FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (5074/2004)
3.Kf.27.296/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pórffy Miklós jogtanácsos által képviselt Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (1012 Budapest, Attila út 93.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. június 24-én kelt 12.K.30.598/2002/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes első, másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A későbbi beszerzés tárgyát képező, három szárnyból - egy utcai és két udvari - álló épületegyüttes aktuálissá váló felújítási munkáit a felperes a 2001. évi költségvetésében irányozta elő. Az épületre vonatkozó tervezési és engedélyezési munkák ütemezését a tervező két ütemben kívánta elvégezni, az első ütemben javasolta felújítani a későbbi új könyvtár elhelyezésére szolgáló épületszárnyat, majd második és harmadik ütemben a födémszerkezetet megerősíteni. A tervezési és engedélyeztetési eljárás során készült, később megerősített szakvélemény szerint az épület utcai szárnya földszint feletti födémének közbenső traktusának teherbírása csekély, csak az önsúly terhelésére felel meg, ezért az épület biztonságos üzemeltetéséhez azonnali érdemi, szerkezeti beavatkozás vált szükségessé. Ez utóbbi munkák elvégzésének pénzügyi fedezetét 2001. november 30-án, a további munkák költségvetési támogatását több évre ütemezetten biztosította a fejezetgazda.
A felperes 2001. december 5-én a Döntőbizottság elnökét tájékoztatta arról, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indít, amely eljárásfajta választását a gyors életveszély elhárításával és a további kármegelőzéssel indokolta. A beszerzés tárgya az egész épületegyüttes felújítása, illetőleg meghatározott berendezések (könyvtári polcok) biztosítása volt.
A felperes ajánlattételre a Kipszer Rt.-t, a KÖZÉV Rt.-t és a BAU 2000 Építőipari Kft.-t hívta fel, teljesítési határidőként a szerkezet megerősítésére 2002. március 20-át, az átalakítás teljes befejezésére 2003. január 31-ei határidőt állapított meg.
A Döntőbizottság elnöke hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárást, amit azzal indokolt, hogy nem állapítható meg a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjába foglalt feltételek fennállása. A felperes a jogorvoslati eljárás során nem vitatta, hogy a rendkívüli sürgősséget igénylő munkák műszakilag elválaszthatóak voltak az egyéb munkáktól.
A felperes a nyertes ajánlattevővel, a Kipszer Rt.-vel 2001. december 21-én a szerződést megkötötte.
Az alperes határozatában a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja sérelmét állapította meg és a felperest 3 M Ft-os bírság megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a rendelkezésre álló iratokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a födémszerkezet veszélyelhárítás miatti azonnali megerősítésének igénye a sürgősség indoka, ezért csak e műszakilag elkülöníthető munkák vonatkozásában nem vitatható a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának indokoltsága. A többi átalakítási és felújítási munkára, a mobíliák beszerzésére azonban a rendkívüli sürgősség nem áll fenn. Így e munkák tekintetében az eljárás nem volt jogszerű.
Az alperesi határozat felülvizsgálatára irányuló kereseti kérelmet az elsőfokú bíróság alaposnak találta, az alperes határozatát megváltoztatta, a jogsértés és a jogkövetkezmények megállapítását mellőzte. A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy - a kivétel alkalmazható volt a főszabály mellett - a perbeli konkrét beruházás részekre darabolása és azokra eltérő fajtájú közbeszerzési eljárás kiírása a felperestől nem volt elvárható, még a műszaki megoszthatóság esetén sem. Tanúvallomásokkal alátámasztottnak találta a felperes döntését. Megítélése szerint a választott eljárási forma indoka több volt, mint célszerűség. A közpénzekből megvalósított középület-felújítás esetén a takarékosság és a gyorsaság igen erős szempont. Leszögezte, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja mikénti alkalmazása és értelmezése körében a háttérként figyelembe veendő alapelvek közül erősebb a közpénzek takarékos elköltésére vonatkozó elv, és a beruházás minél gyorsabb kivitelezése befejezésére irányuló célszerűség.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes eljárása jogszabálysértő volt, mivel a rendkívüli sürgősségre alapított eljárás csak olyan esetben lehetséges, ha kielégíti a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjában írt szigorú feltételeket. Amennyiben a törvényalkotó lehetőséget biztosított volna a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazására olyan esetekben is, amikor a rendkívüli sürgősség a beszerzés egy részére áll fenn, erről kifejezetten rendelkezett volna. A törvény ilyen megengedő szabályt azonban nem tartalmaz, ennek hiányában pedig a felperesi döntés jogszerűségét a Kbt. preambulumára történő hivatkozás nem alapozhatja meg.
A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a munkák ésszerűtlen szétválasztása jelentős többletköltséget és beláthatatlan kárt okozott volna, ami ellentétes a közbeszerzési törvény alapvető céljával.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyílt, meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha ezt a törvény megengedi. A Kbt. 27. § (1) bekezdése az egyik eljárásfajtától a másikra áttérés lehetőségét kizárja.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tárgyalásos eljárás alkalmazására akkor van lehetőség árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt a törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak. A rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette. A kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy a felperes által nem vitatottan a rendkívüli sürgősséget igénylő munkák műszakilag elkülöníthetőek voltak az egyéb tervezett munkáktól, így a perben eldöntendő szakkérdés nem merült fel. Tekintve, hogy tárgyalásos eljárásra csak kivételes esetben kerülhet sor, azt kellett jelen perben eldönteni, hogy mit kell tekinteni a beszerzés tárgyának egy műszakilag megosztható olyan beruházás esetén, amelynek csak egy részére állnak fent a választott tárgyalásos eljárás szerinti törvényi feltételek. Ilyen esetben a Kbt. szabályainak sérelmét jelenti-e a kivételesen alkalmazható eljárásfajta kiterjesztése a már tervbe vett beruházás egészére.
A Kbt. 5. § (1) bekezdése szerint tilos a törvény megkerülése céljából a közbeszerzést a (2) bekezdésbe ütköző módon részekre bontani. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a becsült érték kiszámítása során mindazon építési beruházások értékét egybe kell számítani, amelyek
a) beszerzésére egy költségvetési évben kerül sor [a 4. § (6) bekezdése szerinti eset kivételével], és
b) beszerzésére egy ajánlattevővel lehetne szerződést kötni, továbbá
c) rendeltetése azonos vagy hasonló, illetőleg felhasználásuk egymással összefügg.
(3) Ha a (2) bekezdés alapján több - egyenként a 2. § (3) bekezdése szerinti értékhatárt el nem érő értékű - beszerzési tárgy együttes értéke miatt közbeszerzési eljárást kell tartani, nem minősül a törvény megkerülésének, ha az egybeszámított értékű beszerzési tárgyakat több közbeszerzési eljárásban szerzik be.
A közbeszerzési eljárás törvényben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a Kbt. kifejezetten megengedi (Kbt. 25. §).
A Kbt. értelmező rendelkezése szerint építési beruházás - a felújítás és a korszerűsítés kivételével - az építmény, építményrész, építményegyüttes megépítése, átalakítása, bővítése, helyreállítása, lebontása, elmozdítása, rendeltetésének építési munkával járó megváltoztatása, valamint az ezekhez kapcsolódó szakipari, technológiai szerelési munkák. Az építésügyi fogalmak alatt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben, valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben így meghatározott fogalmakat kell érteni. E rendelkezésekből következően - függetlenül az épületegyüttes egészét célzó beruházási szándéktól - a biztonságot veszélyeztető szerkezetek rekonstrukciós munkái önmagukban a Kbt. szerinti építési beruházás fogalmát lefedik.
E jogszabályi rendelkezésekből következően a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a törvény preambulumában megfogalmazott elveiből levezetett jogi érvelésével ellentétes álláspontra jutott. A Kbt. 5. § (1) bekezdése a közbeszerzésnek olyan céllal történő részekre bontását tiltja, amely a törvény megkerülésére, alkalmazásának mellőzésére irányul. Lehetőség van azonban a beruházás részekre bontására [5. § (3) bekezdés], ha az nem a Kbt. megkerülését célozza.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásának lehetősége megkívánja, hogy a Kbt. adott eljárásfajtára vonatkozó szabályai maradéktalanul érvényesüljenek.
Ennélfogva a felperes a megosztható beruházása teljes egészére nem választhatta volna a tárgyalásos eljárási formát, mivel az arra okot adó körülmények a teljes beruházást érintően nem álltak fenn.
A felperes az elsőfokú peres eljárás során a választott eljárásfajta indokolt alkalmazására a közbeszerzési eljáráshoz képest további érveket adott elő, a meghallgatott tanúk a már folyamatban lévő munkálatok során feltárt további - a sürgősséget indokoló - körülményekről számoltak be. A másodfokú bíróság kiemelendőnek tartja, hogy az alperes a tárgyalásos eljárás választásának jogszerűségét a közbeszerzési eljárás megindításakori állapot szerint és az eljárást megalapozó körülményekről adott kérelmezői tájékoztatás körében vizsgálhatja. Ennek figyelembevételével hozott alperesi határozatot vizsgálja felül a bíróság, ezért utóbb előállt körülmények vizsgálatát az alperesi határozat jogszerűségének megítélése körébe bevonni nem lehet.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes megalapozatlan keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1); (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára az első, másodfokú perköltség megfizetésére.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja értelmében személyes illetékmentességet élvez, ezért kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. május 5.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró