KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (5869)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D. 87/16/1998.
Üi.: dr. Deli Betty
Telefon: 356-8530
Fax: 355-5082
Tárgy: Betonútépítő Rt. jogorvoslati kérelme Ostoros Község Önkormányzat közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Dr. Soós Tibor ügyvéd által képviselt Betonútépítő Rt. (1094 Budapest, Tűzoltó u. 31., továbbiakban: kérelmező) Ostoros Község Önkormányzata (3326 Ostoros, Hősök tere 4., továbbiakban ajánlatkérő) Ostoros szennyvízcsatornázása és szennyvíztisztítása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét a Döntőbizottság elutasítja.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy az eljárás során felmerült költséget a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelme, az ajánlatkérő érdemi észrevétele, a becsatolt közbeszerzési eljárás során keletkezett iratok, a tárgyaláson elhangzott érdemi nyilatkozatok alapján az alábbi tényállást állapította meg.
A Magyar Közlöny 1997/1996. számában a Belügyminisztérium és Pénzügyminisztérium együttes közleményt jelentetett meg a céltámogatásra jogosult és 1997. évtől céltámogatásban részesülő önkormányzatok kiegészítő jegyzékéről, mely jegyzék alapján céltámogatásra jogosult és 1997. évtől céltámogatásban részesül szennyvíztisztító telep, valamint szennyvízcsatorna-hálózat építésére Ostoros község.
Erre tekintettel ajánlatkérő 1997. december 3. napján megjelent K. É. 47. számában előminősítési eljárást hirdetett meg Ostoros szennyvízcsatornázása és szennyvíztisztítása tekintetében. Az ajánlati felhívása az előminősítési eljárásra történő felhívásában meghatározta a beszerzés tárgyát és mennyiségét az alábbiak szerint:
– NÁ 250 UPVC 1430 fm
– NÁ 200 UPVC 9920 fm
– NÁ 160 UPVC 7030 fm
– NÁ 63 KPV 250 fm
– 1 db községi átemelő,
– 7 db kisátemelő,
– 200 m3/nap kapacitású szennyvíztisztító telep.
Felhívásában ajánlatkérő lehetőséget adott arra, hogy külön tegyenek ajánlatot az ajánlattevők a szennyvíztisztító telepre és külön a szennyvízcsatornázásra. A teljesítés határidejét 1999. október 31. napjában határozták meg. A felhívásában meghatározta (annak 9. pontjában) a résztvevők pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmasságára kért adatokat és tényeket, továbbá a 10. pontban meghatározta az ajánlatok elbírálásának szempontjait, mely szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint bírálja el azokat, s megadta egyidejűleg azok fontossági sorrendjét is, amelyek a következők:
– műszaki, szakmai alkalmasság, megbízhatóság,
– pénzügyi stabilitás,
– előnyösebb fizetési feltételek mellett műszaki előteljesítéssel való vállalkozás,
– kedvezőbb pénzügyi konstrukció ajánlása, s abban való közreműködés,
– ajánlati ár,
– műszaki tartalom,
– referenciák.
A részvételi jelentkezésnek határideje 1998. január 6 volt. Ezen időpontig 14 jelentkezés érkezett, amelyek közül 13-at műszakilag, gazdaságilag és pénzügyileg alkalmasnak tartott az ajánlatkérő, és ajánlattételre felhívott.
Az ajánlatok bontására 1998. március 6-án került sor. Nyolc ajánlat érkezett a Simplex-Épker Kft., Bodkő Kft., Erro '96 Kft., Egri Útépítő Rt., Olajterv Rt., S és G Kft., Betonútépítő Rt., Tengelyközmű Kft. ajánlattevőktől.
Az ajánlatok bontását követően, 1998. március 17-én az ajánlatkérő az ajánlattevőket meghívta személyes megbeszélésre, ahol az ajánlatok pontosítására került sor.
Ajánlatkérő képviselő-testülete 1998. április 15-én meghozta 23/1998 (IV. 15.) számú határozatát, amelyben a legelőnyösebb ajánlattevőként az Erro '96 Kft.-t, míg második helyezettként az Egri Útépítő Rt. ajánlatát nevezte meg nyertesnek. Az eredményhirdetésre 1998. április 20-án került sor, és ezt követően a szerződés megkötésre került.
A kérelmező 1998. május 6. napján nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, melyben kérte, hogy a Döntőbizottság semmisítse meg az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás folyamán hozott döntését, amennyiben szerződéskötésre sor került, akkor állapítsa meg a jogsértést, és bírságot szabjon ki. Kötelezze a jogsértőt az eljárási díj viselésére, és ideiglenes intézkedésként függessze fel az eljárást, a szerződéskötést tiltsa meg. Álláspontja szerint a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság vizsgálata az előminősítés során már megtörtént, és őt is alkalmasnak minősítette az ajánlatkérő. Tehát a végső döntésnél a két ajánlat között ebből következően nem lehetett lényeges különbség. Indokaként előadta, hogy álláspontja szerint az összességében legkedvezőbb ajánlatot ők tették, és így nem az összességében legelőnyösebb ajánlat történt kiválasztásra, és ezzel a magatartásával megsértette az ajánlatkérő a Kbt. 59. § (1) bekezdését. Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte alaptalanságra való hivatkozással. Álláspontja szerint a közbeszerzési eljárást jogszerűen folytatták le, a döntésüket az elbírálási szempontok szerint azok fontossági sorrendjét betartva hozták meg. Egyéb érdemi észrevételt nem tett.
A kérelmező jogorvoslati kérelme alaptalan.
A Döntőbizottság az iratok vizsgálata, illetve az ajánlatok összehasonlítása során észlelte, hogy nyílt eljárás ellenére az ajánlatkérő, illetőleg az ajánlattevők az ajánlat benyújtását követően még szóban tárgyaltak az ajánlatok tartalmáról.
Ezeket a tárgyalásokat az ajánlattevők egyike sem kifogásolta, azonban a Döntőbizottság rámutat arra, hogy nyílt eljárásban az ajánlatok tartalmának tisztázására kizárólag a Kbt. 57. § (1)–(2) bekezdésében szabályozott tartalomban és formában van törvényes lehetőség. Az azonban megállapítható volt, hogy nem a módosított ajánlatokat, hanem a határidőig beadott ajánlatokat hasonlította össze ajánlatkérő, és ezt vizsgálta a Döntőbizottság is. Mint ahogy korábban megállapításra került, a részvételi felhívás 3. c) pontja lehetőséget biztosított arra, hogy az ajánlattevők külön a szennyvízcsatornára és a szennyvíztisztító telepre is ajánlatot adjanak. Ebből következően a részajánlatokat külön-külön kell az elbírálási szempontok szerint értékelni, és mind a két részre külön kell összességében legelőnyösebb ajánlatot megállapítani. A becsatolt elbírálási, értékelési dokumentumokból megállapítható volt, hogy a kötelező részajánlatokat külön-külön nem értékelte az ajánlatkérő, hanem minden ajánlatot egységesen kezelt. Így a Döntőbizottság elvégezte az ajánlatok részenkénti összehasonlítását is. Nyertes ajánlattevő ajánlatát az első két elbírálási szempont vonatkozásában azonos színvonalúnak értékelte az ajánlatkérő. Ez a megállapítása helytálló, hiszen az előminősítés keretében már a műszaki, pénzügyi alkalmasság igazolása megtörtént, és pénzügyi, műszaki szempontból mind a két ajánlatot megfelelőnek értékelte az ajánlatkérő. A 3. elbírálási szempont vonatkozásában vizsgálta az előfinanszírozást, az előteljesítésre és a fizetési határidőre tett ajánlatokat. A nyertes ajánlattevő előfinanszírozást vállalt az ajánlatkérő saját forrásának 77%-ára, az alapok támogatásának lehívásáig. Vállalta az előteljesítést, illetőleg az utolsó teljesítési határidőt 1999. október 31-ban állapította meg, míg a fizetési határidőt 45 napban jelölte meg. A kérelmező ezzel szemben az előfinanszírozásra nem tett ajánlatot, ő is vállalta a kiírás szerinti teljesítési határidőt, illetőleg 60 napos fizetési határidőre tett ajánlatot. Mindezekből te
hát megállapítható, hogy helyes volt az ajánlatkérő döntése, amikor is a nyertest jobbnak ítélte ezen 3. elbírálási szempont vonatkozásában. A nyertes kedvezőbb pénzügyi konstrukciót ajánlott, hiszen folyamatos számlázási lehetőséget biztosított a finanszírozási lehetőség megnyitásától, míg ezt a kérelmező nem vállalta, így helyes volt az ajánlatkérő döntése, amikor a nyertest e tekintetben is jobbnak értékelte. Egyértelműen megállapítható volt, hogy az ajánlati ár vonatkozásában a kérelmező ajánlata volt a kedvezőbb, hiszen a kérelmező bruttó 351 669 070 Ft-ra tett árajánlatot, míg a nyertes 378 879 375 Ft-ra. A műszaki tartalom tekintetében nem volt különbség a két ajánlat között. Ezt maga az ajánlatkérő is megállapította helyesen, hiszen az ajánlati felhívás és a dokumentáció előírásai szerint tett mind a két ajánlattevő ajánlatot.
A referenciák vonatkozásában a Döntőbizottság is azonos színvonalúnak ítélte meg mind a két ajánlattevő referenciamunkáit. Mindezekből következik tehát, hogy a szennyvízcsatornázásra tett ajánlatok vonatkozásában összességében valóban kedvezőbb ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő, hiszen összefoglalva, az első és második elbírálási szempontból azonos színvonalúnak kellett tekinteni az ajánlatukat, a 3–4-ben jobb a nyertesé, 5-ben a kérelmezőé, míg 6–7-ben azonos színvonalú volt mind a két ajánlat.
A Döntőbizottság ezt követően összehasonlította a szennyvíztisztító telepre tett ajánlatokat. Az értékelés hasonlóan történt, mint a csatornahálózat építésére vonatkozóan, hisz az elbírálási szempontok ugyanazok voltak. Az első két előző szempont vonatkozásában a korábban kifejtett indokok alapján mind a két ajánlat azonos tartalmú volt. Ugyanígy a fizetési feltételek vonatkozásában: fizetési feltételek azonosak voltak a korábban kifejtettek szerint, így tehát a nyertes ajánlata jobb volt. Ugyanígy a kedvezőbb pénzügyi konstrukció tekintetében is jobb a nyertes ajánlata. Az ajánlati ár vonatkozásában azonban nyertesé volt e tekintetben jobb, hiszen 78 091 000 Ft volt a bruttó ajánlati ára, míg a kérelmezőé 102 375 000 Ft. A műszaki tartalom tekintetében hasonlóak az ajánlatok, mert a korábbi indokok szerint a dokumentációban foglaltak alapján adta meg mind a kettő ajánlatát, azonos tartalmú volt mind a két ajánlat. A referenciák vonatkozásában jobb a kérelmező, hiszen egyáltalán nem rendelkezett a nyertes telepépítési referenciával, míg a kérelmező igen. Mindezekre tekintettel azonban megállapítható volt, hogy a szennyvíztisztító telep vonatkozásában is összességében a nyertes ajánlattevő tette a legjobb ajánlatot, hiszen az 1. és 2. elbírálási szempont vonatkozásában azonos színvonalú volt az ajánlat, a 3., 4. és 5. vonatkozásában jobb volt a nyertesé. Műszaki tartalom tekintetében azonos színvonalú volt mind a két ajánlat, és a referencia vonatkozásában jobb volt a kérelmező.
Megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásában a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontja szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerinti ajánlat kiválasztását választotta, s egyben meghatározta az elbírálási szempontokat és azok fontossági sorrendjét is.
A Kbt. 56. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el, és az 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján) a Kbt. 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
Mindebből tehát megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő helyesen járt el, és figyelembe vette eljárása során mind a Kbt. 56. § (1) bekezdését, mind pedig az 59. § (1) bekezdését, hiszen az elbírálási szempontok szerint azok fontossági sorrendjét betartva hozta meg döntését, és hirdette ki nyertesnek az összességében legelőnyösebb ajánlatot tett ajánlattevőt.
Minderre tekintettel a Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmét a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján mint alaptalant utasította el. A Kbt. 88. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jogsértőt lehet kötelezni az eljárási díj és költségek megfizetésére, miután azonban jogsértés megállapításra nem került, így az eljárás során felmerült költségeket a felek maguk viselik.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. június 12.
Dr. Deli Betty s. k. Ruthner Oszkár s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos
