KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1704)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.11/9/1999
Tárgy: Kemler Alpin Bau Kft. jogorvoslati kérelme a Kincstári Vagyoni Igazgatóság közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Kemler Alpin Bau Kft. (2315 Szigethalom, Ifjúság u. 3., továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmére, melyet a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (1054 Budapest, Zoltán u. 16., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Tata, Váralja u. 1–3. sz. alatti tatai vár főépület födém-, fedélszék- és tetőrekonstrukciója villámvédelemmel" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad, megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 51. § (3) bekezdését. Kötelezi az ajánlatkérőt, hogy az 1999. január 12-én a bontásról készített jegyzőkönyvben az ajánlattevők székhelyét pontosan tüntesse fel, továbbá a Komáromi Kombinát Építő Kft. tévesen rögzített árajánlatát helyesbítse, ezt követően az ajánlattevők részére küldje meg, egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a tatai vár főépületének födém-, fedélszék- és tetőrekonstrukciója villámvédelemmel tárgyában hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást folytatott le.
Az ajánlatkérő a beruházást három szakaszra osztotta:
I. Toronyfödémcsere, sátortető felújítása,
II. Nyeregtető felújítása,
III. Félnyeregtető felújítása.
Az ajánlattevőknek a beszerzés tárgyaira külön-külön kellett ajánlatot benyújtaniuk, de az ajánlatkérő rész-ajánlattételre is lehetőséget biztosított. Többváltozatú ajánlatot nem lehetett tenni.
Ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánta kiválasztani az elbírálási szempontok alábbi fontossági sorrendjében:
– ár,
– referencia,
– határidő.
Az ajánlati felhívás tartalmazta továbbá, hogy az ajánlatokat 3 példányban, 1 db zárt, név és cégjegyzés nélküli borítékban kell benyújtani.
Az ajánlatkérő 1998. december 18-án kelt levelében 5 céget kért fel a tárgyalásos eljárásban való részvételre.
Az ajánlatok bontására 1999. január 12-én került sor. Ajánlatot nyújtott be: Komáromi Kombinát Építő Kft., VV Építőipari és Szolgáltató Kft., T. Mátrix Kft. és kérelmező.
A bontási jegyzőkönyv tartalmazta, hogy valamennyi pályázat határidőben, zárt, ép, sértetlen és anonim borítékban került benyújtásra. A bontási jegyzőkönyvben rögzítésre került az ajánlatot benyújtó neve, székhelyeként a helységnév feltüntetése, az egyes részekre tett árajánlat és a vállalási határidő.
A jegyzőkönyv tartalmazta továbbá, hogy a bontás során a pályázatokkal kapcsolatban probléma nem merült fel, a jelenlevőknek kérdése, észrevétele nem volt.
Az eredményhirdetés 1999. január 27-én történt, ahol ajánlatkérő a Komáromi Kombinát Építő Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
A kérelmező a törvényes határidőn belül jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, melyben előadta, hogy az ajánlatkérő jogsértéseket követett el az eljárása során, mert a nyertes ajánlattevő a kiírással ellentétben nem egy, hanem 3 db zárt borítékban nyújtotta be az ajánlatát és ezt az ajánlatkérő elfogadta.
Az ajánlatkérő a Kbt. 51. § (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem tüntette fel az ajánlattevők székhelyét, illetve azok pontos címét.
Az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését, mert nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, hiszen legfeljebb 10%-os mértékű eltérés esetén az árra vonatkozó ajánlatokat egyenértékűnek kell tekintetni, referenciamunkái jobbak a nyertesnél és kedvezőbb volt a teljesítési határidő-vállalásuk is.
Álláspontja szerint az ajánlatkérőnek az ajánlatok bontását követően tárgyalást kellett volna folytatnia, mivel a nyertessel közel azonos tartalmi ajánlatot nyújtott be és a tárgyalásos eljárásban erre lehetőség van. Ideiglenes intézkedésként kérte a szerződéskötés megtiltását.
Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelmet mint megalapozatlant kérte elutasítani.
Előadta, hogy határidőre 4 db ajánlat érkezett, ezek közül 3 db egy-egy, sértetlen borítékban, 1 pályázó ajánlata 3 db zárt, anonim borítékban, ragasztószalaggal egységbe kötve (csomagolva) érkezett. Ezt a bontást végző bizottság elfogadta, de a jelen lévő többi ajánlattevő sem kifogásolta. Véleménye szerint a Kbt. 51. § (3) értelmében az ajánlattevők székhelyét, és nem a pontos címét kell feltüntetni a bontási jegyzőkönyvben. A székhely megjelölése egyedül a Komáromi Kombinát Kft. esetében nem került rögzítésre, azonban a székhelyét a cég neve tartalmazza.
Előadta még, hogy a kiírásnak megfelelően az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdetette ki nyertesnek, ugyanis a kérelmező által a 3 szakaszra adott együttes megbízás esetére adott árengedményt figyelembe véve, a tett árajánlata még így is kedvezőtlenebb volt a nyertesénél.
Végezetül előadta, hogy a Kbt. 59. § (2) bekezdése az ajánlatok egyenértékűségét feltételhez köti. E feltételeknek azonban nemcsak a kérelmező, hanem a nyertes ajánlata is megfelelt. Ily módon semmi sem indokolta azt, hogy a kiíró a magasabb árra vonatkozó ajánlatot fogadja el, ezt a jogszabály sem írja elő.
A tárgyalásos eljárás során a meghívottakkal az ajánlatok benyújtását megelőzően tárgyalásokat folytattak, az ajánlatok bontását követően nem, ezt nem tartották indokoltnak és ilyen igény az ajánlattevők részéről sem merült fel.
A T. Matrix Kft. észrevételében az ajánlatok benyújtásához kapcsolódóan előadta, hogy a bontási eljárás során a jelenlévők elfogadták a benyújtott pályázat formáját, az ellen kifogást nem emeltek.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok és a felek tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a kérelem az alábbiak tekintetében megalapozatlan.
A Kbt. 43. § (1) bekezdés szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell az ajánlatát elkészítenie.
A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
Az ajánlati felhívás szerint a pályázatokat 3 példányban, 1 db zárt, név és cégjelzés nélküli borítékban kellett benyújtani a pályázatra utaló megjelöléssel.
A nyertes ajánlattevő valóban a kiírásban megadott formai követelményektől eltérően nem egy, hanem három borítékban nyújtotta be az ajánlatát. A kérelmező a tárgyaláson tett nyilatkozatában elismerte, hogy ő maga is három borítékban nyújtotta be az ajánlatát, melyet egy dossziéba helyezett. Az ajánlattevők mindegyike megfelelt ennek a követelménynek, de a nyertes az egységes csomagot nem borítékkal, hanem ragasztószalaggal biztosította, míg a kérelmező a három borítékot dossziéba helyezte, így biztosította az egységcsomagot.
A Döntőbizottság álláspontja szerint jogsérelem nem történt, a verseny tisztasága, az esélyegyenlőség követelménye nem sérült meg, hiszen az ajánlattevők mindegyike az ajánlatát zárt, név és cégjelzés nélküli borítékban, illetve egy egységet képező csomagban, az előírt példányszámban nyújtotta be, nem volt érvénytelen egyik ajánlat sem.
A Döntőbizottság a megadott elbírálási szempontok alapján elvégezte a nyertes és a kérelmező ajánlatának összehasonlítását.
Az első elbírálási szempont az ár volt.
Kérelmező Nyertes
I. 14 064 928 I. 11 038 428
II. 5 063 961 II. 4 343 881
III. 9 903 701 III. 9 575 045
29 032 591 24 957 354
A kérelmező a három szakasz együttes elnyerése esetére 10%-os árcsökkentést ajánlott, ez esetben az ajánlati ára összességében 26 129 331 Ft volt.
A két árajánlatot összehasonlítva egyértelműen megállapítható, hogy a nyertes kedvezőbb árajánlatot tett, így az első elbírálási szempontból a nyertes ajánlata jobb volt.
Megállapította ugyanakkor a Döntőbizottság, hogy a bontási jegyzőkönyvben a nyertes II. és III. szakaszra tett árajánlata tévesen került rögzítésre, a két számadatot az ajánlatkérő felcserélte. Tekintettel arra, hogy rész-ajánlattétel megengedett volt, és ez esetben a részajánlatokat önállóan kell értékelni, a bontási jegyzőkönyv alapján kérelmező feltételezhette, hogy a II. szakaszra árajánlata a nyertesnél kedvezőbb volt.
A Kbt. 59. § (3) bekezdése szerint építési beruházásra vonatkozó ajánlatok elbírálása során legfeljebb 10%-os mértékű eltérés esetén egyenértékűnek kell tekinteni azt az árra vonatkozó ajánlatot is, amelyben az építési beruházás részét képező árubeszerzés értékének ötven százalékát meghaladja a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték, illetve amelyben az alvállalkozói szerződések értékének ötven százalékát meghaladó mértékben kerül sor belföldi székhelyű (lakóhelyű) alvállalkozók igénybevételére.
A Kbt. 59. § (6) bekezdése azt is előírja, hogy az előbbieket milyen formában kell az ajánlatokban igazolni.
A kérelmező és a nyertes sem igazolta a Kbt. 59. § (6) bekezdés szerinti módon, vagyis a gazdasági kamarák által kiállított származási bizonyítvánnyal, hogy döntően hazai árubeszerzéssel valósítja meg a beruházását, alvállalkozót egyikük sem jelölt meg az ajánlatában.
Ennek figyelembevételével a két árajánlatot nem lehetett azonosnak tekintetni.
A második elbírálási szempont a referencia volt.
A kérelmező és a nyertes ajánlattevő is megnevezett olyan épületeket, amelyek a műemlékvédelem alatt álló épület munkáihoz referenciaként elfogadhatók. Az ajánlatkérő a referenciákat közvetlenül is ismerte, mert mindkét ajánlattevővel szerződéses kapcsolatban állt már korábban, s munkájukkal szemben kifogás nem merült fel.
E tekintetben az ajánlatokat egyenértékűnek minősítette a Döntőbizottság, elfogadva az ajánlatkérő értékelésének helyességét.
A harmadik elbírálási szempont a teljesítési határidő volt.
Kérelmező Nyertes
I. 1999. május 30. 1999. június 30.
II. 1999. június 30. 1999. július 30.
III. 1999. július 30. 1999. augusztus 30.
A harmadik elbírálási szempontból kérelmező ajánlata a nyertesnél jobb volt.
Összességében a nyertes első elbírálási szempontból jobb, a második elbírálási szempontból egyenértékű, a harmadik elbírálási szempontból kedvezőtlenebb ajánlatot nyújtott be a kérelmezőnél.
A Döntőbizottság ebből következően megállapította, hogy az ajánlatkérő döntése a kérelmező és a nyertes ajánlatának elbírálása során – tekintettel az egyes értékelési szempontok fontossági sorrendjére – helyes volt.
A Kbt. 26. § (5) bekezdése alapján a tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérő az általa kiválasztottakkal szabadon tárgyal a szerződés feltételeiről.
Tény, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok benyújtását követően tárgyalásokat is folytathatott volna az ajánlattevőkkel, de ez csak lehetősége és nem kötelezettsége volt, így az ajánlatkérő terhére nem róható, hogy a benyújtott ajánlatok ismeretében további tárgyalások mellőzésével hozta meg az eljárást lezáró döntését.
A jogorvoslati kérelem az alábbiak tekintetében alapos.
A Kbt. 51. § (3) bekezdése alapján az ajánlatok bontásakor ismertetni kell az ajánlatkérők nevét, székhelyét (lakóhelyét), az általa kért ellenszolgáltatást és az általa vállalt teljesítési határidőt.
A cégnyilvántartásról, cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. 16. § (1) bekezdés alapján a cég székhelye a központi ügyintézés helye, ugyanezen tv. 19. § (1) bekezdése alapján a székhelyet az irányítószám, helység, utca, házszám (helyrajzi szám) feltüntetésével kell megjelölni.
A fentiekből következően ajánlatkérőnek a bontási jegyzőkönyvben az ajánlattevők székhelyénél nemcsak a helységet, hanem az irányítószámot, utca és házszámot is kötelessége lett volna megjelölni.
Az ajánlatkérő ezen jogszabálysértése azonban az ajánlattevők esélyegyenlőségét, valamint a verseny tisztaságát sem sértette, hiszen a fenti hiányosság mellett is az ajánlattevők jól beazonosíthatók voltak, figyelemmel a tárgyalásos eljárásra és az eljárás során tartott előzetes tárgyalásokra.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a bontási jegyzőkönyvben a nyertes II. és III. szakaszra tett árajánlata tévesen került rögzítésre, a két számadat felcserélődött.
A Döntőbizottság a téves adatközlés miatt kötelezte ajánlatkérőt a jegyzőkönyv helyesbítésére.
A Döntőbizottság úgy ítélte meg, hogy az ajánlatkérő által elkövetett jogsértés nem volt hatással az eljárást lezáró döntésre, így annak megsemmisítését nem tartotta indokoltnak.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedést az eljárás során nem alkalmazott, mert annak jogszabályi feltételei nem álltak fenn.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján az ajánlatkérőt felhívta a törvény szabályainak megfelelő eljárásra, a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja alapján a jogsértést megállapította, egyebekben a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján a jogorvoslati kérelmet mint megalapozatlant elutasította.
A Döntőbizottság a kérelemben foglaltaknak részben helyt adott és a jogsértést megállapította, ezért a Kbt. 88. § (1) bekezdés g) pontja alapján kötelezte ajánlatkérőt az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. február 26.
Dr. Engler Magdolna s. k. Bujdosó Gézáné s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos
