FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (6091/2004)
2.Kf.27.340/2003/4.
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Mancsiczky Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mancsiczky László (4041 Debrecen, Pallagi u. 13.) ügyvéd által képviselt Tokaj Város Önkormányzata (3910 Tokaj, Rákóczi F. u. 54.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv.szám: D.621/24/2000.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amelybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Mancsiczky László (4041 Debrecen, Pallagi u. 13.) ügyvéd által képviselt Bodrogkeresztúr Község Önkormányzata (3916 Bodrogkeresztúr, Kossuth u. 85.) I. r., Bodrogkisfalud Község Önkormányzata (3917 Bodrogkisfalud, Kossuth út 65.) II. r., Tiszaladány Község Önkormányzata (3929 Tiszaladány, Kossuth u. 53.) III. r., Tarcal Község Önkormányzata (3915 Tarcal, Fő u. 61.) IV. r., Taktabáj Községi Önkormányzata (3926 Taktabáj, Kossuth út 1.) V. r., Csobaj Község Önkormányzata (3927 Csobaj, Rákóczi út 1.) VI. r. Erdőbénye Község Önkormányzata (3932 Erdőbénye, Kossuth u. 31.) VII. r., Szegi Községi Önkormányzata (3918 Szegi, Alkotmány u. 35/A) VIII. r. Szegilong Község Önkormányzata (3918 Szegilong, Dózsa u. 74.) IX. r. és Tiszatardos Község Önkormányzata (3928 Tiszatardos, Kossuth L. u. 34.) X. r., valamint az alperes pernyertessége érdekében a dr. Horváth László Lajos jogtanácsos által képviselt Hídépítő Rt. (1138 Budapest, Karikás F. u. 20.) beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2003. június 10-én kelt 13.K.31.777/2002/19. számú ítélete ellen az alperes által 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. május 12-én megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasítja.
Kötelezi a felperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (azaz: tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatva a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 31. §-ának (2) bekezdés b) pontjára, és a bírságra vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és a bírság körében az alperest új eljárásra kötelezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság az 1998. január 29-én kelt 268514/1998. számú határozatával vízjogi létesítési engedélyt adott Tokaj Város Önkormányzata engedélyes részére a Tokaj és térsége szennyvíz-elvezetése és szennyvíztisztítása kivitelezési munkálataihoz. A határozat indokolása szerint az engedély kiadására Tokaj mint gesztor önkormányzat megbízásából a Borsodvíz Rt. kérelmére került sor. A felperesi önkormányzat és Tarcal, Taktabáj, Csobaj, Tiszatardos, Tiszaladány, Erdőbénye, Szegi, Szegilong, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr települések önkormányzata 1998. október 27-én írásban rögzítették előzetes megállapodásukat arról, hogy közös beruházásban kívánják megvalósítani a térség szennyvízcsatornázását és -tisztítását központi és területi pénzalapok igénybevételével és saját források biztosításával. A megállapodás szerint a beruházás gesztori teendőinek ellátásával a felperesi önkormányzatot bízták meg, és megállapodtak abban, hogy a megvalósult vízi létesítmények az érdekeltség arányában közös tulajdonba kerülnek, valamint az elkészült létesítmények üzemeltetésével a Borsodvíz Rt.-t bízzák meg. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság az 1999. január 29-én kelt H-2685-37/1999. számú határozatával a 2685-14/1998. számú vízjogi létesítési engedélyt visszavonta, és a Borsodvíz Rt. kérelmére az új vízjogi létesítési tervre az engedélyt megadta.
A felperes és a felperesi beavatkozók 1999. január 31-én és 2000. január 5-én együttműködési és gesztori megállapodást kötöttek a települések alkotta kistérség szennyvízcsatornázása és tisztítása, valamint Tokaj Város Önkormányzatának a gesztori teendők ellátásával való megbízása tárgyában. A megállapodások szerint a beruházással megvalósuló víziközmű-létesítmények az érdekeltség arányában közös tulajdonba kerülnek, és a létesítmények üzemeltetésével a Borsodvíz Rt.-t bízták meg. A Borsodvíz Rt. 116 település önkormányzata által létrehozott zártkörű részvénytársaság, amelynek a felperes és a felperesi beavatkozók is tulajdonosai különböző arányban. Az rt. 1996 és 1999 között közreműködött a mikrorégió vízjogi létesítési engedélyezési terveinek elkészítésében és engedélyeztetésében. Az rt. felügyelőbizottságának 2000. november 14-ig a felperesi önkormányzat polgármestere volt az elnöke.
A Közbeszerzési Értesítő 35. számában 2000. augusztus 30-án tette közzé a gesztorként eljáró felperes részvételi felhívását az érintett települések, mint a Tokaji mikrorégió szennyvízcsatorna-hálózat és tisztítómű építése tárgyában. A részvételi felhívásra tízen jelentkeztek, köztük a Csőszer Berendezéseket Szerelő Rt., a Hídépítő Rt. és a Tokaji Triász Konzorcium, amelynek tagjai a Depona Kft., az Infrastart Kft., és a Borsodvíz Rt. volt. A felperes a 2000. szeptember 29-én tartott eredményhirdetésén valamennyi jelentkezőt teljesítésre alkalmasnak minősítette, és ajánlattételre felhívta. A 2000. november 13-ig tartó ajánlattételi határidőben 8 ajánlattevő - köztük a Csőszer Berendezéseket Szerelő Rt., a Hídépítő Rt. és a Tokaj Triász Konzorcium - nyújtotta be ajánlatát. Az ajánlatok értékelését a társult települések 5 polgármesteréből álló bizottság végezte el, szakértőként bevonva a közbeszerzési eljárást bonyolító Spektrum 3 Kft.-t is. A közbeszerzési eljárás nyertese a Tokaj Triász Konzorcium lett, az eredményhirdetésre 2000. november 22-én került sor, a szerződés megkötése 2000. december 1-jén megtörtént.
A Csőszer Berendezéseket Szerelő Rt., valamint az alperesi beavatkozó 2000. december 4-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez. Kérték a közbeszerzési eljárás felülvizsgálatát, az eljárást lezáró ajánlatkérői döntés megsemmisítését, a jogsértés megállapítását, az ajánlatkérővel szemben bírság kiszabását, költségeik megtérítését, továbbá ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását. Az alperes a jogorvoslati kérelem tárgyában 2000. december 12-én tartott tárgyaláson a Kbt. 79. §-ának (6) és (71 bekezdése alapján az eljárását kiterjesztette a vízjogi létesítési engedéllyel kapcsolatos körülmények okán felmerült összeférhetetlenség vizsgálatára is.
Az alperes a 2001. március 20-án kelt D.621124/2000. számú határozatában megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdésének b) és c) pontjaira, és (5) bekezdésére, illetve az 52. §-ának (2) bekezdés b) pontjára tekintettel a Kbt. 52. §-ának (1) bekezdését, és az 59. §-ának (1) bekezdését, ezért a felperessel szemben 40 000 000 Ft bírságot, és a kérelmezők javára 30 000-30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat szabott ki, amelyeknek a megfizetésére a 11 települést egyetemlegesen kötelezte. A határozat indokolása szerint az alperes álláspontja az volt, hogy a megvalósíthatósági tanulmány, illetve a támogatási igény benyújtásának része a jogerős hatósági engedély, tehát a felperes 1999. január 1. előtt megkezdte a beruházás előkészítését, amelyben a Borsodvíz Rt. tevékenyen részt vett, ezért a Kbt. 31. §-ának (2) és (5) bekezdése alapján az eljárásba bevont személynek minősül. Az alperes álláspontja szerint a felperes a Tokaj Triász Konzorciumnak már a részvételi jelentkezését sem fogadhatta volna el, mivel annak önálló - ajánlattevő - tagja a Borsodvíz Rt. A felperes a jelentkezést elfogadva és ajánlattételre alkalmassá minősítve a konzorciumot a konzorcium részére is megküldte ajánlati felhívását, majd a konzorcium ajánlatát összehasonlítva a többi ajánlattevő ajánlatával, nyertesnek is kihirdette, vele a szerződést megkötötte. Mivel az ajánlattételi határidő 2000. november 13-án járt le, és a felperes polgármestere 2000. november 14-én mondott le a Borsodvíz Rt. felügyelőbizottságának elnöki tisztéről, az alperes az összeférhetetlenségi szabály megsértését a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés c) pontja mellett a b) pont alapján is megállapította. Az alperes szerint a felperes megsértette a Kbt. 52. §-ának (1) bekezdését, mivel érvényesként kezelte a Tokaj Triász Konzorcium ajánlatát, és azt, mint érvénytelent nem zárta ki, továbbá megsértette a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését, amikor szerződést kötött az általa jogsértően kiválasztott nyertessel. A jogsértés okán a döntőbizottság az aján
latkérővel szemben a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés d), f) és h) pontjai szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta. Az alperes szerint nem csak a felperes mint ajánlatkérő-gesztor, hanem a határozatban felsorolt 10 társult település is, tehát a 11 település együtt tekintendő a közbeszerzési és a jogorvoslati eljárásban ajánlatkérőnek, ezért mind a 11 település felelős a jogsértésért, és annak következményeiért is. Az alperes szerint a bírság mértékének megállapításánál széleskörű mérlegelést folytatva jutott arra a következtetésre, hogy a kiszabott összeg arányban áll az egyik legsúlyosabbnak értékelhető jogsértéssel, azzal, hogy érvénytelen ajánlat benyújtójával kötött az ajánlatkérő szerződést, így a vonatkozó rendelkezések értelmében a Döntőbizottság a jogsértést már nem reparálhatta, mivel a megkötött szerződés megváltoztatására, vagy érvénytelenné nyilvánítására nincs hatásköre. Figyelembe vette az alperes azt is, hogy a közbeszerzési eljárásban a szerződéses ár összege a nyertes ajánlatában megközelíti a bruttó 6 milliárd forintot, így a kiszabott bírság mértéke a nettó beszerzési érték 0,844%-a, szemben a Kbt. 88. §-ának (4) bekezdésében szereplő 30%-os lehetőséggel, valamint hogy a támogatást Tokaj és térsége egy összegben kapta meg.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, vagy annak megváltoztatásával a bírság mellőzését, másodlagosan a bírság jelentős mértékű mérsékelését kérte. Álláspontja szerint a Borsodvíz Rt. nem minősült érdekelt gazdálkodószervezetnek figyelemmel arra, hogy a Kbt. a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodószervezetet tekinti érdekelt gazdálkodószervezetnek. Hivatkozott arra, hogy a vízjogi létesítési engedély módosítására irányuló eljárás nem része a közbeszerzési eljárásnak, mivel a Kbt. 4. §-ának (2) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás a részvételi felhívás közzétételével kezdődik. A Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) pontjára vonatkozóan a felperes azzal érvelt, hogy a felügyelőbizottság elnöke a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi XCLIV. törvény 21. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján nem minősül vezető tisztségviselőnek. A szankció vonatkozásában kifejtette, hogy annak kiszabása jogellenes a jogorvoslati eljárásban ügyfélként részt nem vevő önkormányzatokkal szemben, az egyetemlegességről jogszabályi felhatalmazás hiányában határozott az alperes. A bírság kiszabásakor nem vizsgálta a felróhatóságot, figyelmen kívül hagyta, hogy a Borsodvíz Rt. részt vett más hasonló közbeszerzési eljárásokban, minden összeférhetetlenségi aggály nélkül. Álláspontja szerint a bírság mértékét nem befolyásolhatta a jogsértés reparálhatatlansága, mivel ez a körülmény teljesen felperesi hatáskörön kívül áll. A bírság példátlan nagyságú, a minimális összeg negyvenszeresének megfelelő mértékű, és a határozatból nem derül ki, hogy az alperes milyen tényeket mérlegelt, így indokolási kötelezettségének sem tett eleget. A felperes utalt még az érintett települések nehéz gazdasági helyzetére is.
Az alperes a határozatában foglaltak fenntartásával a kereset elutasítását kérte.
A perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó Hídépítő Rt. az alperes ellenkérelméhez csatlakozva a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság a 2001. október 11-én kelt 3.K.31.036/ 2001/5. számú ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta, és a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) pontja sérelmének kimondását mellőzte, a bírság megfizetésére kötelezés arányát pedig az egyes települések esetében a beruházási költségek megosztása szerinti arányra változtatta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a 2002. május 14-én kelt Kf.III.38.173/2001/7. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 332. §-ának (4) bekezdésébe ütközően az eljárás lényeges szabályait sértette meg azzal, hogy a társult települési önkormányzatokat nem értesítette a beavatkozás lehetőségéről, így ítéletében a perben részt nem vevő személyek fizetési kötelezettségéről törvénysértően rendelkezett. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy valamennyi társult önkormányzat ügyfele volt a döntőbizottsági eljárásnak, az alperes bírságfizetési kötelezettséget állapított meg terhükre.
A megismételt eljárásban a felperes pernyertessége érdekében beavatkozó felperesi beavatkozók a kereseti kérelemben foglaltakkal egyetértve a bírság törlését, avagy jelentős mértékű csökkentését kérték.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) pontjára és a bírságra vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, és a bírság körében az alperest új eljárásra kötelezte, melyet meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolásában elsődlegesen azt rögzítette, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzéséből kitűnően a felperes és a felperesi beavatkozó önkormányzatok a közbeszerzési döntőbizottsági eljárásban ügyfélként részt vettek, így ebben a kérdésben a megismételt peres eljárás során további vizsgálatra nem volt szükség. A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egyértelműen megállapítható, hogy - jóllehet a közbeszerzési eljárást a felperes saját neve alatt indította meg - az eljárás tárgyát képező beruházás a felperes és a felperesi beavatkozók mint társult önkormányzatok közös beszerzési igényének kielégítésére irányult, ebből következően ajánlatkérői pozícióban a 11 önkormányzat közösen vett részt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítésének fogalmát, időbeli korlátját a Kbt. nem határozza meg. Álláspontja szerint minden olyan feladat elvégzése az előkészítés körébe tartozik, amely a közbeszerzési eljárás megindításához, lefolytatásához - jelen esetben a beszerzés tárgyaként megjelölt építési beruházás teljesítéséhez - szükséges feltételek megteremtését célozza. Azt állapította meg, hogy a Borsodvíz Rt. a közbeszerzési eljárás előkészítésének folyamatában részt vett, így az összeférhetetlenség vizsgálata szempontjából érdekelt gazdálkodó szervezetnek minősült. A Borsodvíz Rt. mint a Tokaj Triász Konzorcium egyik tagja részvételre jelentkezőként, majd ajánlatkérőként vett részt a perbeli közbeszerzési eljárásban, így - figyelemmel az ajánlatkérő önkormányzatoknak az rt.-ben való tulajdonosi részesedésére - az rt.-vel szemben fennáll a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés c) pontja szerinti összeférhetetlenségi ok. Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy több ajánlattevő közös konzorciumi aj
ánlattétele esetén az általuk benyújtott ajánlat megfelelősége minden egyes konzorciumi tag tekintetében külön-külön vizsgálandó. Bármelyik taggal szemben fennálló alkalmatlansági, érvénytelenségi ok a konzorcium által benyújtott ajánlat érvénytelenné nyilvánítását eredményezi. Mivel a perbeli esetben a Borsodvíz Rt. vonatkozásában fennállt az összeférhetetlenség, az ajánlatkérőnek a Tokaj Triász Konzorcium ajánlatát érvénytelenné kellett volna nyilvánítania. A felperes az összeférhetetlenséget nem észlelte, a Tokaj Triász Konzorcium részvételi jelentkezését, majd ajánlatát érvényesként elbírálta, és a konzorciumot nyertesnek kihirdette, megsértve ezzel a Kbt. 52. §-ának (1) bekezdését és 59. §-ának (1) bekezdését. Az alperes határozatában a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) és c) pontja alapján látta megállapíthatónak az összeférhetetlenséget, utóbb, a per tárgyalásán elismerte, hogy a b) pontra való hivatkozása alaptalan volt.
A Kbt. 88. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a bírság kiszabása nem egy lehetséges, hanem kötelező jogkövetkezménye valamely jogsértésnek, az alperes kizárólag a bírság mértékének meghatározásakor élhet mérlegelési jogával. A mérlegelési jogkörben hozott döntés jogszerű, ha abból a mérlegelés szempontjai, a mérlegeléskor figyelembe vett körülmények megállapíthatóak, és a döntés e körülmények helytálló értékelésén alapul. A Kbt. nem határozza meg a mérlegelés szempontjait, ezért az eset összes körülményeinek széles körű vizsgálata vezethet megalapozott döntéshez. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Kbt. 79. §-ának (1) bekezdése, és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. §-ának (5) bekezdése értelmében az ügyfélegyenlőség alapelvének a közbeszerzési döntőbizottsági eljárásban is érvényesülnie kell. Amennyiben helytálló az a felperesi előadás, hogy Edelény szennyvíztisztító telepe bővítése tárgyában döntőbizottsági jogorvoslati eljárás volt folyamatban, és abban a Borsodvíz Rt. hasonló szerepe ellenére nem merült fel az alperes részéről az összeférhetetlenség kérdése, úgy annak a perbeli ügyben való vizsgálata valóban sérti az ügyfélegyenlőség alapelvét. E körülmény vizsgálatát az alperes elmulasztotta, holott a felperesi előadás helytállósága alkalmas annak bizonyítására, hogy jogszerű eljárás tudatában folytatták le a közbeszerzési eljárást, amely a bírság összege szempontjából enyhítő körülményként értékelhető. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes más eljárásaiban a perbelivel azonos jogszabálysértés esetén lényegesen alacsonyabb bírság kiszabásával sújtotta az ajánlatkérőt, a 40 millió forint bírság összege az alperes bírságolási gyakorlatában példátlanul magas. Jelen esetben a közbeszerzés értéke nem indokolhatta a bírság ilyen magas összegét, mivel az csak mint a mérlegelés körébe tartozó körülmények egyike volt értékelhető. A Kbt. 88. §-ának (4) bekezdése értelmében a közbeszerzés értéke c
sak a maximálisan kiszabható bírság meghatározása szempontjából bír jelentőséggel. Az önkormányzatok egyetemleges fizetési kötelezettségének előírását az elsőfokú bíróság nem találta jogszabálysértőnek, mivel a társult önkormányzatok együttvéve tekinthetők a perbeli közbeszerzési eljárásban ajánlatkérőnek. Az új eljárásban az alperesnek az Áe. 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően vizsgálnia kell a bírsággal kapcsolatos felperesi védekezés helytállóságát, a bírság összegére vonatkozó döntését kellően meg kell indokolnia, amelynek során - az ügyfélegyenlőség követelményét szem előtt tartva - értékelnie kell azt a körülményt is, hogy a felperes jogkövető magatartás tudatában folytatta le a közbeszerzési eljárást.
Az alperes fellebbezésében - amit az ítélet azon része ellen terjesztett elő, amely határozatának bírságra vonatkozó rendelkezéseit helyezte hatályon kívül, és e körben kötelezte új eljárásra - az ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte. Fellebbezéssel az összeférhetetlenségre, és a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) pontjára, és a felperes keresetének elutasítására vonatkozó ítéleti rendelkezést nem támadta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint a bírság mértékének kiszabásakor nincs annak relevanciája, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés b) pontjára vonatkozó megállapítást, ugyanis a Kbt. 31. §-ának (2) bekezdés c) pontjára alapított felperesi jogsértést az elsőfokú bíróság is megállapította, így az összeférhetetlenség fennállta nem vitatható. Az alperes arra hivatkozott, hogy a Döntőbizottság nem általános ellenőrzést végző közigazgatási szerv. Vizsgálata irányát és a vizsgált közbeszerzések tárgyát minden esetben vagy a jogorvoslati kérelem, vagy a hivatalbóli kezdeményezés határolja be. Ebből következően tehát az alperes mindig a jogvitával érintett közbeszerzési eljárást jogosult és köteles vizsgálni, az adott közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogsérelmek vizsgálata a feladata. Ezért álláspontja szerint alaptalan az a felperesi hivatkozás, hogy korábban már volt a Döntőbizottság előtt hasonló beszerzéssel kapcsolatos közbeszerzési eljárást érintő jogvita, ahol ugyanaz a jogi személy vett részt, akivel szemben az összeférhetetlenség jelen ügyben megállapításra került. Mivel a jogorvoslati eljárás során az eljárásban részt vevők megismerhették egymás nyilatkozatait, védekezéseit, az alperes nyilvános tárgyalást tartott, amelyről valamennyi érdekeltet értesített, a tárgyaláson biztosította a nyilatkozat és észrevétel lehetőségét, az eljárás irataiba való betekintést, érthetetlen ebből következően számára, hogy az ügyfélegyenlőség elvét miben sértette volna meg. Mivel a Kbt. nem határozza meg a bírság mértékének kiszabásá
val kapcsolatos mérlegelés szempontjait, így a közbeszerzési törvény céljával és (a Kbt. alapelveit szem előtt tartva) a jogsértés súlyával, és az ügy összes körülményével arányban álló bírságot szabott ki. Téves az az álláspont, hogy példátlanul magas és gyakorlatával ellentétes a 40 000 000 forintos bírság összege, az elsőfokú bíróság ugyanis elismerte és rögzítette ítéletében, hogy az adott közbeszerzési eljárásban ajánlatkérőként 11 társult település szerepel, így a kiszabott bírság összege egy ajánlatkérőre leosztva nem éri el a 4 millió forintot sem. Ez pedig álláspontja szerint nem tekinthető példátlanul magas összegnek. A beszerzési érték figyelembevételével a bírság mértéke nem érte el az alapul vehető érték 1%-át sem, szemben a törvényben meghatározott és maximumként kiszabható 30%-os lehetőséggel.
A felperes és felperesi beavatkozók ellenkérelmükben az ítélet helybenhagyását kérték.
Az alperes fellebbezése alapos.
Elsődlegesen arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy döntési jogosultsága nem korlátlan. Eljárásának és határozatának kereteit - a Pp. 253. §-ának (3) bekezdéséből kitűnően - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem (csatlakozó fellebbezés) tartalma jelöli ki. A fellebbezésben foglaltak alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének bírsággal kapcsolatos rendelkezéseit bírálhatta felül, a további, fellebbezéssel nem érintett részeit nem értékelhette.
Az Áe.-nek a 2. §-ában, a Kbt.-nek a 24. §-ában rögzítettek a hatóságokra és az ügyfelekre vonatkozó alapelvek, amelyek között található az ügyfélegyenlőség elve. Helytállóan rögzítette az elsőfokú bíróság ítéletében azt, hogy az ügyfélegyenlőség elvének a közbeszerzési döntőbizottsági eljárásban is érvényesülnie kell. Tévedett azonban akkor, amikor a perbeli ügyben az ügyfélegyenlőség elvét összefüggésbe hozta az alperes hivatalbóli eljárásával, a Borsodvíz Rt. perben vizsgált közbeszerzési eljáráson kívüli gazdasági tevékenységével, és a bírság mértékét enyhítő körülményekkel. Az alperesnek a perrel érintett közbeszerzési eljárás során az Áe. és a Kbt. meghatározott alapelvei között az ügyfélegyenlőség elvét is érvényesítenie kellett. A Borsodvíz Rt. egyéb, a konkrét eljárás alá nem vont településeken végzett gazdasági tevékenysége nem tartozott az alperes jelen vizsgálata körébe, ahogyan abban a kérdésben sem kellett állást foglalnia, hogy hivatalból miért kezdeményezett, avagy miért nem indított eljárást a Borsodvíz Rt. eljárása kapcsán más közbeszerzési ügyben, és így jogszerűen járt-e el, vagy jogsértő mulasztást valósított meg. A Legfelsőbb Bíróság 1/2002. Közigazgatási jogegységi határozatának 2. pontja szerint az Áe. 2. §-ának (5) bekezdésében megfogalmazott ügyfélegyenlőség alapelvének érvényesülése nem járhat azzal a következménnyel, hogy a jogalkalmazó korábbi téves jogértelmezésen alapuló gyakorlatát ne változtathassa meg. Mindezekből következően a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kiszabott bírság mértékére nem bírt befolyással az alperesnek más ügyekben a Borsodvíz Rt. gazdasági tevékenységével kapcsolatos eljárása. Megjegyzi a Fővárosi Ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság nem tényként állapította meg az alperesi mulasztást, csak azt rögzítette, hogy "amennyiben helytálló a felperesi előadás", azaz nem is igazolt tényre alapította e körben döntését.
Nem alapos az elsőfokú bíróság azon hivatkozása sem, hogy "az alperes más eljárásaiban a perbelivel azonos jogszabálysértés esetén lényegesen alacsonyabb bírság kiszabásával sújtotta az ajánlatkérőt". Nem jelölte meg ugyanis az elsőfokú bíróság az alperes más eljárásainak ügyszámát (ha volt) a határozatot felülvizsgáló per számát, a kiszabott bírság mértékét, az azonos jogszabálysértés okán kirótt bírság mértékénél értékelt körülményeket, így ez a tények nélküli megállapítás bizonyító erővel nem bír. A Kbt. 88. §-ának (4) bekezdése szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. Téves az elsőfokú bíróság azon kifogása, hogy "a közbeszerzés értéke nem indokolhatta a bírság ilyen magas összegét", ugyanis az alperes a figyelembe vett körülmények egyikeként jelölte csak meg a Kbt. 88. §-ának (l) bekezdésében foglaltakat.
Az egységes ítélkezési gyakorlat alapján a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha a hatóság a tényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége is megállapítható. Ha a jogszabály - mint jelen esetben is a Kbt. - nem ad útmutatást a mérlegelés szempontjaira, a közigazgatási szervnek határozatában kell részleteznie azokat a körülményeket, amelyeket mérlegelt és indokolnia azt, hogy azokat milyen súllyal vette figyelembe döntésénél (BH 2000. 331.). A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperesi jogsértés okán a Kbt. 88. §-ának (1) bekezdés f) pontját megfelelően alkalmazta (a jogsértés miatt bírságot szabott ki), a bírság mértékét mérlegeléssel állapította meg, és rögzítette határozatában az értékelt szempontokat. A közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányuló perekben is érvényesülnek a Pp. 215. §-ában előírtak, azaz a bíróság döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. A felperes a mérlegelés okszerűségét cáfoló, avagy a mikénti döntést befolyásoló és az alperes által nem értékelt körülményre nem hivatkozott, a mérlegelés körében jogszerűtlenséget nem igazolt.
Az alperes határozatában a jogsértést megállapította, e körben az elsőfokú bíróság a keresetét elutasította, e döntés ellen a felperes fellebbezéssel nem élt. A jogsértés súlyához és az alapul vehető értékhez igazodóan kiszabott bírság nyilvánvalóan nem tekinthető eltúlzottnak, az egyetemleges fizetési kötelezettség megállapítása sem jogsértő. Az egy-egy önkormányzatra eső összeg pedig nem vitásan teljesíthető.
Mindezek folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét a fellebbezéssel érintett körben is a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A pernyertes alperes másodfokú költségeinek megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a másodfokú bíróság a felperest, míg a feljegyzett fellebbezési illetéket a 611986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. május 12.
Borsainé dr. Tóth Erzsébet s. k., Dr. Kurucz Krisztina s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Rothermel Erika s. k.,
bíró