KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTÔBIZOTTSÁG (2036)
Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.33/8/1999.
Tárgy: DATAWARE Elektronikai és Számítástechnikai Kft. jogorvoslati kérelme az Állami Pénztárfelügyelet közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Dataware Kft. (1149 Budapest, Angol u. 34., képviselő: dr. Kovács Krisztina ügyvéd, 1026 Budapest, Gárdonyi G. u. 62., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet az Állami Pénztárfelügyelet (1051 Budapest Roosevelt tér 7–8., képviselő: dr. Gecse Gábor jogtanácsos, a továbbiakban: ajánlatkérő) a tevékenységi körébe tartozóan, jogszabályban meghatározott körű adatok nyilvántartását biztosító központi rendszer működtetéséhez szükséges szoftver- és hardvereszközök beszerzése, telepítése, beüzemelése tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 48. § (1) bekezdését, ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság kötelezi az ajánlatkérőt, hogy kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő a K. É. 48. számában, 1998. december 2-án ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás lefolytatására.
A beszerzés tárgyát és mennyiségét a következőképpen határozta meg: az Állami Pénztárfelügyelet tevékenységi körébe tartozóan, jogszabályban meghatározott körű adatok nyilvántartását biztosító központi rendszer működtetéséhez szükséges szoftver- és hardvereszközök beszerzése, telepítése, beüzemelése:
– 1 db központi számítógép,
– 1 db háttér számítógép,
– 1 db hálózatbiztonsági számítógép,
– 1 db szünetmentes tápegység,
– 2 db router,
– 3 db operációs rendszer,
– 1 db hálózatbiztonsági szoftver,
– 2 db Oracle adatbázis-kezelő szoftver.
A fenti tételekhez kapcsolódó telepítési, integrációs, támogatási és oktatási szolgáltatásokkal.
A tervezett fejlesztés pontos meghatározását, műszaki jellemzőit jelen ajánlati felhívástól elválaszthatatlan, külön kiadásra kerülő ajánlatkérési dokumentáció tartalmazza.
Az ajánlati felhívás szerint ajánlatkérő rész-ajánlattételi lehetőséget nem engedett meg, többváltozatú ajánlattételt viszont igen. Az ajánlati felhívás 11. pontjában ajánlatkérő meghatározta az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága igazolására kért adatok és tények körét. Az ajánlatok elbírálási szempontjait az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására az alábbi fontossági sorrendben határozta meg:
– az ajánlat komplexitása,
– műszaki minőségi megfelelőség,
– referenciák, garanciák,
– az ajánlat ára.
A felhívás "Egyéb információk" pontjában előírta többek között, hogy az ajánlatok elbírálására az ajánlatok bontásától számított 30 napon belül, a szerződéskötésre pedig az eredményhirdetést követő 14 napon belül kerül sor. Az értékelést egy független szakértőkből álló bírálóbizottság végzi, az ajánlati dokumentációban meghatározott képlet alkalmazásával.
Az ajánlati dokumentáció 6.2. pontjában előírta, hogy az ajánlatok komplexitása, műszaki minőségi megfelelősége, a referenciák és garanciák tekintetében 0–4 pontig terjedő, a főszempontokhoz rendelt 10 alszempontot figyelembe véve történő pontozást fog alkalmazni.
Az ajánlati árra külön pontszámot nem határozott meg. Az értékelési képletet az alábbiak szerint határozta meg:
Én = (Kn/Kalap)x0,25+(Mn/Malap)x0,25+(Rn/Ralap)x 0,10+(Áalap/Án)x0,40
A legmagasabb Én számított értékelési pontszámot elérő pályázó a nyertes. Ajánlatkérő ezzel a képlettel az ajánlat komplexitását 25%-ban, a műszaki minőségi megfelelőséget 25%-ban, a referenciák, garanciákat 10%-ban, az ajánlati árat pedig 40%-os súlyozással vette figyelembe.
Az ajánlatok bontására 1999. január 12-én került sor, ahová a Compaq Computer Magyarország Számítástechnikai Kft. két verziót, egy A és egy B verziót ajánlott, kérelmező pedig három ajánlati verziót, maximum, optimum és minimum konfigurációt ajánlott meg.
Ajánlatkérő az eljárást lezáró döntését 1999. február 9-én hozta meg, mely szerint az eljárás nyertese a Compaq Computer Magyarország Kft. B jelű ajánlata, második a kérelmező maximum ajánlata és a Compaq Computer Kft. A jelű ajánlata volt.
A nyilvános eredményhirdetésre 1999. február 10-én került sor, ahol a február 9-i döntésnek megfelelő ajánlat került nyertesként kihirdetésre.
Ajánlatkérő 1999. február 15-én telefax útján megküldte kérelmezőnek és a K. É.-nek az eljárás eredményéről szóló összegző tájékoztatást.
Kérelmező 1999. február 19-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, melyben kérte a jogsértés megállapítását, ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését és 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj és 100 000 Ft ügyvédi munkadíj megtérítését. Álláspontja szerint ajánlatkérő megsértette a Kbt. 26. § (2) bekezdését azáltal, hogy bírálati szempontjainak fontossági sorrendjét nem követték a szempontokhoz rendelt súlyszámok. Sérelmezte ajánlatkérő eljárást lezáró döntését, mert álláspontja szerint ajánlatkérő nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki az elbírálási szempontokra is figyelemmel, ugyanis az általa ajánlott három változat mind az ajánlati árban, a referenciák és garanciák tekintetében előnyösebb volt a nyertes ajánlatánál.
Sérelmezte továbbá, hogy ajánlatkérő az optimum és minimum ajánlatát döntése meghozatalakor nem vette figyelembe, ezért álláspontja szerint sérültek a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezések is.
A jogorvoslati kérelem és annak mellékletei alapján a Döntőbizottság 1999. február 23-án kelt D. 33/3/1999. sz. határozatával ideiglenes intézkedésként a szerződéskötést megtiltotta, mivel a rendelkezésre álló iratokból meg lehetett állapítani, hogy az elbírálási szempontokhoz rendelt súlyszámok nem követik az ajánlati felhívásban előre meghatározott elbírálási szempontok fontossági sorrendjét.
Ajánlatkérő 1999. február 26-án benyújtott írásbeli ellenkérelmében a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint jogsértést az eljárás folyamán nem követett el. Az ajánlatokat az ajánlati dokumentációban előre meghatározott értékelési szempontok, illetve azok súlyozása szerint végezték, és az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdették ki nyertesnek. Előadta, hogy az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott elbírálási szempontok fontossági sorrendje valóban eltér egymástól, de ezt a törvényes határidőn belül az ajánlattevők nem kifogásolták, illetőleg a benyújtott ajánlatukban kifejezett nyilatkozatot tettek arra, hogy a felhívás és a dokumentáció feltételeit elfogadják. Erre való tekintettel az értékeléskor sem követtek el jogsértést. Továbbá értékelésre került kérelmező mindhárom változatú ajánlata, mely a becsatolt iratokból egyértelműen megállapítható.
A Compaq Computer Kft. írásbeli észrevételében nem értett egyet a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal. Állításuk szerint ajánlatuk megfelelt a felhívás és a dokumentáció követelményeinek.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratokból és a felek képviselőinek a tárgyaláson elhangzott nyilatkozataiból megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem részben megalapozott.
Az ajánlati felhívás 13., valamint az ajánlati dokumentáció 6.2. pontjának bírálati szempontjait összehasonlítva megállapítható, hogy az ajánlati felhívás és a dokumentáció tartalma eltér egymástól abban a tekintetben, hogy az elbírálási szempontok fontossági sorrendje és ahhoz rendelt súlyszámok nem követik az elbírálási szempontok fontossági sorrendjét. Nevezetesen az ezzel kapcsolatos előre megadott súlyozó képlet nem követi az elbírálási szempontok fontossági sorrendjét, így az ajánlat ára 40%-os súlyozással, az ajánlat komplexitása 25%-os, a műszaki minőségi megfelelés 25%-os és a referenciák, garanciák 10%-os súlyozással kerültek értékelésre.
Ezt a változtatást figyelembe véve a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő elmulasztotta a Kbt. 48. § (1) bekezdésében szabályozott módon az ajánlattételi határidő lejártáig módosítani az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban meghatározott feltételeket. Ugyanis nem tette közzé, hogy a felhívás hivatkozott feltételei, illetőleg a dokumentációban meghatározott elbírálási szempontok súlyozása nem egyezik meg.
Ezért az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 48. § (1) bekezdését, mely szerint "az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket.
A módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani. A határidő ebben az esetben sem lehet a 47. § (1) bekezdésében foglaltaknál rövidebb".
Az ajánlatkérő által a tárgyaláson tett nyilatkozatát – mely arra vonatkozott, hogy az ajánlati felhívás és az ajánlati dokumentáció között az elbírálási szempontok fontossági sorrendje, illetve súlyozása tekintetében ellentét mutatkozott és ezek az eltérések csupán adminisztratív jellegűek voltak – a Döntőbizottság nem fogadta el. A Döntőbizottság azt állapította meg, hogy az ajánlati felhívás nem került módosításra az elbírálási szempontok súlyozásának megfelelően, így ajánlatkérő megsértette a Kbt. 48. § (1) bekezdésében foglaltakat. A Döntőbizottság azt is megállapította, hogy a törvényes határidőn belül egyik ajánlattevő sem tett kifogást az ajánlati dokumentációban megfogalmazott bírálati szempontok, illetve súlyozás és képlet tekintetében.
Az ajánlatok értékelésének vizsgálata körében a Döntőbizottság először azt tisztázta, hogy a kérelmező optimum és minimum ajánlata is teljeskörűen értékelésre került az ajánlatkérő által, tehát az ajánlatkérő ezzel kapcsolatos nyilatkozata, valamint a becsatolt dokumentumok alapján megállapítható volt, hogy a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdését ajánlatkérő nem sértette meg. Összefoglalva: a benyújtott 5 ajánlati variáció teljeskörűen értékelésre került az ajánlatkérő által. Végezetül már csak a nyertes ajánlattevő, tehát a Compaq Magyarország Kft. B verziójú ajánlata, valamint a kérelmező maximum ajánlata került összevetésre, illetve értékelésre.
Ezt elvégezve a Döntőbizottság tételesen összehasonlította az egyes elbírálási szempontok, illetve azok súlyozása figyelembevételével – amely az ajánlati dokumentációban került rögzítésre – a nyertes és a kérelmező ajánlatát, és az alábbiakat állapította meg:
1. A legfontosabb elbírálási szempont az ajánlati ár volt, ami 40%-os súlyozással esett számításba. Itt a Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező által megajánlott 149 333 900 Ft+áfa díjtétel, illetve a nyertes ajánlattevő által megajánlott 141 602 675 Ft+áfa díjtétel került megajánlásra.
Az ajánlatkérő jogszerűen további árkorrekciókat végzett a nyertes ajánlatán, és ezt követően a konszolidált, ún. fiktív ár 152 millió forint körüli értékre adódott. Ezeket az árakat összehasonlítva a Döntőbizottság azt állapította meg, hogy ezen szempontból a két ajánlat közel azonosnak volt tekinthető.
2. A második elbírálási szempont a komplexitás volt, amely értékelési szempont 25%-kal került figyelembevételre. Itt elfogadta a Döntőbizottság az ajánlatkérő azon érvelését, hogy ezen szempontból – egyrészt a clusterlehetőség biztosítását, továbbá a C2 biztonsági szintről a B1-es biztonsági szintre való áttérést figyelembe véve – egyértelműen magasabb szintű ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő, hiszen ebben a tekintetben a feltételek kialakítására vonatkozó ütemezést és árat is megjelölte az ajánlatában. Ugyanezen kérdéskörökben a kérelmező csak olyan értelmű nyilatkozatot tett, hogy ezeket a feltételeket elfogadja, illetve biztosítani tudja, azonban ezekre vonatkozóan sem ütemezést, sem árajánlatot nem tett.
A komplexitás további paramétereit: a szolgáltatás-, a szerviz-, a supportlehetőségeket, a raktárkészlet, valamint az oktatás és a beüzemelés, installálás követelményrendszerét vizsgálva azt állapította meg a Döntőbizottság, hogy ezen szempontokat figyelembe véve a nyertes ajánlata összességében kedvezőbbnek tekinthető, mint a kérelmezőé. Ugyanis a raktárkészlet tekintetében a nyertes ajánlattevő megjelölte a nagy értékű, 300 millió forint körüli raktárkészletét, oktatás vonatkozásában sokkal kedvezőbb, opcionális lehetőségeket biztosított, hosszabb oktatási időtartammal, illetve tematikával, mint a kérelmező. A beüzemelés és installálás tekintetében is évi 6 napos készenlétet, jelenlétet jelölt meg a nyertes ajánlattevő. Ezzel szemben a szokásos rendszerintegrátori jelenlétet biztosította a kérelmező, illetve a raktárkészlet állományáról számszerű információt nem adott. Összességében tehát ezen szempontból jobbnak találta a Döntőbizottság a nyertes ajánlattevő ajánlatát, mint a kérelmezőét.
3. A műszaki, minőségi megfelelőség tekintetében vizsgálódva – amely 25%-os súlyozással került figyelembevételre – a Döntőbizottság megállapította, hogy a központi, illetve a háttérgép szempontjából a két ajánlat közel azonos értékűnek tekinthető: a központi szervergép vonatkozásában a nyertes ajánlattevő 2%-kal jobb sebességi mutatókkal rendelkező gépet ajánlott, viszont a nyertes ajánlattevő a háttérgép vonatkozásában 4%-kal kedvezőbb paraméterű gépet ajánlott. A bővíthetőség tekintetében technikai szempontból a nyertes ajánlattevő kedvezőbb ajánlatot tett 11, 20, illetve 35%-os arányban az egyes ajánlati változatokat figyelembe véve, azonban gazdaságossági szempontból messze jobb ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő, tekintettel arra, hogy az ár/teljesítmény viszony szempontjából az általa ajánlott bővíthetőség sokkal előnyösebb volt ajánlatkérő szempontjából (mintegy 3-szor).
Ugyanis a Döntőbizottság azt állapította meg, hogy a kérelmező szervergépének további processzorokkal történő bővíthetősége semmiféleképpen nem tekinthető gazdaságosnak, mivel egy új gép vásárlása sokkal előnyösebb az ajánlatkérő szempontjából, ugyanis a bővíthetőségnél a licencengedélyek megvétele olyan terhet jelent ajánlatkérőnek, ami alapján ez az ár/teljesítmény viszony sokszorosára romlik.
A hálózatbiztonsági számítógép tekintetében pedig a Döntőbizottság azt állapította meg, hogy a hardverrész vonatkozásában mintegy 54%-kal kedvezőbb ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő, mint a kérelmező, továbbá a szoftverelemek tekintetében is kedvezőbb az ajánlata, mivel a tűzfalszoftver rendszere a számítástechnikában nagyon elterjedtnek, szinte standartnak tekinthető. Összességében tehát a hálózatbiztonság tekintetében is jobb ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő.
Ugyanígy a szünetmentes tápegység vonatkozásában kb. kétszer olyan hatékony berendezést ajánlott a nyertes, mint a kérelmező.
A hálózatépítés szempontjából, azaz a router eszközök szempontjából viszont a kérelmező tett ugyanolyan mértékben kedvezőbb ajánlatot, tehát mintegy kétszer kedvezőbb ajánlatot, mint a nyertes ajánlattevő. A műszaki minőségi megfelelőség szempontjából a leginkább meghatározó szempont a központi és háttérgép vonatkozásában a közös háttértár rendszer, amelyre az ajánlati dokumentáció kifejezett előírásokat tartalmazott.
Ebből a szempontból a Döntőbizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő egy közös háttértár rendszert ajánlott meg – az E10000 jelű rendszert –, ami 200 GB-s merevlemez-kapacitással rendelkezett, bővíthető volt és bármely számítógép meghibásodása esetén a másik számítógép át tudta venni ezeket a funkciókat, továbbá ez a rendszer szinte clusterkész állapotú volt, kis mértékű, kb. 11 millió forintos befektetéssel cluster rendszerré volt alakítható.
Fentiek alapján ez az ajánlati elem mindenképpen sokkal kedvezőbbnek volt megítélhető, mint a kérelmező ajánlata, ahol csak az optimum konfiguráció tartalmazott a cluster rendszerre való fejleszthetőség szempontjából ajánlati elemeket. A vizsgált maximum konfiguráció tekintetében ilyen ajánlati elemet a kérelmező ajánlata nem tartalmazott. A routerek vonatkozásában a Döntőbizottság rámutat arra, hogy ugyan elfogadható a kérelmező azon álláspontja, miszerint a routerek nagyobb súllyal esnek latba, mint a szünetmentes tápegységek, az egész rendszer működtetése szempontjából, azonban a routerek kritikus elemként való működése nem jelentette azt ezen szempont elbírálása körében, hogy ez a különbség meghatározóan billentette a mérleg nyelvét a kérelmező javára.
A Döntőbizottság megállapította, hogy ezen körben a nyertes ajánlattevő is megfelelő ajánlatot tett: az általa megajánlott router is teljesítette az ajánlati dokumentációban – nem specifikációs szinten – meghatározott ajánlati elvárásokat.
Összefoglalva: ezen szempontból a nyertes ajánlattevő ajánlatát a Döntőbizottság kedvezőbbnek ítélte, mint a kérelmező ajánlatát.
4. A referenciák, illetve a garanciák körében vizsgálódva – amely 10% súlyozással került figyelembevételre – a Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező ajánlata valamelyest kedvezőbbnek minősíthető, mint a nyertes ajánlata, tekintettel arra, hogy az ajánlati dokumentációban elvárt referenciákat a kérelmező megjelölte, már működő referenciaként is, nevezetesen a KSH és az ÁPF által közösen üzemeltetett KATOR rendszert. A nyertes ajánlattevő tulajdonképpen megadott egy, az APF-nél futó referenciát, azonban a további referenciái formálisnak tekinthetők, mert a hasonló kategóriájú rendszerekre már csak egy felsorolást adott.
Összességében tehát ezen szempont szerint valamelyest kedvezőbbnek ítélhető a kérelmező referenciája. A garanciákat vizsgálva megállapította a Döntőbizottság, hogy kb. azonos szintű vállalásokat tett mindkét ajánlattevő, a hardvereszközökre 3 évet, a szoftvereszközökre 1 év garanciát vállalva. Tehát ezen tekintetben érdemi különbséget a Döntőbizottság nem észlelt a két ajánlat között.
Összefoglalva: a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlati ár szempontjából közel azonos ajánlatot tett a nyertes és a kérelmező; az ajánlat komplexitása, műszaki minőségi megfelelősége tekintetében egyértelműen jobb ajánlatot tett a nyertes ajánlattevő; a referenciák tekintetében a kérelmező ajánlata valamelyest jobbnak ítélhető, mint a nyertesé. Összességében tehát a Döntőbizottság elfogadta az ajánlatkérő döntését, mely szerint a legelőnyösebb ajánlatot a nyertesnek kihirdetett ajánlattevő, a Compaq Magyarország Kft. (B változat) tette.
Fentiekre tekintettel a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlati dokumentációban meghatározott elbírálási szempontok, illetve súlyozás figyelembevételével ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki és hirdette ki nyertesnek.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és g) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.
Ügyvédi munkadíjat a Döntőbizottság nem állapított meg, mert az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény 89. § ezt nem teszi lehetővé.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. március 22.
Dr. Eke Pekács Tibor s. k. Divinyi József s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Csitkei Mária s. k.
közbeszerzési biztos
