LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4965/2004)
Kf.IV.37.432/2002/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az Ábrók és Horog Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Horog Anna ügyvéd (Hajdúböszörmény, K-Hatházi u. 14.) által képviselt Elektromert Kft. (Hajdúböszörmény, Baltazár D. u. 10.) felperesnek dr. Csanádi Péter közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest II., Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat törvényességének felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon indított perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Szabó és Szomor Ügyvédi Iroda (Budapest VI., Bajcsy-Zs. E. u. 55., ügyintéző: dr. Sz. Szabó Sándor ügyvéd) által képviselt Budapesti Közlekedési Részvénytársaság (Budapest VII., Akácfa u. 15.) beavatkozott, a 2002. február 13-án meghozott 13.K.30.793/20018. számú ítélet ellen a felperes részéről 9. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal felhívására - 13 500 (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket és az alperesnek, valamint az alperesi beavatkozónak 15 nap alatt 10 000 (azaz tízezer)-10 000 (azaz tízezer) forint másodfokú költséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő beavatkozó különböző típusú fényforrások beszerzésére a Közbeszerzési Értesítő 41. számában 2000. október 11-én jelentette meg ajánlati felhívását nyílt eljárás lefolytatására. Az ajánlattételi határidőig a felperes és még három szervezet nyújtott be ajánlatot. A közbeszerzési eljárás eredményhirdetésére 2000. december 22-én került sor, ahol a beavatkozó a felperes részéről megjelent személlyel is közölte, hogy a felperest a közbeszerzési eljárásban alkalmatlannak minősítette. A beavatkozó az eljárásról készült összegzést teljes terjedelmében az eredményhirdetésen felolvasta. A felperes által benyújtott pályázat szerint a felperes ügyvezető igazgatója Kiss András, telephelyének vezetője, egyúttal ügyvezetőigazgató-helyettese Kiss Imre volt. A pályázatban a felperes kapcsolatot tartó személyként mind az ügyvezető igazgatót, mind pedig az ügyvezetőigazgató-helyettest megjelölte. A felperes a 2000. december 22-én tartott eredményhirdetés ellen 2001. január 15-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be.
Az alperes a D.14/15/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította. Az elutasító döntés indoka az volt, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmét elkésetten nyújtotta be: a 2001. január 6-ával bezárólagos határidő helyett azt csak 2001. január 15-én adta postára.
A határozat felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be keresetet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az alperes új eljárásra kötelezését. Keresete szerint jogorvoslati kérelme nem késett el, mert képviselője a döntésről csak 2001. január 2-án értesült, a döntést pedig hiteles dokumentumként csak 2001. január 9-én kapta meg az ajánlatkérőtől. A határidőben benyújtott jogorvoslati kérelme tárgyában ennek megfelelően az alperes jogsértő módon nem folytatott le érdemi vizsgálatot.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a beavatkozó közölte a felperessel az eredményhirdetésen az eljárásról készült összegzést teljes terjedelmében. Ennek a közlésnek az időpontja 2000. december 22-e, az a nap, amelyet a jogorvoslati határidő kezdő napjának kell tekinteni. Az eredményhirdetésen a felperes részéről jelen lévő személy a felperes képviseletében eljárt személyként szerzett tudomást az elhangzottakról. Megállapítható ennél fogva, hogy a felperes jogorvoslati kérelmének előterjesztésével elkésett, az alperes határozata nem jogszabálysértő.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával keresetének megfelelő döntés meghozatalát. Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.
A felperes fellebbezése nem alapos.
Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. A közbeszerzésekről szóló, a jelen ügyben alkalmazandó 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 79. §-ának (7) bekezdése szerint a közbeszerzési döntőbizottságnál az eljárást a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5) vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Az idézett rendelkezésnek megfelelően vizsgálódott az elsőfokú bíróság afelől, hogy mely időpont tekinthető az esemény tudomásra jutása napjának. A felperes az eljárás során nem hivatkozott olyan előírásra, ami kötelezővé tenné az alperesi beavatkozó számára az eredményhirdetésen elhangzottak írásbeli kézbesítésének kötelezettségét. A tudomásra jutás időpontjának a meghatározásánál nincs is jelentősége annak, hogy a jogi ténynek írásos vagy szóbeli formában kell-e az érintett tudomására jutnia. Jelen ügyben az nem volt vitás, hogy szóban a tudomásra hozás megtörtént.
A felperes az eljárás során azt is vitatta, hogy nem a képviseletére jogosult személynek hozták a tudomására a kifogásolt döntést. A felperesnek ez az előadása azért alaptalan, mert pályázatában maga jelölte meg azt a személyt, aki a közbeszerzési eljárásban a kapcsolat tartására jogosult volt. A felperes arra sem hivatkozott az eljárás során, hogy e kapcsolattartási jogosultság időközben megszűnt volna. A megszűnésnek egyébként is akkor lett volna az ügy elbírálására kihatása, ha e tényt a felperes az eljárás többi résztvevőjével is közli. Jelen ügyben nem a jogi személy törvényes képviseletének kérdéséről van szó, hanem arról, hogy a törvényes képviselő meghatározott ügyben képviseleti joggal a pályázatból kitűnően más személyt is felruházott. Erre az esetre tehát a Ptk. 219-221. §-ait kell alkalmazni.
A jogorvoslati kérelem elkésettségének okából szükségtelen volt vizsgálni a felperesnek az ügy érdemére vonatkozó kifogásait.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése és 83. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési költségeinek megtérítésére. Az illeték megfizetésére a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 59. §-ának (1) bekezdése értelmében a 46. §-ból kitűnő mértékben köteles.
Budapest, 2004. április 21.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Kovács Ákos s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró