LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5132/2004)
Kf.III.37.549/2002/8. szám
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mancsiczky László ügyvéd (4042 Debrecen, Pallagi út 13.) által képviselt Sárospatak Város Önkormányzata (3950 Sárospatak, Kossuth u. 44.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.32.545/2001. számon megindított perében ugyanezen bíróság 2002. február 19-én kelt 13.K.32.545/2001/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán a 2004. év március hó 30. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) Ft együttes első és másodfokú perköltséget.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes 2001. április 4-én részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás megindítására a Hercegkút térségi települések szennyvízcsatornázása, valamint Sárospatak el nem látott területeinek szennyvízcsatornázása tárgyában. Az előminősítési eljárásban hat részvételi jelentkezést minősített ajánlattételre alkalmasnak a felperes, és felhívta ajánlattételre a minősítési eljárásban jelentkezőket.
Az ajánlati felhívás szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján választja ki a közbeszerzési eljárás nyertesét a felperes, részszempontokat állapított meg, amelyekhez súlyszámokat rendelt. A részszempontok a pénzügyi ütemezés, fizetési feltételek, pénzügyi konstrukció és az abban való közreműködés voltak.
2001. június 27-ig öt ajánlat érkezett, 2001. július 4-én hirdettek eredményt, amely szerint minden ajánlat érvényes volt, a nyertes pedig a Depona Kft. lett.
A Diamit Építőipari és Szolgáltató Befektetési Rt. 2001. július 11-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, kérte az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, jogszabálysértés megállapítását, valamint ideiglenes intézkedést a szerződés megkötésének megtiltására.
A felperes a nyertes ajánlattevővel 2001. június 13-án szerződést kötött.
Az alperes 2001. augusztus 17-én kelt D-458/11/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzési eljárásról szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, 59. § (1) bekezdését és 61. § (1) bekezdését, ezért 6 000 000 Ft bírsággal sújtotta. A bírság jogkövetkezményeit a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a Kbt. 88. § (4) bekezdésében meghatározott keretek között állapította meg.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Az alperes által megállapított tényállást nem vitatta, de állítása szerint az alperes a jogszabályok téves értelmezésével hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Megállapította, hogy a részszempontok értékelésekor a felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, a Kbt. 61. § (1) bekezdését. A jogsértések alapján az alperes jogszerűen alkalmazta a pénzbírságkiszabás következményét. Megállapította ugyanakkor, hogy az alperesnek a 2001. július 11-én előterjesztett jogorvoslati kérelemre tekintettel lehetősége lett volna az ideiglenes intézkedéssel a szerződés megkötésének megakadályozására, így a jogorvoslati eljárás eredményeként a közbeszerzési eljárást lezáró felperesi döntést is megakadályozhatta volna. Ebben az esetben a felperes jogsértő magatartásának értékelése körében a szerződéskötés tényét bírságnövelő tényező körülményként nem értékelhette volna az alperes. Ezért a bíróság álláspontja szerint a bírság kiszabása jogszerű volt, de annak mértéke eltúlzott. A szankció legfőbb célja a jogsértés minél teljesebb orvoslása, amely a szerződéskötés megtiltásával megvalósulhatott volna, valamint az eljárást lezáró ajánlatkérői döntés megsemmisítésével e cél elérhető lett volna. Az alperes azonban nem tiltotta meg a szerződéskötést, így a felperes törvényi kötelezettségének tett eleget a szerződés megkötésével. Az alperesi intézkedési jogkör gyakorlásának hiánya nem indokolja az alperes bírságolási gyakorlatában is jelentős mértékűnek tekinthető 6 000 000 Ft-os bírság kiszabását.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a Fővárosi Bíróság ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos jogi véleménye jogszabálysértő. A Kbt. 82. § (1) bekezdése szerint az alperes ideiglenes intézkedést tehet abban az esetben, ha megállapítható, hogy a törvény szabályainak megszegése miatt a közbeszerzés tisztasága sérült. Az ideiglenes intézkedés lehetőség az alperes számára még a törvényi feltételek fennállása esetén sem kötelező.
Az alperes álláspontja szerint a fél jogszabálysértő cselekményének következményeit magának a cselekményt elkövető félnek kell viselnie. Az alperes július 13-áig nem rendelkezett olyan adattal és bizonyítékkal, amely - a törvényi feltételek szerint - megalapozta volna ideiglenes intézkedés elrendelését. Az alperes megítélése szerint tévesen hivatkozott arra a bíróság ítélete indokolásában, hogy a szerződéskötés tényét további súlyosbító körülményként értékelte az alperes, csak a jogsértő cselekményeket sorolta és vette figyelembe. Az alperes megítélése szerint a megállapított 6 000 000 Ft bírság a bírságolási gyakorlathoz képest nem feltűnően magas. A bírság összege a konkrét tényállástól elkülönítve egyébként sem vizsgálható, jelen közbeszerzés tárgyának értéke nettó 424 446 000 Ft, bruttó értéke 530 557 500 Ft. A bírság maximális mértéke a közbeszerzés értékének 30%-a. A közbeszerzés tárgyának értékét figyelembe véve a kiszabott bírság 1,413%-a, illetve a bruttó beszerzési érték 1,13%-a. Ezt feltűnően magasnak értékelni nem lehet.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 2. § (4) bekezdésére hivatkozással együttműködési kötelezettség biztosítását tartja szükségesnek a hatósági jogkörben eljáró szervek oldaláról. Az alperesnek módja lett volna ideiglenes intézkedést alkalmazni a felperessel szemben, de ezt elmulasztotta. A szerződés megkötésének elmulasztásával a közbeszerzési eljárás szerződéskötésre vonatkozó szabályait is megszegte volna a felperes. Ugyanakkor 2001-ben közel 500 000 000 Ft-os hitel felvételére volt szükség a működése zavartalan biztosítása érdekében, ezért a kivetett bírság aránytalanul nagy terhet jelent a felperes számára.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja az alperesnek a fellebbezési eljárás során az ideiglenes intézkedés jogi jellegére vonatkozó okfejtését. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabálysértések megállapítása [Kbt. 55. § (6) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 61. § (1) bekezdése] tekintetében megalapozott, tehát a felperes az alperes által megállapított jogszabálysértéseket elkövette.
A Kbt. 82. § (1) bekezdése szerint a folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötéséig az alperes ideiglenes intézkedést tehet, ha megállapítható, hogy a törvény szabályainak megszegése miatt a közbeszerzések tisztasága sérült vagy ennek veszélye fennáll. A jogszabály szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése az alperes számára a törvényi feltételek fennállása esetén lehetőségként biztosított, az alperes megítélése alapján (többségi szavazással) kerülhet sor ideiglenes intézkedés megtételére. Az alperes nem tartozik külön indokolással és magyarázattal a tekintetben, miért nem tette meg az ideiglenes intézkedést. Ennek ellenére az alperes kifejtette, hogy nem állt rendelkezésére megfelelő adat az ideiglenes intézkedés szükségességének megállapításához.
A szerződés megkötésének megtiltásával egyébként a felperes sokkal hátrányosabb helyzetbe került volna a közbeszerzés tárgyának megvalósítása során igénybe vehető pénzösszegek elnyerése terén, ezért az ideiglenes intézkedés megtételének elmaradása a felperes érdekkörében felmerült különleges méltánylást érdemlő körülményként nem értékelhető.
A jogszabálysértés megállapítása mellett - az ideiglenes intézkedés elmaradásának téves jogi megítélése következtében - az elsőfokú bíróság döntése, amellyel a kiszabott pénzbírságot mérsékelte, nem volt megalapozott. A jogszabálysértés tényének megállapítása mellett a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint az alperesnek a törvény szabályait megszegőkkel szemben bírságot kell kiszabnia. A bírság nagyságára vonatkozóan a Kbt. 88. § (4) bekezdése tartalmaz rendelkezést, melyet a jogszabályi keretek között a jogszabálysértés súlyának mérlegelésével állapított meg az alperes. A Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint a bíróság az alperes határozatát megváltoztathatja, azonban a bírói gyakorlat a mérlegelés során meghozott határozatok megváltoztatásának feltételeként a jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok figyelmen kívül hagyását, a büntetésnek vagy annak nagyságának a törvény céljával ellentétes alkalmazását, illetőleg a mérlegelés szempontjainak a határozat indokolásában történő közlése elmaradását határozta meg. Az alperes pénzbírságot megállapító döntésével kapcsolatosan e feltételek egyike sem áll fenn, ezért az elsőfokú bíróságnak - a jogszabálysértés megállapításával egy időben - a mérlegelési jogkörben előírt bírság mérséklésére hozott döntése megalapozatlan.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felperes így pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes perköltségének megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesült, ezért a fellebbezési eljárás illetéke az állam terhén marad.
Budapest, 2004. március 30.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró