KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (7709)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D. 206/13/1998.
Tárgy: A FŐKERT Rt. és a LIÁN Kht. jogorvoslati kérelme Gyöngyös Város Önkormányzat közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Fővárosi Kertészeti Rt. (1073 Budapest, Dob u. 90., képviseli: dr. Ádám Mária ügyvéd, 1134 Budapest, Huba u. 10. I/104. továbbiakban: I. sz. kérelmező) jogorvoslati kérelmének – melyet a Gyöngyös Város Önkormányzata (3200 Gyöngyös, Fő tér 13., továbbiakban: ajánlatkérő) által a "Gyöngyös központi belterületén lévő zöldterületek fenntartása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad, egyebekben a kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (1) bekezdésére figyelemmel a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontját.
Ezért a Döntőbizottság az ajánlatkérővel szemben 500 000 Ft, azaz ötszázezer forint bírságot szab ki, melyet a Közbeszerzések Tanácsa MNB 10032000-01720361-00000000 sz. számlájára a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles befizetni.
A Döntőbizottság kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A Döntőbizottság a LIÁN Kertészeti Kht. (1119 Budapest, Thán Károly u. 35., képviseli: dr. Sághegyi Zoltán ügyvéd, 1114 Budapest, Ulászló u. 38., továbbiakban: II. sz. kérelmező) jogorvoslati kérelmét – melyet ugyanezen közbeszerzési eljárásban a FŐKERT Rt. ellen nyújtott be – elutasítja.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a K. É. 1998. június 3-án megjelent, 22. számának 3326. és következő oldalán tette közzé nyílt eljárási formájú ajánlati felhívását a rendelkező részben megjelölt tárgyban.
Az ajánlati felhívás 3. c) pontja értelmében részteljesítésre nem lehetett ajánlatot tenni.
A 4. pont szerint "a teljesítés határideje: 1998. szeptember 1.– 2008. szeptember 1-ig".
Az ajánlatkérő ajánlattevők részére dokumentációt készített, melyben – az ajánlati felhívással összhangban – részletezte ajánlattevők feladatait és az ajánlatkérő elvárásait.
Az ajánlati felhívás 13. pontja értelmében ajánlatkérő az összességében legkedvezőbb ajánlatot kívánja kiválasztani. Az értékeléshez az elbírálási szempontok sorrendje az alábbi:
– ajánlati összeg (legfeljebb 5%-kal eltérő ajánlatokat az ajánlatkérő azonosnak veszi),
– referencia,
– minőségbiztosítás.
Ajánlatkérő a többváltozatú ajánlat lehetőségét kizárta.
A dokumentációban ajánlatkérő rögzítette, hogy csak a Kbt.-ben és az ajánlati dokumentációban előírtakat kielégítő ajánlatokat tartja érvényesnek. Kérte megadni az elvégzendő munkához szükséges gépek listáját, az alvállalkozók megjelölését, a keletkező hulladék lerakási helyének megjelölését, a keletkezett szerves anyag komposztálásának lehetőségére irányuló nyilatkozatot. A dokumentáció 1. sz. mellékletében részletesen felsorolta az ajánlattevő által elvégzendő munkanemeket, a zöldterület-fenntartás területét négyzetméterben, az éves gyakoriságot, ugyanakkor az egységár feltüntetésére üres helyet biztosított ebben a táblázatban. Az ajánlatkérő ajánlattevőktől kérte e táblázat kitöltését azzal, hogy a táblázat végén tüntessék fel az áfa nélküli végösszeget. Ugyanakkor a 6. sz. mellékletben részletes információt kért az ajánlattevőktől az elmúlt 3 évben a velük szerződéses viszonyban álló önkormányzatokkal fenntartott kapcsolat tartalmáról.
Az ajánlatok felbontására 1998. július 14-én került sor. A közjegyző által készített jegyzőkönyv tanúsága szerint a FŐKERT Rt. és a Lián Kht. nyújtott be ajánlatot. Az ajánlatkérő az elbírálás során az önkormányzat jogi és ügyrendi bizottsága, a gazdasági, adó- és költségvetési bizottsága, valamint a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága véleménye alapján készített előterjesztést a képviselő-testület (továbbiakban: KT) 1998. szeptember 10-i ülésére. Az önkormányzat által felkért független szakértő véleményét a döntéshozatal során nem vették figyelembe. A testületi ülésen – vitát követően – a KT-szavazásos eljárással – a közbeszerzési eljárás nyertesének a Lián Kht.-t jelölte meg. Ezt a döntést annak meghozatala után közvetlenül a polgármester kihirdette.
A FŐKERT Rt. 1998. szeptember 10-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz. Ebben előadta: Az ajánlatkérő olyan ajánlatokat hasonlított össze, amelyek nem azonos műszaki tartalom alapján kialakított vállalási végösszegeket tartalmaztak, nem az ajánlati felhívásban közölt bírálati szempontok alapján végezte az értékelést, információi szerint a Kbt. 31. § (3) bekezdése szerinti bizottság létrehozatalára nem került sor. Kérte, a Döntőbizottság ideiglenes intézkedésként a közbeszerzési eljárást függessze fel, a még meg nem kötött szerződés megkötését tiltsa meg, illetve hívja fel az ajánlatkérőt, hogy a Kbt. szerint járjon el. Abban az esetben, hogyha ügylezáró döntést hozott az ajánlatkérő, akkor azt a Döntőbizottság semmisítse meg. Ha beigazolódik, hogy a Lián Kht. hamis adatot szolgáltatott, akkor meghatározott időre tiltsa el nevezett ajánlattevőt a közbeszerzési eljárástól. Kérte ezen kívül ajánlatkérővel szemben bírság kiszabását, az eljárási díj és a költségek viselésére kötelezését.
A fenti jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz 1998. szeptember 16-án érkezett iratában részben pontosította, részben kiegészítette. Ebben az iratában megerősítette az első alkalommal beadott értelmében foglaltakat és kiegészítette: a nyertesnek hirdetett ajánlattevő több esetben hamis adatot szolgáltatott, ugyanis a komposztálási tevékenységhez szükséges feltételekkel nem rendelkezett, nem számolt a komposztálás költségeivel, nem nyilatkozott a komposztálótelep kialakításához szükséges valós költségekről. Kérte ezért, hogy a Döntőbizottság meghatározott időre tiltsa el a nyertesnek hirdetett ajánlattevőt a közbeszerzési eljárásban való részvételtől. Tárgyalás megtartását is kérte.
Végül a Döntőbizottság 1998 szeptember 24-i tárgyalásán benyújtott kiegészítésében még azt is kifogásolta, hogy az ajánlatkérő a törvény szabályozása ellenére csak a megszabott határidőn túl hozott döntést, ezért álláspontja szerint az eljárás eredménytelen, kérte ennek megállapítását.
Előadta azt, hogy nincs tudomása arról, hogy a szeptember 10-én KT által meghozott döntést szeptember 21. előtt kihirdették volna hivatalosan, ennek ellenére a nyertesnek minősített ajánlattevővel a közbeszerzési eljárást lezáró döntés alapján szeptember 14-én a szerződést aláírták.
Álláspontja szerint ezért ez a szerződés semmis. Kérte ennek kimondását. Ebben a beadványában nyilatkozott a Lián Kht. által ellene benyújtott jogorvoslati kérelemre, hangsúlyozva, hogy a jogorvoslati kérelem teljes mértékben alaptalan. Kifejtette: a FŐKERT Rt. tevékenysége egy részét átadta az ugyanezen rt. kebelében működő kft.-nek, és az ajánlatuk külön-külön bontásban tartalmazza az ajánlatkérő által kért 6. sz. melléklet adatait. Ha ezt összevetik a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal, akkor egyértelmű – álláspontja szerint –, hogy a jogorvoslati kérelem alaptalan. Kifejtette: igazán nem a 6-os, hanem az 5-ös melléklet az, amely teljes körű képet nyújt a fővárosban végzett zöldterület-fenntartási munkákról, és ezt is precízen, a valóságnak megfelelően töltötték ki az ajánlatban.
Az ajánlatkérő az 1998. szeptember 16-án érkezett észrevételében cáfolta az I. sz. ajánlattevő jogorvoslati kérelmében közölteket. Előadta, hogy a vállalási ár tekintetében összehasonlítható és egyértelmű ajánlatokat kapott, az egy évre becsült műszaki tartalomra mindkét ajánlattevő a felhívásban, illetve a kiadott dokumentációban közölteknek megfelelően tett ajánlatot. Hangsúlyozta: nem vizsgálta a kérelmező által külön is vitatott (a dokumentáció 97. sorszáma alatt jelzett) lerakóhelyi díj tartalmát. Úgy vélte, a nyertes ajánlata kedvezőbb azzal, hogy az összes keletkezett hulladék 95%-át térítésmentesen elkomposztálja, ugyanakkor a kérelmező Abasár községet jelölte meg a keletkezett hulladék lerakóhelyeként, ahonnét azonban megfelelő minőségű és elfogadható befogadó nyilatkozatot az ajánlatkérő nem kapott. A bírálóbizottsággal kapcsolatban előadta, hogy a Közbeszerzések Tanácsa Titkársága véleménye alapján alakították ki saját közbeszerzési rendeletüket (12/1998. III. 17. KT rendelet), és annak előírásait, valamint a Kbt. rendelkezéseit maradéktalanul betartották.
A Döntőbizottság 1998. szeptember 24-én megtartott tárgyalásán ajánlatkérő fenntartotta írásbeli észrevételét és közölte, hogy a már hivatkozott önkormányzati rendeletben foglalt illetékes (korábban tételesen felsorolt) szakbizottságok a városüzemeltetési igazgatóság által összeállított "ajánlati kivonatok és táblázatok" alapján értékelték az ajánlattevők ajánlatait. Hangsúlyozta: a teljes ajánlati anyag minden érintett képviselő rendelkezésére állt, ha igényelte, teljes körű betekintést nyerhetett abba.
Előadta, hogy a megnevezett bizottságok – nevezetesen szeptember 8-án a településfejlesztési, és környezetvédelmi, és a jogi és ügyrendi, illetve 9-én a gazdasági, adó- és költségvetési – jegyzőkönyvei tartalmazzák a szavazási arányokat (településfejlesztési környezetvédelmi 4 igen szavazattal, egy ellenvetéssel, egy tartózkodással, gazdasági, adó- és költségvetési 2 fő tartózkodás mellett egyhangúlag a Lián nyertessége mellett voksolt, ugyanakkor a jogi és ügyrendi bizottság úgy foglalt állást, hogy ne a szakértői vélemény alapján végezze el a döntéshozó az értékelést).
Előadta azt is, hogy a becsatolt 1998. szeptember 10-i KT-ülésről szóló jegyzőkönyv hitelesen tartalmazza, hogy vitát követően, nem a felkért szakértő véleményét és értékelését elfogadva, hanem a szakbizottságok előzetes vizsgálódására támaszkodva hozta meg a KT döntését, miszerint 18 egyetértéssel, 3 ellenvéleménnyel és 3 tartózkodás mellett a 189/1998. (IX. 10.) KT számú határozatban a Lián Kht.-t nyilvánította a közbeszerzési eljárás nyertesének, egyidejűleg felhatalmazta a polgármestert a szerződés megkötésére. Kiemelte, a határozatot meghozatala után azonnal kihirdette a polgármester, és felhatalmazás alapján a szerződést a nyertesnek hirdetett ajánlattevővel szeptember 14-én megkötötték.
A megkötött vállalkozási szerződés tartalmában azonos az ajánlati felhívásra benyújtott és nyertesnek hirdetett ajánlattevő ajánlatában foglalt tételekkel. Nem vitatta azt, hogy a felkért szakértő szakvéleményében olyan értékelési szempontokat is kifejezésre juttatott, amelyek nem szerepeltek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban, és éppen ezen aggály miatt nem vették figyelembe a szakértői véleményben foglaltakat a döntés kialakításánál annak ellenére, hogy a KT-ülésre készített előterjesztés mellékletét képezte az.
A Döntőbizottsághoz a Lián Kht. jogorvoslati kérelmet nyújtott be, amelyben azt kérte a Döntőbizottságtól, hogy tüzetesen vizsgálja át a FŐKERT Rt. ajánlatában foglaltakat, vesse azt össze az ajánlatkérő dokumentációjának 5. és különösen a 6. sz. mellékletével, ez alapján állapítsa meg, hogy a FŐKERT Rt. a fővárosi önkormányzatokkal fenntartott zöldterület-gondozási feladatairól szóló beszámolóban hamis adatot szolgáltatott. Ha beigazolódik a hamis adatszolgáltatás ténye, akkor tiltsa el a FŐKERT Rt.-t a közbeszerzési eljárásban való részvételtől.
A Döntőbizottság a két ügyet egyesítette és egységes eljárásban bírálta el. A Döntőbizottság a terjedelmes írásbeli dokumentáció, továbbá az 1998. szeptember 24-én lefolytatott tárgyaláson elhangzott ajánlatkérői, ajánlattevői nyilatkozatok alapján az alábbiakat állapította meg:
Az I. sz. kérelmező jogorvoslati kérelme részben megalapozott. A II. sz. kérelmező jogorvoslati kérelme alaptalan.
A Kbt. 40. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást (különösen a műszaki és minőségi követelmények, a megfelelőség tanúsítása és ellenőrzése, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása) adni. A műszaki leírásban e rendelkezés alapján tehát az ajánlatkérőnek a beszerzés tárgyával kapcsolatos valamennyi, így mennyiségi, minőségi igényét meg kell határoznia. A beszerzés tárgyával kapcsolatos ajánlatkérői igény meghatározása szempontjából további lényeges rendelkezése a Kbt.-nek a 33. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek. Bár a törvény az ajánlati felhívás és a dokumentáció fogalmát nem minden esetben használja szinonim fogalomként, ebben az esetben nyilvánvalóan a felhívás alatt a dokumentációt is érteni kell.
A jogvitás ügyben az ajánlatkérő a fenti rendelkezésekkel tökéletesen összhangban járt el, amikor összeállította az ajánlattételhez szükséges dokumentációt. Az esélyegyenlőséget szolgálja ugyanis az ilyen speciális jellegű beszerzési tárgy (parkfenntartás, lombozás, kaszálás) esetében az, ha az ajánlatkérő előre meghatározza pontosan, hogy milyen négyzetméter, milyen folyóméter, hány óra tartamban kéri elvégezni az adott munkákat. Ellenkező esetben – mint ahogy arra a Döntőbizottság több határozatában rámutatott – oly mértékben eltérő ajánlatok születnek, ami gyakorlatilag összehasonlíthatatlanná teszi az ajánlatokat.
Ennek megfelelően, az ajánlatkérő 1–137 tételben meghatározta a munkanemek mellett a területnagyságot, más néven igényelt mennyiséget, a gyakoriságot. Az ajánlattevőknek ehhez az igényelt mennyiséghez és gyakorisághoz hozzárendelve kellett árajánlataikat elkészíteni. Kérelmező ehhez az ajánlatkérői igényhez a 137 tétel esetében tartotta magát, és az ott meghatározott mennyiséget árazta be. Ezzel szemben a nyertes 136 esetben az eredetileg meghatározott mennyiséget árazta be, míg egy esetben – 97. tétel – ettől eltérő mennyiséget árazott be. Álláspontja szerint a dokumentáció 5. pontja erre felhatalmazást adott. Ez az érvelés nem megalapozott. A 5. pont ugyanis sem összefüggésében, sem a szavak nyelvtani értelmezésében nem tartalmaz arra felhívást, hogy a 97. tétel esetében eltérő mennyiséget kérnek beárazni a lerakóhelyi díj tekintetében.
Csak arra ad utasítást, hogy az ajánlattevő nevezze meg, milyen környezetbarát szerveshulladék-kezelési technológiát használ, milyen géppel rendelkezik a szerves anyag komposztálására. Továbbá e pont arra adott még utasítást, hogy írja le az ajánlattevő, milyen javaslata van a keletkezett összes szerves anyag komposztálására, illetve milyen tapasztalatokkal rendelkezik. Az 5. pont még csak meg sem említi a lerakóhelyi díjat.
A nyertes ajánlattevő ajánlata önmagában véve már ezért sem tekinthető a legelőnyösebbnek. A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint ugyanis az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell megtenni az ajánlatát. A nyertes ajánlata tartalmában nem felel meg ennek a követelménynek. Mégpedig azért, mert tartamilag összesen 2953 köbméter mennyiségre kérték megadni a lerakóhelyi díjat, ehelyett a nyertes csak mintegy 148 köbméterre vetítve adta ezt meg. Teljesen nyilvánvaló, ha két ajánlatot nem azonos mennyiségre áraznak be, árban nem lesz összehasonlítható. Különösen akkor nem, ha nyilvánvaló, hogy a FŐKERT sem fog 2953 köbméter anyagot tárolni. Mégpedig azért nem, mert az 5. pontnak megfelelően leírta, hogy komposztálásra milyen javaslata van, és nyilatkozott arra is, hogy hajlandó komposztálni, sőt arra is, hogy a komposztálást ingyenesen fogja elvégezni. Ezzel szemben a nyertes a 97. tételben írt mennyiséget csökkentette, mondván, hogy a többi anyagot komposztálja, így azért lerakóhelyi díjat fizetnie nem kell, ugyanakkor nem mondta meg, hogy a komposztálásért milyen ellenszolgáltatást kér.
Teljesen téves az az érvelés, hogy miután erre vonatkozó nyilatkozatot nem tett, ezt a hallgatást úgy kell értelmezni, hogy ingyenesen fog komposztálni. A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek kifejezetten nyilatkoznia kell a szerződés lényeges tartalmi elemeire. A nem lévő nyilatkozatot kifejezett nyilatkozatként értelmezni nélkülöz minden jogi alapot.
A Döntőbizottság, átvizsgálva a nyertes ajánlatát megállapította, hogy a Lián Kht. a dokumentáció 5. pontjában foglaltakkal élve olyan műszaki tartalmú ajánlatot tett, amely során a keletkező szerves hulladék 95%-át komposztálni tervezte. Erre tekintettel a nyertes ajánlati összege mindössze az ajánlatkérő által előzetesen tárolni meghatározott szerveshulladék-mennyiség 5%-ával számolt, illetve az erre a mennyiségre vetített költséget tartalmazta. Nyertes ajánlattevő ajánlatában közölte, hogy e komposztálási technológiához 1 db komposztáló gépsort, 1 db rakodógépet, 1 db aprítékológépet biztosít.
A komposztálási technológiához – általa is – szükségesnek tartott további 2 hektáros terület, a hozzá vezető út, a komposztáló terület infrastruktúrája, valamint 1 db prizmakeverő gépsor költségét viszont ajánlati összege nem tartalmazta. Ajánlata nem tartalmazta a rendelkezésére álló gépparkból a prizmakeverő gépsort, valamint bármilyen arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a komposztálási technológiához szükséges, előbbiekben megjelölt költségeket állja, illetve magát a komposztálást ingyen (térítésmentesen) végezne. A Döntőbizottság a fenti tényekre figyelemmel megállapította, hogy az ajánlatkérő az értékelőtevékenysége során olyan ajánlatot értékelt, amely a Kbt. 52. § (1) bekezdésére figyelemmel az 52. § (2) bekezdés d) pontja értelmében tulajdonképpen érvénytelen ajánlatnak minősül. Az érvénytelen ajánlat pedig nem vehet részt az értékelőtevékenységben, és legkevésbé lehetséges a Kbt. szerint, hogy az érvénytelen ajánlat egyben nyertes ajánlatként kerüljön kihirdetésre. Ezt a jogsértő magatartást a Döntőbizottság megállapította a fenti tények alapján. Ezért – tekintettel arra, hogy a közbeszerzési eljárást lezáró döntés alapján a szerződést az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel már megkötötte (1998. IX. 14.) – alkalmazott a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a jogsértő ajánlatkérővel szemben bírságot.
A Döntőbizottság megállapította ugyanakkor, hogy az I. sz. jogorvoslati kérelmező különböző időszakokban előterjesztett kérelmeiben foglaltak közül alaptalan az az állítás, miszerint jogsértő, hogy az ajánlatkérő nem hozta létre a Kbt. 31. §-ában foglalt, az ajánlatkérő döntését elősegítő minimum 3 tagú bizottságot. Erre azért nem volt szükség a jelen esetben, mert a Kbt.-vel teljesen összhangban álló, már hivatkozott számú önkormányzati rendelet szerint járt el az ajánlatkérő, nevezetesen a tárgy szerint érintett szakbizottságai előzetesen vizsgálták és értékelték az ajánlatokat, kialakították álláspontjukat, s ezzel segítették a döntést hozó KT-t. Ennél többet a törvény nem követel meg, tehát a jogorvoslati kérelem ezen kifogása alaptalan. Ugyancsak alaptalan a jogorvoslati kérelem azon kifogása, miszerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívástól eltérő szempontok alapján bírált. Ezt bizonyítják a szakbizottságok és a KT-ülés részletes jegyzőkönyvei, amelyek nem hagynak kétséget afelől, hogy az eltérő szempontokat manifesztáló szakértői állásfoglalás nem volt alapja a döntés meghozatalának.
Alaptalan az a jogorvoslati kérelemben foglalt állítás, hogy az ajánlatkérő a törvény ellenére az abban meghatározott időponton túl hozta meg értékelő döntését.
A feltárt tények azt bizonyítják, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok beérkezését követő – előre ütemezett terv szerinti – testületi ülésén meghozta a döntést, azt a hatályos törvénynek megfelelően a polgármester kihirdetette, így tehát a közbeszerzési eljárást lezáró döntés 1998. szeptember 10-én kihirdetésre került. Ezért alaptalan a jogorvoslati kérelem azon állítása is, hogy a döntés nem került kihirdetésre addig, ameddig (1998. szeptember 14.) a szerződés megkötésére sor került.
Fenti tényeket hitelt érdemlően bizonyítják a KT dokumentumai és jegyzőkönyve.
Teljes mértékben megalapozatlan az a jogorvoslati kérelemben foglalt állítás is, hogy a nyertesnek hirdetett ajánlattevő a komposztálási tevékenység körülményei tekintetében megtévesztette volna az ajánlatkérőt, továbbá, hogy hamis adatokat szolgáltatott e vonatkozásban.
Túl az érvénytelenségen a Döntőbizottság megvizsgálta az összességében legkedvezőbb ajánlatot is. A korrekt kiválasztás érdekében úgy hasonlította össze a két ajánlatot, hogy a Lián Kht. parkfenntartási tevékenységre vonatkozó árajánlatának 97. sorszám alatti "lerakóhelyi díj" tételét az ajánlatkérő által megjelölt – összesen – 2953 m3-rel vette figyelembe. Így a Lián Kht. által eredetileg szerepeltetett (148 m3x720 Ft/m3=) 106 560 Ft-tal szemben (2953 m3x720 Ft/m3=) 2 126 160 Ft lett a helyes érték. Ezzel korrigálva a Lián Kht. nettó ajánlati árát (28 769 760 Ft), kérelmező ajánlati ára lett kedvezőbb (27 946 801 Ft), mert minden más, ajánlatkérő által meghatározott tételt egyformán vett figyelembe a két ajánlattevő.
Az ajánlati felhívás 13.1. pontjában jelzett, legfeljebb 5%-kal eltérő ajánlatok azonos mértékű figyelembevételét a Kbt. nem engedi meg.
Bár az első bírálati szempont (ár) keretében ajánlatkérő nem kért az esetleges árváltoztatással kapcsolatban nyilatkozatot, azonban a dokumentáció 14. pontjában meghatározta, hogy az egységárak emelkedése nem haladhatja meg a KSH által közölt ágazati inflációt. Erre is figyelemmel 10 évre szóló szerződés esetén nem vitás, hogy kérelmező azon nyilatkozata, mely szerint egységárait csak a KSH árindexének 90%-ával növeli, kedvezőbb, mint a nyertesé.
A második bírálati szempont (referencia) vonatkozásában mindkét ajánlat kimeríti a "legfeljebb 5 saját referencia" közlésének lehetőségét, így ebben a tekintetben a két ajánlat egyforma.
A harmadik bírálati szempont a minőségbiztosítás. A nyertes Lián Kht. megkezdte az ISO 9001 kialakítását, és eljutott a Minőségügyi Kézikönyv elkészítéséig. A kérelmező FŐKERT Rt. ugyanitt tart, azonban már megkezdte az ISO 14001 Környezeti Irányítási Rendszer kiépítését is. Előbbiek szerint tehát a harmadik bírálati szempontban (is) jobb a kérelmező ajánlata.
Összefoglalva tehát a két ajánlat közül összességében a legkedvezőbb ajánlatot a FŐKERT Rt. nyújtotta be.
Alaptalan a II. sz. jogorvoslati kérelmező kérelme, ugyanis a Döntőbizottság a rendelkezésre álló terjedelmes iratanyag áttanulmányozása és a tárgyaláson meghallgatott ajánlatkérő, ajánlattevők képviselőinek nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a FŐKERT Rt. nem szolgáltatott hamis adatokat a dokumentáció 5. és 6. sz. mellékletének kitöltése során, az általa szolgáltatott adatok összességében megfelelnek a valós tényeknek, ezért a LIÁN Kht. jogorvoslati kérelmét a Döntőbizottság a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mint alaptalant elutasította.
Arra figyelemmel, hogy az I. sz. jogorvoslati kérelmező kérelme részben megalapozott volt, ezért a Döntőbizottság álláspontja szerint indokolt és jogos, hogy részére a jogsértést megvalósító ajánlatkérő megfizesse a törvényben meghatározott igazgatási szolgáltatási díjat.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. október 27.
Monory Bulcs s. k. Hámori András s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Farkas Gyöngyi
a Döntőbizottság elnöke
