KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1706)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.1/24/1999.
Tárgy: FORDuna és társai jogorvoslati kérelme a Miniszterelnöki Hivatal közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a FORDuna Fordító Kft. (1115 Budapest, Bartók Béla u. 86.), a SUPREX Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1126 Budapest, Böszörményi u. 35/B), az Intercontact Budapest Kft. (10678 Budapest, Bajcsy-Zs. u. 27.), a Német és Pásztor Kft. (1122 Budapest, Városmajor u. 54.), a Sasvár Kft. (8095 Pákozd, Móga J. u. 7.) – képviselőjük: dr. Sebestyén Zsuzsanna ügyvéd, 1123 Budapest, Kárpát u. 2. –, a Multi-Lingua Fordító és Tolmács Kft. (1011 Budapest, Bem rkp. 26. fszt. 3.) – a továbbiakban: kérelmezők – jogorvoslati kérelmének, melyet a Miniszterelnöki Hivatal (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 4., képviseli: dr. Cziffra Csaba jogtanácsos, 1399 Budapest, Pf. 708) fordítás, tolmácsolás és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad. Megállapítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. § (1) bekezdésének d) pontját, illetve a 63. § (2) bekezdését, egyebekben a kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság kötelezi az ajánlatkérőt, hogy kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő a K. É. 37. számában, 1998. szeptember 16-án ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás lefolytatására. A beszerzés tárgyát és mennyiségét a következőképpen határozta meg: "Az ajánlatkérő magyar, illetőleg angol, német, francia, orosz nyelvű általános, különösen politikai, gazdasági, kulturális, társadalomtudományi témájú iratok, újságcikkek, tanulmányok, levelezés idegen nyelvre, valamint magyar nyelvre történő fordítására, a felsorolt nyelveken konszekutív és szinkrontolmácsolásra kíván szerződést kötni. Fordítás esetében a megbízás kiterjed a lefordított szövegek esetenkénti lektorálására és szerkesztésére is. A megrendelő fordítási és tolmácsolási szükséglete a felsorolt nyelveken évente összesen mintegy 2 300 000 karakter, illetve 50–80 tolmácsolási nap. Az igényelt mennyiséget tájékoztató jelleggel közöljük. Ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyát képező beszerzésre vonatkozóan műszaki leírást – a Kbt. 40. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltakra tekintettel – nem határoz meg."
Ajánlatkérő külön dokumentációt nem készített, az ajánlati felhívásban határozta meg az ajánlatok benyújtásának formai és tartalmi követelményeit, a beszerzés tárgyával, az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságával kapcsolatos elvárásait.
A pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság vizsgálatához kérte az ajánlattevők számlavezető bankjának és számlaszámának megnevezését; a gazdasági társaságok alapító okiratát, cégkivonatát; a mérlegbeszámoló készítésére kötelezett ajánlattevő 1997. évi mérlegét és eredménykimutatását, 1998. évi gazdálkodás várható eredményéről nyilatkozatot (befektetett eszközökről, követelésekről, pénzeszközökről, saját és jegyzett tőkéről, hosszú lejáratú kötelezettségekről, árbevételről); 3 évnél nem régebbi szakmai referenciát, a minőségbiztosítási rendszer bemutatását; a közreműködők megnevezését és referenciáját.
A pénzügyi, gazdasági alkalmasság vizsgálatához kérte az e körbe nem tartozó, az ajánlattevők kizárását megalapozó Kbt. 46. § szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat.
Az elbírálás szempontjait a felhívás 13. pontjában határozta meg az alábbi fontossági sorrend szerint:
– az ajánlattevő és a teljesítésbe bevonni tervezett 15%-os részesedést meghaladó alvállalkozók, egyéb közreműködők szakmai referenciái,
– az ajánlati ár,
– az ajánlattevő pénzügyi alkalmassága.
További előnyben részesítési szempontokat is megállapított arra az esetre, ha a fenti szempontok szerint azonosnak értékelt ajánlatok közül kell kiválasztani a nyertes ajánlatot. Így előnyben részesülnek, amelyek:
– a felhívásban megjelölt valamennyi szolgáltatásra ajánlatot tesznek,
– a kötelezően alkalmazott idegen nyelveken felül más (elsősorban ukrán, cseh, szlovák, szerb, horvát, román, olasz, spanyol) nyelveken is vállalnak szolgáltatást.
Tájékoztatást adott arról a felhívás "Egyéb információk" részében, hogy az ajánlatok elbírálásának előkészítésére legalább 3 tagból álló bizottságot hoz létre, az ajánlatok elbírálásáról, illetőleg az eljárás eredménytelenné nyilvánításáról a bizottság szakvéleménye alapján a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya vezetője dönt. Rendelkezett arról, hogy az elbírálásra vonatkozó döntést nyilvánosan hirdeti ki, a kihirdetés során a jelen lévő ajánlattevőknek az eljárás eredményére, illetőleg az eredménytelenné nyilvánításra vonatkozó döntést írásban is át kell adni. Előírta azt is, hogy a kihirdetésen jelen nem lévő ajánlattevőket az ajánlatkérő a döntésről haladéktalanul, írásban értesíti.
Az ajánlati felhívását ajánlatkérő 1998. október 21-én módosította. A módosítás szerint a beszerzés tárgyát képező szolgáltatás nem kizárólagos, ugyanezen szolgáltatást az ajánlatkérő egyedi, speciális esetekben más személyektől is igénybe veheti.
Az ajánlattételi határidőig – 1998. december 3. – 17 ajánlattevő nyújtotta be ajánlatát, melyben közös ajánlatok is szerepeltek. Az ajánlatok bontásáról készült jegyzőkönyv szerint ajánlatkérő 10 ajánlatot érvénytelennek nyilvánított. Az érvénytelenné nyilvánítás indokai: az 1998. évi gazdálkodás várható eredményéről szóló nyilatkozat hiánya; az alapító okirat hiánya; illetve más hasonló okiratok hiánya; nem megfelelő példányszámú ajánlat; illetve a zárt borítékban történő benyújtás elmaradása.
Érvényes ajánlatként fogadta el kérelmezők ajánlatát (7 ajánlat), ugyanakkor ezek közül is hiánypótlási lehetőséget biztosított a Sasvár Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-nek, a Német és Pásztor Kft.-nek a Kbt. 46. §-ában meghatározott egyes igazolások pótlására.
Az ajánlatok elbírálására ajánlatkérő 9 tagú bizottságot hozott létre. Valamennyi bizottsági tag külön-külön pontozta az ajánlati árat, a pénzügyi alkalmasságot és a referenciát. Az ajánlati árra maximálisan 35, a pénzügyi alkalmasságra maximálisan 20, a referenciára maximális 45 pontszám volt adható. Az ily módon kialakított és összesített pontszámok súlyozásra kerültek. Az egyes pontozók által adott legmagasabb és legalacsonyabb pontértékek levonásra kerültek, míg ahol 0 pontérték szerepelt, ott az adott ajánlattevő által elért átlagpontszámot szerepeltették. Ugyancsak az átlagpontszám került a legmagasabb és a legalacsonyabb pontérték helyére. A súlyozott maximális pontszám 100 pontban került meghatározásra. Az értékelés végső fázisában pedig arról is döntöttek, hogy az ajánlatkérő részére megfelelőnek csak azt az ajánlatot fogják tekinteni, amely eléri a 80 pontot.
A nyilvános eredményhirdetésre 1998. december 18-án került sor. E szerint ajánlatkérő a Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel – egyik ajánlattevő sem tett az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban foglaltaknak megfelelő ajánlatot – az eljárást eredménytelennek nyilvánította. Az egyes ajánlatok meg nem felelőségéről részletes indokolást az ajánlatkérő az eredményhirdetésen és azt követően nem adott. Az eredményhirdetést követően megküldték azt az értékelő táblázatot, amely a 9 tagú bizottság tagjai – név nélkül – által adott pontszámokat tartalmazza. Ez a táblázat szöveges értékelést nem tartalmaz.
Az ajánlatkérő döntése ellen kérelmezők a törvényes határidőn belül jogorvoslati kérelmet nyújtottak be. Állításuk szerint az eredménytelenné nyilvánításnak törvényi indoka nem volt. Ajánlataik megfeleltek azoknak az ajánlatkérői elvárásoknak, amelyeket az ajánlati felhívás tartalmazott, ily módon az ajánlatkérő részére is megfelelőnek kell tekinteni az ajánlatokat. Állításuk szerint az ajánlatkérő a felhívás szerinti bírálati szempontokat, illetve ajánlatkérői igényeket utóbb megváltoztatta, ennek következtében nyilvánította meg nem felelőnek és így eredménytelennek az eljárást. A bírálati szempontoknál követelményeket is vizsgált – pl. államigazgatási referencia ajánlattevők tevékenységi körénél –, a fordítás, tolmácsolás melletti egyéb tevékenységi köröket, a cégek működési múltját, időtartamát, melyeket ajánlati felhívásában nem határozott meg. Sérelmezték, hogy az ajánlatkérő hátrányként értékelte, ha az ajánlattevő nem tett a szolgáltatás egészére ajánlatot, noha az ajánlati felhívás szerint a részajánlattétel megengedett volt.
Sérelmezték, hogy az ajánlatkérő 1998. október 21-én az ajánlati felhívását úgy módosította, hogy a szolgáltatás teljesítése nyertesség esetén sem lesz kizárólagos, noha nem került meghatározásra, hogy az ajánlatkérő milyen feltételek teljesítése esetén kíván a kizárólagosságtól eltérni.
Sérelmezték, hogy az ajánlatkérő az eredményhirdetésre meghívta az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevőket is, továbbá hogy írásbeli kérelemre az elutasítás indokáról nem adott magyarázatot.
Kifogásolták, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban nem határozta meg, hogy az egyes elbírálási szempontok alapján milyen pontszám érhető el, illetve milyen pontszámot kell elérnie az eredményes ajánlattevőknek. Sérelmezték, hogy a pontozás szempontjait miért nem tette hozzáférhetővé az ajánlatkérő.
A Döntőbizottságtól a jogsértés megállapítása mellett kérték az ajánlatkérő eredménytelenné nyilvánító döntésének megsemmisítését, ajánlatkérő kötelezését az érvényes ajánlatok újbóli elbírálására és a nyertes ajánlattevő kiválasztására.
Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogorvoslati kérelem nem szabályszerű. Állítása szerint több kérelmező közös (együttes) jogorvoslati kérelmének benyújtását a Kbt. 25. §, 79. § és 80. §-a nem teszi lehetővé. A Kbt. 79. § (6) bekezdéséből ugyanakkor következik, hogy az eljárás megindításakor az eljárási díjat valamennyi kérelmezőnek meg kell fizetnie. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 67. §-ára és mellékleteire. Hivatkozott arra, hogy az eljárás alapját képező jogorvoslati kérelmet a fenti rendelkezés ellenére több kérelmező nyújtotta be egyszeri eljárási díj megfizetése mellett. Másodlagosan a jogorvoslati kérelem megalapozatlanság címén történő elutasítását kérte. Előadta, hogy a bírálati szempontok mellé rendelt pontszámokat és súlyszámokat 1998 novemberében határozta meg. A bírálóbizottság tagjait az egyes állami vezetők delegálták, akik saját belátásuk szerint értékelték az ajánlatokat. Az ajánlatok értékelésére vonatkozó döntésük nem felülbírálható. Utólagos bírálati szempont felállítására és értékelésére nem került sor az ajánlatok szakmai bírálatának időszakában. Az érvényes ajánlatokat a bírálati szempontok tartalma szerint vizsgálták és jutottak el arra a következtetésre, hogy egyetlen ajánlattevő ajánlata sem érte el a minimális 80 pontot. Hivatkozott arra, hogy széles körű verseny körében kívánja kiválasztani a nyertes ajánlattevőt, ezért ismételt ajánlati felhívást tesznek közzé nyílt eljárás keretében.
Az ajánlati felhívás módosítására vonatkozó kifogást elkésettség címén kérték elutasítani, míg az eredményhirdetésen jelen levők, illetve az elbírálási szempontok pontszámainak ajánlati felhívásban történő meghatározásával kapcsolatban hivatkoztak arra, hogy a törvény rendelkezései szerint jártak el. Az elutasítás indokára vonatkozó összegzést szabályszerűen megküldték.
Az egyéb érdekeltek közül a Homonyik Senior Szakfordító Kft. írásban tett észrevételében előadta, hogy az esélyegyenlőséget az sértené, ha az ajánlatkérő újabb nyílt eljárás meghirdetése nélkül tárgyalásos eljárás keretében nyilvánítana nyertest a kérelmezők közül. A többi érdekelt nem tett észrevételt a jogorvoslati eljárásban.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy több kérelmező közösen is benyújthat-e egyszeri eljárási díj megfizetése mellett közös jogorvoslati kérelmet.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint a Döntőbizottság eljárása hivatalból vagy kérelemre indul. Kérelmet a (3) bekezdés szerint az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az olyan egyéb érdekelt (a továbbiakban: kérelmező) nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.
Az idézett rendelkezések meghatározzák, hogy az eljárás kérelemre indul, hogy a kérelmet mely személyek nyújthatják be, azonban nincs rendelkezés arra vonatkozóan, hogy az itt meghatározott személyek közös jogorvoslati kérelem benyújtására jogosultak-e. Ugyancsak nem rendelkezik erről a Kbt. mögöttes szabályaként alkalmazandó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) sem. Kifejezett tiltó rendelkezés hiányában pedig azt a jogorvoslati kérelmet, amelyet több kérelmező közösen egy iratba foglalva nyújt be, jogszabályi alap hiányában elutasítani nem lehet.
Ajánlatkérő a tárgyaláson már maga sem vitatta, hogy közös iratban többen benyújthatnak jogorvoslati kérelmet. Állítja azonban, hogy ekkor kérelmezőnként kell az eljárási díjat megfizetni.
A Döntőbizottság álláspontja szerint ez az okfejtés téves. A Kbt. 79. § (6) bekezdése szerint ugyanis az igazgatási szolgáltatási díjat a Döntőbizottság eljárásáért kell fizeti, mégpedig eljárásonként harmincezer forintot. Amennyiben pedig az eljárásért kell igazgatási szolgáltatási díjat fizetni, a díjfizetést nem befolyásolja, hogy ez az eljárás egy vagy több kérelmező kérelmére indult.
Az ajánlatkérő által hivatkozott illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 67. §-a is ezzel az értelmezéssel áll összhangban. Az (1) bekezdés szerint egyes államigazgatási eljárásokért díjat kell fizetni. A díjfizetési kötelezettséget a (2) bekezdés szerint jogszabályban lehet elrendelni. A (4) bekezdés szerint a díjfizetés módja történhet illetékbélyeggel vagy pénzfizetéssel. Ez a rendelkezés ugyanakkor azt is kimondja, hogy pénzfizetésre csak akkor kerülhet sor, ha erről a díjfizetés elrendeléséről szóló jogszabály a díj beszedésére jogosult, valamint a bankszámla megnevezésével kifejezetten rendelkezik. Ekkor az (5) bekezdés szerint meg kell állapítani a díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével stb. kapcsolatos részletes szabályokat is. Nyilvánvaló, hogy csak ekkor, és kizárólag csak ekkor nem kell alkalmazni az Itv. rendelkezéseit, illetve közülük csak azokat, amelyekre a díjat megállapító jogszabály konkrétan utal.
A jogorvoslati eljárási díjat megállapító Kbt. 79. § (6) bekezdése nem rendelkezik a díjfizetés módjáról, továbbá a beszedéssel kapcsolatos részletes szabályokat sem határozza meg, így értelemszerűen az Itv. 67. § (4) bekezdése szerint a díjat illetékbélyeggel kell megfizetni az illetékfizetésre vonatkozó általános szabályok szerint. Azt pedig ajánlatkérő sem vitatja, hogy e szabályok szerint, ha több ügyfél ügyében indul egy államigazgatási eljárás, az ennek megindítását kérő ügyfelek egyetemlegesen felelősek az illeték megfizetéséért. A fenti rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a Kbt. 79. § (6) bekezdésében meghatározott díjat eljárásonként kell megfizetni. A jelen jogorvoslati eljárás alapját képező közös jogorvoslati kérelem pedig egy eljárásban elbírálható, miután egy közbeszerzési eljárásban ugyanazon, rájuk nézve sérelmes ajánlatkérői döntést támadják.
Ezt követően a Döntőbizottság megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem részben megalapozott.
A Kbt. 60. § (1) bekezdése szerint eredménytelen a közbeszerzési eljárás, ha nem érkezett arra ajánlat, ha kizárólag érvénytelen ajánlatok érkeztek; az összes ajánlattevőt ki kellett zárni az eljárásból; az egyik ajánlattevő sem tett az ajánlati felhívásban foglaltaknak az ajánlatkérő részére megfelelő ajánlatot; az ajánlatkérő a Kbt. szabályaiban előírt határidőn belül az ajánlatokat nem bírálja el; vagy valamely ajánlattevőnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő érdekeit súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás eredménytelenségéről döntött.
Kétségtelen, hogy arról, hogy az ajánlatkérőnek melyik ajánlat a megfelelő, a törvény keretein belül maga az ajánlatkérő jogosult dönteni. Előfordulhat az is, hogy a felhívásnak és a dokumentációnak eleget tevő ajánlatok is lehetnek az ajánlatkérőnek nem megfelelőek.
A Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontja szerinti döntési jogot azonban ajánlatkérő nem gyakorolhatja ötletszerűen, az ajánlatok nem megfelelő voltáról döntésekor valós indokot kell adnia.
Az eljárás során megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő nem tudta olyan valós indokát szolgáltatni az eredménytelenné nyilvánításnak, amelyekre már a döntéskor is tekintettel volt, és amelyekre végső soron a döntését alapította.
Az ajánlatkérő utólag, ötletszerűen, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal kívánta alátámasztani döntése helyességét, miután első írásos értékelésében csak arra hivatkozott, hogy komoly szakmai múlttal rendelkező céggel kíván szerződést kötni. Az első és a második tárgyaláson is arra hivatkozott, hogy az ajánlatok elbírálása során a meghirdetett értékelési szempontok keretein belül szabadon mérlegelhet, a 9 taggal felállított értékelőbizottság bírálata és értékelése szabad, az értékelés felülvéleményezésére a jogszabály sem a döntéshozó személynek, sem másnak lehetőséget nem ad.
A szabad mérlegelés jogára való ajánlatkérői hivatkozás téves. A Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott alapelvek rögzítik, hogy a közbeszerzési eljárásban részt vevők kötelesek tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, nyilvánosságát. Az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára. Ezen alapelvekből következik egyrészről, hogy az ajánlatkérő az esélyegyenlőség biztosítása és a verseny tisztasága által emelt korlátok között szabadon határozhatja meg a beszerzés tárgyával kapcsolatos valamennyi igényét, másrészről ugyanakkor biztosítania kell, hogy ezeket az ajánlatkérői igényeket teljes terjedelmében megismerhessék az ajánlattevők. Ezt erősíti a Kbt. 40. § (1) bekezdése, amely előírja, hogy az ajánlatkérő köteles a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást (különösen a műszaki és minőségi követelmények, a megfelelőség tanúsítása és ellenőrzése, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása) adni. Ugyancsak ezt erősítő szabály a Kbt. 33. § (2) bekezdése, amely előírja, hogy meg kell határozni – kizárólag a törvényben előírt módok közül választva –, hogy a pénzügyi, gazdasági alkalmasság körében milyen adatok, tények szolgáltatását várja el az ajánlatkérő.
Biztosítani kell az esélyegyenlőség, a verseny tisztasága érdekében azt is, hogy az ajánlattevők megismerjék az ajánlati felhívásból az elbírálás szempontjait a Kbt. 34. §-ának megfelelően. A benyújtott ajánlatok elbírálására a Kbt. 56. §-a szerint csak az így meghatározott elbírálási szempontok alapján kerülhet sor.
A Kbt.-nek a fentebb hivatkozott szabályai a felhívás tartalmára, a dokumentációra, az értékelés szempontjaira stb. vonatkozóan azt szolgálják, hogy megállapítható legyen, érkeztek-e az ajánlati felhívásnak és a dokumentációnak, valamint az ajánlatkérőnek megfelelő ajánlatok, illetve ha nem, milyen okból. Csak így követhető és állapítható meg, hogy az ajánlatkérő döntése megfelel a jogszabályoknak. Mindebből az is következik, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok értékelése során nem mérlegelhet szabadon, mérlegelését saját előírásai és a Kbt. rendelkezései kötik.
Ugyancsak téves az az ajánlatkérői hivatkozás, hogy az elbírálás folyamata és döntése felülvizsgálat tárgya nem lehet, továbbá, hogy a döntése indokát sem az ajánlattevőknek, sem másnak nem köteles adni. Ilyen értelmezés esetén az ajánlatkérő függetlenítené magát a jogszabályoktól, illetve az általa kiírt ajánlati felhívás szempontjaitól.
Téves az is, hogy a bírálóbizottság javaslatát a döntést hozó személy nem bírálhatja felül. Az ajánlatok elbírálására létrehozott bírálóbizottság a Kbt. 31. § (3) bekezdése szerint szakvélemény készítésével segíti a közbeszerzési eljárást lezáró határozatot meghozó személy döntését. E rendelkezés szerint a bírálóbizottság szakvéleményen alapuló javaslattal élhet a döntést hozó személy felé, amely természetszerűleg a döntéshozó által felülbírálható.
Az itt említett bírálóbizottság a vitás ügyben szakvéleményt nem készített, hanem utóbb sem a döntéshozó, sem a Döntőbizottság, sem az ajánlattevők által meg nem állapítható körülmények figyelembevételével pontokban kifejezve, szabad belátása szerint értékelte az egyes ajánlatokat, amely értékelést a döntéshozó kritika nélkül elfogadott, azzal együtt, hogy annak tényleges tartalmát nem ismerte. Így a döntés tartalmának alapját képező döntéskori adatok, tények később már nem megismerhetők. A döntés helyességét utólag igazoló érvelés nem vehető figyelembe, hisz erre döntése meghozatalakor maga az ajánlatkérő sem volt tekintettel.
Az ajánlatkérő által a döntés helyességét alátámasztó, utólag előterjesztett indokolása egyébként sem helytálló, ellentmondásos. Ajánlatkérő 1999. február 4-én előterjesztett írásos észrevételében kifogás tárgyává teszi, hogy a FORDuna Kft. 1998. május 1-jén alakult át bt.-ből kft. formába, míg a Suprex Kft. csak 1997. október 10-én került bejegyzésre. Kifogás tárgyává teszi, hogy mindkét cég 15-20 tevékenységi körrel rendelkezik, így indokolt lett volna a fordítás-tolmácsolás tevékenységre eső bevételi hányaduk megjelölése. Ugyanitt elismeri, hogy nem volt előírás – jogszerűen nem is lehetett – a profiltiszta tevékenység, illetve hogy tevékenységi körönként bontva bocsássa rendelkezésre az ajánlattevő a bevételre vonatkozó adatokat. A felhívás 15. pontja szerint ajánlatot bármely belföldi vagy külföldi természetes személy, belföldön vagy külföldön bejegyzett gazdasági társaság és vállalkozó tehetett. E rendelkezés tükrében bármely gazdasági társaság – bt. is – ajánlatot tehetett, ily módon érthetetlen a bt.-ből kft.-be történő átalakulásra mint hátrányra történő hivatkozás. Az ajánlati felhívás 11. pontjában részletesen meghatározta az ajánlatkérő, hogy a gazdálkodás eredményéről milyen bontásban kér tájékoztatást: befektetett eszközök, követelések, pénzeszközök, összes eszköz, saját tőke, ebből jegyzett tőke, hosszú lejáratú kötelezettségek, rövid lejáratú kötelezettségek, ebből adó-, tb-járulék fizetési kötelezettség, árbevétel, adózás előtti eredmény. A fordítás-tolmácsolás tevékenységre eső bevételi hányad elkülönített megjelölését az ajánlatkérő nem írta elő. A Sasvár Kft. ajánlatával kapcsolatban ajánlatkérő kifogás tárgyává tette, hogy árajánlatában nem jelölte meg, milyen összegű rendelkezésre állási díjat számít fel. Az ajánlati felhívás 8. pontjában részletesen meghatározta az ajánlatkérő, hogy az árajánlatot milyen bontásban kéri megadni. Ezek között a rendelkezésre állási díj nem szerepel. A késedelmi kamatra pedig nyilatkozni nem kellett, miután az ajánlatkérő ugyanitt rögzítette, hogy milyen össze
gű késedelmi kamatot fog fizetni. A Német és Pásztor Kft. és Suprex Kft. közös ajánlatával kapcsolatban kifogás tárgyává tette az ajánlatkérő, hogy az ajánlat csak angol és német nyelvre szólt, az nem volt teljes körű. Az ajánlati felhívás 3. c) pontja szerint az ajánlattevő a beszerzés tárgyának egy részére is tehet ajánlatot. A részajánlat megengedettsége következtében az ajánlatkérőnek az ajánlat egyes részelemeit önállóan értékelés tárgyává kellett volna tennie, ily módon kiválasztható lett volna több nyertes is. Ezzel szemben az ajánlatkérő a szolgáltatás egy részére tett ajánlatok esetében is a szolgáltatás teljes szintjéhez mérte a referencia megfelelőségét, többek között a Suprex Kft. esetében. Az ajánlattevők hátrányára a részajánlattétel nem volt értékelhető, az ajánlat teljeskörűségét előnyként értékelni a felhívás szerint csak egyenlő értékű ajánlatok esetében lehetett volna. A teljeskörűség mint értékelési szempont meghatározását korábban az ajánlattevők nem sérelmezték.
Az Intercontact esetében kizárólag az 1997. évi mérlegre történő hivatkozás, a pénzügyi alkalmasság valamennyi összetevőjének együttes értékelése nélkül, nem elfogadható.
A Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontja szerinti eredménytelenség esetén az ajánlatkérőnek valós indokát kell adnia az ajánlatok nem megfelelő voltáról. Ilyen dokumentálható indoka azonban ajánlatkérőnek az ajánlatok kapcsán az eljárás eredménytelenné nyilvánításáig és azt követően sem volt. Ezért az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás eredménytelenségét jogsértő módon állapította meg. A jogsértés megállapításán túlmenően további, a kérelmezők által indítványozott jogkövetkezmények alkalmazására azonban a Döntőbizottságnak törvényi lehetősége nem volt.
A Döntőbizottság a Kbt. 88. §-ban megjelölt jogkövetkezmények közül egyet vagy együttesen többet is alkalmazhat, ha annak törvényi feltételei fennállnak. A Kbt. 88. § b) és d) pontjának együttes alkalmazását (jogsértés megállapítása, illetve a törvény szerinti eljárásra utasítás) azonban befolyásolja, hogy a közbeszerzési eljárás milyen stádiumban van. A Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra ugyanis a b) pont szerint akkor lehet kötelezni, ha a közbeszerzési eljárás még nem fejeződött be. Amennyiben a jogsértő döntés magára az eljárás befejezésére vonatkozik, nem lehetséges e döntés megsemmisítésével az ajánlatkérőt további olyan eljárás lefolytatására kényszeríteni, amelynek következménye, hogy a jogsértő döntése ellenére a Kbt. 62. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti szerződés létrejöjjön. Az ajánlatkérőt ugyanis a szerződés megkötésére kötelezni nem lehet szerződéskötési kötelezettség hiányában. A Ptk. 198. § (2) bekezdése szerint szerződéskötési kötelezettséget jogszabály írhat elő, ilyen rendelkezés azonban a Kbt.-ben nincs.
Álláspontunk szerint a szerződés megkötésére az ajánlatkérőt még abban az esetben sem lehetne kötelezni, ha az eljárás nyertesét kihirdette volna. A kihirdetett nyertessel történő szerződés megkötésének elmaradása ugyanakkor álláspontunk szerint ugyanazt a jogkövetkezményt vonhatja maga után, mint a jogellenes eredménytelenné nyilvánítás, azaz az ajánlattevőknek igényük keletkezhet az ajánlat elkészítésével és egyéb okból felmerült költségeik megtérítésére.
Megállapítja a Döntőbizottság, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 63. § (2) bekezdését is. E szerint az ajánlattevőt kérelmére tájékoztatni kell kizárásának, illetve ajánlata elutasításának a 64. § (1) bekezdésében megállapított írásbeli összegzés szerinti indokairól. A 64. § (1) bekezdése szerint a 6. sz. mellékletben meghatározott minta szerint kell elkészíteni az összegzést. Ennek 3. pontja előírja, hogy az elutasított, illetve kizárt ajánlattevők nevét és elutasításuk, kizárásuk indokait fel kell tüntetni. Az eljárás során megállapítható volt, hogy a Sasvár Kft. írásban tájékoztatást kért az elutasítás indokáról. Az ajánlatkérő azonban nem a 6. sz. melléklet tartalma alapján küldött tájékoztatást kérelmezőnek, az 5. sz. mellékletet küldte meg, amely nem tartalmazta az elutasítás indokát.
A Döntőbizottság a Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontja, illetve 63. § (2) bekezdése megsértésének megállapításán túlmenően a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A Kbt. 34. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívásban csak az elbírálás szempontjait kell megállapítani a fontossági sorrend feltüntetésével. A fontossági sorrendhez pontszám feltüntetését a törvény nem írja elő, így ennek elmaradása miatt az ajánlatkérőt elmarasztalni nem lehet. Nem lehet elmarasztalni azért sem, mert később az egyes elbírálási szempontokhoz megfelelő pontszámot rendelt, amelyet nem hozott később az ajánlattevők tudomására.
Az ajánlati felhívás módosítására vonatkozó kérelem elkésett. A Kbt. 79. § (5) bekezdése szerint jogorvoslati eljárás megindítására a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül van mód. A módosítás és a kérelem benyújtása közötti időszak ezt lényegesen meghaladja.
Nem megalapozott az eredményhirdetésen jelen lévőkkel kapcsolatos sérelem sem. A Kbt. 61. § (2) bekezdése szerint az eredményhirdetésre meg kell hívni az ajánlattevőket. A törvény tehát különbségtétel nélkül rendelkezik arról, hogy az ajánlattevőket meg kell hívni az eredményhirdetésre, másrészről pedig az (1) bekezdés azt is kimondja, hogy ekkor kell az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntést kihirdetni. Az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntés az is, hogy az ajánlatkérő mely ajánlatokat nyilvánította érvénytelenné. Értelemszerűen tehát minden ajánlattevőt meg kell hívni az eredményhirdetésre, és az elbírálásra vonatkozó minden döntést nyilvánosan ki kell hirdetni.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontja alapján biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és g) pontjában megjelölt jogkövetkezményeket alkalmazta.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. március 17.
Dr. Eke Pekács Tibor s. k. Gaga Albert s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Farkas Gyöngyi s. k.
a Döntőbizottság elnöke
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
