KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (6422)
Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.154/5/1998.
Előadó: dr. Monory Bulcs
Telefon: 375-5819
Fax: 355-5082
Tárgy: a SZENZOR Számítóközpont Kft.. jogorvoslati kérelme a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a SZENZOR Számítóközpont Kft. (1134 Budapest, Lehel u. 11., képviseli: dr. Vejkey Imre ügyvéd, 1022 Budapest, Eszter u. 108., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét – amelyet a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (1095 Budapest, Mester u. 7., képviseli: dr. Diószegi Éva ügyvéd, 1214 Budapest, Erdősor út 91., a továbbiakban: ajánlatkérő) a hivatalos nyomtatványai szállítása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be – mint alaptalant elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a K. É. 1998. július 1. napján megjelent 26. számának 4119–4120. oldalain tette közzé a Vám- és Pénzügyőrség hivatalos nyomtatványai tárgyú közbeszerzési eljárásra vonatkozó ajánlati felhívását, amely nyílt eljárás formájában került meghirdetésre.
Az ajánlati felhívás 4. pontja értelmében 1998. szeptember 1. napjától 2001. június 30. napjáig bezárólag kérte az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban és teljes részletezésben az ajánlati felhíváshoz készített dokumentációban megjelölt nagy mennyiségű hivatalos nyomtatvány gyártását, illetve folyamatos szállítását az ajánlatkérő részére. Az ajánlatkérő dokumentációt állított össze a leendő ajánlattevők részére, amelyben teljesen precízen, pontosan, lényegre törően és egyértelműen határozta meg az ajánlati felhívás tárgyában foglalt nyomtatványokkal szembeni elvárásait.
Az ajánlati felhívás 6. a) pontja értelmében az ajánlattételi határidőt az ajánlatkérő az ajánlati felhívás közzététele napját követő 50. napban határozta meg.
Az ajánlati felhívás 11. pontja határozta meg azoknak az igazolásoknak és egyéb benyújtandó bizonylatoknak a körét, amelyeket az ajánlatkérő megkövetelt az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának elbírálása érdekében.
A 13. pont rögzítette az ajánlatok elbírálásának szempontjait, kimondva, hogy az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja elfogadni, és ezen belül az ajánlatok fontossági sorrendje a következő:
– ár,
– minőségi megfelelőség,
– referenciák,
– gyártói háttér (műszaki megfelelőség),
– gyártáson felüli szolgáltatások.
A már hivatkozott dokumentáció tartalmaz egy fejezetet, az ajánlat benyújtásával kapcsolatos útmutatót, amely precízen rögzíti, hogy az ajánlatkérő milyen összetételben és milyen részletezéssel kéri ajánlattevőktől ajánlataik benyújtását.
A műszaki dokumentáció rész teljes részletességgel közli azoknak a nyomtatványoknak a körét, méretét, terjedelmét, színét, kötészeti megoldását és végül példányszámát, amelyet az ajánlatkérő e közbeszerzési eljárás után kíván beszerezni.
A potenciális ajánlattevők közül az Állami Nyomda Rt. az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció tartalmának megismerését követően kérdést tett fel az ajánlatkérőhöz. Az ajánlatkérő ezekre a kérdésekre 1998. július 16-án kelt, 1633-28-1998. sz. iratában válaszolt, és a kérdéseket, valamint az azokra adott válaszokat valamennyi olyan ajánlattevő részére megküldte, amely a saját dokumentációja szerint a jelen közbeszerzéshez tartozó dokumentációt megvásárolta.
A kérelmező 1998. július 15. napján érkezett beadványában jogorvoslati kérelemmel élt a Döntőbizottságnál. A jogorvoslati kérelemben több pontban foglalta össze kifogásait.
Elsőként kifogásolta azt, hogy az ajánlatkérőnek nem lett volna joga úgy kiírni a közbeszerzési eljárást, hogy előre három év időtartamára kívánja ezeket a nyomtatványokat beszerezni, hiszen a kérelmező feltételezése szerint az ajánlatkérő mint költségvetési szerv nem rendelkezhet előre három évre a költségvetési fedezettel.
Sérelmezte továbbá, hogy az ajánlatkérő nyomtatványfajtánként kettő-kettő darab, illetve kettő-kettő garnitúra mennyiséget kért becsatolni. Sérelmezte azt is, hogy az ajánlatkérő a dokumentációban úgy fogalmazta meg elvárásait, hogy ezeken a mintapéldányokon az ajánlatkérő neve, címe szerepeljen. Kifogásolta: a mintapéldányok legyártása – saját számítása szerint – mintegy 15-17 M Ft-os összeget képvisel. Erre tekintettel álláspontja szerint ez a törvény előírásával ellentétes, hiszen a verseny semlegességet sérti.
Végül kifogásolta: a dokumentáció bizonyos részei többek között az elbírálás fontossági szempontrendszere ütközik, tehát ellentétben áll – állítása szerint – a K. É.-ben megjelent ajánlati felhívásban foglaltakkal. Sérelmezte, hogy a dokumentáció is olyan megfogalmazást tartalmaz, amelynek értelmében az ajánlatkérő a szolgáltatáson felül még egyéb olyan, pontosan meg nem nevesített szolgáltatás lehetőségét is számba veszi, ami szintén a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) rendelkezéseivel ellentétes.
Ugyanígy kifogásolta a dokumentáció azon megfogalmazását, miszerint a vevőnek, vagyis az ajánlatkérőnek joga van az egyes nyomtatványokból a fogyás arányában plusz megrendeléseket adni, és ezt ±10%-os határban határozhatja meg. Álláspontja szerint ez a megfogalmazás azt tükrözi, hogy gyakorlatilag így az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás tárgyát korlátlan mennyiségben kiterjesztheti.
Megítélése szerint nem helyén való a dokumentációnak az a megfogalmazása, amely lehetőséget ad alvállalkozók alkalmazására. Álláspontja szerint a Vám- és Pénzügyőrség ezeket a nyomtatványokat hivatalos működése során használja fel, ezek a nyomtatványok gyakorlatilag bizonyos bizalmas adatokat is tartalmaznak. Ezért álláspontja szerint nem lenne célszerű, hogy egy széles alvállalkozói kör ismerje meg ezeknek a nyomtatványoknak a tartalmát.
A jogorvoslati kérelemben kérte a kérelmező, hogy a Döntőbizottság tartson tárgyalást, de azt megelőzően ideiglenes intézkedésével rendelje el a közbeszerzési eljárás felfüggesztését.
Az ajánlatkérő miután megismerte a jogorvoslati kérelem tartalmát, az 1998. július 22-én érkezett beadványában reflektált azokra. Ennek értelmében kérte, hogy a Döntőbizottság utasítsa el az alaptalan jogorvoslati kérelmet.
Részleteiben a jogorvoslati kérelemben foglalt pontok sorrendjében előadta: álláspontja szerint a kérelmező félreértelmezte a jogorvoslati kérelmében az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció tartalmát. Nem valós, hogy egy költségvetési szerv ne rendelkezhetne előre annyi pénzzel, amely adott esetben egy hároméves nyomtatványszükségletet meg tud finanszírozni.
Rámutatott arra, hogy a kérelmező ott is félreértésben van, amikor állítása szerint az ajánlatkérő által kért nyomtatványok előállítása mintegy 15-17 M Ft-os költséget emésztene fel.
Beszámolt arról, hogy kérdést kapott az egyik potenciális ajánlattevőtől és arra válaszolt, és a válaszokat valamennyi olyan leendő ajánlattevőnek megküldte, amely a saját kimutatása szerint a dokumentációt nála megvásárolta.
Válaszában jelezte azt is, hogy a dokumentáció előállítása során bizonyos adminisztratív hibák keletkeztek, ezekre ő rájött, illetve felhívták rá a figyelmét. Mindezekre tekintettel a dokumentációt most már a helyes adatok szerint módosítják, és erre tekintettel intézkedni fognak arra, hogy a K. É.-ben egy módosított ajánlati beadási határidő jelenjen meg, ami természetszerűen maga után vonja az ajánlatok értékelésének időbeli kitolódását is.
A kérelmező kérésére a Döntőbizottság 1998. augusztus 5. napján tárgyalást tartott.
A tárgyalás során a kérelmező teljes egészében fenntartotta írásbeli jogorvoslati kérelmét.
Az ajánlatkérő szintén fenntartotta az írásban beadott észrevételeit, és kiegészítette azokat. Álláspontja szerint gazdaságossági célt is szolgál az, hogy 34 hónap időtartamra szólóan rendelte meg a nyomtatványokat a közbeszerzési eljárás keretében, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a Vám- és Pénzügyőrség működéséhez. Előadta: ezáltal a leendő potenciális nyertessel egy szoros munkakapcsolata alakul ki a Vám- és Pénzügyőrségnek, és ez adott esetben még akkor is gazdaságossági célt szolgál, ha netalán egy jogszabály-módosítás miatt esetleg valamilyen kisebb módosítás szükséges a nyomtatványok körében.
Előadta és pontosította: szó sem volt a dokumentációban arról, hogy ezeknek a nyomtatványoknak az előállítása egy ajánlattevő vonatkozásában 15-17 M Ft-os nagyságrendű költséget eredményezzen. E vonatkozásban előadta: összességen 12 nyomda jelentkezett, közülük senki nem kifogásolta a költségvonzatokat, de olyan kifogásokkal sem éltek, amelyekkel a kérelmező jogorvoslati kérelmében fordult a Döntőbizottsághoz.
Nyomatékos hangsúlyozta: ugyanúgy, mint az Állami Nyomda Rt. kérdést tett fel az ajánlatkérőnek, ugyanúgy a kérelmező is megtehette volna ezt, és az írásbeli kérdésekre a jogszabály előírása szerint írásban válaszoltak volna. Nézete szerint így tisztázódhattak volna azok a nézeteltérések, amelyek a jelen jogorvoslati kérelem alapját képezik.
Bejelentette: az írásbeli beadványában jelzett módosítás elkészült, annak az anyagát a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőségének megküldték. Mindezekre figyelemmel az ajánlatok beadási határidejét 1998. szeptember 7. napjára módosították, és ehhez képest az ajánlatok benyújtása utáni 60 napon belül szeretné az ajánlatkérő az értékelési feladatokat végrehajtani.
Az egyéb érdekeltek a Döntőbizottsághoz írásban észrevételt nem tettek.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló írásbeli dokumentumok és a tárgyaláson az ajánlatkérő, illetve az ajánlattevő képviselői által elhangzott nyilatkozatok alapján az alábbiakat állapította meg.
A kérelmező jogorvoslati kérelme alaptalan.
Az ajánlatkérő a Kbt. előírásainak megfelelően tette közzé ajánlati felhívását. Az ajánlati felhíváshoz dokumentációt készített, amely pontosan, precízen határozta meg a leendő ajánlattevők számára az elkészítendő nyomtatványok valamennyi fontos és lényeges műszaki specifikumát. A jogszabályi előírásnak megfelelően az ajánlatkérő lehetővé tette, hogy hozzá kérdéseket tegyenek fel, és a kérdésekre a jogszabályi határidőn belül írásban válaszolt is, és a választ – éppen a Kbt.-ben foglalt esélyegyenlőség fenntartása érdekében – valamennyi általa ismert potenciális ajánlattevő részére megküldte.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmének 1. pontjában írt kifogás teljes mértékben nélkülözi a jogszabályi alapokat. Egyértelművé vált, hogy a közbeszerzés tárgyát képező nyomtatványok elengedhetetlenül szükségesek a Vám- és Pénzügyőrség mindennapi munkavégzéséhez. Ugyanakkor azoknak a közbeszerzés keretében történő beszerzése nem olyan nagyságrendű, amivel ez a kiemelt költségvetési szerv ne rendelkezhetnék, és nincsen semmiféle olyan tiltó rendelkezés, amely adott esetben ne engedné meg azt, hogy a költségvetési szervként működő Vám- és Pénzügyőrség összességében mintegy 34 naptári hónapra elegendő mennyiséget rendeljen meg ezekből közbeszerzés keretében.
Tisztázta a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem 2., 3. és 4. pontjában foglaltakat, és ennek alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő helyesen járt el akkor, amikor a számára szükséges mintegy 250-féle nyomtatvány vonatkozásában ún. klisét, illetve mintát rendelt meg, minden egyes szabványból kettő darabot, illetve kettő garnitúrát. Eljárása abban a vonatkozásban is szabályos volt, amikor arra – tehát a mintára – az ajánlatkérő megfelelő adatainak rányomtatását kérte. Teljesen valótlan, teljesen megalapozatlan az a jogorvoslati kérelemben foglalt állítás, miszerint ezeknek a mintapéldányoknak a legyártása mintegy 15-17 M Ft-ot emésztene fel. Ezt gyakorlatilag a kérelmező sem tudta semmivel sem alátámasztani. Egyszerűen csak egy számadatot írt le, amelynek nem adta meg semmiféle alapját.
Az ajánlatkérő és képviselője a tárgyaláson határozottan és egyértelműen visszautasította ezt a nagyságrendűséget, sőt közölte, hogy ha ennyire nincsen megfelelő műszaki háttérrel felszerelve a kérelmező, akkor legjobb, ha erre a közbeszerzési eljárásra be sem nyújtja az ajánlatát, mert az ajánlatkérő abból a megfontolásból tette közzé ezt a közbeszerzési eljárási ajánlati felhívását, hogy az arra szakmailag, műszakilag felkészültek jelentkezzenek, akiknél messze nem ilyen nagyságrendet eredményezhet ezeknek a nyomtatványoknak az előállítása. Tehát kérelmezőnek a jogorvoslati kérelmében tett ezen állítása nélkülöz minden jogi és ténybeli alapot.
A Döntőbizottság részletes és tüzetes vizsgálat tárgyává tette a jogorvoslati kérelem 5. pontjában foglaltakat. Az ajánlatkérő is jelezte már írásban, és képviselője a tárgyaláson is, hogy sajnálatos módon a dokumentáció összeállításakor bizonyos adminisztratív, gépelési hibák keletkeztek. Ezeket észlelve a jogszabály szerint járt el, nevezetesen azokat a részeket pontosította, ahol a hibát elkövette, és kérelemmel fordult a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztőségéhez, hogy a módosítást a közlönyben így tegyék közzé, hogy az általa meghatározott új, 1998. szeptember 7-i beadási időponthoz képest minden jogszabályi előírás és feltétel maradéktalanul érvényre jusson. Ilyen módon tehát a kérelem 5. pontjában foglalt sérelmek alaptalanná váltak.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező félreértelmezett számos előírást, ami részben az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban van, és tulajdonképpen feltételezései nem nyugszanak ténybeli alapokon. Elfogadta e vonatkozásban a Döntőbizottság az ajánlatkérőnek azt az érvelését, hogy százszázalékosan számszakilag nem tudja meghatározni – ilyen időtávlatban, tehát közel 34 hónapra előre –, hogy melyik nyomtatványból pontosan mennyi szükséges és milyen ütemezéssel. De miután a potenciális nyertessel a szerződést megköti, a nyertesnél ezeknek a nyomtatványoknak az műszaki alap dokumentumai rendelkezésre állnak, nem jelenthet komoly problémát ezekből a nyomtatványokból egy, az előre tervezetthez képest viszonylag szűk tartomány újragyártása, vagy viszonylag rövid időn belüli pótlegyártása. Természetszerűleg, ha többet igényelnek, akkor az illető nyomdának plusz bevételt eredményez, ha viszont kevesebbet rendelnének, akkor a kiesés az nem egy olyan időbelileg és műszakilag, technológiailag mérhető, amely adott esetben komoly pénzügyi, anyagi kihatással bírna a leendő potenciális nyertes vonatkozásában.
A Döntőbizottság ezt az érvelést azért fogadta el, mert ésszerű, mert logikus, mert a való élet körülményeihez igazodik, nincsen benne semmi olyan megállapítás, amely az irányadó hatályos jogszabály rendelkezésével ellentétes lenne.
Összességében tehát, miután a Döntőbizottság megvizsgálta a jogorvoslati kérelemben előterjesztetteket és valamennyi lényeges kérdést vizsgálat tárgyává tett, meg tudta állapítani, hogy a jogorvoslati kérelemben foglaltak nem ténybeli és jogszabályi alapokon nyugszanak. Ebből következően a jogorvoslati kérelem alaptalan.
A Döntőbizottság az ügy előzetes vizsgálata során úgy foglalt állást, hogy nem alkalmaz a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal szemben ideiglenes intézkedést, mert nem látta fennforogni valamennyi olyan lényeges körülmény meglétét, amely adott esetben a jogszabály rendelkezése folytán lehetővé tette volna az ideiglenes intézkedés alkalmazását.
Miután pedig a Döntőbizottság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem alaptalan, ezért a Kbt. 76. §-ában adott jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az alaptalan kérelmet elutasította.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. augusztus 10
Dr. Monory Bulcs s. k. Dr. Bíró László s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Pribelszkiné Mravik Erzsébet s. k.
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
