FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (5136/2004)
25.K.33.184/2003/2.
A bíróság a dr. Derbák Attila ügyvéd (1071 Budapest, Damjanich u. 19. fszt. 4.) által képviselt Intercontact Budapest Kft. (1054 Budapest, Hold u. 15. II. em. 2.) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.436/8/2003) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében, amely perbe a dr. Székely Zsolt jogtanácsos által képviselt Állami Számvevőszék (1052 Budapest, Apáczai Csere János u. 10.) az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott, meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft, azaz húszezer forint perköltséget. Megállapítja a bíróság, hogy a felperes javára 5000 Ft, azaz ötezer forint illeték visszatérítésének van helye.
A felperes által lerótt kereseti illetéket a felperes maga viseli.
Az ítélet ellen 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A beavatkozó szakfordítási és tolmácsolási tevékenység tárgyban közbeszerzési eljárást folytatott le, amely eljárásban többek között a FORDuna Kft., az ILS Kft. és felperes is tett ajánlatot. A beavatkozó más ajánlattevők mellett e három ajánlattevő ajánlatát is érvénytelennek nyilvánította. Mindhárom ajánlattevő egy beadványban jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. A kérelemhez csatoltak egy 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetéséről szóló banki igazolást, amelyen átutalóként a FORDuna Kft.-t tüntették fel.
Az alperes hiánypótlásra hívta fel az ajánlattevőket, amelyben egyrészt kérte, hogy nyilatkozzanak arról, hogy ki teljesítette a már befizetett 150 000 Ft-ot, másrészt minden kérelmező teljesítse a Kbt. 80. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően további 150 000-150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetését. A FORDuna Kft. bejelentette, hogy a díjat ő fizette meg, míg felperes előadta, hogy álláspontja szerint elegendő egyszeresen megfizetni az igazgatási szolgáltatási díjat, amelyet a kérelmező társa már teljesített. A befizetés alapján az ő kérelmét is köteles az alperes elbírálni, a kérelmezők száma nem befolyásolja az igazgatási szolgáltatási díj összegét. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire. Figyelemmel arra, hogy felperes nem fizette meg a hiánypótlási határidőben az igazgatási szolgáltatási díjat, ezért az alperes a perben támadott 2003. szeptember 9. napján kelt D.436/8/2003. számú határozatával a jogorvoslati kérelmét elutasította. Az indokolás szerint sem a Kbt., sem az illetékekről szóló törvény, sem pedig az Áe. nem ad részletszabályokat az igazgatási szolgáltatási díjjal kapcsolatban, így tételesen nem rendelkezik arról sem, miként kell eljárni több kérelmező esetén. Kifejtette, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárásban a beavatkozó több döntést hozott, külön-külön döntött az egyes ajánlattevők ajánlatainak érvénytelenségéről, ezért minden egyes ajánlattevő vonatkozásában önállóan kell megvizsgálni és elbírálni azt a kérdést, hogy jogszerűen történt-e az érvénytelenné nyilvánítás. Így mindegyik kérelem önálló kérelem, azokról önállóan kell dönteni, ezért kell megfizetni az igazgatási szolgáltatási díjat külön-külön. A felperes által hivatkozott bírósági eseti döntésekkel kapcsolatban kifejtette, hogy azon perekben érintett közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő egy döntést hozott, miszerint a közbeszerzési eljárást eredménytelenné nyilvánította, és ezt támadta meg az összes érvényes ajánlattevő. Miután egy ajánlatkérői döntés v
olt, a döntés felülvizsgálata alapján is egyfajta alperesi határozat meghozatala volt lehetséges.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, ennek körében a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Perköltségigénye nem volt. Álláspontja szerint az alperes megsértette az Áe. 89. § (3) bekezdését. Kifogásolta, hogy a közigazgatási eljárásban az azonos érdekű ügyfeleket az alperes érdemi vizsgálat nélkül nem azonos érdekűnek minősített. Sérelmezte, hogy előzetesen az alperes nem is jelezte felé, hogy a közösen beadott jogorvoslati kérelmet kérelmezőnként külön-külön fogja kezelni, és ennek alapját sem jelölte meg. Ismét hivatkozott a közigazgatási eljárásban is felhívott bírósági eseti döntésekre, amelyek álláspontja szerint jelen per eldöntése szempontjából is iránymutatásul szolgálhatnak. Tekintettel arra, hogy az általa hivatkozott bírósági ítéleteket a keresetlevélhez nem mellékelte, bizonyítási indítványként felajánlotta ezen ítéletek becsatolását.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását. Előadta, hogy töretlen az a jogorvoslati gyakorlat, miszerint ha az egyes ügyfeleknek különböző tárgyú kérelmei vannak, illetőleg a közigazgatási szervnek önállóan kell dönteni az egyes kérelmek megalapozottságáról, akkor az eljárásért fizetendő ellenérték minden egyes ügyfelet terhel. Ismét hangsúlyozta, hogy a felperes által hivatkozott bírósági döntések teljesen más tényállásra vonatkoznak.
A beavatkozó csatlakozott az alperes által előadottakhoz. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását. Perköltségre nem tartott igényt.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak. A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárásban hozott beavatkozói döntésekkel szemben az egyes ajánlattevők, köztük felperes által is előterjesztett közös jogorvoslati kérelem esetén az egyes kérelmezőket külön-külön terheli-e az igazgatási szolgáltatási díj viselésének kötelezettsége, és erre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai és a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését:
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 79. § (2) bekezdése szerint a bizottsági eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése alapján a kérelmet többek között az ajánlattevő nyújthatja be. A Kbt. 80. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bizottság kérelemre indult eljárásáért - az eljárás megindításakor - 150 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az igazgatási szolgáltatási díjat nem fizették meg, a bizottság felhívja a kérelmezőt a hiányok öt napon belüli pótlására. A (4) bekezdés szerint pedig, ha e hiánypótlást nem teljesítették, a bizottság a kérelmet elutasítja.
A Kbt. 79. § (1) bekezdése szerint a bizottság eljárására, ha a Kbt. másként nem rendelkezik, az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 89. § (1) bekezdése kimondja, hogy az államigazgatási eljárás költségét, ha a jogszabály másként nem rendelkezik, az állam viseli. Az illetékfizetési kötelezettségre az illetékekre vonatkozó szabályok az irányadók. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint, ha az eljárásban több olyan azonos érdekű ügyfél vesz részt, akik költség viselésére kötelesek, közöttük a költséget arányosan meg kell osztani.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 67. § (1) bekezdése kimondja, hogy egyes államigazgatási eljárásokért díjat kell fizetni. A (2) bekezdés akként rendelkezik, hogy azt, hogy mely eljárásért vagy szolgáltatásért kell díjat fizetni, továbbá a díj mértékét az érdekelt miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.
A bíróság a felhívott rendelkezések alapján megállapította, hogy sem a Kbt., sem az Áe., sem pedig az Itv. az igazgatási szolgáltatási díj viselésének részletszabályait nem határozza meg, az Itv. 67. § (2) bekezdésében megjelölt rendeletet a jogalkotó a mai napig nem alkotta meg a közbeszerzési jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatban. Eltérő, illetve részletszabályok hiányában pedig a fentebb idézett törvények hatályos rendelkezései szerint kell az igazgatási szolgáltatási díj viselése tárgyában állást foglalni.
A Kbt. 81. § (1) bekezdése alapján a bizottság a jogorvoslati eljárást a kérelem alapján indítja meg. A 88. § (1) bekezdése alapján megállapítható, hogy a kérelemre indult jogorvoslati eljárásban a bizottságnak a kérelem alapján kell határozatában döntenie. A kérelemnek tehát a jogorvoslati eljárásban alapvető jelentősége van, ezt erősíti meg az Áe. 16. §-ának (3) bekezdése, amely alapján a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni. A jogorvoslati kérelem benyújtására törvény egyértelmű rendelkezése alapján az ajánlattevő jogosult. Az ajánlattevő kérelmező az államigazgatási eljárásban ügyfél, akit különféle jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek. Az ügyfél az, akinek az ügyében folytatják le a jogorvoslati eljárást. A bíróság ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az államigazgatási ügy nem azonos a közbeszerzési üggyel. Az államigazgatási eljárásban a kérelmet előterjesztő ügyfél az, akinek a Kbt. 80. § (2) bekezdése alapján az igazgatási szolgáltatási díjat a kérelem benyújtásakor az államigazgatási eljárásért fizetnie kell. A bíróság megállapította, hogy jelen esetben három ajánlattevő terjesztett elő jogorvoslati kérelmet, akik között semmiféle jogi kapcsolat nincs. Az önálló ajánlattevők önálló ügyfelek az általuk indított jogorvoslati eljárásban. Az önálló ügyfelek által előterjesztett kérelem tartalma alapján, annak keretei között dönt a bizottság a jogorvoslati eljárásban. Ebből következik, hogy mindegyik önálló ajánlattevő jogorvoslati kérelmére önálló eljárás indul, amelyben az adott kérelmező kérelme alapján kell határozatot hozni. Amennyiben az ügyek tárgya, tartalma összefügg vagy más szempont alapján célszerű több ügyet közösen tárgyalni és közös határozatban dönteni, úgy lehetőség van az ügyek egyesítésére. Ez esetben az államigazgatási szervnek kell biztosítania valamennyi önálló kérelmező ügyféli jogát, jogainak külön-külön érvényesítését az eljárás során, és valamennyi ügyfélnek az eljárással kapcsolatos kötelezettségeit teljesíteni kell. Több ügyben hozott közös határozat esetén valame
nnyi kérelmi elemben az Áe. 43. § (1) bekezdésében meghatározott követelményeket teljesíteni kell. Felperes maga sem vitatta, hogy a többi jogorvoslati kérelmet előterjesztővel jogi kapcsolatban nem áll, pusztán az köti össze őket, hogy ugyanazt a közbeszerzési eljárást tartják jogsértőnek, és érdekük is hasonló. Ez azonban csak az ügyek egyesítésére adhat legfeljebb jogszerű alapot, az önálló kérelmezők ez esetben még egymástól elkülönülő, önálló ügyfelek, akiknek az ügyeiben dönteni kell. A felperes által hivatkozott Áe. 89. § (3) bekezdése arról az esetről beszél, amikor egy eljárásban, vagyis egy ügyben van több azonos érdekű ügyfél. Jelen esetben az Áe. 89. § (3) bekezdése azért nem alkalmazható, mert nem egy ügyben több azonos érdekű ügyfél vett részt, hanem három önálló ügyfél által kezdeményezett, három önálló ügy indult. Értelemszerűen a más ügyében indult eljárás ügyfele a felhívott jogszabályi hely alapján a költségek részbeni viselésére nem kötelezhető még abban az esetben sem, ha érdeke hasonló a másik ügy ügyfelével. Ez így van még akkor is, ha a három önálló kérelmet egy lapon terjesztették elő, és a kérelemre indult eljárásokban az ügyeket utóbb a hatóságként eljáró szerv egyesítette.
Tekintettel arra, hogy felperes nem vonta kétségbe az általa hivatkozott bírósági ítéletekkel kapcsolatban az alperes azon ténymegállapítását, hogy azon ítéletek más tényállású ügyben hozott eseti döntések, ezért a bíróság a felperes által felajánlott, az eseti döntések becsatolására vonatkozó bizonyítását mellőzte tekintettel arra, hogy azok jelen jogvita eldöntésénél iránymutatásul nem szolgálhatnak.
A kifejtettek alapján a bíróság az alperessel egyezően állapította meg, hogy a három ajánlattevő által előterjesztett jogorvoslati kérelem alapján indult eljárásokért a kérelmezőket külön-külön terhelte a 150 000 Ft-os igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének kötelezettsége. Felperes nem vitásan, a bizottság felhívása ellenére a kérelem e hiányosságát nem pótolta, ezért helyesen járt el az alperes akkor, amikor felperes jogorvoslati kérelmét a Kbt. 80. § (4) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság a fentiek alapján az alperes határozatát a felperes által vitatott részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A kereseti illeték viseléséről a bíróság az Itv. 43. § (3) bekezdésére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott, tekintettel arra is, hogy felperes az Itv. 62. § (1) bekezdésének h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére keresetlevelén, majd az azt követő fellebbezésében mindösszesen 20 000 Ft illetéket lerótt.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2004. március 16.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró