KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (7566)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.209/10/1998.
Tárgy: Alcatel Hungary Kft. jogorvoslati kérelme az ORFK Híradás-technikai Szolgálat közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság az Alcatel Hungary Kft. (1116 Budapest, Kondorfa u. 10., képviseli: dr. Hock Gyula ügyvéd, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét – amelyet a Belügyminisztérium Országos Közbeszerzési Főigazgatósága által képviselt Országos Rendőr-főkapitányság Híradás-technikai Szolgálata (1054 Budapest, Steindl I. u. 10., képviseli: dr. Sebők Cecília ügyvéd, 1211 Budapest, Táncsics M. u. 62., továbbiakban: ajánlatkérő) "az egységes európai segélyhívószám (112) bevezetéséhez szükséges főgyűjtő és gyűjtő gócközpontok központi kapcsolóegységeinek szállítása, telepítése és a szükséges A/D illeszkedések elvégzése" tárgyú közbeszerzési eljárás ellen nyújtott be – elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a K. É. 1998. évi június 17-én megjelent 24. számának 3750–51. oldalain tette közzé a rendelkező részben foglalt tárgyban megjelölt közbeszerzési eljárásra ajánlati felhívását. Az ajánlati felhívás a 3. a) pontban tartalmazta azt, hogy mely területi egységekre és milyen teljesítési helyekre kell az említett telepítést elvégezni. A 3. c) pont meghatározta, hogy az ajánlattevő az ajánlati felhívásban foglalt beszerzés tekintetében a 3. a) pont szerinti bontásban egy-egy alpont tartalmára teljes körű ajánlatot tehet, ilyen módon van biztosítva a részajánlat megtételének lehetősége.
A 4. pont rögzítette, hogy az egyes gócpontok vonatkozásában milyen határidőre kell a teljesítésre ajánlatot tenni. Az ajánlati felhívás 5. pontja értelmében az ajánlatkérő részletes (összesen 145 oldal terjedelmű) dokumentációt bocsátott a potenciális ajánlattevők rendelkezésére.
Az ajánlati felhívás rögzítette, hogy milyen feltételek mellett, mely időponttól mely időpontig vásárolható meg a dokumentáció. A felhívás 9–11. pontja részletesen rögzítette az ajánlattevőkkel szemben támasztott pénzügyi, gazdasági, műszaki alkalmassági feltételeket, míg a 13. pont rögzíti az elbírálási szempontokat. Ez utóbbi értelmében az ajánlatkérő az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el. A szempontok fontossági sorrendje a következő (csökkenő sorrendben): műszaki paraméterek megfelelősége, kompatibilitás a meglévő rendszerekkel, ajánlati ár, referenciák, jótállás feltételei és időtartama, szavatosság, vállalt teljesítési határidő, minőségbiztosításban elért minősítés, üzemeltető állomány kiképzése, oktatása, magyarországi szervizháttér megléte.
Az ajánlatkérő az ajánlati felhívással összhangban 1998. augusztus 27-én hirdette ki a közbeszerzési eljárás eredményét.
A kérelmező 1998. szeptember 11-én adta postára a szeptember 14-én Döntőbizottsághoz érkezett jogorvoslati kérelmét, amelyet a Döntőbizottság felhívása alapján szeptember 16-án egészített ki. A kérelem lényegében nem az eredményhirdetés tartalmát támadja, hanem annak központi témája az ajánlatkérőnek a fent említett időben és helyen közzétett ajánlati felhívása. A kihirdetett eredményt csak annyiban támadja, hogy álláspontja szerint a jogszerűtlen módon összeállított ajánlati felhívásnak (műszaki leírás) csak és kizárólag jogszerűtlen eredménye születhet, erre figyelemmel kérte az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, a jogsértés megállapítását. A kérelem több részében hasonló, bizonyos tekintetekben szó szerint azonos azzal a jogorvoslati kérelemmel, amelyet korábban nyújtott be a Döntőbizottsághoz, amely a Döntőbizottságnál D. 177/1998. szám alatt nyert elutasítást. A kérelmező álláspontja szerint olyan cég, amely versenytárs alvállalkozó bevonása nélkül valamennyi, az ajánlati felhívásban szerepeltetett alpontra teljes körű ajánlatot tud tenni: nincsen. Az egyes alpontokra tett ajánlatoknál az az ajánlattevő, amelyiknek az adott alpontnál már részmegoldása működik, előnybe kerül az ajánlattétel során.
A kérelmező szerint az ajánlati felhívás a főgyűjtő és a gyűjtő gócközpontok központi kapcsolóegységeinek szállítására és telepítésére helyezi a hangsúlyt, és ehhez csak kiegészítésként kapcsolódik bizonyos már meglévő rendszerekhez, illetve berendezésekhez az új egységek illesztése.
Álláspontja szerint az ajánlati felhívás szerkezete olyan, hogy az egyes (új) központi egységekre ajánlatot tenni csak az említett illesztési feladatra tett ajánlattal együttesen lehet. Meggyőződése szerint addig, ameddig új rendszert szállítani több pályázó képes, addig az illesztést (bővítést) kizárólag a meglévő berendezés rendszergazdája tudja, vagy önálló ajánlattevőként, vagy egy más ajánlattevő alvállalkozójaként elvégezni, azaz monopolhelyzetet élvez a saját berendezésére vonatkozó illesztés tekintetében, amely azt jelenti, hogy ez a bizonyos versenytárs vagy fővállalkozóként, vagy alvállalkozóként, de mindenképpen szerephez kell hogy jusson az ajánlati felhívásban meghatározott beszállítások során. Az ilyen módon történt ajánlati felhívás közzététele tehát álláspontja szerint sérti a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. §-ában foglaltakat, ezért kéri a már hivatkozott jogkövetkezmények alkalmazását.
Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelemben kifejtettekre adott észrevételeiben rögzíti, hogy a kérelmező 1998. június 25-én vásárolta meg az ajánlatkérőnél szigorú nyilvántartásba vett és 6. sorszámmal ellátott dokumentációt. Ettől a naptól számítottan az ajánlatkérő nézete szerint a törvényben biztosított 15 napos jogorvoslati határidő eredménytelenül telt el, amelyre figyelemmel kérte, hogy a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet elkésettség címén utasítsa el.
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem tartalma, a már hivatkozott előzményi iratok tartalma és az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott teljes körű ajánlati és elbírálási dokumentáció alapján az alábbiakat állapította meg:
A jogorvoslati kérelem nem megalapozott.
A Döntőbizottság megállapította a rendelkezésre álló iratokból, hogy a jogorvoslati kérelmet benyújtó az ajánlati dokumentációt megvásárolta, de az ajánlatkérőhöz ajánlatot nem nyújtott be. Azért nem fogadta el a Döntőbizottság az ajánlatkérő fentiekben részletezett kérelmét – nevezetesen, hogy elkésettség címén utasítsa el a kérelmet –, mert igaz, hogy a jogorvoslati kérelem túlnyomó része az ajánlati felhívással, annak kérelmező szerinti helytelen és jogszerűtlen megfogalmazásaival foglalkozik, azonban tartalmát tekintve az eredményhirdetést is támadja, és ettől az időponttól számítottan a törvény által biztosított jogorvoslati határidő utolsó napján a jogorvoslati kérelmet benyújtották.
Mindebből fakadóan a Döntőbizottság érdemben – ezen belül különös tekintettel a szakmai szempontokra figyelemmel – vizsgálta a jogorvoslati kérelmet és az ajánlatkérő által lefolytatott közbeszerzési eljárást.
Ennek során megállapította, hogy a kérelmező helytelenül értelmezte az ajánlati felhívásban foglaltakat, jogorvoslati kérelmében kifejtett álláspontja ténybelileg és szakmailag is megalapozatlan. Az adott közbeszerzési ügyben szó sincs arról, hogy a potenciális ajánlattevők között az ajánlati felhívás és a hozzá csatlakozó, vele tartalmilag tökéletesen egyező ajánlati dokumentáció esélyegyenlőtlenséget teremtett volna. Téves és megalapozatlan a jogorvoslati kérelemben kifejtett azon nézet is, miszerint az az ajánlattevő, amelynek valamely egysége már működik a kiépítésre, illetve kiegészítésre kerülő gyűjtő- vagy gócközpontokban, az feltétlenül előnyt élvezne, továbbá, hogy ez az ajánlattevő mindenképpen szerephez kell hogy jusson a közbeszerzési szerződés tekintetében. Ez a feltételezés azért valótlan, mert nélkülözi a valóságos és tényleges tárgyi alapokat, továbbá azért, mert nincsen figyelemmel a hatályban és alkalmazásban lévő nemzetközi és magyar szabványokra.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező érvelésével szemben a magyar és nemzetközi szabványok – mint kötelezően betartandó műszaki előírások – alkalmazása mellett lehetőség és mód van arra, hogy a Kbt. 24. §-ában foglalt – a kérelmező által hivatkozott – esélyegyenlőség megsértése nélkül lehessen megfelelő műszaki színvonalú ajánlatot tenni, és ugyanilyen módon lehetséges az esélyegyenlőség megsértése nélküli értékelő tevékenységet lefolytatni, és eredményt hirdetni.
Tényként megállapítható, hogy az ajánlati felhíváshoz és az ahhoz szervesen illesztett dokumentációhoz kapcsolódóan a már meglévő, illetve beszerzendő új gócközponti kapcsolóegységek közötti illesztések elvégzése nem okoz áthidalhatatlan problémát és ezáltal nem okozza az esélyegyenlőség feltételezett sérülését – azaz a korábbi szállító mindenképpeni szükségszerű bevonását –, hiszen ezen egységekre, berendezésekre a távközlési, átvitel-technikai magyar, európai és nemzetközi szabványok ezt lehetővé teszik, sőt előírásaik betartása szavatolja is az esélyegyenlőség megsértésének elkerülhetőségét.
A rendelkezésre bocsátott dokumentáció tartalma meggyőzően bizonyítja a fent kifejtettek helyességét. Konkrétan: a kérelmező azon állítása, hogy az illesztést az új és a régi berendezések között csak az az ajánlattevő tudja elvégezni, aki a korábbi berendezést szállította, téves.
Ezt a tényt alátámasztja az ajánlati dokumentáció 11. tételszám alatti "távolvégi analóg gócközpontok illesztése", azaz az összes illesztés elvégzésére ajánlatot tevő, ezen részajánlat vonatkozásában nyertes ajánlattevő cég, a HUNGAROCOM Híradás-technikai Kft., aki a többi részteljesítésre ajánlatot sem tett. Ebből a tényből világosan következik és konklúzióként levonható az a következtetés: nem feltétlenül gyártónak, illetve korábbi szállítónak kellett lenni ahhoz az ajánlattevőnek, hogy sikeres ajánlatot legyen képes megtenni az ajánlati felhívásban és dokumentációban szakmailag pontosan körülírt, szakszerűen megfogalmazott illesztések megfelelő minőségszintű elvégzésére.
Megállapította a Döntőbizottság azt is, hogy az 1–10 részteljesítésben ajánlatkérő által nyertesnek hirdetett ajánlattevők a 11. pontban foglalt részteljesítésre ajánlatot sem tettek, holott a kérelmező állítása szerint erre csak ők lennének képesek rendszergazdai felkészültségükre tekintettel. Tehát itt is tetten érhető az alapvető szakmai, technikai tények szándékos félremagyarázása, amelyre alapítva kívánta a kérelmező korábban az ajánlati felhívás megsemmisítését, illetve jelen kérelmében a kihirdetett, közbeszerzési eljárást lezáró döntés megsemmisítését.
Megállapította Döntőbizottság, hogy a teljes illesztési műszaki feladat egy külön részteljesítésben (a 11. tételben) került meghatározásra, amely éppen a kérelmező által kifogásolt esélyegyenlőtlenséggel szemben a valóságos és tényleges esélyegyenlőség megteremtését biztosította azáltal, hogy erre vonatkozóan az ajánlatkérő közleménye értelmében külön lehetett részajánlatot tenni, az új berendezések szállításától függetlenül. Ehhez kapcsolódóan rámutat a Döntőbizottság arra is, hogy az 1–10 részteljesítésnél a korábbi és az eredményhirdetésre tekintettel megnevezett új szállító (vagyis a jelen közbeszerzési eljárás részajánlati nyertese) nem feltétlenül ugyanaz a cég volt. Bizonyítva ezt az alábbi példákat rögzítjük: Jász-Nagykun-Szolnok megye esetében a korábbi szállító a Lucent Technologies Kft. volt, a jelenlegi nyertes új szállító pedig a Kapsch Telecom Kft. Ugyanígy Veszprém megye esetén a korábbihoz (Ericsson Távközlési Kft.) képest a Siemens Rt. az új szállító stb.
Mindezek alapján tényként állítható, hogy nem helytálló a kérelmező azon – jogorvoslati kérelemben kifejtett – állítása sem, miszerint a korábbi szállító feltétlenül és szükségszerűen előnyben részesül a többi potenciális ajánlattevővel szemben, azaz nem bizonyítható, hogy az esélyegyenlőség elve ebben az esetben reálisan sérült volna, sőt a tények pontosan ennek az ellenkezőjét bizonyítják.
Az ajánlatkérő az említett napon eredményt hirdetett, amelynek részletezése az alábbiakat tartalmazza:
az 1. tétel (Budapesti főgyűjtő gócközpont 1) nyertese a Siemens Rt.,
a 2. tétel (Győr-Moson-Sopron megyei gyűjtő góc- körzet) nyertese a Lucent Technologies Magyarország Kft.,
a 3. tétel (Veszprém megyei gyűjtő góckörzet) nyertese a Siemens Rt.,
a 4. tétel (Baranya megyei gyűjtő góckörzet) nyertese a Kapsch Telecom Kft.,
az 5. tétel (Heves megyei gyűjtő góckörzet) nyertese a Lucent Technologies Magyarország Kft.,
a 6. tétel (Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjtő góc- körzet) nyertese a Kapsch Telecom Kft.,
a 7. tétel (Csongrád megyei gyűjtő góckörzet) nyertese Ericsson Távközlési Kft.,
a 8. tétel (Vas megyei gyűjtő góckörzet) nyertese Ericsson Távközlési Kft.,
a 9. tétel (Somogy megyei góckörzet) nyerte a Lucent Technologies Magyarország Kft.,
a l0. tétel (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei góckörzet) nyertese a Siemens Rt.,
a 11. tétel (távolvégi analóg gócközpontok illesztése) nyertese a Hungarocom Híradás-technikai Kft.
A fenti ténybeli adatok és a már kifejtett szakmai érvek alapján egyértelmű: a jogorvoslati kérelemben kifejtettek ténybelileg és szakmailag egyaránt megalapozatlanok, erre figyelemmel a Döntőbizottság a Kbt. 76. §-ában foglalt hatáskörében eljárva a 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan kérelmet elutasította.
A Döntőbizottság a kérelemmel ellentétben nem alkalmazott a jelen jogorvoslati eljárásban ideiglenes intézkedést, mert annak törvényi előfeltételei álláspontja szerint a Kbt. 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint nem állottak fenn.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. szeptember 29.
Dr. Monory Bulcs s. k. Dr. Engler Magdolna s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Divinyi József s. k.
közbeszerzési biztos
