KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (7992)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.238/10/1998.
Tárgy: Halász Kft. jogorvoslati kérelme a Budapesti Történeti Múzeum közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Halász Biztonságtechnikai és Kereskedelmi Kft. (1143 Budapest, Gizella út 42–44., továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét elbírálva – melyet a Budapesti Történeti Múzeum (1014 Budapest, Szent György tér 2., a továbbiakban: ajánlatkérő) telephelyein vagyonvédelmi rendszerek telepítése tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be –, az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését megsemmisíti.
A Döntőbizottság kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő nyílt eljárási formájú ajánlati felhívást tett közzé a K. É. 1998. évi 33. szám – 1998. augusztus 19. – 5229–5231. oldalán. A felhívás 3. a) pontja részletesen ismertette az ajánlatkérő megadott telephelyén – BTM Vármúzeum Budavári Palota E épület, BTM Kiscelli Múzeum, BTM Aquincum Múzeum, Hercules-villa, BTM Középkori Zsidó Imaház és BTM Gázgyári Óraház – a vagyonvédelmi rendszerek igényelt bontását, átalakítását, illetve az újonnan létesítendő berendezéseket.
A felhívás 3. c) pontja szerint a beszerzés tárgyának egy részére ajánlatot tenni nem lehet.
A 14. pont értelmében többváltozatú ajánlatot tenni nem lehet, az ajánlatokat a kibocsátott dokumentációban foglaltak szerint kell elkészíteni. Ez utóbbit megerősíti a felhívás 15. b) pontja, mely szerint: "Az ajánlatot a jelen ajánlati felhívásban és a dokumentációban előírtak szerint kell elkészíteni."
Az ajánlatkérő ajánlattevők részére dokumentációt készített, amelyben a telephelyeken pl. a behatolásjelzésre, a zártláncú videorendszerre, mechanikai védelemre stb. szolgáló eszközöket, berendezéseket – egy részükben típus-, gyártmánymegjelöléssel – tételesen, mennyiségi meghatározással adta meg. (Pl. Hercules-villa 10 m2 betörésvédelmi fólia.) Azokban az objektumokban, ahol behatolás-jelzőrendszer létesítése, korszerűsített bővítése volt a feladat, a dokumentáció előírta, hogy a rendszerhez kapcsolandó egy számítógép, amely tartalmazza az épület alaprajzát, továbbá a központhoz vagy a PC-hez egy nyomtató is csatlakoztatandó. A számítógépnek a beléptetőrendszer elérhetőségét is biztosítania kell.
A zártláncú videorendszer készülékeire követelmény volt, hogy a CCTV kamerák fekete-fehér, 1/3"-osak, a monitorok fekete-fehér, 20"-osak, a szelektorok 16 csatornás, duplex megoldásúak, a videomagnók time-lapse rendszerűek legyenek. Ajánlatkérő a létesítmények helyszínein 1998. szeptember 8-án, szeptember 9-én és szeptember 10-én az ajánlattevők számára konzultációt tartott.
Az ajánlattételi határidőre, 1998. szeptember 19-ig tíz ajánlat érkezett. Ajánlattevő volt: a Siemens Kft. 71 422,7 E Ft, a KO-BAK Bt. 45 358,9 E Ft, az ANTI-LOOP Kft. 56 806,3 E Ft, a MŰSZERPROFIL Kft. 45 437,4 E Ft, a JUPITER Kft. 42 498,7 E Ft, a DEFENZOR Kft. 60 328,8 E Ft, a PRO-BRILL 2000 Kft. 29 442,6 E Ft, a ROBERT BOSCH Kft. 121 004 E Ft, a HM Elektronikai Rt. 43 114 E Ft, és kérelmező 40 538,9 E Ft bruttó ajánlati árral. Az ajánlatkérő a bontáskor az elkülönített állami pénzalapok, valamint helyi és iparűzési adó igazolásainak hiánya miatt a KO-BAK Bt. ajánlatát érvénytelennek minősítette, és az eljárás további szakaszából kizárta.
A felhívás 13. pontja szerint az ajánlatkérő az összességében legkedvezőbb ajánlatot kívánta kiválasztani, az alábbi elbírálási szempontok fontossági sorrendje alapján:
– ajánlati ár,
– a beépítésre kerülő központi egységek, érzékelők, átjelzők, illetve ezek egységes rendszerének műszaki színvonala,
– határidő,
– garancia,
– kötbérvállalás értéke.
A bontást követően az ajánlatkérő szakértő bizottsága az ajánlatokat értékelte, és azt 1998. október 5-i szakvéleményében rögzítette.
A PRO-BRILL 2000 Kft. ajánlatánál megállapította, hogy az nem tartalmazta az ajánlati felhívásban meghatározott műszaki és pénzügyi részletezést. Ezért az ajánlatot érvénytelennek nyilvánította. Rögzítésre került továbbá, hogy a beszerzésre a Budapest Fővárosi Önkormányzat 1998. március 31-én kelt beszerzési engedély okiratában 44 M Ft-ot biztosított, amelyre tekintettel az ajánlatkérő az ennél magasabb összegű ajánlatokat nem bírálta el (Siemens Kft., ANTI-LOOP Kft., Műszerprofil Kft., Defensor Kft. és Robert Bosch Kft.). A HM Elektronikai Rt. ajánlatának vizsgálatakor megállapítást nyert, hogy az ajánlat nagyobb összegű, mint a bontáskor ismertetett összeg, és ez meghaladta a 44 M Ft-os értékhatárt; ezért az ajánlatot nem értékelte az ajánlatkérő.
A kérelmező és a Jupiter Kft. ajánlatát ajánlatkérő elbírálta, és az 1998. október 6-i eredményhirdetésen a Jupiter Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesként, míg az ezt követő legkedvezőbbnek értékelte kérelmező ajánlatát.
Kérelmező törvényes határidőn belül jogorvoslati kérelmet nyújtott be, melyben sérelmezte ajánlatkérő döntését. Álláspontja szerint benyújtott ajánlata a meghirdetett értékelési szempontok alapján jobb, mint a nyertesnek hirdetett ajánlat.
Ideiglenes intézkedésként kérte a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását.
Kérte, hogy a Döntőbizottság semmisítse meg az ajánlatkérő döntését. Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelemre adott, 1998. október 14-én kelt észrevételében rögzíti: mindvégig betartotta a törvény előírásait és az ajánlati felhívásban, továbbá a dokumentációban foglaltakat. Részletezi azt, hogy a kérelmező Halász Kft. ajánlata több esetben nem az előírásnak megfelelő, ugyanis az ajánlati összesítőben általa megadott ár nem összetartozó az ajánlat részletező fejezetében szereplő megoldással. Erre példákat is felsorol a BTM Vármúzeum Budavári Palota E épület zártláncú videorendszerével kapcsolatban, ahol két ajánlat szerepel a kérelmező beadványában. Ugyanígy két ajánlatot szerepeltet a Kiscelli Múzeum zártláncú rendszerénél is. Rámutat észrevételében arra, hogy a kérelmező ott is tévedésben van, amikor azt állítja, hogy ő nyújtotta be a legjobb ajánlatot, mert az ajánlatkérő által nyertesnek hirdetett cég a garanciavállalásban, továbbá a kötbérvállalás mértéke tekintetében is jobb ajánlatot adott kérelmezőnél.
Részletesen taglalja továbbá azokat az eltéréseket, amikor is a kérelmező ajánlatában a műszaki tartalomtól eltér a felhívásban, illetve a dokumentációban foglaltaktól. Kérte, hogy a Döntőbizottság az alaptalan jogorvoslati kérelmet utasítsa el.
Az egyéb érdekeltek érdemi észrevételt nem tettek.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok tartalma, a beérkezett ajánlatok, az ajánlatkérői dokumentáció és felhívás alapján, továbbá az 1998. október 26-án megtartott tárgyaláson elhangzott kérelmezői, ajánlatkérői nyilatkozatok alapján az alábbiakat állapította meg.
Az ajánlatkérő több esetben megsértette a Kbt. cogens rendelkezéseit azáltal, hogy míg az ajánlati felhívás a már idézett helyeken kifejezetten tilalmazza az alternatív megoldás lehetőségének megajánlását, addig az ajánlatkérő által kibocsátott dokumentáció már egyes rendelkezéseiben az alternatív megoldás lehetőségadását is tartalmazza, végül, de nem utolsósorban pedig az ajánlatkérő által a már felsorolt helyszíneken megtartott helyszíni bejárás és konzultáció során úgy tájékoztattak az ajánlattevőket, hogy az alternatív ajánlat megtételének lehetősége engedélyezett bizonyos kérdéskörökben.
A Kbt. egyértelműen rögzíti azt, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásához kötve van, attól tehát nem térhet el. Tartalmazza a törvény továbbá azt is, hogy az ajánlatkérőnek olyan módon kell az ajánlat tárgyát képező szolgáltatás tekintetében a műszaki leírást megadnia, hogy az egyértelmű legyen, hogy az alapján az ajánlattevők megfelelő szintű ajánlatot tehessenek és e vonatkozásban ne sérüljön az esélyegyenlőség.
Tárgyi közbeszerzési ügyben a már hivatkozott dokumentumok és egyéb rendelkezésre álló bizonyítékok tanulmányozása és egybevetése alapján meg lehetett állapítani, hogy az ajánlatkérő a törvény cogens előírásait több esetben megsértette. Ilyen módon az ajánlattevőket olyan helyzetbe hozta, hogy nem tudtak a rendelkezésükre álló összes adat és információ alapján – az esélyegyenlőség elvének megtartása mellett – olyan ajánlatot tenni, amely maradéktalanul kielégíthette volna az ajánlatkérő igényeit.
Az a magatartás, amikor az ajánlatkérő a közhitelesnek tekinthető ajánlati felhívásban egyértelműen tiltja az alternatív ajánlat megtételének lehetőségét, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás során erre mégis lehetőséget nyújt – de ezt a változást semmilyen módon nem közli a törvény által előírt formában –, az egyértelműen kimeríti a törvénysértést. Azaz, ilyen módon az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 48. §-ában írottakat.
Részben erre az ajánlatkérői magatartásra is visszavezethető az, hogy több ajánlattevő a dokumentációban, illetve ajánlati felhívásban előírt megoldási módozatoktól, illetve azok műszaki tartalmától jelentős mértékben eltérő műszaki tartalmú ajánlatot tett. Azonban nem csak és nem kizárólag erre a magatartásra vezethető vissza az ajánlattevők eltérő műszaki tartalmat megvalósító ajánlattétele. A kérelmező is utal arra beadványában, illetve tárgyalási nyilatkozatában, hogy a dokumentációban, illetve ajánlati felhívásban közöltektől több esetben eltért az ő általa alkalmazott és megajánlott műszaki megoldás. A miért kérdésre válasza abban összegezhető, hogy az általa javasolt megoldás korszerűbb, jobb, a védelmi-őrzési célt álláspontja szerint teljeskörűbben szolgálja. Ugyanakkor arra a kérdésre elfogadható magyarázatot adni a kérelmező nem tudott, vajon miért szerepel több esetben az általa benyújtott ajánlatban az, hogy az alternatív ajánlat kisebb tételösszegét szerepelteti a főösszesítőben, holott nem egészen annak megfelelő az ajánlat műszaki tartalma, következésképp nem tudta feloldani azt az ellentmondást, hogy az ajánlat szöveges műszaki tartalma és az ahhoz csatlakozó számszaki összesítés miért nem egyezik. Természetszerűleg ezt a hibát, ezt a nagyfokú hiányosságot az ajánlatkérőnek is észlelnie és értékelnie kellett volna, ezt azonban elmulasztotta. A tények birtokában állítható, hogy valamennyi, az ajánlatkérő által meghirdetett létesítmény vonatkozásában olyan lényeges eltérések mutathatók ki az ajánlatkérő által az ajánlati felhívásban és dokumentációban előírt műszaki tartalom és a nyertesnek hirdetett ajánlat, illetve a kérelmezői ajánlat műszaki tartalma között, hogy az adott közbeszerzési eljárásban a Döntőbizottság egyetlen reális lehetőséggel számolhatott, nevezetesen megsemmisíti az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését, és ezáltal megteremti azt a helyzetet, amikor is – ha és amennyiben az ajánlatkérőnek továbbra is szándékában áll a fentiekben rögzített feladat megoldása – reális
alapokról kiindulva esetlegesen mód van az őrzési-védelmi szolgáltatás újbóli közbeszerzési eljárásban történő megoldására.
A rendelkezésre álló dokumentumok világosan bizonyítják, hogy a Vármúzeum Budavári Palota E épületénél, a Kiscelli Múzeumban, a Hercules-villában több védelmi rendszer tekintetében adta meg az ajánlatkérő a dokumentációban és a helyszíni bejáráson jelen lévők számára az alternatív ajánlatadás lehetőségét, holott arra az ajánlati felhívásban kifejezett tilalmat állított fel. Szemléletes példaként bizonyítja a fentieket az is, hogy az 1998. szeptember 8-án a Vármúzeumban megtartott helyszíni bejárással egybekötött konzultáció emlékeztetőjében szerepel (1. oldal negyedik bekezdés) "ahol nincs típusmegkötés, ott szabadon választott rendszer, megkötött rendszereknél pedig alternatív ajánlat leadása lehetséges".
Ugyanezen emlékeztető 2. oldal utolsó előtti bekezdése tartalmazza az ajánlatkérő képviselőjének alábbi előadását: "ha valaki jobbat tud a kiírásnál, lehet más műszaki tartalmat is ajánlani..."
Hasonló pontatlanságra, félreértésre utal ugyanezen emlékeztető 4. oldalának első és harmadik bekezdése, a hatodik oldalának negyedik bekezdése, a hetedik oldalának negyedik bekezdése. Ez utóbbi szintén egyértelműen rögzíti az alternatív ajánlatadás lehetőségét, ugyanis ez az oldal már a szeptember 9-i Kiscelli Múzeumban tartott konzultáción történteket rögzítve tartalmazza az ajánlatkérő képviselőjének kijelentését: "a fix megkötött típusnál alternatív ajánlat lehetséges."
Ez a kettősség, ez a félrevezető megoldásmódozat végigkísérhető az egész közbeszerzési eljárásban, pl. a szeptember 10-i konzultációról (Aquincumi Múzeum) az emlékeztető a negyedik bekezdésben tartalmazza "alternatív ajánlatként beadható külső kamera helyett az épületre szerelt komplett rendszer (8 db kamera multiplexszel és videomagnó)".
A bemutatott hiányosságokon túl az alábbiak egyértelműen bizonyítják az ajánlatkérő ellentmondásos – törvény által meg nem engedett – ajánlatkérését. Addig, amíg az ajánlati felhívás a már idézett pontjaiban – így különösen a 14. pontban – kifejezetten tiltja az alternatív ajánlat megtételének lehetőségét, a dokumentáció ezzel szöges ellentétben felhív arra, hogy a vármúzeumban az URH-rádiókra, az őrjárat ellenőrző rendszerére, Aquincumi Múzeumban a video-kaputelefon mellett más, nem videorendszerre, vagy a Hercules-villában az infrasorompó javításán túlmenően függönyinfra létesítésére adjanak ajánlattevők ajánlatot. Túl mindezen hiányosságokon, a részletesnek mondható védelmi és betörésgátló rendszerek műszaki tartalmában számos olyan pontatlanság fedezhető fel, amely nem tette lehetővé a törvény előírása szerinti adekvát ajánlatok megtételét.
Nem véletlen mindezek után az sem, hogy egy ennyire felületesen összeállított ajánlati felhívás – dokumentáció – műszaki tartalom megadása mellett számos ajánlattevő – közöttük a kérelmező és a Jupiter Kft. is – olyan módon változtatta belátása szerint az egyes objektumok védelmére szolgáló behatolás és őrzés-védelmi rendszerek műszaki tartalmát, hogy több esetben az ajánlatból nem lehetett egyértelműen visszakövetkeztetni az ajánlati kiírás dokumentáció műszaki tartalmára. Ez jellemző például az Aquincumi Múzeum őrzés-védelmi rendszerére, de ugyanilyen eltérést lehetett feltárni a Hercules-villa infravédelme tekintetében is.
Nyilvánvaló tehát mindezek alapján, hogy az ajánlatkérő megszegte a törvény azon előírását, amely szerint ajánlati felhívásához az adott közbeszerzési eljárásban kötve van, azon nem változtathat, csak abban az esetben és olyan módon, ahogy azt a törvény cogens rendelkezése előírja. Ezek a törvényben foglalt feltételek a jelen közbeszerzési eljárásban nem voltak fellelhetők.
Megállapítható tehát, hogy az ajánlatkérő megsértette többszörösen és sorozatosan – a vázolt magatartásaiban manifesztálódott tevékenysége révén – a Kbt. 48. § (1) bekezdésében írottakat. A hivatkozott rendelkezések az alábbiakat tartalmazzák:
48. § (1) bekezdés: az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket. A módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani. A határidő ebben az esetben sem lehet a 47. § (1) bekezdésében foglaltaknál rövidebb.
Fentiekben felsorolt tények bizonyítják: annak ellenére, hogy a műszaki tartalmat ajánlatkérő megváltoztatta, a módosító feltételekről új hirdetményt nem tett közzé, erre figyelemmel új ajánlattételi határidőt nem állapított meg. Mindezekből fakad az is, hogy az ajánlatkérőnek észlelnie kellett volna azt, hogy a benyújtott ajánlatok nem felelnek meg az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeknek (ez a tétel még akkor is igaz, hogy ha egyébként a már kifejtettek miatt bizonyos ellentmondás volt tapasztalható több esetben az ajánlati felhívás és a dokumentáció tartalma között). E vonatkozásban pedig a törvény 52. § (2) bekezdés d) pontja azt tartalmazza, hogy érvénytelen az az ajánlat, amely nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban meghatározott feltételeknek. Következésképp az ajánlatkérőnek ezt az érvénytelenséget észlelnie kellett volna, ebből fakadóan pedig az érvénytelen ajánlatok a Kbt. 53. § (1) bekezdése alapján az eljárásból ki kellett volna zárnia.
A fenti törvénysértéseket az ajánlatkérő nem észlelte, illetve nem a törvény cogens előírása szerint járt el, tehát egyértelműen bizonyított, hogy a felsorolt törvényhelyekben írottakat is megsértette.
Ezek a törvénysértések mennyiségükben és súlyukra figyelemmel olyan mérvűek voltak, amelyek fennmaradása mellett jogszerű, a törvény előírásainak maradéktalanul megfelelő közbeszerzési eljárást lezáró döntés sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem hozható meg.
Ezért is helyezkedett a Döntőbizottság arra az álláspontra, hogy a fenti törvénysértésekkel teletűzdelt közbeszerzési eljárást lezáró döntést a Kbt. 88. § (1) bekezdés c) pontja alapján megsemmisíti.
A kérelemmel egyezően a Döntőbizottság a Kbt. 82. § (2) bekezdés b) pontja alapján ideiglenes intézkedésként az 1998. október 8-án meghozott határozatában a még meg nem kötött szerződés megkötését megtiltotta, mert megállapíthatónak látta a Kbt. 82. § (1) bekezdésében írott törvényi előfeltételek fennállását.
Fenti okok miatt a Döntőbizottság kötelezte az ajánlatkérőt a Kbt. 88. § (1) bekezdés g) pontja alapján az igazgatási szolgáltatási díj (eljárási díj) kérelmező részére történő megfizetésére.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. november 3.
Dr. Monory Bulcs s. k. Ruthner Oszkár s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Gaga Albert s. k.
közbeszerzési biztos
