2) bekezdés szerinti rendelkezéstől.
A Döntőbizottság nem ismer olyan jogszabályban előírt műszaki előírást, nemzeti szabványt, amelyik meghatározná az összecsukható székekre vonatkozó előírásokat, ilyenekre a jogorvoslati eljárásban kérelmező sem hivatkozott.
Így ajánlatkérő nem követett el jogsértést azáltal, hogy az általa igényelt összecsukható szék műszaki leírását nem jogszabályban foglalt vagy jogszabály alapján kiadott műszaki előírásra, illetve nemzeti szabványra hivatkozással határozta meg.
Ezért a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet ebben a részében elutasította.
A Kbt. 40. § (4) bekezdése előírja, hogy ha ajánlatkérő a műszaki leírást nem a (2) bekezdés szerint adja meg, akkor az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban meg kell jelölnie a (3) bekezdés alkalmazásának indokát.
Ajánlatkérő a felhívásban nem közölte, hogy ad-e műszaki leírást a beszerzésre kerülő termékekről vagy nem, és ha nem, ennek mi az indoka.
Az ajánlati dokumentációból a műszaki jellemzők meghatározása módjára nézve az következik, hogy ajánlatkérő az általa kiadott egységes kiállítási arculati kézikönyvben rögzítette a műszaki elvárásait abból az okból, hogy egységes legyen a megrendezett kiállításainak megjelenítése.
Más indokot a dokumentáció a 40. § (2) bekezdésben előírtaktól való eltérésre nem tartalmaz.
A Kbt. 40. § (4) bekezdése az eltérés indokainak körét a (3) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt esetekre korlátozza, csak ezen indokok valamelyikére lehet ajánlatkérőnek hivatkoznia a (2) bekezdésben foglalt előírás betartása mellőzése okaként. Az "egységes megjelenítés" pedig nem tartozik a (3) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt indokok körébe.
A Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő a műszaki leírás meghatározása módjára vonatkozó 40. § (1) bekezdésétől való eltérése indokát nem a Kbt.-ben előírt rendelkezésnek megfelelően indokolta, ezáltal megsértette a Kbt. 40. § (4) bekezdését.
A Kbt. 40. § (5) bekezdés első mondata a közbeszerzés tárgyának az esélyegyenlőséget sértő meghatározását tiltja.
A Döntőbizottság a fentiekben kifejtette, hogy a beszerzés tárgya meghatározásával ajánlatkérő nem sértette meg az ajánlattevők esélyegyenlőségét, ezért a jogorvoslati kérelem ebben a tekintetben nem alapos.
Az (5) bekezdés második mondata szerint, ha a beszerzés tárgyának egyértelmű meghatározása szükségessé teszi egy meghatározott eredetű, típusú dologra való hivatkozást, akkor a leírásnak tartalmaznia kell, hogy a megnevezés (hivatkozás) csak a tárgy jellegének egyértelmű meghatározása érdekében történt.
Ajánlatkérő észrevételében - és a kérelmezőnek írt válaszlevelében - közölte, hogy a kézikönyv 11. oldalán a cseh gyártmányú szék típusszámát nem azért adta meg, mert kizárólag ilyen széket fogad el, hanem azért, hogy ezzel mutassa be az általa beszerezni kívánt, a kiállításait illetően szükséges, egységes dizájnt biztosító szék jellemzőit.
A Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő részéről indokolt volt az adott típusú, gyártmányú székre való hivatkozás, mivel konkrét szabványra, műszaki leírásra ezek hiánya miatt nem tudott hivatkozni.
Az (5) bekezdés alapján azonban a leírásnak (dokumentációnak vagy az ennek részét képező kézikönyvnek) tartalmaznia kellett volna, hogy az adott gyártmányra, típusra való hivatkozás kizárólag csak a beszerzés tárgya jellegének meghatározása érdekében történt.
A Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő nem tudatta az ajánlattevőkkel, hogy csak a beszerzés tárgya jellegének meghatározása érdekében szerepel az összecsukható székről készült fotó alatt a szék típusszáma, ezáltal ajánlatkérő megsértette a Kbt. 40. § (5) bekezdése második mondatában foglalt rendelkezést.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a 88. § (1) bekezdés a), d), f) és h) pontja szerint rendelkezett.
A Döntőbizottság a jogsértések miatt 1 000 000 Ft bírságot szabott ki ajánlatkérő terhére.
A Kbt. 88. § (1) bekezdése alapján jogsértés megállapítása esetén kötelező a bírság kiszabása.
Az (5) bekezdés szerint a bírság mértékét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.
A beszerzés értéke, a nyertes részajánlati ára: 4 880 000 Ft.
A bírság mértéke meghatározásánál a Döntőbizottság tekintettel volt arra, hogy a jogsértés súlyos, mert magában hordozza az alapelvi rendelkezések megsértése veszélyét, valamint arra is, hogy ajánlatkérővel szemben már korábbi jogorvoslati eljárásokban (D.90/2002., D.91/2002.) is kellett alkalmaznia bírságkiszabás és jogsértés-megállapítás jogkövetkezményt.
A bírósági jogorvoslatot a 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2004. április 29.
Dr. Csitkei Mária s. k., Ruthner Oszkár s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Sárkány Izolda s. k.,
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.