FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (5287/2004)
3.Kf.27.271/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Moldován András ügyvéd (1051 Budapest, József nádor tér 12.) által képviselt Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Gazdasági Igazgatósága (6720 Szeged, Tisza L. krt. 107.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. Mészáros Gábor ügyvéd (6721 Szeged, József A. sgt. 4. III/3.) által képviselt AFAMIA TRADE Kft. (1119 Budapest, Vahot u. 1.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. március 5-én kelt 13.K.32.829/2002/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint együttes első, másodfokú perköltséget.
A kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított az Eromedic Trading Kft. bonyolítói közreműködésével, százkilencven tétel egyszer használatos sebészeti varróanyag beszerzésére. Az ajánlattételi határidőben benyújtott ajánlatok, köztük az alperesi beavatkozó ajánlata érvényes volt. A felperes 2002. július 26-án kihirdette az eljárás eredményét.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme folytán hozott határozatában az alperes a kérelemnek részben helyt adva megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 34. § (3) bekezdés a) pontjára és a (4) bekezdésére tekintettel az 55. § (4) és (6) bekezdéseit, ezért a közbeszerzési eljárást lezáró döntést, meghatározott egyes tételek vonatkozásában megsemmisítette, és 2 M Ft bírságot szabott ki. A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjára, valamint a (4) és (5) bekezdéseire hivatkozással a bírság körében hozott döntését - mérlegelve az eset összes körülményeit - azzal indokolta, hogy e jogkövetkezmény alkalmazása kötelező, a jogsértések a közbeszerzési eljárás több részét érintették, de az eljárást lezáró döntés megsemmisítése által a jogsérelem reparálható volt.
A felperesnek az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetét, amelyben a terhére rótt bírságnak a Kbt. szerinti minimumra történő csökkentését kérte, az elsőfokú bíróság alaposnak találta, és a határozat megváltoztatásával a bírság összegét 1 M Ft-ra mérsékelte. A Kbt.-nek az alperes által is hivatkozott rendelkezései alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közbeszerzés alacsony értékét, a jogsérelem reperálhatóságát és a felperes eljárást segítő magatartását figyelembe véve a törvényi minimum összegétől magasabb bírság kiszabása nem volt indokolt. Az alperes a mérlegelésre okot adó körülményeket nem kellő súllyal értékelte, figyelembe véve a hasonló ügyekben hozott határozataiban megnyilvánuló bírságolási gyakorlatát is.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérve az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte a felperesnek a perköltségben való marasztalását is. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem teljeskörűen, illetőleg nem helyesen vette figyelembe a bírság összegének megállapításával kapcsolatos körülményeket. Így a jogsértés súlyát, amelyet a felperes sem vitatott, és tévesen értékelte javára eljárást segítő magatartásnak a jogszabályban meghatározott és előírt kötelezettségek teljesítését, mivel ezt meghaladó, eljárást segítő magatartást a felperes nem tanúsított. Kiemelte, hogy a hasonló ügyekben hozott határozataiból kitűnő gyakorlata, a konkrét ügyben, a bírság összegével kapcsolatos megállapítás jogszerűségét nem befolyásolja. Az elsőfokú bíróságnak kizárólag az adott ügyben, az alperes által feltárt körülményeket és megállapításokat kellett volna értékelnie.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Alperesi beavatkozó nyilatkozatot nem tett. A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
A perbeli jogkérdéssel összefüggésben a Fővárosi Ítélőtábla elsődlegesen azt emeli ki, hogy a bírság összegszerűségének megállapítása mérlegelési jogkörben hozott döntés. A törvény a mérlegelés lehetőségét úgynevezett keretrendelkezés módszerével biztosítja, megadva annak alsó-felső és viszonyítási határait. A mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszerűségét, a mérlegelés helyessége - és nem maga a döntés - biztosítja. Tehát az e jogkörben hozott döntés csak akkor minősül jogszabálysértőnek, ha a hatóság helytelenül mérlegelt.
A fellebbezéssel nem támadott tényállás szerint a felperes megsértette a Kbt. 34. § (3) bekezdés a) pontjára és a (4) bekezdésére tekintettel az 55. § (4) és (6) bekezdéseit. A jogsértés esetén a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján alkalmazandó jogkövetkezmény a bírság kiszabása. A Kbt. 88. § (4) bekezdése a bírság összegének alsó és felső határát határozza meg. Ezen összeghatárokon belül az alperes mérlegeléssel állapította meg a kiszabandó bírság összegét. Ha a jogsértés ténye nem vitatott, a bírság összegszerűségének körében az elsőfokú bíróság a Kbt. keretei között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az alperes megtartotta-e az összeghatárra vonatkozó rendelkezéseket, okszerűen mérlegelt-e és mérlegelésének szempontjai a határozatból megállapíthatóak-e. Mindezek figyelembevételével a bírság kiszabására vonatkozó döntés jogszerűségének, az ismertetett szempontok szerinti értékelése során az alperesi határozat egésze vizsgálandó, hiszen a jogsértéssel összefüggésben került sor a bírság szankciójának alkalmazására.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben megállapította, hogy az alperes a bírság megállapítása során valamennyi jogszabályi kötelezettségének eleget tett. Feltárta a felperes javára és a terhére értékelhető, a mérlegelés alapjául szolgáló szempontokat, és azokat kellő súllyal, okszerűen értékelte. Az elsőfokú bíróság elsődlegesen - a kereseti kérelemben előadottakra figyelemmel - a felperes együttműködő magatartását vizsgálta, és azt kedvezően értékelte. Az elsőfokú bíróság érvelésével ellentétben a másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy az eljárást segítő, együttműködő magatartás tanúsítása, ha az nem a törvény által megkívántakon túlmutató, a felperes javára nem értékelhető, mivel az a közbeszerzés résztvevőivel szembeni törvényi elvárás. A jogsértés reperálhatóságának tényét az alperes kifejezetten értékelte, ennélfogva ezen szempontot az elsőfokú bíróság újabb mérlegelés alá nem vonhatja annak kimondása nélkül, hogy e szempont mérlegelése tévesen, logikailag ellentmondó módon történt. Ennek hiányában e szempont sem képezheti az alperesi határozat megváltoztatásának indokát. Ugyanígy a közbeszerzés összegszerűsége - sem annak magas, sem alacsony volta - önmagában nem lehet a bírságösszeg csökkentésének indoka, annak megállapítása nélkül, hogy az alperes a Kbt. szerinti összeghatárokat nem tartotta be, vagy a feltárt szempontok ilyen összegű bírságot nem indokoltak.
Az alperes "bírságolási gyakorlata" egyedi közigazgatási ügyben nem lehet mértékadó szempont. A bírság összegének jogszerűsége csak az adott határozat alapján ítélhető meg. Így nem lehet más közbeszerzési ügyben alkalmazott bírság összegéből összehasonlító módszert alkalmazva eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy az egyedi ügyben hozott határozat jogsértő. Ennélfogva az elsőfokú bíróság nem vehette volna figyelembe a felperes által e körben előadottakat, méltányosság gyakorlására pedig lehetősége nincs.
Mindezek alapján az alperes határozata a mérlegelésen alapuló határozatok jogszerűségével szemben állított jogszabályi követelményeket teljes mértékben kielégítette, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a sikeresen fellebbező alperes javára első és másodfokú együttes perköltség megfizetésére. Az alperesi beavatkozónak költsége a kétfokú eljárás során nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett.
A kereseti és fellebbezési illetéket, a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. május 12.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Szőke Mária s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
bíró