KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1754)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: 156-1337
Fax: 155-5082
Ikt. sz.: D.266/10/1997.
Tárgy: Középületépítő Rt. jogorvoslati kérelme a Madách Színház bővítéses rekonstrukciója tárgyában lefolytatott közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Középületépítő Rt (1056 Budapest, Molnár u. 19., képviseli: dr. Lackó János ügyvéd, 1126 Budapest, Németvölgyi út 4., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét – amelyet a Madách Színház Igazgatósága (1073 Budapest, Erzsébet krt. 29–33., a továbbiakban: ajánlatkérő) ajánlatkérő által közzétett, a "Madách Színház épületeinek bővítéses rekonstrukciója" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be – mint alaptalant elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Madách Színház Igazgatósága a Közbeszerzési Értesítő (a továbbiakban: K. É.) 1997. szeptember 10-én megjelent 35. száma 5324-532 oldalain nyílt, előminősítéses eljárásról tett közzé részvételi felhívást. A közbeszerzés tárgya: a Madách Színház épületeinek bővítéses rekonstrukciója a jóváhagyott kiviteli tervek szerint. Ajánlatkérő a részvételi felhívás 2. d) pontjában közölte a rekonstrukciós munkák azon körét, mely nem a jelenlegi, hanem attól elkülönülő, más közbeszerzési eljárás tárgyát képezi.
A részvételi felhívás 4. pontja értelmében a teljesítés határideje 1999. június 30.
Az előminősítési eljárást 1997. október 10-én bírálták el, és ennek értelmében az alkalmasnak minősített jelentkezők az alábbiak: Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: KÉSZ Kft), KÉV-METRÓ, KIPSZER F.T. Rt., Középületépítő Rt., Magyar Építő Rt., Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt., HÉROSZ Építőipari Rt., POLARIS Rt., RENOVIT Építőipari Kft. Az előminősítési eljárás eredményét ajánlatkérő a K. É. 1997. évi, november 26-án megjelent 46. számában közzétette. A felsorolt cégek lehetőséget kaptak a konkrét ajánlatok elkészítésére, amelyhez ajánlatkérő ajánlattevők részére rendelkezésre bocsátott egy "Részletes ajánlati kiírás" című dokumentációt. Ez a már hivatkozott felhívással azonos tartalommal, de részletekbe menő precizitással tartalmazza mindazt, amit ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban elvár ajánlattevőktől.
A már idézett részvételi felhívás 10. pontja tartalmazza: "Az ajánlatok elbírálásának szempontjai: az összességében legelőnyösebb ajánlat. A szempontok fontossági sorrendje: a vállalási ár, az ajánlatkérő részletes ajánlati feltételeknek és szerződéstervezetének minél teljesebb körű elfogadása, különös tekintettel a határidőre, a fizetési ütemezés, igazodva az építés üteméhez, a megajánlott kötbér mértéke, a jóteljesítési garancia és a szavatosság."
A már hivatkozott "Részletes ajánlati kiírás" 4. oldalán a III. fejezet 14. pontjához fűzött iránymutatás tartalmazza: "Ajánlattevő véleményeltérési nyilatkozatában korábbi határidőt és/vagy előteljesítési jogot köthet ki, de 1999. január 15-ét megelőző teljesítés nem megengedett. Az 1999. június 30-át meghaladó határidő nem megengedett. A határidő vállalt időpontja nevesített értékelési szempont:"
Fenti anyag a 4. oldal utolsó bekezdésében, továbbá az 5. oldal első, második és harmadik bekezdésében tartalmazza: "Ajánlattevő jogosult véleményeltérési nyilatkozatában a 12 hónapos kötelező jótállási kötelezettségen túlmenő garanciát vállalni, mely nevesített ajánlat értékelési szempont. A 12 hónapnál rövidebb garancia vállalása nem megengedett."
"Ajánlattevő jogosult magasabb mértékű és (12 hónapnál hosszabb jótállás vállalása esetén) hosszabb időtartamú jóteljesítési bankgarancia vállalására, mely nevesített ajánlat értékelési szempont. A 3%-nál kisebb mértékű és 12 hó+60 napnál rövidebb lejáratú jótel-jesítési bankgarancia nem megengedett."
"Az 1998. május 31. lejáratú, 40 M Ft összegű teljesítési bankgarancia kötelező jellegű, ettől véleményeltéréssel eltérni nem megengedett."
"Ajánlattevő jogosult magasabb mértékű, esetleg progresszív módon lépcsőzött kötbérkötelmet vállalni, ami nevesített ajánlat értékelési szempont. A 0,1%-os napi kötbérmérték csökkentése és a 10%-os felső határtól való bármilyen irányú eltérés nem megengedett."
Ajánlatkérő a megnevezett dokumentációban előírja: ajánlattevő a feladat bonyolultságára tekintettel készítsen egy általa célszerűnek ítélt mélységű ismertetést az elvégzendő részfeladatok megoldásának módjairól, kitérve az organizációs kérdésekre (anyagok mozgatása és deponálása, emelőgépek telepítése, a megvalósulási ütemtervben szereplő adatok szöveges kiegészítése és/vagy magyarázata, ideiglenes és melléklétesítmények kialakítása és elhelyezésének módja, felvonulási és szociális létesítmények kialakítása és elhelyezése, stb.).
Az egész rekonstrukció folyamatos és zökkenőmentes megvalósítása érdekében ajánlatkérő közli: ajánlattevő készítsen megbontásában munkanemenkénti, időtagolásában dekádonkénti részletességű, az egész létesítmény megvalósítását felölelő, egyszerűsített vonalas ütemtervet. Ennek tartalmaznia kell – piros színű vonalakkal bejelölve – azon szakterületek részére biztosítandó időszakokat is, amelyek vállalkozásba adása jelen eljárásnak nem tárgya, de azok a tenderanyagból ajánlattevő részére áttekinthetőek. Mivel ajánlattevők egy része színházépítési tapasztalattal nem rendelkezik, az esélyegyenlőség javítása érdekében ajánlatkérő segédletként (9. sz. melléklet) tapasztalati adatokat javasol figyelembe venni.
Az ütemterv folyamatvonalaira fel kell vezetni a dekádonkénti tervezett létszámot, legalsó soraként pedig havonként beütemezni a pénzügyi teljesítést abszolút számmal és a teljes összeg százalékában. Ezzel kapcsolatban betartandó arányszám az éves viszonylatok között: 1998 évben 60%, 1999 évben 40%.
Az ajánlatkérő még az ajánlatok értékelését megelőző időpontban, 1997. november 26-án pontozásos kiértékelési rendszert állított össze, és alkalmazott a benyújtott ajánlatok értékelési folyamatában. Ez tartalmazza az alábbi megállapításokat:
"I. Az ajánlati árra adható pontok száma: 80
II. A többi elbírálási szempontra adható: 20
I. Az ajánlati ár pontozása
A legalacsonyabb ajánlati árat tartalmazó ajánlat kap 80 pontot, az ezt követő ajánlatok lineárisan kevesebb pontot kapnak, tehát a képlet:
Ajánlati ár – legalacsonyabb ajánlati ár/a legalacso-nyabb ajánlati ár 1/80-ad része = a levonandó pontok száma.
II. Az egyéb feltételek pontozásának előírása tartalmazza:
"1.A szerződéses feltételek elfogadása: 7 pont
A nem kiemelt feltételek el nem fogadása esetén (mérlegelés alapján) levonható maximum: 4 pont.
A nem kiemelt feltételekben ajánlott többletvállalásokat az esetleges holtverseny eldöntésénél lehet figyelembe venni.
2. Kedvezőbb határidő vállalása (mint kiemelt feltétel) esetén adható pontok száma maximum 3 pont.
3. Megvalósulási ütemtervre (összhang a kiírással, illetve a pénzügyi és műszaki teljesítés egymással) adható pontok száma maximum 2 pont, a szakmai kiértékelés alapján.
4. Az organizációs leírásra adható pontok száma maximum 2 pont, a szakmai kiértékelés alapján.
5. A kedvezőbb kötbérfeltételek (mérték, stb.) (mint kiemelt feltétel) esetén adható pontok száma maximum 2 pont.
6. A kedvezőbb garanciális feltételek és az arra adott biztosíték (mint kiemelt feltétel) esetén adható pontok száma 2+2 = 4 pont."
Ajánlatkérő 1997. december 16-án hirdetett eredményt. Nyertes ajánlattevőként hirdette ki a KÉSZ Kft.-t, míg a Középület-építő Rt. ajánlatát a második helyezett ajánlatnak értékelte.
Az 1997. december 19. napján kelt, a Döntőbizottsághoz december 20-én érkezett beadványban a Középület-építő Rt. jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
Kérelmező sérelmezi ajánlatkérő eljárást lezáró döntését. Álláspontja szerint, ha az ajánlatkérő következetesen ragaszkodott volna az általa közzétett elbírálási szempontokhoz, akkor az ő ajánlatát kellett volna – mint összességében legelőnyösebb ajánlatot – nyertesnek kihirdetnie. Ezen álláspontja indokolásaként bemutatja: a "vállalkozói díj" – mint elsőként értékelendő szempont – tekintetében benyújtott ajánlata 1 376 881 200 Ft bruttó összeget tartalmazott, szemben a nyertesnek kihirdetett KÉSZ Kft. 1 401 815 669 Ft-os ajánlatával.
Az 1998. január 9-én megtartott döntőbizottsági tárgyaláson részben kiegészítve jogorvoslati kérelmét közölte, hogy a vállalási ár tekintetében ajánlata 24,9 M Ft-tal alacsonyabb, mint a nyertesnek hirdetetté.
Tárgyaláson a "vállalkozói díj" kategóriához kapcsolta a kötbérfizetést is és előadta: ha mindkét vállalkozónál azonos (a KÉSZ Kft. által közölt 1999. május 15.) befejezési időponttal számolunk, akkor a KÖZÉV Rt. kedvezőbb ára még szembetűnőbb, mert 1999. május 15-én történő teljesítése (61 nap késedelme) esetén a kötbér 84 millió forintos összege a végszámlából levonásra kerülne, így annak összege 1293 millió forint lenne.
Nézete szerint a KÉSZ Kft. 1402 millió forintos összegéhez még hozzáadható az a mintegy 2,8 millió forint kamatveszteség is, amely a megrendelőt akkor éri, ha elfogadja a KÉSZ Kft. 15 nappal korábbi fizetésre felajánlott engedményét.
Teljesen újszerű előadást terjesztett elő kérelmező a jótállási kötelezettség és a jóteljesítési garancia számítási lehetőségéről, amikor a két ajánlattevő ajánlata megfelelő részeinek idézése után kifejtette: részvénytársaságuknál az elmúlt 8 évben a tényleges jótállási és szavatossági költségek nem érték el a 0,5%-ot sem, és az általunk felajánlott 3%-os garancia ennek több mint hatszorosa.
Előadása szerint a sokéves tapasztalati tények mutatják, hogy a jótállási és szavatossági igények mintegy 97–99%-a az első 12 hónapban merült fel, és az ezt követő évekre a meghibásodásoknak alig 1–3%-a maradt.
Az előzőekből következően úgy gondolja, hogy a KÖZÉV Rt által 18 hónap+60 nap időtartamra vállalt jóteljesítési garancia többszörös biztonságot jelent megrendelő részére.
Kérelmező részben kiegészítve írásbeli jogorvoslati kérelmét a késedelmi kötbér tekintetében előadta az alábbiakat:
– "KÖZÉV Rt.-nél a kötbérkötelezettség kezdete: 1999. március 16., mértéke 0,1%
– KÉSZ Kft.-nél a kötbérkötelezettség kezdete: 1999. május 16., mértéke 0,2%
Ha a KÖZÉV Rt. csak a KÉSZ Kft. által vállalt határidőre (tehát 2 hónap késedelemmel) teljesít, az 1999. május 16-án esedékes – és végszámlájából szerződés szerint levonásra kerülő – kötbér mértéke csaknem eléri a 84 millió forintot.
Az előzőekből következik, hogy a KÖZÉV Rt. által vállalt kötbér összege egészen 1999. július 10-ig nagyobb a KÉSZ Kft. által megjelölt értéknél. Tehát csaknem 4 hónapnak kell teljesítés nélkül eltelnie ahhoz, hogy a KÉSZ Kft. által vállalt kötbér összege elérje a KÖZÉV Rt. által megajánlott értéket.
A csaknem 4 hónapot (25%-ot) elérő késedelem azonban az ilyen jellegű munkánál, a 15 hónapos kivitelezési időtartamnál és az 1 millió forintot meghaladó napi kötbérösszegnél elképzelhetetlen. A végső határidőként megjelölt 1999. június 30-án:
– a KÖZÉV Rt. által vállalt kötbérkötelezettség 146 millió Ft – a KÉSZ Kft. által vállalt kötbérkötelezettség 129 millió Ft".
Nézete szerint a KÖZÉV Rt. által vállalt kötbérfeltételek jelentősen kedvezőbbek a kiíró részére.
A teljesítési határidő vonatkozásában kérelmező a tárgyaláson megismételte jogorvoslati kérelmében is hangsúlyozott előadását. Kifejtette: az előírt követelményeknek mindkét ajánlat eleget tett (belül maradt a meghatározott dátumhatárokon), a KÖZÉV Rt. azonban 2 hónappal rövidebb kivitelezési időtartamot vállalt, ezért ajánlata vitán felül kedvezőbb, mint a KÉSZ Kft. ajánlata.
Kérelmező a jogorvoslati kérelmében a fizetési feltételek kérdésével nem foglalkozott, de a tárgyaláson e vonatkozásban is kiegészítette kérelmét előadva:
"KÖZÉV Rt. elfogadta a versenyfelhívásban megjelölt 30 napos fizetési határidőt.
KÉSZ Kft. felajánlotta, hogy 15 nappal korábbi fizetés esetén 0,62% engedményt ad.
A 0,62%-os engedmény 8,7 millió forintnak felel meg.
Ha azonban 20%-os betéti kamatot feltételezve kiszámítjuk a 15 nappal korábbi fizetés miatt bekövetkezett megrendelői kamatveszteséget, ennek értéke 11,5 millió Ft.
Összevetve az engedmény és a kamatveszteség értékét megállapítható, hogy a KÉSZ Kft. engedménye által megrendelő kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, és (11,5-8,7 =) 2,8 millió Ft veszteséget kell elszenvednie."
Kérelmező az 1997. december 20-án érkezett jogorvoslati kérelmében kérte: a Döntőbizottság semmisítse meg az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését, kötelezze a jogsértő ajánlatkérőt az eljárási díj és költségek viselésére, s ideiglenes intézkedésként a Döntőbizottság a még meg nem kötött szerződés megkötését tiltsa meg. Ez utóbbi kérelmét – arra a tényre figyelemmel, hogy ajánlatkérő a nyertesnek kihirdetett céggel a szerződést 1997. december 19-én megkötötte – az 1998. január 9-i tárgyaláson visszavonta.
Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelemre írásban részletesen közölte észrevételeit és ellenvetéseit.
Kifejtette: az ajánlati dokumentáció részeként rendelkezésre bocsátott szerződéstervezet leglényegesebb elemeit a felhívásban külön értékelési szempontonként hirdette meg, és a részletes ajánlati kiírásban nyomatékosan, tételesen kiemelte, hogy a szerződéstervezet szerinti mértékeket minimumnak, mintegy érvényességi feltételnek tekinti.
Előadta: a KÖZÉV Rt. volt az egyetlen ajánlattevő, amely ezen külön nevesített szempontokra – a határidő kivételével – nem reagált, arra pedig külön felhívták a figyelmet a részletes kiírásban, hogy a jóteljesítési bankgarancia időtartamát (mint biztosítékot) akkor növeljék, ha magát a jótállás idejét (mint alapkötelezettséget) is növelik.
A teljesítés vállalt határidejét egyébként nyilván csak összefüggéseiben, az egyéb szerződéses feltételekkel összehangolva lehet értékelni.
A nyertes KÉSZ Kft. egy év helyett három év jótállást vállalt, erre évente csökkenően 6%-3%-1% jóteljesítési bankgaranciát nyújtott, a késedelmi kötbér napi mértékét megduplázta. Emellett pozitívan eltért a szerződéses alapfeltételektől a 30 napnál korábbi megrendelői fizetésekre kínált árengedménnyel, vállalt határideje pedig a legkevesebb kölcsönös kockázatot hordozta.
Határidő-ügyben ezen kívül mérlegelték a KÉSZ Kft. azon ajánlatát is, hogy vállalta: amennyiben megrendelő a részére kötelező határidők közül bármilyen okból csak késedelmesen tud teljesíteni, vállalkozó csak abban az esetben hivatkozik akadályoztatásra, amennyiben megrendelő késedelme vállalkozó végső határidejének teljesítését nyilvánvalóan és behozhatatlanul ellehetetleníti.
Az ajánlatkérő Madách Színház az összességében legelőnyösebb [Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontja] ajánlat kiválasztása szempontjából a következő helyzettel állt szemben:
1. "Ajánlati ár szempontjából legkedvezőbb a KÖZÉV Rt., a második a KÉSZ Kft. ajánlata. Az eltérés mértéke mintegy 25 M Ft (1,8%).
2. Szerződéses feltételek elfogadása: mindkét ajánlattevő teljeskörűen elfogadta az alapfeltételeket, a nem kiemelt feltételek tekintetében a KÉSZ Kft. tett pozitívan eltérő ajánlatot (korábbi fizetés esetére adott árengedmény).
Határidő: a KÖZÉV Rt. rövidebb, de mindkét fél számára kockázatosabb határidőt vállalt, a KÉSZ Kft. által vállalt határidő későbbi, de kevésbé kockázatos, és az ajánlatkérő számára igen kedvező mellékfeltételt ajánl.
3. Építési és pénzügyi ütemterv: szakértői vélemény szerint mindkét ajánlattevőé megfelelő. Organizációs leírás: szakértői vélemény szerint valamennyi pályázóé túl általános.
Kötbér mértéke: a KÖZÉV Rt. napi 0,1%-ot, a KÉSZ Kft.. napi 0,2%-ot vállalt.
4. Szavatosság mértéke, időtartama, jóteljesítési garancia: a KÖZÉV Rt. 1 évjótállást vállal, melyre 3%-os bankgaranciát nyújt.
A KÉSZ Kft. 3 év jótállást vállal, melyre első évben 6%, a másodikban 3%, a harmadikban 1% bankgaranciát nyújt."
Hangsúlyozta továbbá: "a 2. és 3. számú feltételcsoportokban a két ajánlat közel egyenértékű, az ajánlatkérő által elvárt határidőre, megfelelő ütemben és szervezettséggel, a feladat megvalósítása mindkét ajánlattevő esetében megnyugtatóan biztosítottnak látszik. Ezért a nyertes kiválasztása azon kérdés megválaszolásával kell történjen: ajánlatkérő számára a 25 M Ft-tal kisebb ajánlati ár, avagy a két évvel hosszabb – és pénzügyileg meggyőzően alátámasztott – jótállás a kedvezőbb.
Ajánlatkérő ebben a megközelítésben a hosszabb jótállási időt vállaló KÉSZ Kft. ajánlatát minősítette a legkedvezőbbnek."
Előadta: az ajánlatokat a lebonyolító szakemberei által készített, valamennyi ajánlatot részleteiben feldolgozó és egymással is összehasonlító kiértékelő dokumentáció alapján 9 tagú szakmai bírálóbizottság vitatta meg, a tervező és egy külön felkért jogi szakértő véleményét is kikérve. A vitát követő egyénenkénti jegyzőkönyvi nyilatkozattétel során a KÉSZ Kft. ajánlatát 5 fő, a KÖZÉV Rt. ajánlatát 2 fő bizottsági tag minősítette a legkedvezőbbnek.
Pontozásos rendszerű számításos összehasonlítást is végeztek a pályázatok kiértékelésére, ennek eredményeképpen egyértelműen a KÉSZ Kft. ajánlata lett a nyertes.
A kérelmező kérésére 1998. január 9-én megtartott tárgyaláson előterjesztett kérelemkiegészítésre reagálva ajánlatkérő képviselője kérte, hogy a Döntőbizottság ne fogadja el kérelmező feltételezésen nyugvó, csak esetlegességekre épített és egyébként is megtévesztő eredményt adó eszmefuttatásait. A "játék a számokkal" elnevezést használva a kérelmező előadására kifejtette: az jogilag értelmezhetetlen és kezelhetetlen, logikátlan, tartalmában sem igaz, és valótlan. Például a kifizetést megelőző kamatozási lehetőség abszurd, mivel köztudomású, hogy nem az ajánlatkérő fizet, hanem a kollaudált és elismert számla ellenében az Államkincstár. Éppen ezért légből kapott, és valótlan a kifizetésig történő kamatozás lehetősége.
Nem elfogadható a késedelmi kötbérről, a jótállási kötelezettségről és a jóteljesítési garancia kérdésköréről kifejtett kérelmezői álláspont sem, már csak azért sem, mert a kiindulási alapjuk olyan spekulatív feltételezést tartalmaz, ami teljességgel életszerűtlen.
Kifejtette: a jótállási kötelezettség és a jóteljesítési garancia nyertes által ajánlatában foglalt megajánlása azért is kiemelkedő jelentőséggel bír, mert ez esetben a vállalt határidőn belül az e célra külön számlán rendelkezésre álló pénzügyi garanciakeretből azonnal mód nyílik egy esetleges meghibásodás haladéktalan kijavítására.
Hangsúlyozta: a színház különös világ, itt nincs reális mód arra, hogy évekig bizonytalanság legyen egy felmerült meghibásodás kijavításának jogosságát illetően, illetve arról, hogy a kijavítás a szavatosság körében elvégezhető-e avagy sem, s ennek következtében a felmerült jogvita esetleg éveket igénybe vevő bírósági eldöntéséig a bizonytalanság és a pénzhiány miatt az előadás megtarthatatlanná váljon.
Köztudomású tény: a színház igen szigorú és szűkre szabott gazdasági lehetőségekkel rendelkezik, épp ezért ajánlatkérő számára a nyertesnek hirdetett KÉSZ Kft. ajánlatában foglalt jótállási kötelezettség és jóteljesítési garancia fontos értékelési szempont volt.
Álláspontja szerint a közbeszerzési eljárást lezáró ajánlatkérői döntés megalapozott és jogszerű, ezért kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását.
Az ügyben egyéb érdekeltként szereplő ajánlattevők a jogorvoslati kérelemre érdemi észrevételt nem tettek.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló írásbeli ajánlati dokumentumokat részleteiben egymással összevetette és értékelte, a kérelmező és az ajánlatkérő nyilatkozatainak egyenkénti és összességében történő vizsgálata és az értékelési dokumentáció alapján az alábbiakat állapította meg:
A jogorvoslati kérelem nem megalapozott.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 43. § (1) bekezdése és a Kbt. 56. § (1) bekezdése tartalmazza alábbiakat:
"Az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére és a kért ellenszolgáltatás összegére..."
"Az ajánlatkérő az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálja el."
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike – jelen esetben az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása – szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
Az első értékelési szempont a vállalási ár, amelyet kérelmező a legalacsonyabb, 1,377 millió forint, a KÉSZ Kft. az ezt követő legalacsonyabb, 1,402 millió forint értékben ajánlott meg. Ajánlatkérő az összes adható pontszám 80%-ában állapította meg a vállalási ár értékelését. Kérelmező ajánlata a legmagasabb pontszámot kapta, mint a legalacsonyabb vállalási ár. Ajánlatkérő empirikus matematikai képlettel meghatározta a levonandó pontok számát, amellyel a magasabb ajánlati árak esetében a maximálisan adható pontszámot csökkentette. A második legkedvezőbb árat a KÉSZ Kft. ajánlotta, amelyre az ajánlatkérő a kérelmező részére adottnál kevesebb, azaz 78 pontot adott.
A szerződési feltételek minél teljesebb körű elfogadását – mint a második elbírálási szempontot – mind kérelmező, mind a KÉSZ Kft. egyenlő mértékben teljesítette, amelyre az ajánlatkérő az elérhető maximális pontszámot adta.
A vállalási határidőt kérelmező 1999. március 15., a KÉSZ Kft. 1999. május 15. napjában jelölte meg. A korábbi teljesítésért az ajánlatkérő kérelmezőnek a legmagasabb pontértéket adta, míg a KÉSZ Kft. ajánlatát 1 ponttal kevesebbre értékelte.
A harmadik elbírálási szempont a fizetési ütemezés, az organizációs leírás amelyet kérelmező és a nyertes azonos minőségben teljesített –, valamint a megajánlott kötbér ménéke volt, amelyet az ajánlatkérő a dokumentációban rögzítettek szerint nevesített ajánlat értékelési szempontként jelölt meg. A kötbér legalacsonyabb értékét az ajánlatkérő 0,1%-ban állapította meg. Kérelmező ajánlatában 0,1%-os, a KÉSZ Kft. 0,2%-os értéket vállalt. A kötbér vállalás többlete miatt a KÉSZ Kft. ajánlata jobb volt, s ez a kapott pontokban is kifejezésre jutott.
A Döntőbizottság nem fogadta el kérelmező azon – már részletesen idézett feltételezésen alapuló számításait, amely az általa vállalt határidő teljesítésének esetleges késedelmét és a KÉSZ Kft. által rögzített határidőre történő módosulását úgy állítja be, hogy az így eltelt két hónapos időtartam alatt a fizetendő kötbér az ajánlatkérő számára közel 84 millió forint nyereséget eredményezne. Nem fogadta el ezt a spekulatív érvelést több indok miatt.
Nem fogadhatta el azért sem, mert köztudomású tény: az ajánlatkérő a határidő teljesítésében érdekelt – az 1999. évi színházi évad megnyitása miatt is – és nem abban, hogy az ajánlattevő által megjelölt határidőt megismerve és tudomásul véve, a továbbiakban esetleges késedelmes teljesítésre vonatkozóan anyagi előnnyel számoljon.
Ilyen előny azonban – feltételezve, de nem megengedve – egyébként sem következhetne be az ajánlatkérőnél, mivel a beruházás pénzügyi forrását az Államkincstár kezeli, és folyósítja. Ez a tény igaz a kérelmezőnek a feltételezett kamat számítására vonatkozó előadására is, amely a 30 napos átutalási határidő, a KÉSZ Kft. által megajánlott 5, 10 és 15 nap csökkentése esetén adott árengedmény mértékét veti össze a korábbi számlakiegyenlítés miatt keletkezett, az ajánlatkérőt ért kamatveszteséggel.
A Döntőbizottság a dokumentumok vizsgálata alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő az árengedmény mértékét értékelése során – ez az elbírálási szempontok között nem szerepelt – nem vette figyelembe. A megajánlott kötbérre vonatkozóan a KÉSZ Kft. a legtöbb pontot kapta, míg kérelmező nem kapott pontértéket, mert csak a dokumentációban előírt minimális mértéket vállalta ajánlatában.
Az elbírálás negyedik szempontja a jóteljesítési garancia és a szavatosság, ezeket az ajánlatkérő nevesítette a dokumentációban. Kérelmező mindkettőre vonatkozóan csak a szerződéstervezetben előírtakat, tehát a minimumot vállalta. A KÉSZ Kft. jótállási kötelezettségét az előírt 12 hónap helyett 36 hónapban, a jóteljesítési garanciát az előírt 18 hónap+60 napon és 3% értéken túlmenően 36 hónap+60 napban, illetve első évre 6%, a második évre 3%, a harmadik évre 1% értékekben ajánlotta meg. Az előírt feltételeknél lényegesen többet vállalt a KÉSZ Kft., amely az ajánlatkérő számára a jótállási helytállás anyagi fedezetének egyidejű biztosítása mellett kedvezőbb körülményeket nyújt, mint kérelmezőé.
A Döntőbizottság álláspontja szerint nem fogadható el a kérelmező – már idézett – azon felvetése, amely szerint az elmúlt években jótállási és szavatossági költségei nem érték el a 0,5%-ot sem, ezért az általa felajánlott 3%-os garanciával hatszorosan többet ajánlott az átlaghoz képest. Ajánlatkérő 3%-nál kisebb jóteljesítési garanciát – kiírása értelmében – nem fogadhatott volna el, ezt érvényességi szempontnak kellett tekintenie, továbbá az ajánlatkérő diszkrecionális joga saját műszaki és gazdasági biztonsága érdekében az általa elvártnál magasabb megajánlott időtartamokat és a teljesítést biztosító többlet pénzforrás felajánlását elfogadni, és többre értékelni, amint azt jelen elbírálási szempont esetében is tette. A KÉSZ Kft. ajánlata tehát vitán felül kaphatta ajánlatkérőtől a maximális 4 pontot. Kérelmező azért nem kapott pontot, mivel csak az e tekintetben előírt minimum feltételt teljesítette ajánlatában.
A már hivatkozott Kbt. 43. § (1) bekezdése világosan és egyértelműen kimondja, hogy az ajánlattevőnek az ajánlatkérő által közzétett ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie.
Nem vitás tehát, hogy a törvény kategorikus imperativus megfogalmazást ad, következésképp az ettől való eltérés nem megengedett. A jelen határozat tényállási részében világosan és egyértelműen kifejezésre jut az ajánlatkérő azon manifesztálódott szándéka, miszerint a szempontokat és a fontossági sorrendet, a szempontokon belüli értékelési alszempontokat valamennyi ajánlattevő részére meghatározta. A Döntőbizottság az ajánlatok és az értékelési dokumentumok vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy a mindenki számára meghirdetett elvárásokhoz, azok alszempontjaihoz az ajánlatkérő az értékelési eljárás során mindvégig következetesen ragaszkodott. Ez a tevékenység nem tért el, sőt teljesen mértékben azonos volt a törvény 56. § (1) bekezdés első mondatában írt cogens rendelkezéssel, miszerint a megadott értékelési szempontok alapján kell ajánlatkérőnek az ajánlatokat elbírálnia. A Döntőbizottság értékelő elemzésének eredménye szerint az ajánlatkérő jelen esetben a döntése meghozatalakor nem tért el az ugyan- csak cogens előírást tartalmazó Kbt. 59. § (1) bekezdés rendelkezésétől sem.
Mindez részleteiben az alábbiakat jelenti: a tárgyi ügyben az ajánlatkérő világosan, egyértelműen meghatározta az elbírálás szempontjait, ezt a K. É.-ben közzétette, továbbá részleteire lebontva az ajánlattevők részére készített dokumentációban ismertette. Az értékelő tevékenység során matematikai rendszert is alkalmazott, melynek elveihez következetesen ragaszkodott a végső döntés kialakítása során is. Ez a rendszer biztosította az összes meghirdetett szempont érvényesülését, továbbá azt a fontossági sorrendet is, amelyet az ajánlatkérő előre meghatározott. Indokolt itt visszautalni a jelen határozat tényállási részének azon megállapítására: hogy még az ajánlatok bontását megelőző időpontban alakította ki ajánlatkérő az objektív döntést elősegítő matematikai értékelési rendszerét.
Ennek mélységeit vizsgálva a Döntőbizottság megállapította, hogy az első elbírálási szempontból adott pontszám – a legmagasabb és a legalacsonyabb vállalási ár viszonylatában – a nyolcvan és a hatvanegy pont között oszlott meg. (Miután a Döntőbizottság az összes rendelkezésére álló beérkezett ajánlat adatait vizsgálat tárgyává tette, ezen alapul a fenti ténymegállapítás.)
A Döntőbizottság álláspontja szerint a kérelmező által vitatott értékelésben az ajánlatkérőnek joga volt kimondani, hogy 13,5 millió forint árkülönbözet jelent (a vállalkozási árban) 1 pont különbséget az általa felállított matematikai értékelési rendszerben – és nem többet – miután ez tükrözi igazán azt, hogy a vállalkozási árnak mekkora jelentősége van a jelen közbeszerzési eljárásban a meghirdetett elbírálási szempontok viszonylatában az egyes számú elbírálási szemponton belül.
A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő joga, hogy pontosan meghatározza a felhívásban előírásait, az viszont már törvényből fakadó kötelezettsége, hogy ezekhez a meghirdetett előírásokhoz következetesen ragaszkodjon. Ugyancsak elvitathatatlan joga az ajánlatkérőnek, hogy az egyes elbírálási szempontokon belül az ajánlatok közötti különbségek jelentőségét meghatározza, de itt egyrészt a törvény előírásaihoz, másrészt a saját maga által meghirdetett és közzétett elvárásokhoz kötve van. A jelen ügyben ezeket a szabályokat az ajánlatkérő nem szegte meg. Az általa elvégzett, több szempontot külön-külön értékelő elbírálás során az objektív elbírálásra törekedett. Ennek során a Döntőbizottság azt állapította meg, hogy az egyes szempontokon belül bizonyos alszempontoknak nagyobb jelentőséget tulajdonított ajánlatkérő, de ezzel az értékelési rendszerrel nem változtatott azon az előírásán, hogy a sorrendben előbb felsorolt szempontok jelentősége a döntés kialakítása során nagyobb súllyal érvényesült, mint a fontossági sorrendben később elhelyezkedő szempontoké, következésképp nem sértette meg a törvényből fakadó súlyozási rendet sem. Ez bizonyítható többek között azzal is, 1., 2., 3., 4. elbírálási szempontokat felsorakoztatjuk, és a dolog természetéből következően ezek végösszesen értéke 100%, akkor az első értékelési szempont az ajánlatkérő értékelési rendszerében 48%-ot, a második értékelési szempont 26%-ot, a harmadik értékelési szempont 15%-ot, míg a negyedik értékelési szempont 11%-ot képviselt.
Számszakilag egyértelműen bizonyítható, hogy a tárgyi ügyben a legmagasabb összegű vállalkozási ár 61 pontot kapott, míg a legalacsonyabb 80 pontot, következésképp a kettő közötti differencia 19 pont volt. Bizonyított továbbá az is, hogy a nyertesnek hirdetett ajánlat a vállalkozási ár szempontjából 2 ponttal kevesebbet (78 pontot) kapott, a kérelmező maximális 80 pontjával szemben.
A második elbírálási csoportban a maximálisan adható pontszám 7+3, azaz 10 pont volt, ezt adta ajánlatkérő a kérelmező ajánlatára, ugyanakkor a kérelmezőével szemben kis mértékben kedvezőtlenebb kivitelezési határidő vállalás miatt a nyertesnek minősített KÉSZ Kft. vonatkozásában az ajánlatkérő 1 pont levonást alkalmazott, következésképp a második elbírálási szempontra a KÉSZ Kft. 9 pontot kapott. Ez az alszempont szerinti értékelés teljes mértékben lefedi az ajánlatkérőnek az ajánlattevőkkel a részletes dokumentációban egyértelműen közölt elvárási rendszerét. Ugyanis mind a nyertes ajánlat, mind a kérelmezői ajánlat a dokumentációban rögzített elfogadható időintervallumon belül tartalmazott befejezési határidőt, mégis a kérelmezői ajánlat e vonatkozásban jobb volt, és ez súlyának megfelelő mértékben jutott kifejezésre az eggyel magasabb pontszám megadásában.
Nem vitás tehát, hogy az ajánlatok közötti különbséget a kidolgozott és következetesen alkalmazott pontozási rendszer híven tükrözte, elősegítette az objektív döntés meghozatalát.
A harmadik elbírálási szempont három alszempontra oszlott, és míg az ütemterv és az organizációs leírás tekintetében a két egymással jelenleg összevetett ajánlat azonos szintet képviselt addig, a harmadik alszempont nevezetesen a kötbérfeltétel tekintetében nem vitásan a KÉSZ Kft. által benyújtott ajánlat volt ajánlatkérő részére kedvezőbb. Ez a közzétett és a dokumentációban egyértelműen megfogalmazott értékelési szempontrendszer visszatükröződik a kapott értékelési pontszámokban, ugyanis a kérelmező és a nyertesnek kihirdetett az első két alszempontra 2+1 és 2+1, azaz 3 pontot kapott, míg a kötbérfeltétel értékelésénél a kétségtelenül kedvezőbb ajánlat miatt a KÉSZ Kft. ajánlata kapott 2 pontot. A kérelmező ajánlata ezen részét 0 ponttal értékelte ajánlatkérő.
A negyedik elbírálási szempont tekintetében a kérelmező csak és kizárólag az ajánlatkérői elvárás minimumában tett ajánlatot (amelyet a tényállási részben rögzítetteknek megfelelően ajánlatkérő, mint részvételi minimumküszöböt határozott meg), erre figyelemmel mindkét alszempont tekintetében 0 pontos értékelést kapott, szemben a nyertesnek hirdetett ajánlattal, amely bizonyítottan lényegesen magasabb jótállási, illetve bankgarancia-kötelezettséget vállalt, és ezért az előre meghatározott értékelési rend szerint ez az ajánlat a maximum 2+2, azaz 4 plusz pontot kapott.
A Döntőbizottság az ajánlatkérő által alkalmazott értékelési módszerről megállapította, hogy az a felhívásban és a dokumentációban meghirdetett feltételeknek teljes mértékben megfelelt, mert az egyes szempontokat – azok alszempontjaira is figyelemmel – tekintve a felhívásban közzétettektől nem tért el, és a fontossági sorrendet sem változtatta meg. Az értékelésben alkalmazott pontszámok azt szolgálták, hogy az ajánlatkérő döntése matematikailag is objektív bizonyítékokon alapuljon. Az pedig, hogy a felhívásnak a Döntőbizottság álláspontja szerint teljes mértékben megfelelő értékelési szempontok és azokhoz rendelt maximális ponthatárokon belül a pontszám differenciák hogyan tükrözik az ajánlatok közötti különbséget, az az ajánlatkérő szuverén és jogszabályilag megengedett elhatározásából következik, és abból logikailag is levezethető. A tárgyi ügyben ebből a feltételrendszerből jogszerűen az a döntés született, hogy az 1. és 2. elbírálási szempontból kismértékben kedvezőbb ajánlat a 3. és különösen a 4. szempontból lényegesen kedvezőtlenebb volt, ezért az 1. és 2. szempontból nyert többletpontokat kiegyenlítette a 3. és 4. szempontból a nyertes ajánlat által kapott többletpontok összessége.
A Döntőbizottság összefoglalóan megállapította, hogy ajánlatkérő az ajánlati árat és határidőt súlyának megfelelő értékben vette figyelembe. A szerződéses feltételek elfogadását, a műszaki és fizetési teljesítések ütemtervét, az organizációs terveket tartalmuknak megfelelően azonosnak értékelte a kérelmező, és a KÉSZ Kft. ajánlatainak elbírálásakor. A többletvállalásokban (kötbér, jótállás, jóteljesítési garancia) a KÉSZ Kft. lényegesen kedvezőbb ajánlatot tett, mint kérelmező, és ez az alkalmazott matematikai pontozásos rendszerben is érvényre jutott.
Az elbírálási előírások értelmében az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása volt a feladat. Ennek alkalmazása éppen abban különbözik a legalacsonyabb ár szempontjától, hogy a több feltétel szerinti értékelés együttesen dönti el a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását.
Mindazok a számítások, amelyek a tárgyaláson becsatolásra kerültek kérelmező részéről, semmiféle összefüggésben nincsenek a felhívás és dokumentáció tartalmával és az ajánlatkérő értékelésével. Éppen az lett volna törvénysértő, ha az ajánlatkérő hasonló feltételezések alapján a felhívás szerinti szempontrendszerét módosította volna. A Döntőbizottság elfogadta az ajánlatkérőnek az 1998. január 9-én megtartott tárgyaláson kérelmező által benyújtott beadvánnyal kapcsolatos álláspontját, ugyanis az összes rendelkezésre álló írásbeli dokumentum értékelése alapján megállapította, hogy ez a kérelmezői beadvány teljes mértékben spekulatív alapokon nyugszik. Annak tartalma ellenkezik a formális logika alapkövetelményeivel is, összességében életszerűt-len, hiszen olyan érvelés igazát kívánja alátámasztani, amely ellenkezik mind az ajánlattevő és az ajánlatkérő elfogadható és méltányolható, közzétett, minden érdekelt által ismert és méltányolható érdekeivel.
Légből kapott és megalapozatlan az az okfejtés is, amely figyelmen kívül hagyja a tárgyi közbeszerzési eljárásban a finanszírozás államilag elfogadott és szabályozott rendszerét. Tehát elfogadhatatlan a kérelmezői kereset kiegészítésben foglalt spekulatív kamatszámítás, ugyanígy elfogadhatatlan az ott levezetett teljesítési határidőcsúszás és ebből fakadóan fennálló ajánlatkérői pénzügyi érdek összefüggése. Miután ezek a tényszerűségek a jelen ügyben kézzelfoghatók és bizonyítottak, ezért a tárgyaláson benyújtott kérelmezői okfejtést, mint alaptalant a Döntőbizottságnak el kellett utasítania.
Mindezekre figyelemmel a Döntőbizottság álláspontja szerint helyesen döntött az ajánlatkérő, amikor a KÉSZ Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesként, mert ez áll összhangban az általa közzétett, ajánlattevők által megismert elvárási és elbírálási szempontokkal.
Az ajánlatkérő az ajánlatok értékelését a felhívásban meghirdetett értékelési szempontok súlyozott pontjainak összesítésével, a legmagasabb pontszámot elért, az öszszességében legelőnyösebb ajánlatot kiválasztva és hirdette ki a nyertest.
A Döntőbizottság a fentiekben részletezett ténybeli adatok összevetése, analízise, egyenkénti és összességében történt értékelése alapján hozta meg a rendelkező részben foglalt döntését, amelyben figyelemmel volt a Kbt. 43. § (1), az 56. § (1) és az 59. § (1) bekezdésében foglaltakra. A döntést a Kbt. 88. § (1) bekezdésének a) pontja alapján hozta meg a Döntőbizottság.
A Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmében foglaltak ellenére nem alkalmazott ideiglenes intézkedést egyrészt, mert meglátása szerint a Kbt. 82. § (1) bekezdésében megfogalmazott törvényi előfeltételek nem állottak fenn, és egyébként is – a valós tények ismeretében – a kérelmezett ideiglenes intézkedés a jogorvoslati kérelem benyújtásának időpontjában – a szerződés korábban történt megkötése miatt – jogilag teljesíthetetlen volt.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. január 21.
Ruthner Oszkár s. k. Dr. Bíró László s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Monory Bulcs s. k.
közbeszerzési biztos
