KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (2124)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D. 36/11/1999.
Tárgy: AID Repülési és Ipari Diagnosztikai Innovációs és Kereskedelmi Kft. jogorvoslati kérelme a HM Haditechnikai Intézete közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Az AID Repülési és Ipari Diagnosztikai Innovációs és Kereskedelmi Kft. (1121 Budapest, Konkoly Thege u. 29–33., képviseli dr. Sahin-Tóth Csaba ügyvéd, 2040 Budaörs, Budapesti út 87., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet a Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézete (1026 Budapest, Szilágyi E. fasor 20., a továbbiakban: ajánlatkérő) Intelligens AFTN munkaállomás (AFTRM) megvalósítása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a Kbt. 61. § (1)–(2) bekezdését, ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság kötelezi ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő 1998. december 9-én a Kbt. 70. § c) pontja alapján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás keretében ajánlattételre szóló felkérő levelet küldött kérelmezőnek, SoftSell Kft.-nek, a MIKI Rt.-nek, a HM Arzenál Rt.-nek, az Aviatronic Kft.-nek.
A felkérő levél szerint 1998. december 18-ig lehetett az érintett cégeknek ajánlatukat megtenni Intelligens AFTN munkaállomás megvalósítására.
Az ajánlatkérői levél mellékletét műszaki specifikáció, információkérő adatlap, kutatási-fejlesztési szerződéstervezet és ütemterv képezte. Ajánlatkérő a felkérő levélben nem határozta meg a rész- és többváltozatú ajánlattétel lehetőségét és az elbírálási szempontrendszert sem, csupán azt írta elő, hogy az ajánlatoknak tartalmazniuk kell a Kbt. 46. §-ban meghatározott nyilatkozatokat és hatósági igazolásokat, a részletes ütemtervet, a kitöltött információkérő adatlapot, a szerződéstervezetet, az árajánlatot külön zárt borítékban, és a műszaki megvalósítási javaslatot.
Az ajánlattételi időpontig – 1998. december 18. – kérelmezőn kívül a SoftSell Kft. nyújtott be ajánlatot.
Ajánlatkérő – a külön zárt borítékban megküldött árajánlatok kivételével – nem nyilvánosan az ajánlatokat felbontotta. Az árajánlatok nyilvános bontására 1999. január 29-én került sor kérelmező és a SoftSell Kft. ajánlatkérő képviselőinek jelenlétében. Az erről készült jegyzőkönyv az ajánlattevők nevét és az általuk benyújtott ajánlatok műszaki tartalmának rövid ismertetését és kérelmezőnek a bontással kapcsolatban tett észrevételét tartalmazta. A jegyzőkönyvben említés történt arról, hogy ajánlatkérő bírálóbizottsága részletesen értékeli és majdan az összességében legelőnyösebb ajánlat kerül elfogadásra.
Ajánlatkérő által létrehozott bírálóbizottság 1999. január 20-án és 27-én tárgyalást tartott – az erről készült jegyzőkönyv szerint –, ahol megállapították, hogy a benyújtott két ajánlat megfelel a műszaki specifikációnak, de mivel a megváltozott hadműveleti követelmények miatt módosítani szükséges a műszaki specifikációt, ezért újabb ajánlatokat kell bekérni ajánlattevőktől.
Ajánlatkérő először 1999. február 5-én tárgyalt ajánlattevőkkel.
E tárgyaláson került meghatározásra, hogy a módosított műszaki specifikációnak megfelelően az újabb ajánlatokat egy változatban 1999. február 12-ig kell benyújtani ajánlattevőknek, továbbá meghatározásra kerültek az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának bírálati szempontjai és az ahhoz rendelt súlyszámok.
A második tárgyalási fordulóra 1999. február 12-én került sor, ahol az ajánlattevőknek egy hét állt rendelkezésükre a végleges árajánlat és az ehhez rendelt szállítási határidő ütemezése megtételére.
A harmadik tárgyalási forduló 1999. február 19-én volt és ennek eredményeképpen ajánlatkérő a SoftSell Kft. bruttó 16 273 600 Ft összegű ajánlatát fogadta el nyertesnek.
Mivel nyilvános eredményhirdetésre nem került sor, ajánlatkérő 1999. február 24-én fax útján értesítette eljárást lezáró döntéséről a két ajánlattevőt.
Ajánlatkérő a K. É.-nek 1999. március 8-án küldte meg a tájékoztatóját a közbeszerzési eljárás eredményéről.
Kérelmező jogorvoslati kérelmét 1999. március 2-án nyújtotta be a Döntőbizottsághoz, melyben kérte jogsértés megállapítása mellett bírság kiszabását, ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését és az eljárási költségekben történő marasztalását. Ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötésének megtiltását indítványozta.
Álláspontja szerint ajánlatkérő eljárást lezáró döntése jogsértő, mivel a tárgyalásos eljárásban nem jelölte meg az alkalmazás jogalapját. Az ajánlatra felkérő levélben szintén nem kerültek megjelölésre az elbírálási szempontok, nem az ajánlattétel határidejében történt meg az ajánlatok bontása, a bontás során nem kerültek ismertetésre azon adatok, melyeket a Kbt. 51. § (3) bekezdésében előírt.
Ajánlatkérő a tárgyalásos eljárásban módosította a közbeszerzés tárgyára vonatkozó műszaki specifikációt, ajánlatkérő tehát lehetőséget adott rá, de nem bírálta el többváltozatú ajánlatait, a bírálóbizottság tagjai közül nem mindenki szavazott az ajánlatok értékelésekor, ajánlatkérő nyilvános eredményhirdetést nem tartott, hanem fax útján értesítette az ajánlattevőket az eljárás eredményéről.
Ajánlatkérő a tárgyalásos eljárás során nem biztosította az esélyegyenlőség elvét, az eljárás tisztaságára és nyilvánosságára vonatkozó alapelveket. Álláspontja szerint ajánlata megfelelt a műszaki specifikációnak és összességében előnyösebb volt, mint a nyertes ajánlata.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratokból megállapította, hogy a közbeszerzés tisztasága megsértésének veszélye fennáll, ezért 1999. március 3-án kelt D. 36/3/1999. számú határozattal ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötését megtiltotta.
Ajánlatkérő érdemi ellenkérelmében a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte alaptalanság miatt, és az eljárási költségekben történő marasztalását kérelmezőnek. Álláspontja szerint a tárgyalásos eljárást a Kbt. szabályainak megfelelően folytatta le.
A nyilvános eredményhirdetésre azért nem került sor, mert az utolsó tárgyalási napon az ajánlattevőkkel közölte, hogy írásban értesíti őket a döntésről, melyet ajánlattevők nem kifogásoltak.
Az ajánlatok értékelését erre a célra létrehozott szakértői bizottság végezte és a szavazati joggal felruházott bizottság többségi szavazatának eredményeképpen hozta meg eljárásának lezáró döntését. Vitatta, hogy a tárgyalásos eljárásban a nyílt eljárásra vonatkozó kötött formai eljárási rendet kellett volna alkalmazni.
A bírálati szempontok súlyozásának megfelelően az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek.
A SoftSell Kft. tárgyaláson tett nyilatkozata szerint ajánlatkérő az árajánlatok bontása során közölte ajánlattevőkkel a tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételét. A végleges ajánlatukban öt pontban dolgozták ki azt a műszaki megvalósítási javaslatukat, mely az ár szempontjából is az összességében legelőnyösebb ajánlatot jelentette.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratokból, a felek képviselőinek a tárgyaláson elhangzott nyilatkozataiból megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem részben alapos.
Ajánlatkérő hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást folytatott le a Kbt. 70. § c) pontjára alapítottan, mely szerint "az érintett dolgot kizárólag kutatási, kísérleti, tanulmányozási vagy fejlesztési célból állítják elő; ez az eset nem alkalmazható olyan mennyiség esetén, ami megalapozza a piacképességet, illetve a kutatás-fejlesztés költségeit fedezi."
Ajánlatkérő az ajánlatfelkérő levélben nem, hanem az árajánlatok bontásakor – azaz 1999. január 29-én – közölte ajánlattevőkkel a tárgyalásos eljárás alkalmazásának feltételét, azaz a 70. § c) pontját. A K. É.-nek megküldött formanyomtatvány további pontként megjelölte a Kbt. 70. § d) pontját is, mint az eljárás alkalmazásának feltételét. A Kbt. 70. § d) pontja megjelölésével kapcsolatban a Döntőbizottság elfogadta ajánlatkérő azon érvelését, mely szerint az adminisztrációs tévedésből került feltüntetésre az eljárás eredményéről szóló tájékoztatóban.
Ezt követően a Döntőbizottság vizsgálta, hogy ajánlatkérő a tárgyalásos eljárás alkalmazásakor a Kbt. szabályainak megfelelően járt-e el.
A Kbt. 26. § (5)–(6) bekezdése és a 70. §, valamint a 24. §-ban meghatározott alapelvek vonatkoznak a tárgyalásos eljárás alkalmazására.
A Kbt. 26. § (5) bekezdése szerint "tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérő az általa kiválasztottakkal szabadon tárgyal a szerződés feltételeiről. Ennek során a felek nincsenek kötve az e törvény 50. §-ában meghatározott módon a szerződés tartalmára vonatkozó ajánlataikhoz."
A (6) bekezdés szerint "a meghívásos és a tárgyalásos eljárásra egyébként – ha e törvény másként nem rendelkezik – a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni."
A 70. § pedig részleteiben szabályozza a hirdetménnyel és anélkül alkalmazott eljárás lebonyolítását. A tárgyalásos eljárásban sem az ajánlatkérői, sem az ajánlattevői oldalon nem érvényesülnek azok a kötött formai eljárási szabályok a szerződés feltételeit illetően, mint a nyílt eljárás keretében. Azonban a törvényben szabályozott alapelveket ebben az eljárási formában is be kell tartani az ajánlatkérőnek és az ajánlattevőknek, tehát érvényesülnie kell a verseny tisztaságának, nyilvánosságának és az esélyegyenlőségnek. Az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyára vonatkozó műszaki specifikációt a tárgyalások folyamán módosíthatja, pontosíthatja – mint az jelen közbeszerzési eljárásban is történt –, de természetesen szigorúan a közbeszerzés tárgyának keretein belül. Az ajánlattevők a tárgyalások folyamán a megadott műszaki specifikáción belül ajánlatukat szabadon módosíthatják az ár, a műszaki tartalom, illetve egyéb szerződéses feltételek vonatkozásában.
Jelen tárgyalásos eljárásban ajánlatkérő nem követett el azzal jogsértést, hogy a közbeszerzés tárgyára vonatkozó műszaki specifikációt – akár egy új hadászati elképzelésre való tekintettel is – pontosította, módosította, mivel ez a módosítás nem érintette a beszerzés tárgyának a megváltozását. Az 1999. február 5-i első tárgyaláson ajánlatkérő a műszaki tartalom módosítását, pontosítását, továbbá azt, hogy egyváltozatú ajánlatot tegyenek, valamint a bírálati szempontokat is egyértelműen és konkrétan közölte ajánlattevőkkel és felkérte őket, hogy ennek megfelelően tegyék meg, módosítsák ajánlatukat. Ajánlattevők számára tehát rendelkezésre álltak mindazon információk, mely alapján az újabb módosított ajánlatukat megtehették a következő tárgyalás napjáig, azaz 1999. február 12-ig. Az ajánlatok bontására vonatkozó nyílt eljárási szabályok nem kötelezően alkalmazandó szabályok tárgyalásos eljárásban ajánlatkérő számára.
A Döntőbizottság megállapította a Kbt. 26. §, illetőleg az 50. §-ban foglaltak összevetéséből, hogy ajánlatkérő az ajánlattevőkkel közvetlenül tárgyalhat a szerződés feltételeiről. Ebben az esetben nem érvényesülnek a nyílt eljárás szabályai, azaz nem szükséges még alapajánlat adása sem, az ajánlatok bontása mint olyan, szintén nem előírás, továbbá a beszerzés tárgyának meghagyása mellett a műszaki paraméterek a tárgyalás során is változtathatók, pontosíthatók.
Az eljárás folyamán az ajánlatkérő ily módon járt el, azaz az egyes ajánlattevőkkel külön-külön tárgyalt, az ajánlatok bontását nem a nyílt eljárás szabályai szerint alkalmazta, illetőleg 1999. február 5-én külön-külön tárgyalva az ajánlattevőkkel meghatározta azt az utolsó műszaki tartalmat, amire ajánlatot kért, illetve megadta az ajánlatok elbírálásának szempontjait is, méghozzá a következőképpen:
– a fejlesztés költsége 50%-osan kerül figyelembevételre
– a műszaki megoldás 20%-ban
– a referenciák 10%-ban
– a fejlesztési idő 10%-ban
– a vállalt garancia 10%-ban.
Ugyanezen jegyzőkönyvben az AID Kft. esetében 1999. február 5-én az alábbiak kerültek rögzítésre: egy részletes műszaki blokkséma az AFTN intelligens terminál megvalósításának módjáról, amelyet az 1. számú ábra tartalmazott. Továbbá meghatározásra került az is, hogy ez egy olyan műszaki megvalósítási elképzelés, amelyet egyedüli elfogadhatónak tart az ajánlatkérő, és erre most már kizárólag egyetlen módosított ajánlatot kért az ajánlatkérő az ajánlattevőtől. Ezen végső ajánlat beadásának határideje 1999. február 12. volt. Ezen időpontra kérelmező 5 ajánlati verziót nyújtott be, a későbbi nyertes pedig 1 ajánlati verziót.
Ajánlatkérő ezen ajánlati verziók közül mindegyiket értékelte – annak ellenére, hogy csak egyetlen ajánlati verziót engedett meg benyújtani –, illetőleg a kérelmező esetében azt állapította meg, hogy a benyújtott 5 ajánlati verzió közül kizárólag a 2. verzió felel meg teljeskörűen az 1999. február 5-én meghatározott blokkséma műszaki feltételeinek.
A Döntőbizottsághoz 1999. március 26-án becsatolt jegyzőkönyve szerint az ajánlatkérő az alábbi indokokra tekintettel nem találta megfelelőnek a kérelmező által benyújtott 4 ajánlati verziót:
l. számú verzió: A kiírással ellentétben a berendezések nem különálló hálózaton, hanem az ARTR–II. hálózatán keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem független a jelenleg üzemelő ARTR–II-től és annak kiesése, illetve a rendszerből való kivonása esetén a berendezés megfelelő működése csak átalakítással biztosított. Ugyanez megállapítások igazak a 3. számú verzióval kapcsolatosan is.
A 4. számú verzió esetén a következők voltak a megállapítások: Csak részmegoldást ajánl, az AFTN terminál, amely fontos része a rendszernek a nemzetközi és a hazai katonai repülési tervek AFTN központba juttatása szempontjából, a kiírással ellentétben nem része az ajánlatnak. Ezt a Magyar Honvédségnek kell beszereznie, az MH ilyen beszerzést nem tervez és a beszerzés lehetősége csak felmerült a tárgyaláson, de tényként nem hangzott el.
A kiírással ellentétben jelentősen módosítani kell a jelenleg üzemelő FPDI munkaállomást mind hardver, mind szoftver tekintetében.
Az 5. számú verzióval kapcsolatban ugyanezek a megállapítások igazak.
A Döntőbizottság figyelembe vette, hogy ajánlatkérőnek a 2. számú ajánlati verzió felelt meg leginkább elvárásainak, igényeinek, attól függetlenül, hogy ajánlatkérő mint az öt ajánlati változatot értékelésébe bevonta.
Az 1999. február 12-ére benyújtott ajánlatok esetében lehetőséget biztosított ajánlatkérő az ajánlattevők részére, hogy ajánlataikat az ajánlati ár tekintetében egy végső ár kialakítása mellett módosítsák. Ez volt az ún. licit, az ajánlatkérő szóhasználatával. Erre 1 hetes határidőt szabott, azaz 1999. február 19-ig volt lehetőség az ajánlatok módosítására. Erre az időpontra az AID Kft. 17 226 153 Ft-os ajánlati árat adott, a nyertes ajánlattevő a Softsell Kft. 16 273 600 Ft-os árat adott. Ezen ajánlatokat, tehát az AID Kft. 2. számú verzióját, valamint a Softsell Kft. ajánlatát összehasonlítva az 1999. február 5-én meghatározott elbírálási szempontok, illetve azok súlyozásával az alábbiakat állapította meg a Döntőbizottság:
Az l. elbírálási szempont: A fejlesztés költsége (amely 50%-kal kerül figyelembevételre) szempontjából a kérelmező ajánlata kedvezőtlenebb, mint a nyertes ajánlata, kb. 1 000 000 Ft-tal.
A 2. elbírálási szempont a műszaki kidolgozás (amely 20%-osan esik számításba). Azt lehetett megállapítani, hogy mindkét műszaki megvalósítás teljeskörűen megfelelt a kiírásban foglalt feltételeknek, és közel azonos értékű, színvonalú volt.
A 3. elbírálási szempont a referenciák, amely 10%-ban kerül figyelembevételre: A kérelmező esetében megállapítható, hogy nagyszámú olyan referenciát sorakoztatott fel, amely az ajánlatkérő részére a korábbi időszakban általa kifejlesztésre került, így többek között az ARTR–II. rendszer, a kommunikációs rendszer, a polgári radarillesztő, az ASOC repülésitervadat-illesztő stb. A későbbi nyertes Softsell Kft. is bemutatott néhány referenciát, amelyek közül említést érdemel a légtérellenőrző alközpont, a rádiólokációs információgyűjtő és -feldolgozó központ, a tájékoztató alrendszer stb. A két referenciát összehasonlítva a Döntőbizottság azt állapította meg, hogy ebből a szempontból a kérelmező ajánlata előnyösebbként ítélhető meg, mint a nyertes Softsell Kft. ajánlata. A 4. elbírálási szempontból (a fejlesztési idő, amely 10%-os arányban kerül figyelembevételre), azt állapította meg a Döntőbizottság, hogy kérelmező a szerződéskötéstől számítva 135 napos határidőt vállalt, a nyertes ajánlattevő pedig a szerződéskötéstől számítva 98 napos határidőt, tehát ebben a tekintetben a nyertes ajánlata előnyösebb volt, mint a kérelmezőé.
Az 5. elbírálási szempont a vállalt garancia, amely 10%-ban kerül figyelembevételre: A hardverre a minta átadásától, a szoftverre a pontosított mintadokumentáció átadásától számítva 3 éves garanciát vállalt a kérelmező, a nyertes ajánlattevő pedig csak 1 évet. Tehát ebből a szempontból a kérelmező ajánlata jobbnak tekinthető, mint a nyertes ajánlattevőé.
Az elbírálási szempontok súlyozását is figyelembe véve a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő eljárást lezáró döntése jogszerű volt akkor, amikor nyertesként a Softsell Kft. ajánlatát hirdette ki, ugyanis az l. és 4. elbírálási szempontokban szerzett előny ellensúlyozta a kérelmező 2. és 5. elbírálási szempontból szerzett előnyét, tekintettel a súlyozásra. Egyébként ezt a döntést támasztotta alá az ajánlatkérő által létrehozott bírálóbizottság szavazata is, ahová 8 fő került delegálásra, szavazati joggal 4 fő rendelkezett. Ezen 4 főből 3 fő nyertesként a Softsell Kft.-t, 1 fő az AID Kft.-t, azaz a kérelmezőt jelölte meg nyertesként. Elsősorban az árra, a határidőkre és a fizetési feltételekre tekintettel nyilvánították a Softsell Kft. ajánlatát nyertessé, a műszaki megvalósítás tekintetében közel azonosnak ítélték meg a két ajánlatot.
Fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő az összességében legkedvezőbb ajánlatot választotta ki és hirdette ki nyertesnek. Az eredményhirdetéssel kapcsolatban a Döntőbizottság azt is megállapította, hogy az ajánlatkérő nem tett teljeskörűen eleget a 61. §-ban foglaltaknak, ugyanis a döntését nem nyilvánosan hirdette ki, hanem csak fax útján értesítette az ajánlattevőket a döntéséről. (1999. február 24.) Ezzel megsértette a Kbt. 61. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, mely szerint:
"(1) Az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntést nyilvánosan hirdeti ki.
(2) A kihirdetésre az ajánlattevőket, továbbá – a közbeszerzéshez központi költségvetési támogatásban részesülő ajánlatkérő esetén – a külön jogszabályban meghatározott szerveket, személyeket meg kell hívni. A kihirdetésen jelen nem lévő ajánlattevőket a döntésről haladéktalanul írásban értesíteni kell."
Ugyanakkor a Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő eleget tett a Kbt. 63. § (1) bekezdésében foglaltaknak, amikor az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót a K. É.-nek megküldte a kihirdetéstől számított 15 napon belül az 5. számú mellékletben meghatározott minta szerint (1999. március 8.).
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), g) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.
A Döntőbizottság az elkövetett jogsértés súlyára való tekintettel bírságot nem alkalmazott, és ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítésére nem látott indokot, mivel álláspontja szerint az jogszerű volt.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. április 7.
Dr. Eke Pekács Tibor s. k. Dr. Engler Magdolna s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Divinyi József s. k.
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
