KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (4535)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.82/16/1998.
Telefon: 175-5819
Fax: 155-5082
Tárgy: a PVCS Kft. jogorvoslati kérelme Vecsés és Üllő Nagyközségek Önkormányzatának szennyvízvezeték kiépítésére közzétett közbeszerzési eljárás ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot
A Döntőbizottság a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (1107 Budapest, Balkán u. 4., képviselő: dr. Petrik Ferenc ügyvéd, 1012 Budapest, Mikó u. 14., a továbbiakban: kérelmező) kérelmének – melyet a Vecsés Nagyközség Önkormányzata, mint gesztor önkormányzat által közzétett "Vecsés és Üllő települések szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be – részben helyt ad, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy Vecsés Nagyközség Önkormányzata (2220 Vecsés, Szent István tér 1.) és Üllő Nagyközség Önkormányzata (2225 Üllő, Templom tér 3.), mindkettőt képviseli dr. Hrabéczy Miklós ügyvéd (2200 Monor, Kossuth L. u. 82.) – mint ajánlatkérő – az ajánlati felhívás összeállításában megjelent döntésével megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 34. § (3) bekezdését, továbbá a 48. § (1) bekezdését.
A Döntőbizottság az ajánlatkérőknek az ajánlati felhívásban foglalt "2002. június 30-i" teljesítési határidőt rögzítő döntését megsemmisíti.
A Döntőbizottság felhívja Vecsés Nagyközség Önkormányzatát és Üllő Nagyközség Önkormányzatát – mint jogsértést megvalósító ajánlatkérőket – a tárgyi közbeszerzési eljárásban a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra, azaz arra, hogy a Kbt. 56. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint válassza ki az ajánlattevők ajánlatai közül az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
Kötelezi a Döntőbizottság ajánlatkérőket, hogy a kérelmező részére – egyetemlegesen – fizessenek meg 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat a határozat kézhezvételét követő 15 nap alatt.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérőként megjelölt Vecsés Nagyközség Önkormányzat ténylegesen két ajánlatkérőt – Vecsés és Üllő Önkormányzatait – képviselve tette közzé részvételi felhívását – a K. É. 1998. január 28-án megjelent, 4. számának 515–516. oldalain – szennyvízcsatorna kivitelezésére, azaz építési beruházásra. A két település szennyvízcsatorna-hálózata két műszakilag elkülönült létesítmény, ezért a két községre külön-külön kellett ajánlatot tenni. A részvételi jelentkezéseket is külön-külön a két községre kellett benyújtani.
A közös jelentkezőktől külön-külön kérte ajánlatkérő a pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasság igazolását a felhívás 9. a) és b) pontjában foglaltak szerint.
Az előminősítéses eljárásban összesen 20 cég adta be részvételi jelentkezését, közülük néhány csak Vecsés vagy csak Üllő vonatkozásában, de a nagy többség mindkét település tekintetében. Az ajánlatkérők 1998. április 1-jén tették közzé a K. É.-ben az előminősítés tárgyában meghozott döntésüket. Az ez ellen irányuló jogorvoslati kérelem tekintetében a Közbeszerzési Döntőbizottság a D.67/20/1998. szám alatt 1998. május 11-én kelt határozatában döntött, ezért a hivatkozott határozatban foglalt megállapításokat a Döntőbizottság a jelen határozatban nem ismétli meg, hanem azokra csak utalni kíván.
A Vecsési Önkormányzat mint ajánlatkérő, a Vecsés Nagyközség kül- és belterületén kiépítendő szennyvízvezeték kivitelezésére vonatkozó közbeszerzési eljárásban ajánlattételre alkalmasnak minősített 11 cégre vonatkozó ajánlati felhívására az alábbiak tettek ajánlatot:
1. Vecsési Közműépítő Kft.
2. Mélyépítő Budapest, Kft.
3. Hídépítő Rt.
4. PVCS Kft.
A megnevezett cégek 1998. április 1-jét követő időpontban kapták meg ajánlatkérőtől közvetlenül a tárgyban megnevezett közbeszerzési eljárásban az ajánlattételre vonatkozó felhívást, és ehhez csatoltan a 13 oldal terjedelmű "ajánlati felhívás"-t.
A közigazgatási iratok tanulmányozásából egyértelműen megállapítható: megnevezett ajánlattevők legkésőbb 1998. április 5-ig ezt a dokumentációt kézhez vették.
Az ajánlati felhívás 3. oldal 5., 6., 7. bekezdései, a 4. oldal teljes egészében és az 5. oldal első kettő bekezdése tartalmazza az értékelési szempontokat, fontossági sorrendben, és az értékelés során érvényesíteni kívánt egymáshoz viszonyított súlyozási rendszert. Az ajánlati felhívás 5. oldal hetedik sora az alábbiakat tartalmazza "2002. június 30-i teljesítési határidő ("B" lap)". Ezen előírás ellentétben áll a K. É.-ben 1998. január 28-án közzétett részvételi felhívásban foglalt befejezési határidővel, amely a hivatalos közlemény szerint 2001. december 31. A részvételi felhívásban foglalt teljesítési határidő és az ajánlati felhívásban foglalt teljesítési határidő közötti ellentmondásra a közigazgatási iratok nem tartalmaznak érdemi magyarázatot.
Az ajánlati felhívás 2. oldal harmadik bekezdése tartalmazza "ajánlattételi határidő 1998. április 22. 10.00-ig".
Az ajánlattételi határidőig megnevezett ajánlattevők – közöttük a kérelmező – nyújtotta be ajánlatát. Az ajánlatok felbontása során – a rendelkezésre álló jegyzőkönyv tanúsága szerint – (a jegyzőkönyvet a szakértőnek felkért Kreatív 2000 Kft. készítette) a Mélyépítő Budapest Kft. ajánlattevő nem csatolta ismételten a benyújtott ajánlatához az ajánlati felhívásban megkövetelt, 3 évre visszamenőlegesen benyújtandó mérlegadatokat. Képviselője a bontási eljáráson közölte, hogy azért nem csatolták ismételten e dokumentumot, mert az előminősítési eljárás során azt teljeskörűen benyújtották, az eltelt igen rövid időszakban változás nem történt. A közöltek szerint megnevezett ajánlattevő 2002. június 30-i határidőre vállalta a közbeszerzési eljárásban foglalt feladat megvalósítását. A PVCS Építő Kft. 2001. június 30-i határidőt vállalt ajánlatában.
A Hídépítő Rt. befejezési határidőnek a 2002. március 31-i határidőt vállalta. Megnevezett ajánlattevő az ajánlati felhívásban foglaltak ellenére nem csatolta ajánlatában a cégkivonatot és a 3 évre visszamenő mérlegadatokat. Képviselője előadta, hogy ezen dokumentumokat hiánytalanul az előminősítési eljárásban csatolták és miután a két időpont között csupán néhány hét telt el, ezen adatokban semmiféle változás nem következett be, ezért nem tartották indokoltnak ismételten ugyanezen dokumentumok becsatolását.
A Vecsési Közműépítő Kft. benyújtott ajánlatában a kivitelezési munkák befejezési határidejeként 2001. június 30-át, míg a pénzügyi teljesítési határidőként 2002. június 30-át jelölte meg.
Az ajánlatkérők a bontási eljárási jegyzőkönyvben nem nyilatkoztak arról a kérdésről, hogy a benyújtott ajánlatok közül mely ajánlatokat tekintenek érvényesnek, illetve melyeket nem.
A kérelmező 1998. április 28-án érkezett jogorvoslati kérelmében sérelmezi: a bontási eljárási jegyzőkönyvben nem nyilatkoztak ajánlatkérők arról a kérdésről, hogy a benyújtott ajánlatok közül mely ajánlatokat tekintenek érvényesnek.
A kérelmező kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg, hogy a Vecsés Nagyközség Önkormányzata ajánlatkérő a Kbt. előírásaival ellentétben nem zárta ki azon ajánlattevőket a közbeszerzési eljárás további menetéből, akik álláspontja szerint érvénytelen ajánlatot tettek. (Ez vonatkozik a kérelem szerint a kérelmezőn kívül valamennyi név szerint felsorolt, Vecsés Nagyközség szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésére vonatkozó közbeszerzési eljárásban ajánlatot benyújtó cégre.) Kérte emellett annak megállapítását, hogy Vecsés tekintetében kizárólag a kérelmező nyújtott be az ajánlati felhívásnak és a mellé csatolt részletes dokumentációnak megfelelő ajánlatot. Végül kérte, hogy ideiglenes intézkedésként a Döntőbizottság a folyamatban lévő közbeszerzési eljárást függessze fel.
A Vecsési Önkormányzat ajánlatkérő Döntőbizottsághoz benyújtott nyilatkozatában hangsúlyozta: nem sértett törvényt, ezért indokolatlan a közbeszerzési eljárás felfüggesztése, nem volt kötelessége, hogy a bontáskor nyilatkozzon az érvénytelenség kérdésében, az ismételt igazolás (mérleg, stb.) bekérésével az volt a célja, hogy maradéktalanul rendelkezésére álljon minden potenciális ajánlattevő részéről a pénzügyi, műszaki, gazdasági alkalmasságra vonatkozó valamennyi dokumentum. Az 1998. május 12-i tárgyaláson képviselője nem tudott semmiféle magyarázatot adni a vonatkozásban, miért keletkezett nyilvánvaló, egyértelmű eltérés a K. É.-ben közzétett – részvételi felhívásban foglalt – befejezési határidő (2001. december 31.) és az ajánlati felhívásban megjelölt befejezési határidő (2002. június 30.) között. Nem tudta magyarázatát adni annak sem, hogy az milyen okra vezethető az vissza. Azt azonban közölte: nem volt az ajánlatkérő részéről kizáró ok az egyik vagy a másik dátum elfogadása és ajánlatban történő szerepeltetése (tehát mind az egyik dátumot elfogadó, mind a másik dátumot elfogadó ajánlattevői ajánlatot az ajánlatkérő befogadta és értékelni fogja).
A jogorvoslati kérelem részben megalapozott.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló közbeszerzési iratok tartalma, a kérelmező és az egyéb érdekeltek, továbbá az ajánlatkérők írásbeli és tárgyalási nyilatkozata alapján az alábbiakat állapította meg.
A Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelme azon részének helyt ad, amelyben kéri, hogy a Döntőbizottság kötelezze ajánlatkérőket arra, hogy a Vecsési Közműépítő Kft. tekintetében megnevezettet zárja ki a közbeszerzési eljárás további menetéből.
Ugyanakkor a Döntőbizottság a kérelmező előterjesztett jogorvoslati kérelme ugyanezen részében foglalt, a Hídépítő Rt. és a Mélyépítő Budapest Kft. kizárására vonatkozó kérelmét elutasítja.
Teljesen indokolatlan, felesleges és megtévesztő volt az ajánlatkérők (és a képviseletükben eljáró Kreatív 2000 Kft.) ajánlati felhívásának az a része, amelyben megkövetelte az ajánlattevőktől a korábban már becsatolt, előminősítési eljárásban regisztrált és értékelt – az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasságára vonatkozó – alapdokumentumok (pl. 3 évre visszamenő mérlegadatok, cégkivonat) ismételt becsatolását ajánlatukhoz. Ez zavart idézett elő a potenciális ajánlattevők körében, és egyesek teljesítették ezt a kérést, mások nem, de ez utóbbiak az ajánlatok bontásakor egyértelműen közölték az elmulasztás okát és indokát. Ezek vizsgálata alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy Vecsés Nagyközség Önkormányzat ajánlatkérő tekintetében sem a jogorvoslati kérelemben sérelmezett Hídépítő Rt., sem a Mélyépítő Budapest Kft. nem követett el jogszabálysértést azáltal, hogy a jogszabállyal ellentétes módon megkövetelt, ismételten csatolni rendelt dokumentumok becsatolását elmulasztotta, tehát ez okból ezeket az ajánlatokat nem lehet érvénytelennek tekinteni.
Megállapította a Döntőbizottság azt is, hogy a Vecsési Közműépítő Kft. ajánlattételre történő felhívása és számára az ajánlati felhívás megküldése a Kbt.-vel ellentétes, ugyanis a már hivatkozott D.67/20/1998. sz. határozatában a Döntőbizottság egyértelműen rögzítette, hogy nevezett ajánlattevőt a Vecsési Önkormányzat ajánlatkérőnek az előminősítési eljárás során ki kellett volna zárnia, miután ezt elmulasztotta, a jogszabály erejénél fogva a Döntőbizottság megnevezett cég kizárására hívta fel a folyamatban lévő közbeszerzési eljárásból.
Ilyen értelemben és erre az okfejtésre is tekintettel a jelen ügyben elbírált jogorvoslati kérelemnek a Vecsési Közműépítő Kft. kizárására vonatkozó részének a Döntőbizottság helyt adott, azonban a kizárás indokolásával azért nem kíván foglalkozni bővebben a Döntőbizottság a jelen határozatban, mert az egy ugyanazon közbeszerzési eljárásban 1998. május 11-én kelt határozatában ezt nagyon részletesen, precízen, a tények és releváns körülmények felsorakoztatása mellett megtette, ezért az ott kifejtettekre csak utalni kíván.
Ugyanakkor a Döntőbizottság a közigazgatási iratok részletes analízise és a hivatkozott napon lefolytatott tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogorvoslati kérelemnek a jelen eljárásban a Hídépítő Rt. és a Mélyépítő Budapest Kft. kizárására irányuló része alaptalan, hiszen a már kifejtettek miatt sem az egyik, sem a másik megjelölt cég nem sértette meg a Kbt.-t azáltal, hogy az ajánlatkérő indokolatlan és felesleges előírásának szolgai módon nem tett eleget. Elfogadta a Döntőbizottság e vonatkozásban a megnevezett cégek képviselőinek a becsatolás elmulasztása okaként felhozott indokolását.
A Döntőbizottság a Kbt. preambulumában foglaltak, továbbá a jogorvoslati eljárásra vonatkozó (76–88. §-ig terjedő) szakaszaiban rögzített elvek és expressis verbis módon kifejezésre juttatott jogalkotói szándék figyelembevételével tüzetesen és részletesen megvizsgálta (ismételten a tárgyi ügyben immáron ötödször) az ajánlatkérői oldalon megjelenő önkormányzatok törvény szempontjából figyelembe vehető manifesztálódott akaratelhatározását. Ebben a körben megállapította, hogy az ajánlatkérők az ajánlati felhívás jelen határozatban már részletesen megjelölt részében megsértették a Kbt. 34. § (3) bekezdésében foglaltakat. A Kbt. 34. § (1) és (3) bekezdése tartalmazza az alábbiakat:
"(1) Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatokat a) a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, vagy b) az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el.
(3) Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, az ennek megítélésére szolgáló – a közbeszerzés tárgyával szembeni követelményekre, az ellenszolgáltatás mértékére és a teljesítés egyéb körülményeire vonatkozó – szempontok fontossági sorrendjét is meg kell határoznia."
Ha a fenti jogszabályi előírást figyelembe véve tüzetesen megvizsgáljuk az ajánlati felhívás idézett részében foglalt értékelési szempontok fontossági sorrendjét és az értékelésben érvényesülő arányát, akkor megállapítható, hogy az ajánlatkérő a fent idézett törvényi rendelkezésnek maradéktalanul nem tett eleget. Az ajánlati felhívás 3. oldal ötödik bekezdése – a K. É.-ben megjelent részvételi felhívás 10. pontjával azonosan – tartalmazza: "Az értékelési szempontok fontossági sorrendben és az értékelésben érvényesülő arányban:
A szempontok fontossági sorrendje:
– pénzügyi alkalmasság értékbeli súlya 20%
– műszaki alkalmasság értékbeli súlya 20%
– helyi munkaerő alkalmazása, helyi adottságok ismerete [Kbt. 35. (1) bekezdés] értékbeli súlya 20%
– ajánlati ár értékbeli súlya 20%
– teljesítési határidő, építési ütemezés, szakaszos üzembe helyezés lehetősége értékbeli súlya 10%
– vállalt napi fix összegű kötbér mértéke
értékbeli súlya 5%
– alvállalkozók minősítése értékbeli súlya 5%
Az idézett fontossági sorrendet azonban nem garantálja az az alkalmazni kívánt súlyozási arányrendszer, amit ajánlatkérő – a fentebb rögzítettek szerint – az egyes szempontokhoz rendel. Az első négy szempont súlyozása 20-20%, és az egyes szempontokra adható pontszám is azonos tartományban mozog, 1–10 pont között. Ebből az következik, hogy a negyedik szempont ugyanolyan kiemelt szemponttá válik, mint az őt megelőző három szempont bármelyike. A Kbt. nem szabályozza a nyertes ajánlat kiválasztásának módját annál részletesebben, mint hogy a fontossági sorrendnek érvényesülnie kell az elbírálás során. Ugyanakkor a törvény szabályozásának rendszeréből és a törvény egyes megfogalmazott konkrét szabályából egyaránt az következik, hogy a sorrendben előbb szereplő szempont nagyobb súllyal kell, hogy érvényesüljön, mint a sorrendben hátrább lévő. A törvényben is érvényre jutó formális logika szabálya is ezt követeli meg. Mindezeken túlmenően a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága számos iránymutató döntésében egyértelműen megfogalmazta, hogy a Kbt. 34. §-a szerinti szabályozás – a fontossági sorrendet illetően – arra hivatott, hogy visszatükrözze az adott konkrét közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő által megjelölt szempontok rendszerében a primátust, azaz azt a legfontosabb irányadó elvet, amely az adott döntésben vezeti a döntéshozót.
Ugyanez érvényesül az elsőt követő fontossági sorrendi besorolásnál, tehát csak és kizárólag az a rendszer fogadható el törvényesnek, amelyben az egyes fontossági szempontok egymás utánisága tükrözi a döntéskialakításban elfoglalt befolyásoló szerepet.
Fentiekre figyelemmel javasolható, hogy a pontszámoknak külön jelentősége ne legyen, az egyes szempontok érvényesüljenek a megadott fontossági sorrend szerint. Ugyanakkor nem javasolható az ajánlati árnál és a kötbérnél az ajánlati felhívás 4. oldalán kifejtett számítási módszer. Azért nem javasolható ez, mert az ajánlati ár szempontjából az adható maximális pontszámot kellene elérnie annak az ajánlattevőnek, aki a legkedvezőbb árral teszi meg ajánlatát. (A kiírás szerinti matematikai módszer pedig csak azt garantálja, hogy a legmagasabb árat képviselő ajánlat a legkevesebb pontszámot kaphassa meg.) E számítási módszer nem garantálja az ajánlati ár fontossági sorrendnek megfelelő értékelését, amely egybevágna a jogalkotó manifesztálódott akaratával. A kötbér pontozására hasonló módon kell kimunkálni az értékelési tevékenységet.
Nem lehet vitás – és ez tükröződik az ajánlatkérők részvételi és ajánlati felhívásában egyaránt –, hogy a megadott fontossági sorrendben is az egymás közöttiségben van primátus és van alárendelt szempont. Ha ez igaz, akkor teljesen logikátlan és irreális eredményre vezet, ha az 1–4. szempont az adható 100%-ból egyaránt 20-20%-al részesedik. Ebben az empirikus számítási, értékelési rendben ugyanis akaratlanul is egyenlőségjel tevődik az egyébként nem azonos súllyal értékelendő szempontok közé, és végső soron előfordulhat, hogy egy a sorrendben hátrébb álló szempontnak a jelen számítási rendszer szerinti értékelése olyan ajánlatnak ad elsőbbséget, amely az ajánlatkérők kiolvasható logikai szándékával is ellentétes. Miután egyértelműen megállapítható, hogy a megadott értékelési szempontrendszer a hozzá rendelt értékelési arányokkal nem ad lehetőséget az objektív döntés meghozatalára, ezért hívta fel a Döntőbizottság az ajánlatkérőket arra, hogy a majdan elvégzendő értékelésben a Kbt. 56. § (1) és 59. § (1) bekezdéseiben foglalt iránymutatásokat is szem előtt tartva hozzák meg az ügydöntő határozatukat.
A Döntőbizottság a határozat rendelkező részében megállapította azt is, hogy az ajánlatkérők megsértették a Kbt. 48. § (1) bekezdésében foglaltakat. A hatályos törvény 48. § (1) bekezdése tartalmazza: "Az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket.
A módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani. A határidő ebben az esetben sem lehet a 47. § (1) bekezdésében foglaltaknál rövidebb."
A történeti tényállásban rögzített eseménysor egyértelműen bizonyítja, hogy az ajánlatkérők a K. É.-ben közzétett részvételi felhívásban a nagy horderejű kivitelezési munka befejezési határidejét 2001. december 31-ben határozták meg, ugyanakkor a megnevezett ajánlattevők részére megküldött ajánlati felhívás ezt az időpontot 2002. június 30-ban jelölte meg. Ebből a tényszerűségből okszerűen következik, hogy az ajánlatkérők nem egyértelmű és írásban kifejezésre juttatott állásfoglalása bizonytalanságot keletkeztethetett a potenciális ajánlattevőkben. Ez nemcsak feltételezés, hanem bizonyított tény, ugyanis a 4 potenciális ajánlattevő közül 2 az előbbi időpontot, míg a másik 2 a későbbi időpontot fogadta el, és ehhez az időponthoz igazítottan alakította ki a teljes ajánlati konstrukciót. Napnál világosabb, hogy az ajánlatkérők számára sem mindegy a befejezési időpont és ugyanígy nem mindegy az a potenciális ajánlattevőknek sem. Nem indokolta semmi az ajánlati felhívásban megadott későbbi időpontot, ugyanis a Döntőbizottság a rendelkezésre álló közbeszerzési iratok tanulmányozásán túl figyelemmel volt arra is, hogy mit tartalmaz az ajánlatkérők vonatkozásában ún. céltámogatási rendszer szerinti céltámogatást megítélő határozat. Ennek tartalma szerint a részvételi felhívásban közölt időpontig feltétlenül és garantáltan rendelkezésre áll a céltámogatás teljes pénzösszegkerete. Tehát – miután ez a céltámogatási összeg az egész közbeszerzési projekt túlnyomó részét jelenti – semmi anyagi oka nem lehetett a későbbi időpont meghatározásának.
Nem lehet vitás az sem, hogy a törvény kötelező erejénél fogva jelen ügyben előminősítéses eljárást kellett lefolytatnia ajánlatkérőknek. Az előminősítéses eljárásban közölt időponthoz igazodtak mindazon jelentkezők, akik erre jelentkezésüket beadták. Csak és kizárólag az a gondolatmenet fogadható el, hogy a jelentkezéskor a potenciális pályázó figyelembe veszi a vele közölt létesítménybefejezési időpontot, és ehhez igazodóan készíti el jelentkezési dokumentációját. Egy teljesen más befejezési időpont természetszerűleg befolyással kell legyen a potenciális ajánlattevőknél a konkrét ajánlati dokumentáció kidolgozására is. Éppen ezért némileg furcsa, hogy egyetlen egy jelzést nem fedezhetett fel a Döntőbizottság a közigazgatási iratokban, amely arra irányult volna, hogy bármelyik ajánlattevő megkérdezi az ajánlatkérőket, melyik időpont a mérvadó, amelyhez igazodva készítse el ajánlatát.
Ezt tényként a Döntőbizottság megállapítja, de hangsúlyozza azt is, hogy nem az ajánlattevők kötelessége a törvény ilyen irányú szabályainak betartása, hanem az a jogszabály értelmében az ajánlatkérők kötelessége.
Nem lehet vitás az sem – hiszen a törvény e vonatkozásban egyértelműen és cogensen fogalmaz –, hogy az ajánlattételi határidő lejártáig az ajánlatkérőnek módja van módosítást eszközölni a közbeszerzési eljárás ajánlata kimunkálását illetően a lényeges feltételek tekintetében. De azt is kimondja a törvény, hogy ezt a módosítást köteles az ajánlatkérő hirdetményben közzétenni. A hirdetményi közzétételre a közbeszerzési eljárásban egyetlen egy fórum, nevezetesen a K. É. szolgál. Tehát csak az ebben megjelent feltételmódosítás lehet olyan, amelyre okkal és joggal hivatkozhat ajánlatkérő és ajánlattevő. Nem vitás az, hogy ezt a módosítás-közzétételt az ajánlatkérők elmulasztották. Tehát ipso iure az ajánlatkérőknek az ajánlattevőkhöz közvetlenül megküldött ajánlati felhívásában rögzített teljesítési határidő-módosítása semmis, ennek minden jogkövetkezményével együtt. Könnyű belátni azt, hogy ennek igen súlyos következményei lehetnek, hiszen a befejezési időpont 6 hónappal történő kitolódása esetén esetleg olyan potenciális ajánlattevők is jelentkezhettek volna már az előminősítéses eljárásban, akiknél a jelentkezés elmaradása esetleg pontosan a befejezési határidő korábbi időpont szerinti megjelentetése miatt volt aktuális. Tehát ennek a jogszabályszegő magatartásnak végső soron – és az összes létező valószínűséget feltételezve – még olyan szerepe is lehet, hogy az arra alkalmas ajánlattevő emiatt nem jelentkezett, avagy a másik oldalon potenciális zavart okozhat ez a befejezési időpont-módosítás a közbeszerzési eljárásra jelentkezett és eséllyel induló ajánlattevő munkaszervezésében, egész – több évre kiterjedő – gazdaságivolumen-alakításában.
A jogalkotó kifejezett – törvényben megjelenített – szándéka, hogy a Döntőbizottság segítse elő a Közbeszerzési Törvénnyel érintett gazdasági folyamatok lehetőség szerinti zavartalan lefolyását. Ezt az iránymutatást a Döntőbizottság a jelen határozatának kialakításakor is figyelembe vette. Azonban a jelen esetben az ajánlatkérők olyan súlyos megítélésű jogsértést valósítottak meg, mely törvényszerűen maga után kell, hogy vonja a jogsértő döntés megsemmisítését annál is inkább, mert más törvényes módon az ajánlatkérők által megvalósított jogsértés nem orvosolható. Fentiekre hivatkozással felhívja a határozat rendelkező részében fogalt önkormányzatokat, hogy a Kbt. 56. és 59. §-aiban foglaltak maradéktalan figyelembevétele mellett alakítsák ki végső döntésüket.
Ez a konkrét esetben azt is jelenti, hogy a döntéshozó önkormányzat nem alkalmazhat kedvezőbb megítélést annál az ajánlattevőnél, amely az ajánlati felhívásban írott – a Döntőbizottság jelen határozatával megsemmisített – 2002. június 30-i befejezési időpontot fogadta el azért, mert a fentebb kifejtettek alapján ez az idézett ajánlatkérői teljesítési határidőt meghatározó előírás semmis.
Igaz ugyan, hogy a törvény akként fogalmaz, hogy az ajánlattevőnek az ajánlata kimunkálása során az ajánlati felhívásban foglaltakat kell figyelembe venni. A törvényalkotó azonban ebben a törvényben – csakúgy mint a többi más magas szintű jogszabályban – a tipikusat szabályozza és minden eshetőlegességet, minden elképzelt variációt a törvényi szabályozás természetszerűleg nem ölelhet fel. A látszólagos ellentétet feloldja – és egyben az adott ügyben iránymutatásul is szolgál – a törvény már idézett 48. § (1) bekezdése, amelynek hangsúlyozott értelme az, hogy az ajánlat lényegi feltételei tekintetében ne keletkezhessen ajánlattevőket bizonytalanságba sodró ajánlatkérői állásfoglalás, vagy ha mégis ilyen kialakult, akkor megszabja az ajánlatkérő által kötelezően követendő magatartást.
Többszörösen hivatkozott a Döntőbizottság a Kbt. 56. § (1) és 59. § (1) bekezdésére. E jogszabályhelyek tartalmazzák:
"56. § (1) Az ajánlatkérő az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálja el. Az ajánlatkérő köteles megvizsgálni az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére való pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságát. Ennek során az igazolások eredetiségét is megvizsgálhatja.
59. § (1) Az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy – visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta – az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést."
A törvény most idézett rendelkezései egyértelmű iránymutatást adhatnak a tárgyi ügyben szereplő önkormányzatoknak ahhoz, hogy a megfelelő, részvételi felhívásban is közzétett szempontokat megfelelő súllyal értékelve juthassanak el a tárgyi közbeszerzési ügyben az objektív alapokon álló, helyes megítélést tükröző döntés kimunkálásához.
A Döntőbizottság a Kbt. 82. § értelmében helyt adott a kérelmező ideiglenes intézkedést tartalmazó kérelmének, mert úgy ítélte meg, hogy a tárgyi ügyben a törvény hivatkozott rendelkezéseiben foglalt előfeltételek fennállnak, a törvény erejénél fogva az ideiglenes intézkedés a Döntőbizottság ügydöntő határozatának meghozataláig tart.
A Döntőbizottság mind Vecsés Nagyközség Önkormányzata, mind pedig Üllő Nagyközség Önkormányzata tekintetében hozta meg érdemi határozatát, arra is figyelemmel, hogy mindkét önkormányzat nevében és képviseletében a Vecsési Önkormányzat mint gesztor önkormányzat tette közzé a K. É.-ben a részvételi felhívást, továbbá mert a részvételi felhívás eredményközlését követően a tárgyi és végső soron megsemmisítésre került érdemi döntés (kivitelezés teljesítési időpont-módosítás) azonos megfogalmazásban jelent meg.
A Döntőbizottság a tárgyi határozat rendelkező részében foglalt döntéseit a Kbt. már hivatkozott szakaszain túl a 88. § (1) bekezdés a), b), c), d) és g) pontjaira alapította.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. május 18.
Dr. Bíró László s. k. Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Monory Bulcs s. k.
közbeszerzési biztos
