FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (6079/2004)
3.Kf.27.327/2003/8.
A Fővárosi Ítélőtábla a Biczi és Tuzson Ügyvédi Iroda (1067 Budapest, Teréz krt. 23. I. em. 6/A, ügyintéző: dr. Tuzson Bence Balázs ügyvéd) által képviselt Dunakeszi Város Önkormányzata (2120 Dunakeszi, Fő út 25.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. április 23-án kelt 13.K.31.568/2002/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes ajánlatkérőként a Közbeszerzési Értesítő 2002. január 9-i számában részvételi felhívást tett közzé nyílt előminősítési eljárás megindítására Dunakeszi-Alag szennyvízcsatorna-hálózatának megépítése tárgyban. A részvételi felhívás 10. c) pontja az ajánlatok elbírálásának szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlatot jelölte meg. A 10. d) pont szerint a Kbt. 34. § (3) bekezdésében foglaltak az ajánlati felhívásban kerülnek meghatározásra. A részvételi felhívás bonyolítóként a Dunakeszi Közüzemi Komplex Vállalkozási Kft.-t jelölte meg. Tizennégy társaság nyújtotta be részvételi jelentkezését, közülük a minősítési feltételeket teljesítő tizenegy pályázót kért fel ajánlattételre a felperes. Az ajánlati felhívás 14. pontja meghatározta az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat, azok súlyszámait és az értékelés során adható pontszám alsó és felső határait. Ez utóbbi 110 pont volt. Rögzítette, hogy az adott bírálati részszempontnál az ajánlatkérő számára legkedvezőbb érték 10, a legkedvezőtlenebb pedig arányosan kevesebb pontot kap. A köztes pontszámok a két pont által meghatározott egyenesre illeszkednek. Az ajánlattételi határidőben kilenc társaság nyújtotta be ajánlatát. Az ajánlatokat a bonyolító értékelte és előterjesztést készített, amelyet a felperes képviselő-testülete 36/2002. számú önkormányzati határozatával jóváhagyott. A 2002. április 12-én kihirdetett eredmény szerint az eljárás nyertese a Penta Kft., a második legjobb ajánlatot tevő a Contur-Bau Rt. (a továbbiakban: kérelmező) volt.
A kérelmező jogorvoslati kérelmének - amely többek között arra alapítottan kérte az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, hogy a felperes nem a felhívásnak megfelelően végezte el az ajánlatok pontozását - az alperes D.203/15/2002. számú határozatával részben helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, ezért ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisítette, és az ajánlatkérővel, valamint a jogsértésért felelős szervezettel szemben egy-egy millió Ft bírságot szabott ki, ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította. Megállapította, hogy a felperes által az értékelésben használt matematikai képlet három résszempont vonatkozásában nem felelt meg az ajánlati felhívásban meghatározott módszer ismérveinek, így az értékelés végeredményeként a három részszempontra adott pontszámok megállapítása jogsértőnek minősül.
A bírság kiszabására vonatkozó döntését azzal indokolta, hogy a Kbt. 2002. január 1-jétől hatályos rendelkezése kötelezően előírja azt. A beszerzésre a hatálybalépést követően került sor, figyelemmel a Közbeszerzési Értesítőben megjelent részvételi felhívás időpontjára, ezért mérlegelve a körülményeket, a jogsértés súlyát, a jogsérelem reparálhatóságát, a jogorvoslati eljárás során tanúsított eljárást segítő, együttműködő magatartást, a minimális összegín bírság kiszabása volt indokolt mind a felperessel, mind a jogsértésért felelős szervezettel szemben.
Az alperes határozata ellen az ajánlatkérő felperes által előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, és perköltség megfizetésére kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy a Kbt. 32. § (1) bekezdése értelmében a nyílt eljárás ajánlati felhívással vagy előminősítéses eljárással indul, melyet hirdetmény útján kell közzétenni. A hirdetmény közzétételén a Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételt kell érteni. Ennek időpontja 2002. január 9-e volt, ehhez képest az eljárásra az akkor hatályos rendelkezések az irányadók. A jogsértést illetően osztotta az alperes álláspontját és megállapította, hogy a felperes az értékelés során a pontszámokat olyan matematikai képlet alkalmazásával állapította meg, amely három részszempont esetében az ajánlati felhívásban megjelölt ponthatárok alsó értékénél kisebb pontszámot eredményezett. Ezekben az esetekben a pontszámot ugyan korrigálta, ekkor azonban az a követelmény nem érvényesült, hogy a köztes pontszámok a legalacsonyabb és legmagasabb pont által meghatározott egyenesre essenek. Az ajánlati felhívás a két követelmény együttes és egyidejű érvényesülését írta elő, az egyik követelmény teljesítése kizárja a másiknak a megvalósíthatóságát, ezért helytállóan jutott az alperes arra a következtetésre, hogy az ajánlatok értékelése során sérült a Kbt. 55. § (6) bekezdése. Megállapította, hogy a bírság kötelező kiszabására és arra tekintettel, hogy az a törvényben előírt minimális összegben került meghatározásra, mérséklésére nincs jogszabályi lehetőség.
Az ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, annak megváltoztatása és kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatala iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által az értékelésnél alkalmazott függvény nem felelt meg az ajánlati felhívásban foglalt két feltételnek. Megismételte azt a keresetben is kifejtett álláspontját, hogy az ajánlatok értékelése a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelt. A felperes az értékelés során jogszabályt nem sértett, mert a kifogásolt három részszempont tekintetében az egy pont alá csúszó értékeket felkerekítette, és ezzel megfelelt a ponthatárok vonatkozásában felállított követelménynek is. A kerekítés az eljárás eredményét nem befolyásolta. Az alkalmazott függvény valamennyi értékeléshez megkívánt követelménynek megfelelt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján, és perköltség megállapítására is igényt tartott. Kifejtette, hogy a fellebbezés a keresethez képest új tényt vagy körülményt nem tartalmazott, ezért fenntartotta a határozatban és a bírósági eljárás során kifejtett okfejtését.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetésre jutott. Indokaival a Fővárosi Ítélőtábla is egyetért.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemeli, hogy a felperes az ajánlatokat a Kbt. 34. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint kívánta elbírálni. Ehhez a Kbt. 34. § (2) bekezdésében foglalt előírások szerint meghatározta többek között az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, és azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot. Ajánlati felhívásában foglaltakhoz az ajánlatkérő a Kbt. 26. § (2) bekezdése értelmében kötve van, attól nem térhet el. Ebből kiindulva azt kellett az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia, hogy a felperes az értékelés során érvényre juttatta-e az általa meghatározott két követelményt, vagy sem. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az egyik követelmény teljesítése kizárta a másik követelmény megvalósíthatóságát. A felperes ugyanis olyan matematikai módszert - függvényt - választott, amely az általa 1-10-ig megjelölt ponthatárokkal ellentétben a 0-10 ponthatárok között volt alkalmazható. Ezzel eltért az ajánlati felhívásában meghatározott pontszám alsó határától. Annak érdekében, hogy megfeleljen az általa meghatározott alsópontszám-előírásnak, kénytelen volt korrekció alkalmazására annál a három részszempontnál, ahol az értékelés nem érte el a minimumként meghatározott 1 pontot. A Kbt. 55. § (6) bekezdésének megfelelően végzett értékelés követelményét azonban csak az elégíti ki, ha a választott módszer önmagában, korrekció nélkül alkalmas az ajánlatnak a felhívásban megjelölt szempontok szerinti értékelésére. A felperes e követelménynek nem tudott maradéktalanul megfelelni, ezért a jogsértés fennáll.
Nem helytálló a felperes fellebbezésében írt hivatkozása, mely szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a két feltétel együttes fennállásának követelményét. Az elsőfokú bíróság csak akkor juthatott arra a jogi következtetésre, amelyet ítéletében kifejtett, ha mindkét feltételnek megfelelést együttesen vizsgálta. Ítéleti megállapításából egyértelmű, hogy ezt a vizsgálatot elvégezte, és ennek eredményeként állapította meg, hogy a két feltétel együttesen nem áll fenn, mert az egyik feltételnek való megfelelés kizárja a másik feltétel teljesülését.
Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdés alapján hagyta helyben.
Az alperes másodfokú költségének viselésére a felperes a Pp. 78. § (1), (2) és 79. § (1) bekezdése alapján köteles.
A feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés c) pontja, 43. § (3) bekezdése, valamint a 46. § (1) bekezdése és a 64. § folytán alkalmazandó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján - figyelemmel a felperest az Itv. 5. § (1) bekezdésének b) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre is - az állam viseli.
Budapest, 2004. május 19.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró