MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA (6078/2004)
Kf.IV.37.416/2002/7.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Zsíros Sándor ügyvéd (Sajószentpéter, Semmelweis út 9.) által képviselt Zádorfalva Község Önkormányzata (Alsószuha, Nagy u. 16.) felperesnek dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat törvényességének felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon folyt perében, a 2002. február 15-én meghozott 13.K.32.535/2001/3. számú ítélet ellen az alperes részéről 4. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 (azaz húszezer) forint együttes első és másodfokú eljárási költséget.
A le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes a Közbeszerzési Értesítő 2001. február 28-i 9. számában ajánlati felhívást tett közé "Zádorfalva és Szuhafő gázhálózatának kivitelezése" tárgyában, nyílt közbeszerzési eljárást kezdeményezve. A felhívásra három ajánlat érkezett, egyikükkel, a nyertes ajánlattevővel a felperes a szerződést megkötötte. A két vesztes résztvevő egyike, a perben nem álló Neptun-Bau Rt. jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az ajánlatkérő értékelését sérelmezve. Kérte az ajánlatkérő döntésének megsemmisítését, a jogsértés megtörténtének megállapítását, bírság kiszabását, valamint hogy a döntőbizottság ideiglenes intézkedéssel tiltsa meg a szerződés megkötését. Kiemelte kérelmében, hogy a fizetési feltételekre a lehetséges 10 pont helyett csak 1 pontot kapott, mert a szeptemberben elvégzett munkát a számviteli szabályokkal ellentétben csak a következő év januárjában számlázta volna le. Ez a hiba azonban nem okozhatna semmisséget, mert a fizetési feltételeknek más elemei is voltak, melyeket az említett hibára tekintettel a felperes nem értékelt, jóllehet erre köteles lett volna.
Az alperes a D.414/17/2001. számú, 2001. augusztus 21-én meghozott határozatával a felperest egymillió forint bírsággal sújtotta, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította. Álláspontja szerint az előterjesztő ajánlatának értékelése nem az ajánlatok tényleges tartalmi elemeit hasonlította össze, hanem csak egyetlen elem vélelmezett kedvezőtlensége miatt, arra a részszempontra minimum pontot adott. Az eljárás végeredményére ez kihatással nem volt. Ugyancsak nem volt kihatással a végeredményre az egyéb pontoknak az alperes által felülvizsgált eltérő értékelése sem.
Az alperes határozatával szemben annak hatályon kívül helyezése, illetőleg megváltoztatása és a bírság mellőzése iránt a felperes nyújtott be keresetet. Előadta, hogy a jelen ügy előzményeként korábban hozott alperesi határozat szerint járt el az értékelés során. A bírság kiszabását azért is alaptalannak tartotta, mert az alperes által kifogásolt értékelés szerint sem befolyásolta a jogsértés az eredményt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a Neptun-Bau Rt. jogorvoslati kérelmét elutasította. Indokolása szerint "jogszabály nem rendelkezik arról, hogy az ajánlatkérőnek a pontozás során megadott ponttartomány egészét ki kell használnia". Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a részszempont alszempontok szerinti értékelése jogszabályi előírás hiányában az ajánlatkérő mérlegelésétől függ. "A felperes az elbírálási részszempontok értékelése során nem követett el jogsértést, az ajánlatok közötti különbségek az általa adott pontszámokban kellőképpen kifejezésre jutottak". Az alperes határozata az elsőfokú bíróság szerint ezért jogszabálysértő volt.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását. Fellebbezésében egyebek mellett előadta, hogy a fizetési feltételek összehasonlításánál a felperes a számlák számát, a számlák benyújtásának időpontját, a számlák kiegyenlítésének határidejét, valamint a részszámláknak a százalékos nagyságát vizsgálta az egész beruházás volumenéhez viszonyítva, kivéve a jogorvoslati kérelmet előterjesztő esetét, melynél csak egy elemet, a végszámla kibocsátásának időpontját vette figyelembe az értékelésnél.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes fellebbezése alapos.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény 55. §-ának (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos (összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése, vagy az 59. § (4), (5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
Az idézett rendelkezésből megállapítható, hogy az ajánlatok értékelésénél csak olyan értékelési módszer fogadható el, mely jogszabálysértőnek nem tekinthető. Az értékelés különféle elvek szerint is megtörténhet. Jogszabály kötelező értékelési elv alkalmazását az ismertetetteken kívül nem kívánja meg. Erre az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá. Tévedett azonban abban, hogy olyan értékelést is a jogszabálynak megfelelőnek tartott, mely a maga által állított feltételek betartásában nem volt következetes. Az egyes ajánlatok eltérő feltételek szerinti értékelése a jogszabállyal ellentétes, ezért az alperes az 1995. évi XL. törvény 88. § (1) bekezdés d) és f) pontja alapján jogszerűen állapította meg a jogsértést és rótt ki a felperesre bírságot.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy valóban nincs tőrvényi előírás arra, miszerint a ponthatárokat az értékeléskor kötelező kitölteni. A meghirdetett ponthatárok azonban értelmezhetetlenek volnának, ha a legkedvezőbb és a legkedvezőtlenebb szempont nem a legmagasabb megadott, illetőleg a legkisebb megadott pontszámot kapná. Az ilyen értékelés alapot adhatna a szubjektív értékelésre is, mely ellentétes a közbeszerzési eljárásban alkalmazandó elvekkel.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A fellebbező felperes a Pp. 79. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felszámítható első és másodfokú költségeit. A felperes, mint helyi önkormányzat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2004. május hó 12.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Kovács Ákos s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó
bíró