KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (7707)
Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.256/13/1998.
Tárgy: A Strabag Hungária Építő Rt. jogorvoslati kérelme a Keszthely Város Önkormányzat közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Strabag Hungária Építő Rt. (8900 Zalaegerszeg, Köztársaság útja l., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet a Keszthely Város Önkormányzat (8360 Keszthely, Fő tér 1., a továbbiakban: ajánlatkérő) "a Nagyváthy János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola új épületének kivitelezése" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, helyt ad, és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. § (1) bekezdését, és ezért vele szemben 5 000 000 Ft, azaz ötmillió forint bírságot szab ki.
Ajánlatkérő a bírság összegét a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a Közbeszerzések Tanácsa MNB 10032000-01720361-00000000 sz. számlájára köteles befizetni.
A Döntőbizottság kötelezi az ajánlatkérőt, hogy kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a K. É. 34. számában, 1998. augusztus 26-án a Nagyváthy János Mezőgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola új épületének (6 tanterem és tornaterem) kivitelezésére tett közzé ajánlati felhívást, nyílt eljárás formájában. A felhívás szerint nem lehetett rész-, illetve többváltozatú ajánlatot tenni.
Az ajánlati felhívás 13. pontja szerint az eljárás nyertese az összességében legelőnyösebb ajánlat, az alábbi elbírálási szempontok fontossági sorrendjében:
– ajánlat teljes körűsége,
– bekerülési költség,
– minőségtanúsítási rendszer bizonylatolása,
– garanciális kötelezettségvállalások.
Az ajánlattételi határidőig, 1998. október 6-ig ajánlatot tettek: VEMÉV-SZER Építő és Szerelőipari Kft., FŐ-ÉP Fővállalkozó és Építő Kft., Daltha Építőipari és Szolgáltató Kft., Zalai Általános Építési Vállalkozási Rt., Egerszegi "Tanép" Építőipari Kft., TAKÉP Építési, Szerelési és Szolgáltató Kft., Steke Kft., ÁM Általános Magasépítő Kft. és kérelmező.
A kérelmező ajánlati ára 252 572 E Ft, a Daltha Kft. ajánlati ára 282 679 E Ft volt.
A közbeszerzési eljárás lefolytatásával megbízott Zalaber Vállalkozási Kft. a benyújtott ajánlatok értékelését a közzétett értékelési szempontok alapján elvégezte, első helyre a kérelmező, második helyre a Daltha Építőipari Kft. ajánlatát sorolta.
A döntési jogkörrel felruházott képviselő-testület a két ajánlatot értékelte, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a helyi vállalkozót előnyben kell részesíteni, továbbá a Kbt. 59. § (3) bekezdése szerint az építési beruházás esetén a legfeljebb 10%-os mértékű eltérés esetén az ajánlatok egyenértékűek, így a két ajánlat közötti 11%-os árdifferencia csak 1%-ot jelent és ez elhanyagolható.
Ezek figyelembevételénél a képviselő-testület 208/1998. (X. 13.) sz. határozatával a Daltha Építőipari Szolgáltató Kft. ajánlatát fogadta el.
A Zalai Hírlap 1998. október 14-i száma a képviselő-testület döntését közzétette.
Az eredményhirdetés az ajánlati felhívás 15. pontjában foglaltak szerint 1998. október 21-én megtörtént.
A kérelmező 1998. október 19-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy az ajánlatkérő nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek. Állítása szerint az ajánlata a nyertesénél kedvezőbb volt. A vállalási áruk 30 106 E Ft-tal, a teljesítési határidő 5 nappal a nyertesénél kedvezőbb volt. Az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerről kiállított tanúsítványt pályázati anyaguk tartalmazta. A törvényes 12 havi garanciális idő helyett 18 havi teljes körű garanciális kötelezettséget vállaltak. A kötelező alkalmassági időt az egyes épületszerkezetek vonatkozásában 36 hónappal megnövelten vállalták. A késedelmes teljesítés esetére 100 000 Ft/nap kötbér megfizetésére vállaltak kötelezettséget.
Kérték a Döntőbizottságtól a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását, a nyertes és kérelmező ajánlatának objektív alapokon történő összehasonlítását.
Kifogásolták továbbá, hogy a testületi döntést követően a Zalai Hírlap a nyertes nevét 1998. október 14-én közzétette, holott a nyilvános eredményhirdetés 1998. október 21-re volt meghirdetve.
Az ajánlatkérő érdemi észrevételében előadta, hogy az ajánlatok értékeléséről készített írásos összefoglaló ugyan a kérelmező ajánlatának elfogadását javasolta, a döntés azonban a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. A testület alapos vitát követően döntött a nyertes személyéről.
Előadta észrevételében, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a szerződés a nyertes ajánlattevővel az eredményhirdetés napján létrejött.
A képviselő-testület ülése nyilvános volt, sajtónyilatkozatot nem tettek, így felelősség az önkormányzatot nem terheli a Zalai Hírlapban megjelentekért. A Kbt. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak eleget tettek, amikor az ajánlati felhívás szerint a nyilvános eredményhirdetést megtartották.
Kérték a jogorvoslati kérelem megalapozatlanság címén történő elutasítását.
Az egyéb érdekeltek közül a Zalai Általános Építőipari Vállalkozó Rt. érdemi észrevételében a közbeszerzési eljárás megsemmisítését és az ajánlatkérő új ajánlati felhívás közzétételére történő kötelezését indítványozta.
Az Egerszegi "Tanép" Kft. az eredményhirdetés körülményeinek kivizsgálását kérte.
A nyertes ajánlattevő érdemi észrevételében kiemelte, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdésére figyelemmel a szerződést 1998. október 21-én az eredményhirdetési jegyzőkönyvben rögzítettek alapján megkötöttnek kell tekinteni.
A Döntőbizottság a rendelkezésre bocsátott iratok alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem megalapozott.
A Döntőbizottság a kérelmező és a nyertes ajánlat összehasonlítását elvégezte az ajánlati felhívás 13. pontjában megadott elbírálási szempontok alapján.
1. Az ajánlat teljes körűsége.
Az ajánlattevők csakis teljes körű, a dokumentációnak megfelelő ajánlatot tehettek. A dokumentáció több tervező által készített kiviteli tervet tartalmazott, rajz- és szöveges munkarészeken belül az egyes szakágak tételes költségvetési kiírását is.
Az 1998. szeptember 17-i konzultációs jegyzőkönyv tartalmazta továbbá, hogy az ajánlattevők kötelesek árazni az ideiglenes melléképítményeket és időarányos gépköltségeket is.
A kérelmező és a nyertes ajánlata is megfelelt az ajánlatkérői előírásoknak, így mindkét ajánlatot ebből a szempontból egyenértékűnek kell tekinteni.
2. Bekerülési költség
A kérelmező bruttó ára: 252 572 470 Ft
A nyertes bruttó ára: 282 678 574 Ft
A kérelmező ajánlata ebből az elbírálási szempontból lényegesen jobbnak minősült.
3. Minőségbiztosítási rendszer bizonylatolása
A kérelmező becsatolta az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszerre vonatkozó tanúsítványát. A nyertes tanúsítványt nem csatolt, az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer bevezetése ugyan folyamatban van, de a tanúsítvány kiállítása még nem történt meg.
A kérelmező ajánlata ebből az elbírálási szempontból kedvezőbb volt.
4. Garanciális kötelezettségvállalások
Az ajánlatkérő előírta, hogy az ajánlattevőknek minimum 50 E Ft/nap késedelmi kötbért kell vállalniuk, jóteljesítési garanciaként pedig a vállalási ár 3%-át fedezetként visszatartja a jótállási időszak lejártáig.
A kérelmező 18 hónap jótállást és 100 E Ft/nap késedelmi kötbért vállalt. A kötelező alkalmassági időt az egyes épületszerkezetek vonatkozásában 36 hónappal megnövelten vállalta.
A nyertes ajánlattevő 12 hónap jótállást és 50 E Ft/nap késedelmi kötbért vállalt.
Ebből az elbírálási szempontból is kérelmező ajánlata kedvezőbb volt.
Összességében megállapítható, hogy az l. elbírálási szempontból a két ajánlatot egyenértékűnek kell tekinteni, a 2., 3. és 4. elbírálási szempontból pedig kérelmező ajánlata egyértelműen jobb volt.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése kimondja, hogy az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy – visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta – az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
Az ajánlatkérő a Kbt. 59. § (1) bekezdését megsértette azáltal, hogy nem az összességében legkedvezőbb ajánlattevőt hirdette ki nyertesnek. Döntésének az az indokolása, hogy a helyi vállalkozót előnyben kívánja részesíteni, illetve a Kbt. 59. § (3) bekezdése alapján a két árajánlat közötti eltérés minimális, nem elfogadható.
A Kbt. 35. § (1) bekezdése ugyan előírja, hogy az ajánlatkérő a 34. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek mellett a foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítése – beleértve a munkahelyteremtés ösztönzését –, az elmaradott térségek fejlesztése, a környezet védelme és a kis- és középvállalkozások részvételi esélye növelése érdekében az ajánlati felhívásban az e szempontok érvényesülését elősegítő feltételeket határozhat meg akkor is, ha azt e törvény nem teszi kötelezővé (59. §). A feltételeket teljesítő ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásánál vagy az egyébként egyenértékű ajánlatok közötti választásnál az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban foglaltak szerint előnyben részesíti.
Az ajánlatkérő azonban az ajánlati felhívásban nem írta elő semmilyen formában, hogy a helyi vállalkozókat előnyben kívánná részesíteni, így az elbírálási szempont nem lehetett.
A Kbt. 59. § (3) bekezdése szerint építési beruházásra vonatkozó ajánlatok elbírálása során legfeljebb tízszázalékos mértékű eltérés esetén egyenértékűnek kell tekinteni azt az árra vonatkozó ajánlatot is, amelyben az építési beruházás részét képező árubeszerzés értékének ötven százalékát meghaladja a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték, illetve, amelyben az alvállalkozói szerződések értékének ötven százalékát meghaladó mértékben kerül sor belföldi székhelyű (lakóhelyű) alvállalkozók igénybevételére. A Kbt. 59. § (6) bekezdése azt is előírja, hogy előbbieket milyen formában kell az ajánlatban igazolni.
Az ajánlattevők egyike sem igazolta a Kbt. 59. § (6) bekezdése szerinti módon, vagyis a gazdasági kamarák által kiállított származási bizonyítvánnyal, hogy döntően hazai árubeszerzéssel valósítja meg a beruházást, illetve alvállalkozóira ilyen szempontból csak a kérelmező hivatkozott, amikor csak hazai székhelyű alvállalkozókat nevezett meg.
Ennek alapján a kérelmező és a nyertes árajánlatát nem lehetett közel azonosnak tekinteni, hanem ajánlatkérőnek a jelentős (30 M Ft-os) árdifferenciára tekintettel kellett volna e szempontból az ajánlatokat elbírálni.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntést nyilvánosan hirdeti ki. Ennek a kötelezettségének az ajánlatkérő 1998. október 21-én az ajánlati felhívásában előírtaknak megfelelően eleget tett.
Az ajánlatkérő becsatolta a 26/1997. (XI. 20.) sz. Keszthely Város Önkormányzat képviselő-testületének rendeletét a közbeszerzésekről, melynek 4. § (1) bekezdése a képviselő-testület hatáskörébe sorolja a nyertes ajánlattevő kiválasztását.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 12. § (3) bekezdése alapján a képviselő-testület ülése nyilvános. A 12. § (4) bekezdése határozza meg a taxatíve felsorolással a zárt ülés tartásának feltételeit. Jelen esetben nyílt ülést tartott a képviselő-testület, azon bárki részt vehetett.
Ennek alapján az ülésen részt vevők tudomást szerezhettek a közbeszerzési eljárásban hozott döntésről, melynek eredményeként a döntés a helyi sajtóban a nyilvános eredményhirdetést megelőzően megjelenhetett.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötésének megtiltását rendelte el, ez az intézkedése a célját nem érhette el, hiszen a Kbt. 62. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a szerződést létrejöttnek kellett tekinteni. A jogorvoslati eljárásban becsatolt és rendelkezésre bocsátott iratokból megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő a szerződést nem későbbi időpontban kívánta megkötni, hanem a szerződés a Kbt. 62. § (1) bekezdésének a) pontja szerint jött létre. Ezt támasztotta alá az is, hogy az ajánlatokhoz kidolgozott és aláírt szerződéstervezetet is csatolni kellett.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésének c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdésének d) és f) pontjaiban meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazta.
A bírság kiszabása körében tekintettel volt a beszerzés értékére és arra a Kbt. preambulumában megfogalmazott célkitűzésre, mely szerint a közbeszerzési eljárásoknak elő kell segítenie az államháztartási kiadások ésszerűsítését.
Az eljárás során megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő az eljárásának eredményeként lényegesen nagyobb összegű, és a többi szempontból is kedvezőtlenebb ajánlatot hirdetett ki nyertesnek.
A költségeket illetően a Kbt. 88. § (1) bekezdése g) pontjának megfelelően rendelkezett, miután a kérelmező az igazgatási szolgáltatási díjon kívül egyéb költségigényt nem terjesztett elő.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. november 12.
Dr. Engler Magdolna s. k. Gaga Albert s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Kalmárné Diósy Ildikó. s. k.
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
