KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (2146)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: 156-1337
Fax: 155-5082
Ikt. sz.: D. 15/14/1998.
Tárgy: A Közbeszerzések Tanácsa tagja által hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárás a Budapesti Közlekedési Rt. közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Kelemen Géza, a Közbeszerzések Tanácsa tagja által a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság, (1072 Budapest, Akácfa u. 15., képviseli: dr. Csabai Marianna ügyvéd, Ormai és Társai Ügyvédi Iroda, 1944 Budapest, Bank Center, Szabadság tér 7., a továbbiakban: ajánlatkérő), a BKV Rt. informatikai rendszerének fejlesztésére alakult projekt minőségbiztosításának ellenőrzése, felügyelete tárgyú közbeszerzési eljárása ellen hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárást a Döntőbizottság megszünteti.
Megállapítja, hogy a lefolytatott közbeszerzési eljárás nem volt jogsértő.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság hivatalból vizsgálta a rendelkező részben meghatározott közbeszerzési eljárást. Ennek körében vizsgálta, hogy az ajánlatkérő a legelőnyösebb ajánlattevőt hirdette-e ki nyertesnek, illetve az ajánlatok érvényesek voltak-e, összeférhetetlen vagy kizárt ajánlattevő részt vett-e a közbeszerzési eljárásban. A vizsgálat megindítására a rendelkező részben megjelölt tanácstag által került sor. Ennek indokai: a nyertesnek hirdetett IDOM Rt. ajánlata érvénytelen volt – nem csatolta a minőségbiztosítási kézikönyvet –, kizárására azonban mégsem került sor.
Annak ellenére, hogy a nyertes árajánlata jobb volt, az AAM Konzorcium 30-40%-kal alacsonyabb díjszínvonala következtében ajánlata 15-20%-kal kedvezőbbnek tekinthető.
Az AAM Konzorcium alkalmasabb az ajánlattételre a nyertesnél. Az értékelésnél a bírálóbizottság tagjai ezt általában figyelembe is vették, azonban az egyik bizottsági tag véleménye ettől az általános értékeléstől feltűnően eltért, kedvezőtlenebb volt. Ezt a véleményt a feltűnő aránytalanság miatt figyelmen kívül kellett volna hagyni.
A nyertes ajánlattevő részt vett ajánlattevőként abban a közbeszerzési eljárásban, amelynek tárgya annak az informatikai rendszernek a kifejlesztése volt, amely minőségbiztosításra tett most ajánlatot. Ez pedig összeférhetetlen.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok és a tárgyaláson elhangzottak alapján a következőket állapította meg:
A BKV Rt. nyílt eljárás keretében eljárást folytatott 1996 novemberében integrált üzemviteli információs rendszerének kialakítására. A nyertessel – EDVg-debis Systemhaus GmbH Co. KG-val szerződést kötött 1997 februárjában. Az itt meghatározott informatikairend-szer-fejlesztésre alakult projekt minőségbiztosításának ellenőrzésére írta ki ajánlatkérő a vitatott közbeszerzési eljárást. Az ajánlatok elkészítéséhez dokumentációt is rendelkezésre bocsátott az ajánlattevők részére. A felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek szerint ajánlatot lehetett tenni a fent nevesített szerződés 4. sz. mellékletében, valamint a Transit projekt által elkészített Projekt Minőségbiztosítási Tervben meghatározott feladatok ellátására. Ezeket a dokumentum IV. fejezet 1–2. mellékleteként csatolták. A feladat alapvetően a projekt külső minőségbiztosítási felügyelete, ellenőrzése. Ennek keretében feltárni a lehetséges konfliktushordozó területeket, ezek megoldására javaslatot készíteni, minősíteni az elvégzett tevékenységet, erről jelentést készíteni, az átadási tesztekben meghatározott dokumentum elkészültének, minőségének, határidők betartásának ellenőrzése. Pénzügyi teljesítések, szállított szolgáltatások és eszközök minőségének ellenőrzése.
Az ajánlattételből kizárták azon személyeket, akik a BKV Rt. és az EDVg-debis informatikai projektjében részt vesznek, akár al-, akár fővállalkozóként vagy konzorciumi tagként. Alternatív ajánlattételre lehetőség nem volt és az ajánlattevő más ajánlatában alvállalkozóként nem szerepelhetett.
Meghatározták azt is, hogy az ajánlatokat milyen formában, milyen tartalommal kell benyújtani. Részletesen rögzítették azt is, hogy mely adatokat kell hatósági vagy más igazolással igazolni, és melyekre csak ajánlattevői nyilatkozatot tenni. A minőségbiztosítás körében az 1.3.4/2. pont negyedik francia bekezdésében a saját minőségbiztosítási rendszer – bármely nemzeti rendszerben akkreditált tanúsítványát írták elő csatolni.
Meghatározták az értékelési szempontokat és azok súlyozását is a felhívásban (dokumentációban). Ezek: ár 30%, a minőségbiztosítási feladatok kifejtésének színvonala és részletezettsége 25%, bel- és külföldi referenciák az ajánlati kiírás tárgyában hivatkozott hasonló nagyságrendű projektek minőségbiztosítás megvalósításában 20%, feladat megvalósítását garantáló szakmai háttér az ajánlattételkor 15%, kockázatvállalás a projekt eredményes megvalósításában 10% (dokumentum l.2.1. pont).
A dokumentum 1.3.13. pontjában meghatározták azt is, hogy az egyes értékelési szempontok körében az ajánlatkérő mit fog alapvetően értékelni. Ezen túlmenően a dokumentum bemutatta ajánlatkérő szervezeti felépítését, fő feladatait (II. fejezet), az ellenőrzendő informatikai projektet (III. fejezet).
Az ajánlati felhívásra 3 ajánlattevő nyújtott be ajánlatot. Nyertesnek az IDOM Rt. ajánlatát nyilvánították, második helyezett az AAM-VP Konzorcium lett, egy ajánlatot pedig igazolások hiánya miatt érvénytelennek minősítettek.
Ajánlatkérő az eljárást kezdeményező indítványban, illetve annak mellékletében megfogalmazott jogsértést vitatja. Állítása szerint a korábbi eljárásban való részétel nem zárja ki a jelen eljárásban való részvételt. Egyébiránt pedig a bejelentő is részt vett a korábbi eljárásban az IDOM Rt. alvállalkozójaként.
Vitatja, hogy érvénytelennek kellett volna nyilvánítani a nyertes ajánlatot, a minőségügyi kézikönyv csatolása ugyanis nem volt kötelező. Mindazonáltal a nyertes csatolta a kérdéses kézikönyvet, abban pusztán másolási hiba miatt voltak hiányos oldalak. Ezen túlmenően minden ajánlattevő számára 1997. november 7-én ismertté vált ez a körülmény, akkor azonban ezt senki nem kifogásolta.
Az értékelés ajánlatkérői állítás szerint jogszerű, objektív volt. Az összességében legelőnyösebb szempontok súlyozási arányát betartotta. Az ajánlatokat csak és kizárólag a dokumentumban előre meghatározott követelményekhez viszonyította, azon túlmenő elvárásokat, igényeket nem kért számon.
A nyertesnek hirdetett ajánlat 14,5 millió Ft-tal alacsonyabb volt, amelyet a 2. helyezett által kínált szakmai rátermettség sem ellensúlyozott. Korrekcióként figyelembe vették a ráfordításokat is, amely a 2. helyezettnél jelentősek, míg a nyertes rögzített árat adott meg.
A Döntőbizottság eljárási jogosultságát nem vitatva megjegyzi, hogy az eredményhirdetésre 1997. december 5-én került sor, ekkor egyetlen ajánlattevő sem vitatta az eredményt. Az AAM Rt. az eljárási határidőből kicsúszva tette meg bejelentését az eljárás kezdeményezésére jogosult tanácstagnak.
A nyertes ajánlattevő szintén vitatja a jogsértést, állítása szerint az ajánlatából hiányzó részek utólagos pótlásának akadálya nem volt, mivel a minőségbiztosítási szabályzat nem volt kötelező kelléke az ajánlatnak. Mindazonáltal a 2. helyezett részére is lehetővé tettek bizonyos ajánlati részek csatolását. Állítása szerint az ajánlati árat kedvezőbbnek kell tekinteni esetükben, nyertességüket azonban kétségkívül nemcsak ez, hanem a projekt teljesítésébe bevont szakemberek felkészültsége, tapasztalatai is megalapozták.
Állítása szerint az eljárás lefolytatásának eljárásjogi akadálya van, figyelemmel arra, hogy az eredményhirdetéshez képest a tanácstag részére AAM által megküldött bejelentés a 15 napból kicsúszott.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a tanácstagi kezdeményezés alapján jogosult-e az eljárás lefolytatására, az indítvány határidőben érkezett-e.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése értelmében a Döntőbizottság előtti eljárás kérelemre, vagy hivatalból indul. A (4) bekezdés szerint a hivatalból történő eljárás kezdeményezésére a Közbeszerzések Tanácsának tagja jogosult. E rendelkezésből megállapíthatóan a Kbt. a tanácstagot eljáráskezdeményezési joggal ruházza fel. E jogának gyakorlása során a Kbt. 79. § (5) bekezdésében meghatározott 15 napos szubjektív jogvesztő határidő saját tudomásszerzése tekintetében köti. A tanácstag a vélelmezett jogsértésről akár bejelentés, akár saját észlelés alapján tudomást szerezhet, tudomásszerzését követő 15 napon belül akkor is eljárást kezdeményezhet, ha esetleg a bejelentő már korábban tudomással bírt a sérelmezett eseményről. Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljárás lefolytatásának eljárásjogi akadálya nincs, miután a tudomásszerzés időpontjának I998. január 5. tekinthető, míg az indítvány az eljárás lefolytatására I998. január 16. napján került előterjesztésre.
Az ajánlatok elbírálásának körében megállapítható, hogy az első értékelési szempont (ár) tekintetében a nyertes ajánlata jobb volt 14,5 millió forinttal. Az árkülönbözetet tükröző súlyaránnyal vette figyelembe ajánlatkérő az ellenszolgáltatást 30, illetve 25,6 ponttal. Ezen a tényen az sem változtat, hogy korábban a szakmai értékelőbizottság ettől eltérő javaslatot terjesztett elő a döntéshozónak. A Kbt. 31. § (3) bekezdés szerint a kötelezően létrehozandó értékelőbizottság csak javaslattételi joggal élhet, szakvéleményt készíthet. Javaslatai visszautasíthatóak, megváltoztathatóak a döntéshozó személy, vagy testület által. A belső értékelési folyamat technikája, módszere az eredmény tekintetében nem bír relevanciával, jelentősége kizárólag annak van, hogy a döntéshozó személy döntése objektív, törvényes legyen, függetlenül attól, hogy a bizottság tagjai "szavazataikat" milyen arányban adták le. A döntéshozó felelőssége, hogy az eljárást lezáró döntések megfeleljenek az ajánlati kiírásban foglalt feltételeknek, illetőleg az elbírálási szempontoknak. A döntéshozó egyébiránt alapvetően elfogadta a szakmai értékelőbizottság javaslatát, kizárólag az árakkal kapcsolatos pontozást változtatta meg, arra a körülményre tekintettel, hogy a szakmai értékelő-bizottság az árak értékelése során olyan egyéb körülményeket is értékelt, amelyek nem tartozhattak ebbe a körbe.
Elfogadta a Döntőbizottság a második szempont szerinti (minőségbiztosítási feladatok kifejtésének színvonala és részletezettsége) ajánlatkérői értékelést is. Ebből a szempontból ajánlatkérő is kedvezőbbnek értékelte az AAM-VP ajánlatát. Az AAM-VP az elvégzendő minőségbiztosítási feladatokat, azoknak a saját minőségbiztosítási módszertannak az EDVg-debis előírások adaptációjával történő megvalósítását teljes részletességgel, tevékenységszintig lebontva adta meg, továbbá saját minőségbiztosítási tanúsítványnyal (ISO 9001) is rendelkezik. Ezzel szemben a nyertes ajánlattevő az általa alkalmazni kívánt saját módszertan (Praxis leányvállalat) szerint adta meg az elvégzendő feladatokat, továbbá saját minőségbiztosítási tanúsítvánnyal nem rendelkezik. Ezen indokok alapján ajánlatkérő helyesen a második értékelési szempontból kedvezőbbnek az AAM-VP ajánlatát értékelte.
A harmadik elbírálási szempont szerint összehasonlítva az ajánlatokat a Döntőbizottság megállapította, hogy a minőségbiztosítás területén végzett saját referenciák közel azonos szintűnek tekinthetők, azonban a nyertes ajánlattevő alvállalkozójának (CONSACT Kft.) referenciáit is figyelembe véve, szélesebb körű, átfogóbb referenciát mutatott be a nyertes. Ezen túlmenően a nyertes ajánlattevő referenciáival meggyőzően támasztotta alá a SAP alkalmazások területén kifejtett szakmai felkészültségét is, amelyre kérelmező ajánlatában nem tért ki. Az informatika további területeire vonatkozó referenciák is szélesebb körűen kerültek nyertes ajánlatában bemutatásra.
Az előzőek alapján a Döntőbizottság elfogadta ajánlatkérő e szempont szerinti értékelését, azaz, hogy e tekintetben meggyőzőbbnek tekintette a nyertes ajánlatot.
A negyedik elbírálási szempontból az ajánlatok majdnem teljesen azonos értékűek, mindössze, 0,2-nyi eltérést állapított meg ajánlatkérő. Ezt a nézetet a Döntőbizottság is osztja, mivel a nyertes ajánlattevő a projekt megvalósítási körébe bevonni kívánt szakemberállományában az elvégzendő feladatok minden tevékenységére egyszerre több szakembert mutatott be a becsatolt önéletrajzokkal., így többek között: minőségügyi vezetőt, minőségügyi auditorokat, rendszerimplementátort, rendszerintegrátorokat; minőségügyi tanácsadót, szoftverfejlesztőt stb. Az AAM-VP által bemutatott szakemberállomány szakmai felkészültsége is megfelelő, azonban a szakemberállomány struktúrájának a feladat megoldásához való illeszkedése szempontjából a nyertes ajánlatát kedvezőbbnek ítélte az ajánlatkérői pontozás, amelyet a Döntőbizottság is elfogadott.
Az ötödik elbírálási szempont (a kockázatvállalás a projekt eredményes megvalósításában) tekintetében konkrét javaslatot a nyertes ajánlattevő nem tett, szemben az AAM-VP-vel, aki a teljes vállalási ár 10%-ának erejéig jóteljesítési garanciát vállalt. Ennek megfelelően került sor a pontozásra is, 6,4-2,0 arányban.
Az előzőek alapján megállapítható, hogy az 1., 3., 4. szempontból a nyertes, míg a 2. és. 5. értékelési szempontból az AAM-VP tett kedvezőbb ajánlatot.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. A 34. § (1) bekezdése szerint az ajánlatok a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, vagy az öszszességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálható el. A (3) bekezdés értelmében az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása a szempontok fontossági sorrendjére tekintettel történhet. A fontossági sorrend nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az egyes értékelési szempontokat akként kell súlyozni, hogy a sorban előtte álló magasabb pontszámmal értékelendő az azt követőnél. Erre tekintettel – figyelmen kívül hagyva az ajánlatkérő tizedpontosságra kiszámított pontszámait megállapítható, hogy a nyertes ajánlattevő – miután az első (legfontosabb), továbbá a 3. és 4. értékelési szempontból jobbnak tekinthető – a Kbt. 59. §-a szerinti legkedvezőbb ajánlatot tette.
Megvizsgálta a Döntőbizottság azt is, hogy a nyertes ajánlatot érvénytelenség címén nem kellett volna-e kizárni az eljárásból.
Az egyéb érdekelt által is hivatkozott ajánlati dokumentáció 1.3.4/2. pontja a saját minőségbiztosítási rendszer tanúsításáról szóló bizonylat csatolását írja elő. Minőségbiztosítási kézikönyv csatolásáról a dokumentáció nem rendelkezik, azt írja elő, hogy az ajánlatban a feladat minőségbiztosítási módszerét – igazodva az EDVg-debis által előírtakhoz – fejtse ki az ajánlattevő. Ezt az ajánlattevő megtette, minderre tekintettel irreleváns, hogy csatolta-e a nyertes a minőségbiztosítási kézikönyvet, vagy hogy annak hiányoztak-e egyes részei. Megállapította a Döntőbizottság továbbá azt is, hogy nem ütközik a Kbt. – összeférhetetlenséget szabályozó – 31. §-ába az a tény, hogy a nyertes ajánlattevő korábban ajánlatot tett a TransIT teljes projekt megvalósításra. Ilyen kizárási okot az ajánlati felhívás és a dokumentáció sem határozott meg.
Minderre tekintettel a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő eljárása nem volt jogsértő, ezért a hivatalból indult eljárást az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 14. § (2) bekezdése alapján megszüntette.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. február 27.
Dr. Deli Betty s. k. Hámori András s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Farkas Gyöngyi s. k.
a Döntőbizottság elnöke
