FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (5288/2004)
3.Kf.27.273/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a Kamarás, Simonka & Szabó Ügyvédi Iroda (1054 Budapest, Hold u. 29. III/5., ügyintéző: dr. Simonka Csaba ügyvéd) által képviselt Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. (7621 Pécs, Tímár u. 23.) I. rendű, az INTEGRANET Rt. (7400 Kaposvár, Rákóczi tér 9-11.) II. rendű és a Paksi Duna Menti Mezőgazdasági Rt. (7030 Paks, Rákóczi út 57.) III. rendű felpereseknek a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. április 15-én kelt 25.K.33.384/2002/8. számú ítélete ellen a felperesek által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi az I-III. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperesek, mint a Dél-dunántúli Regionális Portál Konzorcium tagjai ajánlatkérőként 2002. július 31-én részvételi felhívást tettek közzé a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés e) pontjára alapított tárgyalásos eljárás megindítására a Dél-dunántúli Régió (Baranya, Somogy és Tolna megye) komplex elektronikus portáljának és szerkesztőségének létrehozása, az üzemeltetés feltételeinek biztosítása, valamint a megvalósításhoz szükséges hardver és szoftver eszközök szállítása tárgyban. A részvételi felhívás 13. Egyéb információk j) pontja az eljárás során hiánypótlási lehetőséget biztosított. A felperesek 2002. augusztus 30-án a hét részvételi jelentkező közül öt társaságot hívtak fel részben hiánypótlásra, részben az általuk nem egyértelműnek tartott kijelentések tisztázására. A hiánypótlási felhívást valamennyi jelentkező részére megküldték, teljesítésének határidejét 2002. szeptember 5-én 16.00 órában jelölték meg. 2002. szeptember 2-án az első felhívásban is megjelölt két társaság részére további hiánypótlási kötelezettséget, a referenciaigazolások csatolását írták elő, az első hiánypótlási felhívásban megjelölt határidőre. A részvételi jelentkezők a hiányokat pótolták, a kért válaszokat megadták. A felperesi konzorcium 2002. szeptember 11-én a részvételi szakasz eredményét kihirdette, és az alkalmasnak minősített jelentkezők közül három társaságot ajánlattételre hívott fel.
Az Exellence Rt. részvételi jelentkező által előterjesztett jogorvoslati kérelemnek - amelyben többek között kifogásolta a kétszeri hiánypótlási felhívást, hivatkozott a Kbt. 43. § (4) bekezdése, valamint a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezések sérelmére - az alperes D.548/15/2002. számú határozatával helyt adott és megállapította, hogy a felperesek megsértették a Kbt. 43. § (4)-(5) bekezdését, ezért a felpereseknek a 2002. augusztus 30-i hiánypótlást elrendelő döntését és az azt követő valamennyi, a részvételi eljárást lezáró döntését is megsemmisítette, és a konzorcium tagjaival szemben egyetemlegesen 1 000 000 Ft bírságot szabott ki. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperesek jogsértően jártak el akkor, amikor két esetben tették lehetővé egyes ajánlattevők részére a hiánypótlást. Magatartásukkal megsértették a hiánypótlás egyenlő feltételekkel történő alkalmazását. A hiánypótlási eljárás jogszerűtlen volta már eleve kizárta, hogy megalapozottan dönthessenek az ajánlatok érvényessége és az alkalmasság tekintetében, ezért nem vizsgálta a felperesek további döntéseinek jogszerűségét. A bírság kiszabásánál a jogsértés súlyára és annak reparálhatóságára volt figyelemmel.
A felpereseknek az alperes határozatának felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetét az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Megállapította, hogy a jogorvoslati kérelmet előterjesztő részvételre jelentkező - akinek pozíciója a kétszakaszos eljárásban megegyezik az ajánlattevő pozíciójával - a Kbt. 79. § (3) bekezdése alapján ügyfélnek minősül, amely minősége a jogorvoslati eljárás egészére kiterjed. Osztotta az alperes álláspontját a tekintetben, hogy a felperesek jogsértően biztosítottak két alkalommal lehetőséget a hiánypótlásra, ezzel megsértették a Kbt. 43. § (4) bekezdését. Végül utalt arra, hogy a hiánypótlási eljárással kapcsolatos jogsértések miatt az eljárás ezt követő szakaszában hozott döntések sem lehettek jogszerűek, ezért helyesen járt el az alperes, amikor a jogsértő hiánypótlás következtében az eljárás további szakaszában hozott döntéseket nem vizsgálta, hanem valamennyit megsemmisítette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést az ítélet megváltoztatása és annak megállapítása érdekében, hogy az eljárás során nem sértették meg a Kbt. 43. § (4) és (5) bekezdését. Perköltség iránti igényüket is előterjesztették. Az elsőfokú bíróságnak a kérelmező ügyfélképességét megállapító döntését azért sérelmezték, mert álláspontjuk szerint ez a jogorvoslati joggal való visszaélés lehetőségét nyitná meg, tekintettel arra, hogy a kérelmet előterjesztő alkalmatlanná minősítése és a hiánypótlás mikéntje, eredménye között okozati összefüggés nem áll fenn, ezért a jogorvoslati kérelmet előterjesztő jogos érdeksérelme sem állapítható meg. Kifogásolták, hogy az alperes jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta a felpereseknek a hiánypótlási eljárást követő döntéseit, és ezt az elsőfokú bíróság sem tartotta szükségesnek. Vitatták az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy önkéntes hiánypótlásra nincs lehetőség.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyására és a felperesek perköltség megfizetésére kötelezésére vonatkozott.
A felperesek fellebbezése alaptalan.
A per tárgyát képező közbeszerzési eljárás hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás volt, amely két szakaszból áll. A Kbt. 63. § (1)-(8) bekezdése határozza meg a két szakaszból álló eljárások közös szabályait. A (8) bekezdés értelmében a két szakaszból álló eljárás részvételi szakaszában többek között a 43. § (4)-(6) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. A Kbt. 43. § (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb tíznapos határidőt biztosít a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságának pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, így különösen a nem megfelelő aláírással, vagy példányszámban benyújtott ajánlat esetén. A 43. § (5) bekezdése előírja, hogy a hiánypótlási felhívásban pontosan megjelölt hiányokról, a hiánypótlási határidőről egyidejűleg, írásban köteles tájékoztatni az összes ajánlattevőt. E szabályozásból következik, hogy abban az esetben, ha hiánypótlásra lehetőséget biztosít, az ajánlatkérőnek úgy kell elvégezni az ajánlatnak (részvételi jelentkezésnek) az ajánlati (részvételi) felhívásban írtakkal történő egybevetését, hogy valamennyi ajánlattevő valamennyi igazolása vagy nyilatkozata hiányát és az egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságát felmérje. A vizsgálatot teljeskörűen és nem szakaszonként kell elvégezni, mert a Kbt. hivatkozott rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy az eredetileg nem észlelt hiányok pótlása utóbb kiadott felhívás alapján történhessen meg, még akkor sem, ha az eredeti felhívásban a hiányok pótlására megadott határidő nem változik. Az ettől való eltérés nemcsak a hiánypótlást egy ízben lehetővé tévő szabály sérelmét, hanem az azonos feltételek sérelmét is jelenti, és ezért nem vitásan jogsértő. A fenti jogszabályhelyek elemzéséből az is megállapítható, hogy nincs jogi lehetőség az önkéntes hiánypótlás teljesítésére, mert a Kbt. 43. § (4) bekezdése ezt a jogot a közbeszerzési eljárás résztvevői közül
kizárólag az ajánlatkérőnek biztosítja és ezt is csak akkor, ha ezt az ajánlati (részvételi) felhívás tartalmazza [Kbt. 43. § (5) bekezdés]. A Kbt. 25. § értelmében pedig a Kbt. szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a Kbt. kifejezetten megengedi.
A Fővárosi Ítélőtábla mindenben egyetértett az elsőfokú bíróságnak a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ügyfélképességét levezető megállapításaival. A felperesek az ügyfélképesség hiányára már keresetükben is hivatkoztak, az elsőfokú bíróság a kérdéssel kellő részletességgel foglalkozott, indokolása logikus, a Kbt. szabályaiból egyértelműen levezethető és megkérdőjelezhetetlen. A fellebbezés ehhez képest új tényt, hivatkozást nem tartalmazott, ezért a másodfokú bíróság ebben a vonatkozásban csak utal az elsőfokú bíróság helyes indokaira. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a fellebbezés által érintett azon kereseti kérelemre, mely sérelmezte a hiánypótlási eljárással kapcsolatos jogsértés miatt az eljárás ezt követő szakaszában hozott döntések vizsgálatának elmaradását. A hiánypótlás jogsértő vagy jogszerű volta kihat a további döntésekre, így az alkalmasság vizsgálatára is, ezért ebből a szempontból - mint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - quasi előkérdésnek minősül.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1957. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal a pontosítással, hogy az I. r. felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján megillető személyi illetékmentesség folytán a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.
A sikertelenül fellebbező felperesek a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján kötelesek az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére, figyelemmel a felperesek között 2002. augusztus 30-án létrejött konzorciumi szerződés 12.1. pontjában írt egyetemes felelősségére is.
A fellebbezési illeték viselésére vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) c) pontján, a 46. § (1) és (4) bekezdésén, az Itv. 48. §-án, és az Itv. 5. § (1) bekezdésének d) pontjára tekintettel az Itv. 64. §-a folytán alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2004. május 5.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró