FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA (6628/2004)
3.Kf.27.246/2003/3.
A Fővárosi Ítélőtábla a Bita-Petrik és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: ifj. dr. Petrik Ferenc ügyvéd, 1012 Budapest, Mikó u. 14.) által képviselt Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem (1093 Budapest, Fővám tér 8.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hivatkozási szám: D.479/ 9/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2003. évi április 15-én kelt 25.K.32.87912002/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes D.479/9/2002. számú határozatát megváltoztatja és a jogkövetkezmények megállapítását mellőzi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (azaz ötvenezer) forint együttes első, másodfokú perköltséget.
A kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes a Miniszterelnöki Hivatal informatikai kormánybiztossága (a továbbiakban: kormánybiztosság) pályázatán 40 000 000 Ft fejlesztési támogatást nyert el, amely következtében 2001. november 27-én megállapodást kötött a kormánybiztossággal a pénzeszköz átadás-átvételéről, továbbá arról, hogy a projekt tervezett futamideje 9 hónap, melynek befejezését követően a felperes részletes pénzügyi és szakmai beszámolót köteles készíteni, és azt legkésőbb 2002. szeptember 9-ig a kormánybiztosság részére megküldeni. A szerződés megkötését követően kidolgozott projektalapító dokumentum végső változata 2002. április 25-én készült el. A felperes az idő rövidségére tekintettel levélben kérte a kormánybiztosságot, hogy a projekt véghatáridejét 2002. december 21-re módosítsa, ezzel egyidejűleg értelemszerűen módosulna ugyanerre az időpontra az általa kötelezően előterjesztendő beszámoló határideje is. A kormánybiztosság a határidő-módosítást tudomásul vette, erről szóló beleegyező nyilatkozatát a felperes 2002. június 16-án kapta kézhez. Ezt megelőzően azonban a felperes 2002. június 14-én tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított arra hivatkozással, hogy a szeptember 1-jei határidő nyílt eljárás kiírását nem teszi lehetővé. Az eljárás lefolytatása után 2002. július 15-én nyertest hirdetett. Ezt követően észlelte, hogy eljárása nem felelt meg a Kbt. rendelkezéseinek, így megállapodott a nyertesnek hirdetett ajánlattevővel, hogy a szerződést nem köti meg, hanem azonos műszaki tartalommal, azonos résztvevői körrel új eljárást indít. Az új eljárás indításáról 2002. július 31-én tájékoztatta a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság elnökét (a továbbiakban: elnök), azzal érvelt a tárgyalásos eljárás mellett, hogy a projekt megvalósítására nyitva álló - 2002. december 1-jéig terjedő - időtartam nem teszi lehetővé más eljárásfajta választását. A közbeszerzési eljárást lefolytatta, és nyertest hirdetett.
Az elnök által kezdeményezett jogorvoslati eljárás eredményeképpen az alperes 2002. szeptember 12-én kelt D.479/9/2002. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 26. §-ának (1) bekezdés második fordulatát, ezért a közbeszerzési eljárást indító és az azt követő döntéseit megsemmisítette, a felperessel szemben 1 millió forint, míg az informatikai igazgatóval szemben 100 000 Ft bírságot szabott ki. A határozat indoklása szerint a Kbt. 70. §-ában szabályozott tárgyalásos eljárásra vonatkozó, a jogalkotó által rögzített három együttes feltétel nem állt fenn. A felperes maga kérte a korábbi teljesítési határidő módosítását, arra maga tett javaslatot úgy, hogy 2002. december 21-i véghatáridő elfogadását indítványozta, tudatában annak, hogy a projekt megvalósítása minimum négy hónap időigényű. A teljesítési határidő elfogadását követően mindezeknek a tudatában nem is számolt a nyílt eljárás lehetőségével, hanem hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást indított és folytatott le, miközben semmilyen olyan külső kényszerítő indokot megjelölni nem tudott, amely miatt a 2002. december 1-jei határidő tartása feltétlenül szükséges volt.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, illetőleg annak megállapítását kérte, hogy a jogsértést nem követte el. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem értékelte azt a körülményt, hogy a felperes már 2002. június 14-én határozott a közbeszerzési eljárás megindításáról akkor, amikor a 2002. szeptember 1-jei határidővel kellett számolnia. Ekkor még nem rendelkezett azzal az információval, hogy a teljesítés határideje módosításra került, a sürgősséget indokoló körülmények ekkor sem és továbbra sem az ő érdekkörében merültek fel. A lebonyolított tárgyalásos eljárás során a Kbt. rendelkezései sérültek, ezért új eljárás kezdeményezéséről kellett döntenie, amelynek megindítására azonban csak 2002. július 31. napján volt lehetősége. Hivatkozott továbbá arra is, hogy ismételt határidő-módosítás nem volt adott, amennyiben a projektet nem tudta volna az újabb határidőre megfelelően lezárni és beszámolót készíteni, a kapott összeget vissza kellett volna fizetnie.
Az alperes érdemi nyilatkozatában kiemelte, hogy kizárólag a 2002. július 31-én indított közbeszerzési eljárást vizsgálta, az első eljárás jogszerűségével kapcsolatban nem foglalt állást. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a rendkívüli sürgős helyzet bekövetkezése felperesi ajánlatkérő érdekkörében merült fel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indoklásában mindenekelőtt hangsúlyosan hivatkozott arra, hogy közbeszerzési eljárás főszabályként nyílt eljárás lehet. A meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás kivételes eljárásnak tekinthető, mely esetben szigorú, szűkítő szabályok érvényesülnek. Az elsőfokú bíróság indoklásában leszögezte, hogy a felek nem vitatták, hogy a második, 2002. július 31-én indított közbeszerzési eljárás esetén nyílt eljárás alkalmazásakor a 2002. december 1-jei határidő nem lett volna tartható, valamint azt sem, hogy az alperes határozatában csak a másodikként lefolytatott közbeszerzési eljárás jogszerűségét vizsgálta, az első eljárás jogszerűsége sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásnak nem tárgya.
Az elsőfokú bíróság a következőkkel érvelt:
1. Bár a felperes 2002. június 16-án már ismerte a módosított 2002. december 1-jei határidőt, azonban csak 2002. július 31-én indította meg eljárását, amikor a rendelkezésére álló időtartam nyílt eljárás lefolytatását már nem tette lehetővé. Az ügy megítéléséhez azonban fontos tényként hozzá tartozott az is, hogy a felperes a határidő-módosítás ismeretében nyilvánvalóan azért nem indított nyílt közbeszerzési eljárást, mert két nappal korábban az eredeti határidőre való hivatkozással már indított tárgyalásos eljárást (jogszerűen). E körülmény miatt a felperes mulasztása és ez okból a vizsgált eljárás jogszerűtlensége nem áll fenn.
2. Ugyancsak nem ered a felperes mulasztásából az a körülmény, hogy nem kezdeményezte a projekt véghatáridejének ismételt módosítását. A 2002. december 1-jei határidő ugyanis kényszerítő körülménynek tekinthető, amelynek tartása indokolt volt, hiszen a szerződő feleknek erre nézve volt egy érvényes megállapodásuk, mely mindkettőjüket kötötte. Nem lehet felróni a felperesnek, hogy nem kért ismételt határidő-módosítást, mivel a kormánybiztosság válasza és ennek kimenetele egyaránt kétséges volt. Feltételezésekre pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem lehet alapozni egy közbeszerzési eljárás jogszerűségére vonatkozó megállapítást.
3. A vizsgált közbeszerzési eljárást azért kellett a felperesnek megindítania, mert az első eljárást jogsértően folytatta le, és ez a tény a felperes terhére róható. A sürgősséget indokoló körülmény tehát az ő mulasztásából eredt, a perrel érintett második közbeszerzési eljárásban nyílt eljárásra megadott határidők azért nem voltak tarthatók, mert a felperes jogsértése révén a közbeszerzési eljárást meg kellett ismételni.
Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperesi határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy jogsértést nem követett el. Arra hivatkozott, hogy a vizsgálat tárgya az volt, hogy a sürgősséget indokló körülmények az ajánlatkérő mulasztásából erednek-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság tévesen a korábbi eljárással összefüggésben állapította meg ezt a felperesi mulasztást. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy új közbeszerzési eljárást ugyanazon tárgyban csak annak törvényes lezárását követően lehet indítani.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felperes fellebbezése alapos.
A Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint tárgyalásos eljárást alkalmazásának akkor van helye, ha az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt a Kbt.-ben előírt határidők nem lennének betarthatóak; a rendkívüli sürgősséget indokló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából.
A fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel a másodfokú bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a hivatkozott törvényi rendelkezés sérelmét jelenti-e a felperes által lefolytatott korábbi tárgyalásos eljárás kimenetele. Az alperesi határozat szerint a felperes terhére értékelt, a Kbt. 70. § c) pontja sérelmét megalapozó kifogásokat az elsőfokú bíróság nem fogadta el (1.; 2. pont), fellebbezés hiányában ezen okokból marasztalásnak nem lehet helye.
Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a 2002. június 14-én indított közbeszerzési eljárás jogszerűsége vizsgálat tárgya nem lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy jelen perben nincs helye annak jogszerűsége vagy a Kbt. szabályaiba ütköző módon történt lefolytatása esetén ezzel összefüggésben jogkövetkezmény alkalmazásának. Csak az eljárás ténye és az azzal kapcsolatos határidők, mint a perbeli ügy szempontjából releváns tényállás elemei vehetők figyelembe. Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság két alkalommal is minősítette a nem vizsgálható eljárást a Kbt. szabályaival összefüggésben. A már hivatkozottak szerint a másodfokú bíróság kizárólag a 3. pontban megállapítottak alapján kiemeli, hogy az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában jogszerűen a felül nem vizsgálható eljárás felperes által elismert hibái ellenére sem juthatott volna arra a következtetésre, hogy a korábbi eljárás "jogellenessége" a perben vizsgált eljárásra kiható módon a felperes mulasztását megalapozza. Helyesen utalt arra a felperes, hogy azonos tárgyban újabb közbeszerzési eljárás megindítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a korábban indult eljárás már valamilyen formában befejezést nyert, így e szempontból lehetett volna a projekt véghatáridejének ismeretében a korábbi eljárás befejeződésének időpontja alapján a mulasztást vizsgálat tárgyává tenni. A felperesi magatartást erre nézve az alperes nem vizsgálta, ezért a bírósági eljárás során sem merült fel annak szükségessége.
Mindezekre figyelemmel a felperes terhére a Kbt. 70. §-ának (1) bekezdés c) pontjának sérelme nem volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Kbt. 91. §-ának (5) bekezdése alapján megváltoztatta, és a jogkövetkezmények mellőzéséről döntött.
A felperes fellebbezése sikerre vezetett, ezért a Pp. 78. §-ának (1), (2) és 79. § (1) bekezdés alapján az alperes köteles a felperesnél felmerült első és másodfokú perköltség viselésére, míg az alperes személyes költségmentessége folytán a kereseti és fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2004. április 7.
Dr. Sára Katalin s. k., Dr. Páldy Zsuzsanna s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Szőke Mária s. k.,
bíró