KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1792)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: 156-1337
Fax: 155-5082
Ikt. sz.: D. 209/10/1997.
Tárgy: EX-LH Kft. és Dataware Kft. jogorvoslati kérelme a Magyar Országgyűlés Hivatala Országgyűlési Könyvtár integrált könyvtári rendszer szoftver beszerzésére kiírt közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Dr. Sziklai János (1093 Budapest, Lónyai u. 11.) ügyvéd által képviselt EX-LH Kft. (1012 Budapest, Attila u. 93. továbbiakban I. számú kérelmező), Dr. Dávid Gyula (1026 Budapest, Gárdonyi Géza u. 62.) ügyvéd által képviselt Dataware Kft. (1133 Budapest, Angol u. 34. továbbiakban II. számú kérelmező) a Magyar Országgyűlés Hivatala Országgyűlési Könyvtár (1055 Budapest, Kossuth tér 1–3. továbbiakban kérelmezett) integrált könyvtári rendszer szoftver beszerzése tárgyában indult közbeszerzése eljárása ellen benyújtott I., II. számú kérelmezők jogorvoslati kérelmét a Döntőbizottság elutasítja.
A jogorvoslati eljárás során felmerült díjat és költséget a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság az EX-LH Kft., a Dataware Kft. jogorvoslati kérelme a Magyar Országgyűlés Hivatala Országgyűlési Könyvtár írásbeli észrevétele, a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok, valamint az egyéb okirati bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg.
A kérelmezett a Közbeszerzési Értesítő 1997. július 30-án megjelent 29. számában tárgyalásos gyorsított eljárást hirdetett meg 1 db integrált könyvtári rendszer szoftver beszerzése tárgyában.
A választott eljárási fajtának indoka az volt, hogy korábban nyílt eljárás ugyanezen közbeszerzés tárgyában eredménytelen volt és az ajánlatkérő folyamatos tevékenysége érdekében annak sajátos jellege miatt alkalmazta jelen eljárási fajtát.
A részvételi felhívás 6. a) pontjában rögzítették a részvételi jelentkezés határidejét, amely a közzétételtől számított 11. munkanap, azaz 1997. augusztus 14. napja volt. A 8. pontban meghatározták a résztvevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására kért adatok és tények körét.
Az ajánlattételi határidőig az ajánlattételre felszólított jelentkezőknek az ajánlattételi felhívás kézhezvételétől számított 16 napon belül az ajánlatukat a cégjegyzésre jogosultak által cégszerűen aláírva 5 példányban kellett benyújtani.
A kérelmezett kikötötte ajánlati felhívásában, hogy az ajánlatot szerződéstervezet formájában is meg kell adni.
Meghatározta továbbá a műszaki követelményeket oly módon, hogy a szoftver alapkiépítésben egyidejűleg
– 32 adatrögzítés és 80 lekérdezés futtatására alkalmas legyen, de az adatrögzítő munkahelyek száma szükség esetén később legyen bővíthető. Legalább 1 millió rekord kezelésére legyen alkalmas,
– USMARC, HUNMARC, UNIMARC, Z39.50 szabványok kerüljenek támogatásra,
– on-line rekordletöltés, átemelés Opac-ba a hasonló könyvtári integrált rendszert használó könyvtárakból és CD ROM-ról a fenti szabványok alkalmazása révén,
– interneten lekérdezhető grafikus Web Opac, grafikus és alfanumerikus interface lekérdezésére és adatvitelre egyaránt alkalmas legyen,
– bármely mező indexelhető legyen,
– egyedi változtatások teljesítése a könyvtár igényeinek megfelelően,
– az ajánlattevőnek a pályázatban vállalkoznia kell arra, hogy nyertessége esetén külön költségelszámolása nélkül a könyvtár HUNPAK és retrospektív adatbázisait az integrált rendszerbe konvertálja.
– Kérelmezett az ajánlattételi felhívásában pontosan meghatározta az ajánlatok elbírálási szempontjait, amelyek az alábbiak voltak:
– minőség,
– könyvtári szabványok és adatcsere-formátumok alkalmazása,
– humán könyvtári referenciák Magyarországra,
– ár, és az árkedvezmények, üzemeltetési költségek,
– megjelenés az interneten.
Felhívta az ajánlattevők figyelmét, hogy az árakat áfával együtt bruttó árként forintban kell megjelölni, és a szerződéses teljesítés összes költségeit, valamint a nyújtandó különböző kedvezményeket tartalmaznia kell az árnak.
A kérelmezett felhívására ajánlatot nyújtott be az IQ Soft Rt., a Dataware Kft. és az MTI Informatika.
A tárgyalásra 1997. szeptember 19-én, illetőleg 1997. október 1. napján került sor. Ezen tárgyalásokról jegyzőkönyvet az ajánlatkérő nem készített. A szeptember 19-i tárgyaláson képviseltette magát mind a két kérelmező cég. Ezen alkalomkor tájékoztatatták arról az EX-LH Kft.-t, hogy kizárták a közbeszerzési eljárás további szakaszaiból, tekintettel arra, hogy a felhívással ellentétesen jelölte meg az árat nevezetesen dollár/nett formában, illetőleg más volt a szerződéstervezetben megjelölt szerződő fél, mint az ajánlattevő, azaz Ex-Libris luxemburgi céghelyű szoftverfejlesztő cég a szerződő fél.
Az EX-LH Kft. 1997. szeptember 22-én kelt levelében ajánlata módosítására kért lehetőséget a kizárási okok megszüntetése miatt, melyre 1997. szeptember 29-én válaszolt a kérelmezett és írásban is megerősítette a fenti okokra tekintettel a kizárást.
1997. október 1. napján a kérelmezett tárgyalt az IQ Soft-tal, illetőleg a Dataware-rel és az MTI Informatikai Kft.-vel. Ezen a napon felhívták őket az ajánlatok pontosítására, nevezetesen a végső ajánlati árak, illetőleg az adatbáziskezelő szoftver verziók rendszerkövetése és a kapcsolódó konverziós feladatok tekintetében. Ezen szolgáltatást válaszában a nyertes ajánlattevő ingyenesen vállalta, míg a II. számú kérelmező 1,5 millió forintért.
Az ajánlatok értékelésére 1997. október 2-án került sor egy öttagú bírálóbizottság segítségével, mely értékelésről jegyzőkönyvet készített a kérelmezett. Nyertesként az IQ Soft Rt.-t hirdették ki. A bírálóbizottság súlyozta az elbírálási szempontokat, mégpedig oly módon, hogy az első elbírálási szempont a minőség vonatkozásában 36%, második 34%, harmadik 25%, negyedik 5%-os súlyozást kapott. Így a Dataware Kft. az első elbírálási szempont vonatkozásában 25, másodikra 34, harmadikra 18, negyedikre 5, tehát mindösszesen 82 pontot kapott, az IQ Soft az elsőre 36, másodikra 30, harmadikra 25, negyedikre 5, azaz 96 pontot kapott.
Az EX-LH Kft. 1997. október 10-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet (továbbiakban: 1. sz. kérelem), míg a Dataware Kft. 1997. október 13-án (továbbiakban: 2. sz. kérelem).
Az I. számú kérelmező kérte, hogy a Döntőbizottság semmisítse meg az ajánlatkérő jogsértő azon döntését, hogy kizárta őt a közbeszerzési eljárásból, valamint az eljárást lezáró döntését is semmisítse meg, továbbá kérte a jogsértés megállapítását, 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj, valamint 30 000 Ft ügyvédi munkadíj megállapítását. Indokaként előadta, hogy jogszabálysértően járt el a kérelmezett akkor, mikor formai okok miatt közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. §-a szerint kizárta az eljárásból. Egyrészt jogsértést követett el, mert erről jegyzőkönyvet kellett volna készítenie, és ezt a jegyzőkönyvet az ott jelen lévő képviselőknek kézjegyével el kellett volna látni. Figyelemmel arra, hogy ők erre vonatkozóan írásbeli közlést nem kaptak, abban bíztak, hogy az ajánlatukat még a későbbiek során pontosíthatják. Ehhez képest 1997. szeptember 29. napján kelt levélben, melyet 30-án kaptak kézhez, az ajánlatkérő arról tájékoztatta őket már írásban megerősítve, hogy kizárták őt a közbeszerzési eljárás további szakaszából. Ily módon a jogsértő esemény tudomásra jutásának napját 1997. szeptember 30-ban határozta meg.
Nem vitatta az a kérelmezői megállapítás, mely szerint nem forint bruttó árú ajánlatot tettek, hiszen az ajánlatok 6/3. pontja, illetőleg az összefoglaló táblázat 01. 02. 03. pontjában egyértelműen forint bruttó árban adták meg az ajánlati árat. Tévedés folytán elírásra került a szerződéstervezet és a szerződő felekre vonatkozó pontja, és így kerülhetett arra sor, hogy külföldi képviselőjüket jelölték meg szerződéskötő félnek, illetőleg hogy ott a szerződésben dollár árfolyamon jelent meg az ár. Álláspontjuk szerint a tárgyalásos eljárásban nem érvényesül az ajánlati kötöttség, tehát a tárgyalás folyamán ezen tudtak volna még változtatni, és a tárgyalás során lehetőség lett volna a szerződéstervezet végleges formába öntésére, ezt támasztja alá azon körülmény is, hogy nem az eredményhirdetésre egyidejűleg kellett megkötöttnek tekinteni a szerződést, hanem 7 nap állt a rendelkezésre a szerződés megkötésére. Álláspontja szerint ahol a tárgyalásos eljárás során külön nem rendelkezik a Kbt., ott a nyílt eljárás szabályait kell alkalmazni. Kérelmezett 1. számú kérelemmel kapcsolatban kérte elsődlegesen elkésettségre való hivatkozással, míg másodlagosan alaptalanság címén elutasítani.
Indokaként előadta, hogy 1997. szeptember 9-i tárgyalási napon közölték azt az I. számú kérelmezővel, hogy érvénytelen ajánlatot tett, tehát a jogsértőnek tartott esemény már ekkor a tudomására jutott, így kérelme elkésett. Álláspontja szerint egyébként jogszerű volt a kizárása, hiszen az ajánlati felhívástól eltérően adta meg ajánlatát. Elismerte, hogy az ajánlati kötöttség valóban nem érvényesül a tárgyalásos eljárásban, de ez csak a hirdetmény keretein belül történhet. Tehát nem lehetett elírás a szerződő fél személyére vonatkozó szerződési kitétel, hiszen a részvételi jelentkezést a kérelmezett nem a luxemburgi cégnek, hanem az I. számú kérelmezőnek küldte el és ő el is fogadta azt. Amennyiben egyetértene az I. számú kérelmező álláspontjával, akkor tulajdonképpen egy új ajánlatot kellett volna kérniük a luxemburgi székhelyű cégtől, és ez új ajánlatnak minősülne, erre pedig a Kbt. nem ad jogi lehetőséget.
A Kbt. tárgyalásos eljárás során nem írja elő kötelezően, hogy jegyzőkönyvet kellene készíteni a kizárásról, ezért nem jártak el jogszabálysértően, amikor nem készült jegyzőkönyv erről a tényről.
A II. számú kérelmező jogorvoslati kérelmében kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg a jogsértést, és marasztalja kérelmezettet a felmerült költségekben, ami 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj, 100 000 Ft ügyvédi munkadíj.
Indokaként előadta, hogy álláspontja szerint magát az egész tárgyalásos eljárás folyamatát jogsértőnek tartja, abból az okból, hogy álláspontjuk szerint nem tárgyalt a kérelmezett minden ajánlattételre felhívott ajánlattevővel, illetőleg nem ugyanazon kérdéseket tette fel minden ajánlattevőnek, valamint álláspontja szerint nem bírált megfelelően, mert nem ismeretes, hogy az első elbírálási szempont tekintetében mit vizsgált, és hogy hasonlította össze az ajánlatokat. Valamint az ő ajánlata jobb volt, mint a nyertes ajánlattevő ajánlata, ily módon tehát nem a legjobb ajánlattevőt hirdette ki nyertesnek a kérelmezett. Így sérültek álláspontja szerint a Kbt. 24. § (1), (2) bekezdésében foglalt alapelvek.
A kérelmezett a 2. számú kérelem elutasítását kérte alaptalanságra hivatkozással, arra tekintettel, hogy eljárása során jogszabálysértést nem követett el, hiszen ő az előre közölt szempontok szerint bírált, és az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt hirdette ki nyertesnek.
A Döntőbizottság külön-külön tette vizsgálat tárgyává az 1. számú, illetőleg a II. számú kérelmet.
Az I. számú kérelem az alábbiak szerint megalapozott. A Döntőbizottság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy törvényes határidőn belül nyújtotta-e be jogorvoslati kérelmét az I. számú kérelmező, azaz mikor és milyen körülmények között szereztek tudomást a jogsértő eseményről. Ami nem más, mint a jogorvoslati eljárásból való kizárás. A beszerzett iratok és a tárgyaláson tett nyilatkozatok alapján megállapítható volt kétséget kizáróan, hogy a kizárás tényéről 1997. szeptember 29. napján kelt levélből – melyet 1997. szeptember 30. napján vettek kézhez –, amit Németh Ágoston részére küldött az Országgyűlési Könyvtár Ambrus János aláírásával. A tudomásszerzés időpontjának a Döntőbizottság ezt fogadta el, azért mert 1997. szeptember 9. napján megtartott tárgyaláson tájékoztatták ugyan szóban a kizárásáról I. számú kérelmezőt, de tekintettel arra, hogy tárgyalásos eljárásról volt szó, ő megkísérelhette érvényessé tenni ajánlatát, hiszen erre gyakorlatilag lehetősége volt a Kbt. szerint, mivel az ajánlati kötöttség ezen eljárási fajtában nem érvényesül. Az 1997. szeptember 29. napján kelt kérelmezetti válaszlevélből azonban kiderült, hogy nem kívánnak vele már a továbbiakban tárgyalni, így a tudomásszerzés időpontja ettől a naptól kezdődően számítható.
Ezt követően a Döntőbizottságnak vizsgálnia kellett azt a kérdést, hogy jogszerűen járt-e el akkor az ajánlatkérő, amikor a kérelmezőt kizárta a közbeszerzési eljárás további szakaszából. A Kbt. 26. § (6) bekezdésében kimondja, hogy a meghívásos és tárgyalásos eljárásra egyébként, ha a törvény másképp nem rendelkezik, a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A tárgyalásos eljárás szabályozásánál nem rendelkezik külön a Kbt. a kizárásról, így a nyílt eljárás szabályai kerülnek alkalmazásra. Tehát helyesen alkalmazhatta a kérelmezett a kizárás jogintézményét. Ezt követően a Döntőbizottság azt vizsgálta, hogy jogszerűen történt-e a kizárása az I. számú kérelmezőnek.
A tárgyalásos eljárás lényege az, hogy az ajánlatkérő az általa kiválasztottakkal szabadon tárgyal a szerződés feltételeiről, így nincsenek ennek során a felek kötve a törvény 50. §-ban meghatározott módon a szerződés tartalmára vonatkozóan ajánlataikhoz. Ebből az következik, hogy a tárgyalásos eljárás lehetőséget ad arra, hogy az ajánlatok bizonyos fogyatékosságait a felek a tárgyalások keretében orvosolhassák. A Döntőbizottság úgy értékelte, hogy az ajánlati felhívásban megjelent ajánlati árra vonatkozóan valóban eltérő ajánlatot adott az I. számú kérelmező azzal, hogy nem magyar Ft-ban és nem bruttó módon, ez azonban orvosolható a tárgyalásos eljárás keretében, annak jellegéből következően. Azonban az a hiányossága az ajánlatnak, mely szerint egyrészt az eljárás tárgyát nem képező megbízási szerződésre vonatkozóan vállalkozik és lényegében a közbeszerzés tárgyát képező szerződés alanya nem a tényleges ajánlattevő, hanem az EX-LH luxemburgi cég, ez tárgyalásos eljárás keretében sem orvosolható hiányossága az ajánlatnak, amely megalapozza a kizárást. Ezt támasztja alá az iratokban fellelhető valamennyi igazolás, valamennyi nyilatkozat nem a szerződést kötő félre, hanem az ajánlattevőre vonatkozik. Így elfogadta azt a kérelmezői álláspontot, mely szerint az EX Libris luxemburgi céget új ajánlattevőnek kell tekinteni, akinek vonatkozásában viszont nincsenek az ajánlati felhívásban meghatározott igazolások, hatósági igazolások, illetőleg cégadatok becsatolva. Annál is inkább új ajánlatkérőnek kellene tekinteni, mivel a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jöhet létre. A szerződés csak azok között jöhet létre, aki egyrészt adja az ajánlatot, illetőleg, aki azt elfogadja. Jelen esetben ez az I. számú kérelmező. A Kbt. 52. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek és így érvénytelen az ajánlat, ha d) pont szerint az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meg
határozott feltételeknek. Tehát ezen pont alapján nyilvánította helyesen érvénytelenné az 1. számú kérelmező ajánlatát a kérelmezett. A Kbt. 53. § (2) bekezdése szerint az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetőleg, akit az eljárásból kizártak. S így ennek megfelelően helyesen nem tárgyalt tovább a kérelmezett az I. számú kérelmezővel.
A korábban kifejtettek szerint a sérelmezett jogsértő esemény 1997. szeptember 29. napján történt. Az 1997. szeptember 9. napján megtartott tárgyaláson a kizárásról szóló szóbeli közlést a kérelmező maga sem tekintette – az ajánlati kötöttség érvényesülésének hiánya miatt – véglegesnek. Erre tekintettel kísérelte meg ajánlatát módosítani. Ezt a módosító nyilatkozatot a kérelmezett nem fogadta el, és írásban tájékoztatta a kizárás tényéről és indokáról.
A Kbt. 54. §-a értelmében az ajánlatok felbontásáról, ismertetéséről az érvénytelen ajánlatokról és a kizárt ajánlattevőkről az ajánlatkérőnek jegyzőkönyvet kell készíteni. A fentebb kifejtett kérelmezetti tájékoztatás nem jegyzőkönyvi formában történt, de tartalmában megfelelt a fenti törvényhelyben meghatározott törvényi előírásoknak.
Mindezekre tekintettel a Döntőbizottság a rendelkező részben foglaltak szerint I. számú kérelmező kérelmét a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján mint megalapozatlant utasította el.
Ezt követően a Döntőbizottság megvizsgálta a 2. számú kérelmet. Kifogásolta a II. számú kérelmező, hogy nem ugyanazon tartalommal történtek a tárgyalások az egyes ajánlattevők és a kérelmezett vonatkozásában. A Döntőbizottság rámutat arra, hogy a tárgyalásos eljárásnak éppen az a lényege, hogy a szerződés feltételeiről a felek szabadon tárgyalhatnak, aminek során nincsenek kötve az ajánlati kötöttségre vonatkozó törvényi rendelkezéshez. Nyilvánvaló, hogy az ajánlatok, amelyek az ajánlati felhívás szerint benyújtásra kerültek, eltérő kidolgozottságúak lehetnek, és ennek következtében más-más kérdéseket intézhet az ajánlatkérő az ajánlattevők felé, azért hogy azonos szintre emelje az ajánlatokat.
Az a becsatolt iratokból megállapítható volt, hogy mindegyik ajánlattevővel, akiket nem zárt ki az eljárásból, ugyanazokon a napokon tárgyalt, és ezzel biztosította az esélyegyenlőséget, a verseny tisztaságának elvét ezzel biztosította. Ebből következik, hogy nem törvényi követelmény a tárgyalásos eljárásban, hogy minden egyes ajánlattevőtől ugyanazt kérdezze az ajánlattevő, hiszen ez következik az eltérő ajánlatok színvonalából.
A Döntőbizottság kihangsúlyozza azt, hogy természetesen az ajánlati felhívás keretein belül tárgyalhat csak szabadon. Az ajánlatkérő nemcsak köteles, hanem jogosult is meghatározni a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos valamennyi igényét. Hiszen ő tudja pontosan és konkrétan azt, hogy milyen specifikációkkal rendelkező beszerzésre van szüksége. Természetesen az ajánlatkérőt az igényeinek és az elvárásainak meghatározása során nem illeti meg korlátlan szabadság. Az ajánlatkérői szabadságnak a Kbt. 24. § (2) bekezdésében meghatározott alapelv, az esélyegyenlőség elve, amelyet a Kbt. egyéb konkrét rendelkezése is alátámaszt, korlátot szab. Az ajánlati felhívás tartalmára vonatkozó Kbt. 33. § (1) bekezdése is alátámasztja a fentiekben hivatkozott alapelvet, amikor kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívás tartalmát úgy köteles meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tudjanak tenni. A Kbt. 40. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásában, illetve a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást, különösen műszaki és minőségi (különösen a műszaki és minőségi követelményeknek, a megfelelőség tanúsítása és ellenőrzése, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása) adni. Tehát a fentebb idézett rendelkezések értelmében az ajánlatkérő az esélyegyenlőség biztosítása által emelt keretek között jogosult az igényeihez, feladataihoz igazodóan a beszerzés tárgyával kapcsolatos műszaki követelményt meghatározni. A részvételi felhívásában a kérelmezett pontosan meghatározta azt, hogy mit kér az ajánlattevőktől. Sőt azt is meghatározta, hogy milyen elbírálási szempontok szerint fogja elbírálni az ajánlatokat. Ily módon ezt az ajánlattevők tudomásul vették, hiszen ennek megfelelően tették meg az ajánlatukat és sem a beszerzés tárgyára vonatkozó paramétereket, sem pedig az elbírálás szempontjait a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül nem kifogásolták. Tehát az abban foglaltakat, azt magukénak elfogadták. Azt a Döntőbizotts
ág már az eljárás ebben a szakaszában nem vizsgálhatja, hogy azok a paraméterek, illetőleg az elbírálási szempontok objektíve alkalmasak az ajánlatok összehasonlításánál, hanem azt kell vizsgálni a Döntőbizottságnak, hogy az ajánlati felhívás és a dokumentációban foglaltaknak megfelelően történt-e az ajánlatok összehasonlítása.
A Döntőbizottság megvizsgálta, hogy az első értékelési szempont, a minőség vonatkozásában mit vizsgált a kérelmezett. Figyelemmel arra, hogy az elbírálási szempontok körében nem határozta meg, hogy azokon belül mit értékel és azt a becsatolt értékelési jegyzőkönyvből sem lehetett megállapítani, ennek érdekében felhívta a Döntőbizottság kérelmezettet, hogy munkálja ki azt, hogy ténylegesen mit vizsgált az első elbírálási szempont értékelésekor. A "Szakmai összegzése" című okiratából a Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmezett vizsgálta a minőség vonatkozásában az:
– hardver és szoftver platformok, a platformok lehetőségei;
– a platformok múltja, fejlődési lehetőségei, a fejlődés biztosítékai, trendjei;
– a platformok skálázhatósága, az erőforrás növelése lehetőségeinek ár-teljesítmény viszonya;
– múltreferenciák, a fejlődés lehetőségei, biztosítékai, trendjei;
– hazai és nemzetközi pozicionálás;
– háttérfejlesztő bázis;
– támogatás, a támogatás színvonala, tervezhetősége, jövőbeli garanciái;
– a támogatást végző szervezet referenciái, múltja, struktúrája, mögöttes szervezetei, probléma exka-lációs lehetőségek;
– az alkalmazott megoldás és a szakmai élenjáró megoldások viszonya, szakmai hírnév;
– ár–teljesítmény viszony;
– speciális, az Országgyűlés már üzemelő más rendszerével kapcsolatos illeszkedési, együttműködési kérdések; az ajánlattevő mint informatikai, piaci szereplő általános megítélése elsősorban a befektetés biztonsága szempontjából.
A benyújtott ajánlatok a fenti szempont szerinti értékelésének áttekintését követően a Döntőbizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő adatbázis-kezelő szoftverjének elterjedtsége, illetőleg annak az Országgyűlési Könyvtár rendszerében való illeszthetősége kedvezőbb, mint II. számú kérelmezőé, mivel az általa ajánlott OLIB könyvtárkezelő szoftver az ORACLE adatbázis-kezelőre épül, amely általánosan elterjedt az Országgyűlési Hivatal informatikai rendszerébe. Ezzel szemben a Dataware által ajánlott Voyayer rendszer INGRES adatbázis-kezelőre épül, amely inkompatibilitási kérdéseket eredményezhet a meglévő informatikai rendszer vonatkozásában. A kérelmezett az értékelés során figyelembe vette azt a tényt, hogy az ORACLE rendszer követése megoldott, tehát biztonsággal lehet arra számítani, hogy licensz szerződés alapján az újabb javított verziók átvezetésre kerülnek. Az INGRES esetében ugyanakkor ez a rendszerkövetés bizonytalan, továbbfejlesztés lehetőségeit az adott eljárásban a kérelmezett nem látta tisztázottnak. Megállapítható az is, hogy a könyvtárkezelő programrendszer konverziója szempontjából sem megnyugtató a II. számú kérelmezőnek a Voyayer rendszer ORACLE adatbázis-kezelőre történő átírásra vonatkozó ajánlata, mivel a programfejlesztésre, tesztelésre és beüzemelésre igen rövid idő áll rendelkezésre (1997. december 31.). Ily módon esetlegesen kétséges lehet a zökkenőmentes működés.
A fenti legfontosabb értékelési szempont figyelembevételével a Döntőbizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlata elégítette ki leginkább a kérelmezett igényeit, így a nyertes ajánlatra adott pontszámok (36), illetve Dataware ajánlatára adott pontszámok (25) reálisan tükrözik a minőség fogalomkörébe vont feltételek eltérő voltát, tekintettel az ajánlatkérői elvárásra.
Ily módon tehát megállapítható, a döntése során az ajánlatkérő az ajánlati felhívás, illetőleg az elbírálás szempontjainak megfelelően hozta meg döntését. Minderre tekintettel a Döntőbizottság a II. számú kérelmező kérelmét a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján mint alaptalant utasította el.
A Döntőbizottság a költségek viseléséről a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, mivel a Kbt. 88. § (1) bekezdés g) pontja szerint csak akkor határozhat a felmerült díj és költségek megfizetéséről, ha a jogsértés megállapításra kerül.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1997. november 25.
Dr. Deli Betty s. k. Divinyi József s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Farkas Gyöngyi s. k.
Döntőbizottság elnöke
