FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (5257/2004)
3.Kf.27.332/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Balázs István ügyvéd (5630 Békés, Széchenyi tér 11.) által képviselt Békés Város Önkormányzata I. r. (5630 Békés, Petőfi u. 2.) és Gál András II. r. (5630 Békéscsaba, Petőfi u. 2.) felpereseknek, a dr. Szaller Ottó jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.251/11/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. évi június 12-én kelt 25.K.31.943/ 2002/14. számú ítélete ellen az I-II. r. felperes által 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az I-II. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg az alperesnek 30 000-30 000 (azaz harmincezer-harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az I. r. felperes fellebbezési illetékét az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes pályázati felhívást készített a város belterületén ellátandó közterület-fenntartási munkák végzésére, mely kiírás szerint meghatározott területeken a felsorolt feladatok mindegyikét el kell látni, úgy mint köztisztasági, zöldterület-fenntartási, hó- és síkosságmentesítési munkák. Az ellátandó területet négy kategóriára bontotta fel, az ötödik kategória az aszfaltozott utakon elvégzendő hó- és síkosságmentesítés volt. A pályázati kiírás szerint az ajánlatok elbírálási módja az összességében legjobb ajánlat volt. Az I. r. felperes ennek megfelelően ajánlatot kért az ilyen munkavégzésre referenciával rendelkező környékbeli vállalkozásoktól. A Marathon Kft. is jelentkezett felhívásért, amelyet meg is kapott. A beérkezett ajánlatok értékelését követően az I. r. felperes értesítette az ajánlattevőket, hogy az I., II., III. és V. kategóriában Balogh Lajos és a Saubermacher Békés Kft. közös ajánlatát, míg a IV. kategóriában a Marathon Kft. ajánlatát mint legkedvezőbbet fogadta el a képviselő-testület, egyidejűleg szerződéstervezetek megküldésére is felhívta az értesítetteket. Az I. r. felperes mind az öt kategóriában Balogh Lajos fővállalkozóval kötött megállapodást, a IV. kategóriában azért vele, mert az adott kategória nyertese a Marathon Kft. - amely a közbeszerzésekről szóló 1990. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) mellőzését aggályosnak tartotta - szerződést nem nyújtott be.
A Marathon Kft. jogorvoslati kérelmére az alperes a 2002. június 13-án kelt D.252/11/2002. számú határozatában megállapította, hogy az I. r. felperes megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdésének első fordulatát és ezért az I. r. felperessel szemben hárommillió forint bírságot, míg a jogsértésért megnevezett felelős személlyel, a II. r. felperessel szemben 200 ezer forint bírságot szabott ki. A határozat indokolása szerint a beszerzésekre egy költségvetési évben került sor, a szolgáltatások rendeltetése pedig hasonló, illetve egymással összefüggő volt. Az egy fővállalkozóval kötött öt megállapodás értéke összesen 1 681 000 Ft/hó + áfa, ami egy költségvetési évre számítva nettó 20 172 000 Ft. Mindezekből az alperes megállapította, hogy az I. r. felperes ezen beszerzése a Kbt. hatálya alá tartozik, mert az egybeszámítandó becsült érték összességében meghaladja a szolgáltatásra vonatkozó értékhatárt.
A felperesek keresetükben a határozat felülvizsgálatát kérték, vitatva, hogy a beszerzés a Kbt. hatálya alá tartozott volna. Arra hivatkoztak, hogy a pályázatban meghatározott közterület-fenntartási területeken a terület jellegéből és funkciójából adódóan különböző munkálatokat kellett elvégezni, ezért a Kbt. 5. §-ának (2) bekezdés c) pontjában szereplő "azonos vagy hasonló" követelmény nem áll fenn.
Az első fokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint nem vitás, hogy az I. r. felperes a Kbt. 1. §-ának a) pontjában felsorolt szervezetek közé tartozik, a pályázat kiírásával területén teljesítendő szolgáltatásokat rendelt meg. A szolgáltatásról pedig a Kbt. 4. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ában meghatározottak összevetése alapján úgy foglalt állást, hogy valamennyi feltétel teljesült, amely a beszerzés Kbt. tárgyi hatálya alá tartozását igazolta. A beszerzésre egy költségvetési évben került sor, azt pedig, hogy a Kbt. 5. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerinti feltétel is teljesült, semmi sem bizonyította jobban, mint hogy az I. r. felperes egy fővállalkozóval kötött megállapodást mind az öt kategóriában. Ezt az álláspontot támasztotta alá az is, hogy mind az öt ajánlattevő, mind az öt kategóriában tett ajánlatot. Nem kétséges, hogy az egyes kategóriákban meghatározott feladatok eltérőek, de a feladat nem szinonim megfelelője a törvényi szövegben írt rendeltetés kifejezésnek, hiszen a feladat a rendeltetés megvalósítását, konkrét módját jelenti. Nem vitatta, hogy az egyes kategóriák szerinti feladatok eltérőek, de ez nézete szerint nem jelenti azt, hogy e feladatok rendeltetése ne lehetne ugyanaz, miként ezt az egyes kategóriák szerinti feladatok részletes elemzésével bemutatta. Rámutatott, hogy nem is a tevékenységek részekre osztása, mint inkább a területek kategóriákba sorolása történt meg a feladatok kisebb eltérésekkel történő meghatározása mellett. Az elsőfokú bíróság a továbbiakban II. r. felperes vonatkozásában megállapította, hogy általa sem vitatottan a közterület-fenntartási pályáztatást teljes felelősséggel ő készítette elő és bonyolította le, így a vele szemben alkalmazott bírság jogkövetkezménye is megfelel a Kbt. előírásainak. Az alperes határozata a felperesek által kifogásolt körben jogszerű volt.
Az első fokú ítélet ellen a felperesek éltek fellebbezéssel. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával keresetüknek megfelelő döntést, annak megállapítását kérték, hogy a Kbt. rendelkezéseit nem sértették meg, továbbá kérték a bírság alóli mentesítésüket, perköltségigényük előterjesztése mellett. Az I. r. felperes másodlagosan a kiszabott bírság mérséklését is kérte. A felperesek hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú ítélet törvénysértő és iratellenes, mivel nem való az a tény, hogy csak egy ajánlattevővel lehetett volna szerződést kötni, mivel a képviselő-testület csak azért kényszerült Balogh Lajos vállalkozó és a Saubermacher Békés Kft. ajánlatát elfogadni, mert a IV. kategóriában győztes Marathon Kft. nem nyújtott be szerződést, magatartását az önkormányzat visszalépésként értékelte. A felperesek álláspontja szerint a kiírt szolgáltatások nem azonosak és nem is hasonlóak, attól eltekintve, hogy ezek a munkák a közterületet érintik, egymáshoz képest azonban speciálisan eltérő szakértelmet, eltérő személyi és tárgyi felkészültséget feltételeztek. Az elsőfokú bíróság a törvény szellemével ellenkező, azt kiterjesztő értelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a pályázatban kiírt szolgáltatások hasonlóak. A felperesek az érték kiszámítására vonatkozóan csak annak a törvényi fennállását ismerték el, hogy a beszerzésre egy költségvetési évben került sor.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében a határozatában kifejtetteket, korábbi nyilatkozatait fenntartva perköltség iránti igényének előterjesztése mellett a felperesek fellebbezésének elutasítását, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperesek fellebbezésükben semmilyen olyan új körülményt nem hoztak fel, amelyet az alperes, illetőleg az elsőfokú bíróság ne bírált volna el.
A felperesek fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdése szerinti helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, a rendelkezésére álló peradatokból az alperes határozatának jogszerűségére levont következtetésében is okszerű megállapításra jutott, jogi okfejtésével a másodfokú bíróság mindenben egyetért. A felperesek fellebbezésükben olyan eddig még nem értékelt tényt vagy körülményt nem jelöltek meg, amely a fellebbezés kedvező elbírálását eredményezhette volna. Annak megítélése, hogy az adott beszerzés a Kbt. hatálya alá tartozik-e, kizárólag annak szabályai alapján lehetséges. Nem vitásan a Kbt. személyi hatálya alá tartozó I. r. felperes fellebbezése az esetben vezethetett volna sikerre, ha igazolható lett volna, hogy beszerzése nem vonható a Kbt. tárgyi hatálya alá. Az ezzel kapcsolatos, az elsőfokú eljárás során megismert és a fellebbezésben megismételt érveit azonban az elsőfokú bíróság mindenre kiterjedően megvizsgálta és kellő alapossággal értékelte, indokait a másodfokú bíróság megismételni nem kívánja. A II. r. felperes mint felelős személy a jogsértés fennállására figyelemmel az alkalmazott szankció alól nem mentesülhet. Tekintettel arra, hogy a Kbt. szabályainak sérelme megállapítható volt, a bírság mellőzésére, illetve annak mérséklésére sem volt - a bírság kiszabása körében vizsgált jogszabálysértés hiányában - lehetőség.
Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A sikertelenül fellebbező felpereseket az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az I. r. felperes vonatkozásában a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli, míg a II. r. felperest annak viselésére a rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a másodfokú bíróság.
Budapest, 2004. április 21.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Rothermel Erika s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró