FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (5249/2004)
25.K.33.513/2003/3.
A bíróság a Máté Béla köztisztviselő által képviselt Érd Város Önkormányzata (2030 Érd, Alsó út 1.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit körút 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hivatkozási szám: D.552/11/2003.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft, azaz harmincezer forint perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell a Fővárosi Ítélőtáblához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként 5610/2003 szám alatt részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás megindítására a Közbeszerzési Értesítő 2003. augusztus 6-án megjelent 32. számában a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola bővítése, felújítása és tornaterem építése, kivitelezési terveinek elkészítése tárgyban. Az előminősítési szakaszt követően, 2003. szeptember 10-én küldte meg felperes ajánlati felhívását az alkalmasnak minősített ajánlattevőknek, többek között a Középület Építő Rt.-nek is. Felperes dokumentációt is készített, amelyet 2003. szeptember 18-a és október 1-je között adott át a jelentkező ajánlattevőknek. A Középület Építő Rt. a dokumentációt 2003. szeptember 30-án vette át. A dokumentáció egyebek mellett műszaki terveket és vállalkozásiszerződés-tervezetet is tartalmaz. A szerződéstervezet 2. pontja szerint a szerződéses ár egyösszegű prognosztizált átalányár, amelyet vállalkozási díj plusz áfa összegben kell megadni. A 2.1. pont alapján a vállalkozói díj csak a műszaki tartalomban bekövetkezett ±5%-ot meghaladó mértékű változás esetén módosítható. A műszaki tartalom változásába a pótmunka is beleértendő. A szerződéstervezet 15. pontja alapján a szerződés az 1-4. számú mellékletekkel együtt érvényes. A 2-es számú melléklet a részletes költségvetés, amely szerint az árak tartalmazzák a munkákkal kapcsolatos feltárási, kiviteliterv-készítési anyag, gép-, anyagigazgatási, bér plusz járulékai, felvonulási, ideiglenes melléklétesítményi, építési segédszerkezetek munkái, munkavédelmi, tűzvédelmi, mintahelyiség-készítési, és nem a megrendelőt terhelő hatósági és közüzemi díj költségeit, a szükséges bontási és feltárási munkákkal, őrzéssel egyetemben. Felperes meghatározta a költségvetés-összesítés összesítő sorait, ezek szerint a vállalkozói díjat kiviteli tervek készítése, iskolaépület és tornatermi épületbontásban kell megadni, az árakat nettó és bruttó értékben is fel kell tüntetni. A munkálatokat épületenként munkanemi bontásban, külső és belső munkákra elkülönítve kell megadni, továbbá ajánlatot kell
adni épületenként a berendezésekre és felszerelésekre is. Felperes 2003. október 8-án helyszíni konzultációt tartott, ahol az egyes ajánlattevői kérdéseket az ajánlatkérő megválaszolta, az illetékes szakember távollétében megválaszolatlanul maradt kérdésekkel kapcsolatban pedig ígéretet tett arra, hogy azokat rövid határidő alatt írásban megválaszolja. A konzultáción a Középület Építő Rt. részéről felmerült a mennyiségi kimutatás kérdése, kérte, hogy felperes biztosítson mennyiségi összesítőt a költségvetéshez. Felperes - figyelemmel arra, hogy a kiviteli terveket is az ajánlattevőnek kell elkészítenie, továbbá arra, hogy az ajánlattevőknek biztosított helyiségkönyvek alapján a mennyiségek kiszámíthatók - a kérés teljesítésétől elzárkózott. Felperes a konzultáción feltett kérdésekre adott válaszokat, valamint az írásban feltett kérdésekre adott válaszokat egyidejűleg megküldte az ajánlattevőknek, amelyekhez mellékelte ugyancsak ajánlatkérői kérésre a létesítmény hatósági építési engedélyét és a szakhatósági nyilatkozatokat is, amelyeket a visszaérkezett tértivevény tanúsága szerint a Középület Építő Rt. 2003. október 14. napján vett át.
Felperes 2003. október 27-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél, kifogásolta, hogy felperes nem biztosította az 1/1996. (II. 7.) KTM rendelet szerinti tartalmú dokumentációt, abban ugyanis nem csatolta az összevont tételsoros mennyiségi kimutatást. Az alperes a jogorvoslati kérelem beérkezésének napján, 2003. október 27-én ideiglenes intézkedéssel a közbeszerzési eljárás felfüggesztését rendelte el. Az ideiglenes intézkedés elrendeléséről szóló határozatot az alperes fax útján megküldte felperesnek, melynek 13 óra 31 perckori sikeres vételét a fax visszaigazolta. A határozatot az alperes postai úton is megküldte felperesnek. Felperes a beérkezett ajánlatokat 2003. október 28-án 10 óra 15 perckor felbontotta, a bontást követően a további eljárást felfüggesztette.
Az alperes a perben támadott 2003. november 24. napján kelt D.552/11/2003. számú határozatában megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 96. § (3) bekezdésére tekintettel a Kbt. 40. § (1) bekezdését, ezért a felperes által kiadott ajánlati felhívás dokumentációját, és az ennek kiadását követő ajánlatkérői döntéseket megsemmisítette, a jogsértésre tekintettel felperessel szemben 2 000 000 forint bírságot szabott ki, és kötelezte az igazgatási szolgáltatási díj viselésére. A határozat indokolása szerint az alperes elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a jogorvoslati kérelem határidőben érkezett-e. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Középület Építő Rt. a konzultációs jegyzőkönyv kézhezvételekor győződhetett meg arról, hogy felperes számára a mennyiségi kimutatást nem fogja biztosítani, és ezt írásban is rögzítette. Ha a felperes a kért mennyiségi kimutatásokkal legkésőbb ekkor kiegészíti a dokumentációt - mint ahogy ezt megtette a hatósági engedély okiratok vonatkozásában -, akkor a kérelmezőt nem éri jogsérelem. A kérelmezőben 2003. október 14-i időpontban tudatosulhatott, hogy nem rendelkezik megfelelő információkkal ahhoz, hogy reális ajánlatot tehessen, ezért megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem nem késett el, így azt érdemben vizsgálta.
A Kbt. 40. § (1) bekezdése és a 96. § (3) bekezdése alapján megállapította, hogy az ajánlati felhívás dokumentációját az 1/1996. (II. 7.) KTM rendelet szerinti tartalommal kell elkészíteni, amelyben a rendelet mellékletében felsorolt és részletesen kidolgozott munkarészeket köteles az építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő az ajánlattevők számára biztosítani. A rendelet mellékletének 5. pontja előírja, hogy a mennyiségi kimutatást mint kötelező tartalmi elemet, teljes műveleti sorral meghatározott (összevont) tételeket tartalmazó mennyiségi kimutatást a költségajánlat összeállítása és elbírálhatósága szempontjából fontos szerkezetekről és berendezésekről minden építési beruházás ajánlati felhívásának tartalmaznia kell. Az alperes megállapította, hogy a dokumentáció összevont tételsoros mennyiségi kimutatást csak egyes berendezésekre, illetve egyes munkarészekre tartalmaz, összevont mennyiségi kimutatást felperes által sem vitatottan, a dokumentáció nem tartalmaz. Miután felperes nem biztosította a jogszabályi előírásoknak megfelelően a dokumentációban azokat az adatokat, amelyek az eredményes ajánlattételhez elengedhetetlenül szükségesek a hivatkozott KTM rendelet alapján, ezért jogsértést követett el. A határozat kitér még arra is, hogy az alperes a felbontott ajánlatokat megvizsgálta, és megállapította, hogy az ajánlati árak bruttó 631 és 823 000 000 Ft között mozognak. Álláspontja szerint látható, hogy csak az anyagár tekintetében nagy eltéréseket mutatnak az ajánlatok, mert a mennyiségek meghatározása és az anyagok minőségének kiválasztása az ajánlattevő feladata volt. Az anyagárak megfelelő dokumentáció esetén nem mutatnak ekkora mértékű szórást, hiszen minden ajánlattevő az ajánlatkérő által meghatározott mennyiségi igénynek, és minőségi követelménynek megfelelően tesz ajánlatot.
A bírság összegével kapcsolatban az indokolás szerint a törvényi minimumösszeg nem bír elegendő visszatartó erővel a jogsértő ajánlatkérővel szemben, különös tekintettel a közbeszerzés tárgyának értékére, és az ajánlatkérő által tanúsított magatartására is. E körben az alperes figyelembe vette, hogy felperes 2003. október 27-én megismerte az ideiglenes intézkedés tartalmát, 2003. október 28-án mégis felbontotta az ajánlatokat, holott erre a határozat ismeretében már nem lett volna lehetősége.
Felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát, ennek körében elsődlegesen a határozat megváltoztatását azzal, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett, másodlagosan pedig annak megállapításával, hogy felperes nem követte el a terhére megállapított jogsértéseket, ezért a bíróság az alkalmazott jogkövetkezményeket törölje. Perköltségigénye nem volt. Előadta, hogy a konzultáció nem az ajánlatkérés kiegészítésére szolgál, hanem az ajánlattevő által nem megfelelően értett vagy értelmezett kérdések tisztázására. A jogorvoslati kérelmet előterjesztő magát a dokumentáció tartalmát kifogásolta, amelyet 2003. szeptember 30-án átvett, a jogorvoslati határidő megnyílta így ez a nap, nem pedig a konzultáción feltett kérdésekre küldött írásbeli válaszok kézhezvétele. A kérelmezőnek ugyanis már a dokumentáció kézhezvételekor is tudomása volt arról, hogy a dokumentáció nem tartalmaz költségvetést, sem a konzultáción, sem máskor soha nem mondták az ajánlattevőknek, nem hitegették azzal, hogy az eljárás későbbi szakaszában költségvetést fognak adni. E válasza minden ajánlattevő irányában következetes volt, így szükségtelen volt a jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek az írásos választ kivárni.
Nem vitatta a határozat azon megállapítását, hogy a dokumentáció összevont tételeket tartalmazó mennyiségi kimutatást nem tartalmaz, ám álláspontja szerint a dokumentációban minden lényeges adat, információ megtalálható, így az ajánlattevők az alapján tudtak ajánlatot tenni. Mint takarékos közpénzfelhasználó, a nyugati gyakorlatot követve, a teljes beruházás egészére várt ajánlatot, és el akarta kerülni azt a korábbi tapasztalatból ismert kivitelezői gyakorlatot, hogy a tételes költségvetésben nem szereplő, ám a teljes beruházáshoz hozzá tartozó munkálatokkal kapcsolatban a vállalkozó újabb igénnyel álljon elő. Hangsúlyozta, hogy a dokumentáció tartalmazza a helyiségkönyvet is, az abban szereplő adatok összeadásával a kérelmező valamennyi adat birtokában van. Álláspontja szerint az általa alkalmazott gyakorlat irányába hat a jogfejlődés is. Az ajánlatok ajánlati áraival kapcsolatban előadta, hogy a két szélső érték között 30%-os a különbség, míg a további öt ajánlat között csak 10%-on belüli az eltérés. A közbeszerzési gyakorlat figyelembevételével ez a szórás nem tekinthető kirívóan szélsőséges különbségnek.
A bírság összegét még a jogsértés megállapítása esetén is eltúlzottnak tartotta. Előadta, hogy a bírság összegének meghatározásánál figyelembe vett terhére rótt magatartás nem bizonyított. A fax útján megérkezett határozatot a polgármester kiszignálta a jegyzőre, akit annak távollétében az aljegyző helyettesített, aki azt tovább szignálta az illetékes osztályvezetőre, ő pedig haladéktalanul intézkedett, de a határozat tartalmáról az illetékes személy már csak az ajánlatok felbontását követően szerezhetett tudomást, akkor pedig a közbeszerzési eljárást azonnal felfüggesztették. Álláspontja szerint az ajánlatok felbontásából helyrehozhatatlan kár nem keletkezett. Megjegyezte még, hogy a határozat indokolása semmi olyan utalást nem tartalmaz, amely arra vonatkozna, hogy mi tette szükségessé az ideiglenes intézkedés közlésének rendkívüli módját.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait. Álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, ezért kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben marasztalását. Az elkésettséggel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a mennyiségi kimutatás éppen a dokumentáció pontosítását szolgálja, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a tervekben és a műszaki leírásokban megfogalmazott műszaki követelmények egyértelmű mennyiségi és minőségi követelményként jelenjenek meg. Ebből még nem következik a dokumentáció módosítása. Hivatkozott arra is, hogy a konzultációt követően felperes maga egészítette ki a dokumentációt az egyéb hiányolt munkarészekkel, például hatósági engedélyekkel, így a kérelmező számára ténylegesen a konzultációs válaszokból vált egyértelművé, hogy a mennyiségi kimutatást az ajánlatkérő felperes nem biztosítja. Ezzel kapcsolatban pedig a jogszabály alkalmazása kötelező függetlenül attól, hogy a kiviteli tervet a nyertes ajánlattevő fogja elkészíteni. Álláspontja szerint a jogfejlődés sem hat ezzel ellentétes irányba, és a felperes nyugati tapasztalataival kapcsolatos álláspontját sem osztotta. A bírság vonatkozásában előadta, hogy a fax útján való közlés éppoly hivatalos, mint a postai úton történő kézbesítés, a határozat jellege pedig indokolta a sürgős közlést. A Kbt. szerint az alperesnek az eset összes körülményét kell vizsgálnia a bírság összegének meghatározásakor, e körben pedig értékelni kell a segítő, együttműködő magatartást is. Felperesnek az ideiglenes intézkedést haladéktalanul végre kellett volna hajtania, a belső munkaszervezésre való hivatkozás nem fogadható el.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a Középület Építő Rt. jogorvoslati kérelme elkésett-e, az ajánlati dokumentáció sérti-e a Kbt. 96. § (3) bekezdésére tekintettel a Kbt. 40. § (1) bekezdését, a felperesi jogsértés megállapítása esetén van-e helye a bírság mérséklésének, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, és a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 38. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevő a dokumentáción kívül további tájékoztatást kérhet írásban az ajánlattételi határidő lejárta előtt, legkésőbb 10 nappal az ajánlatkérőtől ajánlata elkészítéséhez. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése kimondja, hogy a dokumentációval kapcsolatos kiegészítő tájékoztatást az ajánlatkérő köteles megadni. A közbeszerzési verseny eredményes lefolytatásának alapfeltétele, hogy az ajánlattevők minden lényeges információval rendelkezzenek annak érdekében, hogy megfelelő ajánlatot tehessenek. Ez az elvárás összhangban van a gondos közpénzfelhasználás követelményével, és a Kbt. 33. § (1) bekezdésének azon szabályával, amely szerint az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy az ajánlattevők egyenlő eséllyel, megfelelő ajánlatot tehessenek. A Kbt. felhívott rendelkezése alapján az ajánlattevőnek joga van olyan kiegészítő információkat kérni, amelyekre szüksége lehet ajánlata elkészítéséhez. A dokumentáción kívüli további tájékoztatáskérésekre történő információszolgáltatás az ajánlatkérő törvényi kötelezettsége. Ebből az is következik, hogy a feltett kérdésre adott válasz nem hárítható el azzal, hogy a dokumentáció ismert az ajánlattevő számára, hiszen éppen azért tett fel kérdést, mert valamely rész nem volt világos, nem volt egyértelmű számára. Az ajánlatkérői válasz az ajánlati felhívás vagy a dokumentáció tartalmát nem módosíthatja, de arra lehetőség van, hogy az egyes részeket pontosítsa, mindenki számára kétségtelenné, félreérthetetlenné, világossá tegye. A bíróság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelmet előterjesztő Középület Építő Rt. azért tett fel kérdést felperesnek, mert hiányosnak tartotta a dokumentáció tartalmát. A kérdés alapján az ajánlatkérő felperesnek lehetősége lett volna a dokumentáció módosításnak nem minősülő pontosítására, így az, hogy ezt felperes ténylegesen nem fogja megtenni, akkor vált bizonyossá, amikor erről őt a felperes írásban tájékoztatta. A bíróság megítél
ése szerint így a jogsértésről való tudomásszerzés időpontja nem a dokumentáció átvétele, hanem az az időpont, amikor a kérelmező számára egyértelművé vált, hogy az általa kifogásolt mennyiségi kimutatást felperes a későbbiekben sem biztosítja, a dokumentáció tartalmát e körben pontosítani nem fogja, vagyis az erről szóló írásbeli tájékoztatás kézhezvétele.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése szerint a jogorvoslati eljárást a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kérelmezni. A jogsértő eseményről a kérelmező 2003. október 14-én szerzett tudomást, ezért az ez időponttól számított 15 napon belül előterjesztett jogorvoslati kérelem határidőben érkezett, így azt az alperesnek érdemben vizsgálnia kellett.
A Kbt. 40. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást adni. A 96. § (3) bekezdése szerint felhatalmazást kap a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, hogy rendeletben szabályozza építési beruházás esetében a dokumentáció részletes műszaki tartalmát. A közbeszerzés keretében megvalósuló építési beruházásra vonatkozó ajánlati felhívás dokumentációjának részletes műszaki tartalmáról szóló 1/1996. (II. 7.) KTM rendelet 1. §-a szerint a közbeszerzési törvény értelmében közbeszerzési eljárási kötelezettség körébe tartozó építési beruházásra vonatkozó ajánlati felhívás dokumentációjának műszaki tartalmát az e rendeletben szabályozott ajánlatkérési műszaki dokumentációban kell rögzíteni. A Kbt. 25. §-a kimondja, hogy a közbeszerzési eljárás Kbt.-ben meghatározott szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a Kbt. kifejezetten megengedi. A felhívott jogszabályi rendelkezések alapján megállapítható, hogy építési beruházás esetén az ajánlatkérőnek dokumentációt kell készítenie, méghozzá a KTM rendeletben meghatározott tartalommal. A KTM rendelet 2. § (3) bekezdése szerint az építési beruházás ajánlatkérési műszaki dokumentációját legalább az e rendelet mellékletében meghatározott tartalommal, azon belül az egyes munkarészeket az építmény jellege szerint szükséges szakági bontásban és részletességgel kell elkészíteni. A rendelet melléklete az ajánlatkérési műszaki dokumentáció tartalmát határozza meg. A melléklet 5. pontja szerint a dokumentációnak a mennyiségi kimutatás körében tartalmaznia kell a teljes műveleti sorral meghatározott (összevont) tételeket tartalmazó mennyiségi kimutatást, a költségajánlat összeállítása és elbírálhatósága szempontjából fontos szerkezetekről és berendezésekről.
A bíróság a felek egyező nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes által az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott dokumentáció teljes műveleti sorral meghatározott (összevont) tételeket tartalmazó mennyiségi kimutatást nem tartalmaz, ilyen kimutatást felperes ajánlattevői kérésre sem készített. A bíróság rámutat arra, hogy sem a Kbt., sem a KTM rendelet nem ad lehetőséget az ajánlatkérő számára, hogy akár célszerűségi, akár ésszerűségi szempontból, vagy korábbi kedvezőtlen tapasztalatra való hivatkozással a dokumentáció tartalmának egyes kötelező elemét elhagyja, a jogszabályi előírástól eltérjen. A Kbt. preambulumából kitűnik, hogy a szabályozást a jogalkotó - többek között - az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése érdekében alkotta. Ebből az is következik, hogy felperes a Kbt. kógens szabályaitól még a közpénzek takarékos felhasználására hivatkozással sem térhet el, hiszen a körülményre is figyelemmel volt a törvényalkotó a közbeszerzés előírásainak meghatározásakor, az ajánlatkérő pedig nincs abban a helyzetben, hogy a jogalkotói célt, akaratot a jogalkalmazás során felülmérlegelje. A bíróság megállapította, hogy az alperesi határozat kellő alapossággal és részletességgel megindokolta azt, hogy építési beruházás esetén miért szükséges a dokumentáció jogszabályi szintű szabályozása. Az itt kifejtettekkel a bíróság teljes egészében egyetért, azt megismételni szükségtelennek tartja. A jogvita szempontjából annak van jelentősége, hogy építési beruházás esetén az ajánlatkérő köteles a KTM rendelet szerinti dokumentációt készíteni, ez alapján pedig a dokumentáció részét kell hogy képezze a mennyiségi kimutatás is, amely teljes műveleti sorral meghatározott (összevont) tételeket tartalmazó mennyiségi kimutatást ad a költségajánlat összeállítása és elbírálhatósága szempontjából fontos szerkezetekről és berendezésekről. A jogszabály kötelező tartalmi elemét a felperes által rendelkezésre bocsátott doku
mentáció kétséget kizáróan nem tartalmazza, ezért felperes jogsértést követett el a határozat rendelkező részében foglaltak szerint. A kifejtettek alapján a felperesi indokoknak a jogsértés megállapítása szempontjából nincs jelentőségük, ezért azokat a bíróság érdemben nem is vizsgálta.
A Kbt. 2002. január 1-je napjától hatályos 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a jogszabály kifejezett rendelkezése folytán kötelezően alkalmazandó jogkövetkezmény a bírság kiszabása. A Kbt. 88. § (4) bekezdése a bírság összegének alsó és felső határát határozza meg. Ezen összeghatárokon belül az alperes mérlegelve állapítja meg a kiszabandó bírság összegét. A felhívott rendelkezések értelmében, ha a bíróság a jogsértésre vonatkozó alperesi megállapításokat jogszerűnek találja, a bírság összegszerűségének körében a Kbt. keretei között csak azt vizsgálhatja, hogy az alperes megtartotta-e az összeghatárra vonatkozó rendelkezéseket, okszerűen mérlegelt-e, és mérlegelésének szempontjai a határozatból megállapíthatók-e. Nem vitás, hogy az alperes a törvényben meghatározott összeghatárok között állapította meg a bírság összegét. Felperesnek e körben a sikeres perléshez azt kellett volna bizonyítania, hogy az alperes valamely mérlegelendő szempontot nem helytállóan értékelt, vagy pedig jogsértő módon olyan körülményt nem vett figyelembe, amely a bírság összegének megállapításakor releváns tényező. A bíróság megállapította, hogy felperes ez utóbbi körbe tartozó értékelendő körülményt nem adott elő. A bíróság az alperessel egyezően állapítja meg, hogy a belső munkaszervezésből fakadó késedelem a felperes terhére esik, az pedig a felek között nem volt vitás, hogy az ideiglenes intézkedést elrendelő közigazgatási határozat a felperes hivatali szervezetéhez 2003. október 27-én megérkezett, ám az abban foglaltakat részben figyelmen kívül hagyta, részben pedig csak késedelemmel teljesítette. A bíróság rámutat még arra, hogy az Áe., bár sehol nem teszi kötelezővé a fax útján történő kézbesítés indoklását, az ügy körülményeire, és az ideiglenes intézkedés jellegére tekintettel, a fax útján való kézbesítés indokolt volt. Ezzel kapcsolatban konkrét jogszabálysértésre egyébként felperes maga sem hivatkozott. A bíróság az alperessel egyezően állapította meg, hogy a kézbesített ideiglenes intézkedést a felperes részben nem, részben
csak késedelmesen teljesítette, és ez olyan körülmény, amely a bírság kiszabásának meghatározásakor felperes terhén értékelendő. Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes a mérlegelésnél irányadó szempontokat helyesen alkalmazta, azokat megfelelően indokolta, a bíróságnak pedig nincs jogszabályi lehetősége a mérlegelés szempontjainak felülmérlegelésére, és a bírság mértékének megváltoztatására. Jogszabályi felhatalmazás hiányában ugyancsak nincs lehetőség méltányosság gyakorlására sem.
A bíróság a kifejtettek alapján az alperes határozatát a felperes által vitatott valamennyi részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant, elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére. Ennek összegének megállapításakor a bíróság figyelemmel volt az alperes jogi képviselője által kifejtett munka színvonalára, tevékenységének munka- és időigényességére, valamint arra, hogy a perben a bíróság egy tárgyalást tartott.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes illetékmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2004. április 15.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró