FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (5272/2004)
3.Kf.27.272/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Molnár Judit ügyvéd (1065 Budapest, Bajcsy-Zs. út 21.) által képviselt Budapest Főváros Önkormányzata I. r. (1052 Budapest, Városház u. 9-11.) Attkári János II. r. (1052 Budapest, Városház u. 9-11.) felpereseknek, a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertessége előmozdítása érdekében a dr. Nagy Judit ügyvéd (1062 Budapest, Bajza u. 45.) által képviselt MARHID 2000 Rt. (1151 Budapest, Mogyoród útja 42.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. február 7. napján kelt 13.K.32.853/2002/5. számú ítélete ellen a felperesek által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az I-II. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyenként fizessenek meg az alperesnek 30 000-30 000 (harmincezer-harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24 000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.
Az I. r. felperes fellebbezési illetékét az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes ajánlatkérői minőségében 2002. június 12-én, nyílt közbeszerzési eljárás megindítására tett közzé ajánlati felhívást, a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése szerint, a XIV-XV. ker. Csömöri út-Drégelyvár utcai közúti felüljáró felújítására.
Az I. r. felperes a műszaki alkalmasság igazolására többek között a 11. a) pont 2.1. alpontja alatt megkövetelte az ajánlattevő és a közbeszerzés értékének 10%-át meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó előző három évben (1999., 2000., 2001.) a beszerzés tárgyával azonos összetettségű, hasonló nagyságrendű, hídfelújítási munkák pozitív visszaigazolású referenciáinak ismertetését, a szerződést kötő másik fél megnevezését, címének, telefonszámának, a szerződések összegének meghatározását. Az ajánlati felhívás 11. b) pontja szerint a szerződés teljesítésére alkalmatlannak minősül az a jelentkező, aki nem rendelkezik 1999-2001. években a referenciafelelős megbízottjától származó pozitív visszaigazolású, a beszerzés tárgyával azonos összetettségű (minimum 200 M Ft értékű) hídfelújítási referenciával. Az I. r. felperes ajánlati dokumentációjában az ajánlati felhívás 11. a) pont 2.1. alpontjához további előírást fűzött, megadva azt a táblázatot, amelyben az ajánlattevő és az alvállalkozója megtehette a Kbt. 44. § (2) bekezdés a) pontja szerinti 1999-2001. év referenciáira a nyilatkozatot. A dokumentáció tartalmazta azt is, hogy pozitív visszaigazolást külön csatolni kell, valamint lábjegyzetben azt a megjegyzést, amely szerint: "Ha szükséges, adjon külön szöveges ismertetést, esetleg fotót stb."
Az ajánlattételi határidőben az alperesi beavatkozó, a Hídépítő Rt., a Hídtechnika Kft. és az Alterra Kft. tettek ajánlatot. Az alperesi beavatkozó ajánlatához csatolta a Nemzeti Autópálya Rt., a Vegyépszer Rt., az Általános Mérnöki Iroda Kft. (ÁMI) aláírásával ellátott referencianyilatkozatot, amely többek között tartalmazta az elvégzett munkát (az M7-es autópálya jobb pálya 44-80 km-szakaszán a hídfelújítás munkálata, a szelvények között 43 db híd felújítása, 29 db felüljáró rekonstrukciója), a szerződéses értéket, a részvétel arányát. A referencianyilatkozat szerint az alperesi beavatkozó minden esetben első osztályú minőségben készítette el a szerkezeteket, a technológiai, a környezet- és balesetvédelmi előírások betartásával.
Az ajánlatok elbírálásának szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás volt. Az I. r. felperes a Hídtechnika Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek, az alperesi beavatkozót a szerződés teljesítésére alkalmatlannak nyilvánította. Összegzésében ennek okaként azt szerepeltette, hogy az ajánlati felhívás 11. b) pontja szerinti referenciával az alperesi beavatkozó nem rendelkezett. Az ún. értékelőlapon pedig kifogásolta az egyéves utó-felülvizsgálat hiányát, a munkák összetettsége, nagyságrendje megállapíthatatlanságát, és nem fogadta el a Vegyépszer Rt.-től származó referenciaigazolást.
Az alperesi beavatkozót jogorvoslati kérelmét - amelyben az I. r. felperesnek az alkalmatlanná nyilvánító döntését kifogásolta - az alperes alaposnak találta, és megállapította, hogy az I. r. felperes megsértette a Kbt. 44. § (8) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, ezért vele szemben 3 M Ft, míg a döntésért felelős II. r. felperessel szemben 100 000 Ft bírságot szabott ki.
Az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata iránt az I. és II. r. felperesek terjesztettek elő keresetet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezését és az alperes költségben való marasztalását. Arra hivatkoztak, hogy az ajánlatot formai szempontból nem kifogásolták, az megfelelt az ajánlati felhívás és az ajánlati dokumentáció előírásainak. Megítélésük szerint az ajánlat érvényességéből, a formai követelményeknek való megfelelésből vonta le az alperes az alperesi beavatkozó alkalmasságára vonatkozó tartalmi következtetéseit. Kiemelték, hogy a Kbt. más-más jogkövetkezményt fűz az ajánlat érvénytelenségéhez és az ajánlattevő alkalmatlanságához. Ha az ajánlatból a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságot tanúsító igazolások, nyilatkozatok hiányoznak vagy nem felelnek meg az ajánlati felhívásban és dokumentációban előírt formai követelményeknek, úgy az a Kbt. 52. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenséget eredményez. A vizsgált ajánlatnál nem állt rendelkezésre olyan irat, dokumentum, amelyből az alkalmasság kétséget kizáróan megállapítható lett volna. Így az alperes megalapozott következtetést az ajánlatból az alkalmasságra nem vonhatott volna le.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Rögzítve azt, hogy az alperes a jogorvoslati kérelem kapcsán az alperesi beavatkozót alkalmatlannak nyilvánító ajánlatkérői döntés jogszerűségét vizsgálta. Megállapította, hogy az I. r. felperes azokat az elvárásokat, amelyek alapján a referenciaigazolásokat nem fogadta el, sem az ajánlati felhívásában, sem a dokumentációban nem fogalmazta meg az ajánlattevők felé. Ezért utóbb ilyen ajánlatkérői igényre alapítottan az ajánlattevők alkalmasságának vizsgálatára a Kbt. 26. § (2) bekezdése alapján nem volt lehetőség. Kifejtette, hogy az alperesi beavatkozó referenciáiból egyértelműen megállapítható volt a pozitív visszaigazolású hídfelújítási munka elvégzése, a szerződés értéke, az, hogy e munkálatokban a beavatkozó 43%-os arányban vett részt. Mindezen adatok maradéktalanul kielégítik az ajánlati felhívás 11. a) pont 2.1. alpontjában és a dokumentációban közölt ajánlatkérői követelményeket. Ebből következően a beavatkozó alkalmatlanná nyilvánítása a Kbt. 44. § (8) bekezdésébe ütköző döntés volt. Az elsőfokú bíróság a Kbt. 59. § (1) bekezdése értelmében hivatkozva a 34. § (1) bekezdésére is - az ajánlati árak összehasonlításával arra a következtetésre jutott, hogy a beavatkozó ajánlata kétségkívül a legkedvezőbb volt, így alkalmasnak minősítése esetén az eljárás nyertese lett volna. Ezért helyesen alkalmazta az alperes a jogkövetkezményeket, mivel az I. r. felperes az alperesi beavatkozó alkalmatlannak nyilvánításával megsértette a Kbt. hivatkozott rendelkezéseit.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak megváltoztatását kérve az I. r. és II. r. felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Ebben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az alperesi beavatkozó által az ajánlati dokumentáció szerinti táblázat kitöltésével közölt referencia bemutatásából és a csatolt referencialevelekből nem volt megállapítható az, hogy a közbeszerzés tárgyával azonos összetettségű, hasonló nagyságrendű hídfelújítási munkákat végzett. Számukra az sem nem derült ki egyértelműen, hogy a referenciaként megjelölt munka mely felüljárók építését, felújítását tartalmazza, azok milyen szerkezetűek voltak, egy-egy felüljáró felújítását milyen vállalási ár ellenében, saját kapacitással vagy alvállalkozók igénybevételével végezte-e el az alperesi beavatkozó.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását és a felperesek másodfokú eljárási költségben való marasztalását kérte. Megítélése szerint a kereseti kérelemben és a fellebbezésben sérelmezettek eltérőek, mivel más-más körben hivatkoznak az alperesi beavatkozó alkalmatlanságát megalapozó tényekre.
Az alperesi beavatkozó ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezések az alábbiak szerint alaptalanok.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmében az I. r. felperesnek a szerződés teljesítésére alkalmatlanná nyilvánító döntését kifogásolta. Az alperes ezt vizsgálva adott helyt a kérelemnek, döntése jogalapját a Kbt. 44. § (8) bekezdésében jelölte meg. A felperesek keresete kétirányú volt, egyrészt kifogásokat tartalmazott az érvényesség-alkalmasság vizsgálatának eltérő irányával összefüggésben, másrészt utalt arra - konkrét okok felsorolásával -, hogy az alkalmasság megállapítására megalapozott következtetés nem volt levonható. A felperesek fellebbezésükben, a fellebbezési ellenkérelemben hivatkozottakkal ellentétben - annak ellenére, hogy egyre több és változó indokot soroltak fel - a sérelmezett jogszabálysértés körében maradva az alperesi döntés jogszerűségét vitatták. Ennélfogva az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette a felülvizsgálandó jogkérdést (az alkalmatlanságot). A fellebbezés a kereseti kérelem korlátain nem terjeszkedett túl.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes az alperesi beavatkozó alkalmassága vizsgálatára hozott ajánlatkérői döntés felülvizsgálatával jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. felperes helytelenül értékelt és ennek következményeként alkalmazott szankciót a felperesek terhére bírság kiszabása mellett. Helytállóan állapította meg, hogy az alperes jogszerűen és helyes jogszabályi hivatkozás alapján döntött.
Nem fogadta el a másodfokú bíróság a felperesek érvelését arra, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatának tartalma alapján az alkalmasságra megalapozott következtetés nem vonható le. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásában, illetve dokumentációban tartalmi és formai követelményeket írhat elő az ajánlat tekintetében. A Kbt. 43. § (1) bekezdése alapján, ha az ajánlattevő nem tesz eleget az ajánlatkérő által támasztott tartalmi és formai követelményeknek, az az ajánlat érvénytelenségét eredményezi. A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására bekérhető adatok és igazolások körét a Kbt. 44. § (1) és (2) bekezdése szerinti taxatív felsorolás tartalmazza. A Kbt. 44. § (8) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok felbontását követően az (1), (2), (6) bekezdés szerinti adatok, tények és körülmények alapján dönt az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére való alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról, ennek során az igazolások eredetiségét is ellenőrizheti. Ezzel összefüggésben a (6) bekezdés előírja, hogy az ajánlati felhívásban meg kell határozni az (1), illetőleg a (2) bekezdésben foglaltakkal összefüggő, mely körülmények megléte, illetőleg hiánya vagy azok milyen mértékű fogyatékossága miatt minősíti az ajánlatkérő az ajánlattevőt, illetőleg az alvállalkozót alkalmatlannak a szerződés teljesítésére.
Az ajánlatkérő maga szabta meg, milyen adatokból kívánja megítélni az ajánlattevők alkalmasságát. Ezek az elvárások háromévi, a beszerzés tárgyával azonos összetettségű, hasonló nagyságrendű, hídfelújítási munkák pozitív visszaigazolású referenciáinak ismertetése, a szerződéskötő másik fél megnevezése, címének, telefonszámának, a szerződés összegének meghatározása voltak. Az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározottakon kívül további feltétel előírására nem került sor. Ennek ellenére az I. r. felperes mindezeken kívül eső okokhoz képest vizsgálta a referenciák megfelelőségét, hiszen olyan kritériumokat kért számon az alperesi beavatkozótól (pl. utó-felülvizsgálat), amelyek a hivatkozott dokumentumokban előírásként nem szerepeltek. Ezzel szemben az alperesi beavatkozó ajánlata - az elsőfokú bíróság helytálló megállapítása szerint - minden, az ajánlati felhívásban és dokumentációban támasztott feltételnek eleget tett, az elő nem írt feltételhez viszonyított vizsgálaton alapuló alkalmatlanság megállapítása jogszerű döntés nem lehet. Helyesen hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy az ajánlatkérő csak feltételesen kívánta meg - az ajánlattevő megítélésére bízva a műszaki tartalom szöveges ismertetését. Utóbb mégis olyan adatok hiányára hivatkozott, amely nem volt/nem lehetett a tartalmi vizsgálat alapja. Az I. r. felperes által is elismerten az alperesi beavatkozóra vonatkozó további információ szükségességének oka volt, hogy a társaságot korábbi szerződéses kapcsolatokból az ajánlatkérő nem ismerte (jogorvoslati jegyzőkönyv 4. oldal), mely azonban az alperesi beavatkozóval szemben támasztott fokozott elvárásai jogszerűségét nem alapozhatja meg.
Tekintettel arra, hogy az alperes az ajánlati felhívás és dokumentáció szerint megkövetelt, a műszaki alkalmasság bemutatására szolgáló adatok körére és azok tartalmának vizsgálatára szorítkozott, a felperesek sikerrel arra nem hivatkozhatnak, hogy abból az alkalmasságra érdemi következtetés nem vonható le, hiszen az adatok körét maga az ajánlatkérő szabta meg. Az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a műszaki megfelelőség körében becsatolt iratokat, és azok tartalma alapján jutott arra a következtetésre, hogy az alperes helytállóan fogadta el az alperesi beavatkozót alkalmas ajánlattevőnek.
Mindezek alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az alperes jogszerűen döntött a tekintetben, hogy az I. r. felperes a Kbt. 44. § (8) bekezdésébe ütköző módon zárta ki az alperesi beavatkozót a szerződés teljesítésére alkalmatlanság okából. Helytállóan állapította meg azt is, hogy az egyébként nyertesnek nyilvánítandó ajánlattevőt zárta ki az eljárásból, ami megvalósítja a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelmét.
Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes I. r. és II. r. felperes, a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes másodfokú költségének viselésére. Az alperesi beavatkozónak költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett.
Az I. r. felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján teljes személyes illetékmentes, ennél fogva az őt terhelő fellebbezési illetéket a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. (R.) 14. §-a alapján az állam viseli.
A II. r. felperest terhelő, a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről, az Itv. 39. § (3) bekezdés c) pontja, a 46. § (1) bekezdése, valamint az R. 13. § (2) bekezdés alapján rendelkezett a másodfokú bíróság.
Budapest, 2004. május 5.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró