KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (2372)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D. 34/15/1999
Tárgy: Carbone Lorraine Hungária Kft. jogorvoslati kérelme az ÉMÁSZ Rt. közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Carbone Lorraine Hungária Kft. (1089 Budapest, Golgota u. 4., képviseli: dr. Kelemen László András ügyvéd, 1046 Budapest, Hermina út 17., a továbbiakban: kérelmező) kérelmének, melyet az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. (3525 Miskolc, Dózsa Gy. u. 13., a továbbiakban: ajánlatkérő) közép- és nagyfeszültségű túlfeszültség-korlátozók beszerzése tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, a Döntőbizottság részben helyt ad és megállapítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 61. § (1) bekezdését. Egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasítja.
A Döntőbizottság kötelezi ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. mint ajánlatkérő 1998. december 16-án ajánlati felhívást jelentetett meg a K. É. 50. számában nyílt eljárás megindítására (7722). Beszerzés tárgyának 6609 db középfeszültségű túlfeszültség-korlátozó és 21 db nagyfeszültségű túlfeszültség-korlátozó lett megjelölve a 3. a) pontban, míg a részajánlattételt a 3. c) pontban engedték meg.
Ajánlatkérő dokumentációt bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére 20 000 Ft+áfa befizetése ellenében. A felhívás 13. pontja szerint az összességében legelőnyösebb ajánlatot az alábbi fontossági sorrendben megjelölt szempontok alapján kívánták kiválasztani:
– a termék minősége, műszaki, technológiai megfelelősége,
– bekerülési összköltség,
– jótállás és
– referencia (előző három év forgalma az ajánlat tárgyát képező termékből).
Az 1999. február 26-i határidőig az alábbi hét cég tett rész-, illetve teljes körű ajánlatot: ENSTO-ELSTO Kft., TRAVILL-KER Kft., ABB Energír Kft., Energo-Merkur Kft., Alstom Hungária Kft., Tridelta Überspannungsab-leiter GmbH és kérelmező.
Kérelmező részajánlata a 10; 20 és 35 kV-os szabályozókra vonatkozott.
Az 1999. február 1-jei értékelési javaslatnak megfelelően ajánlatkérő úgy döntött, hogy a 120 kV-os túlfeszültség-korlátozó kategóriában a TRAVILL-KER Kft. által forgalmazott BOWTHORPE gyártmány, míg a 10 kV-os korlátozónál az ENSTO-ELSTO Kft., a 20 kV-os korlátozónál a TRAVILL-KER Kft. és a 35 kV-os korlátozónál ismét az ENSTO-ELSTO Kft. lett a nyertes.
Az ENSTO-ELSTO Kft. RAYCHEM, míg a TRAVILL-KER Kft. BOWTHORPE terméket ajánlott meg.
Az eredményhirdetésre 1999. február 9-én került sor. Még ugyanezen a napon megkötötték a keretszerződést az ENSTO-ELSTO Kft.-vel, a konszignációs raktári szerződést pedig a TRAVILL-KER Kft.-vel. Ajánlatkérő 1999. február 10-i dátummal elkészítette a K. É.-nek a "Tájékoztató az eljárás eredményéről" c. összegzést, és azt a kérelmező 1999. február 11-i indokláskérő levelére válaszolva 1999. február 26-án részére is megküldte.
Kérelmező – a törvényes határidőn belül – 1999. február 24-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz, amelyben alapvetően az eljárást lezáró döntést sérelmezte. Az 1999. március 12-i tárgyaláson pontosított kérelmében sérelmezte azt is, hogy ajánlatkérő nem tett teljeskörűen eleget a tájékoztatási kötelezettségének, mert az eredményhirdetés során nem nevezte meg a nyertes ajánlattevőket, csupán a nyertes típusokat jelölte meg. Kifogásolta azt is, hogy nem készült jegyzőkönyv az eredményhirdetésről. Kérte továbbá a jogsértés megállapítása mellett ajánlatkérő kötelezését az igazgatási szolgáltatási díj viselésére, valamint bírság kiszabását, tekintettel a szerződéskötés tényére.
A Döntőbizottság az 1999. február 25-én kelt határozatával ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötését megtiltotta.
Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelemre adott érdemi válaszában a kérelem alaptalanság címén történő elutasítását kérte, továbbá kérte a Kbt. 85. § a) pontja alapján bírság kiszabását ajánlattevővel szemben, hamis adatszolgáltatás miatt.
Észrevételében előadta, hogy a nyilvános eredményhirdetésen – amelyről jegyzőkönyv nem készült, de a Kbt. azt nem is írja elő – jelenléti ív egyidejű felvétele mellett egyaránt ismertetésre kerültek a nyertes ajánlattevők és az általuk megajánlott nyertes termékek is. Ezt a tényt a jelen lévő ajánlattevő cégek képviselői is igazolni tudják.
Előadta továbbá, hogy a K. É. felé a tájékoztatási kötelezettségüknek [63. § (1) bekezdés] 1999. február 22-én, kérelmező felé pedig a Kbt. 63. § (2) bekezdése szerint ugyanezen tájékoztató 1999. február 26-i megküldésével eleget tettek.
Álláspontjuk szerint az eljárást lezáró döntés meghozatalakor az elbírálási szempontok szerinti, összességében legkedvezőbb ajánlatokat nyilvánították nyertesnek.
Az egyéb érdekeltek a tárgyalás berekesztéséig érdemi észrevételt nem tettek.
Az eredményhirdetésen elhangzottak tisztázására a Döntőbizottság nyilatkozattételre hívta fel az eredményhirdetésen jelen lévő ENERGO Merkur, az ENSTO-ELSTO és a TRAVILL-KER Kft.-ket, akik szintén ellentmondó írásos nyilatkozatot tettek a tisztázandó kérdésre.
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok, dokumentumok, írásos és szóbeli nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a kérelem részben alapos.
A jogorvoslati kérelem azon része, mely szerint az ajánlatkérő nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, nem alapos. A Döntőbizottság a fontossági sorrendben megadott értékelési szempontok figyelembevételével összehasonlította a 10; 20 és 35 kV-os túlfeszültség-korlátozókra tett ajánlatokat a BOWTHORPE, a RAYCHEM és a kérelmező által megajánlott Ferraz termékek vonatkozásában.
A termék minősége, műszaki, technológiai megfelelősége értékelésénél mind a 25 – ajánlattevők által megadott – paramétert összevetve arra a következtetésre jutott a Döntőbizottság, hogy mind a három terméknél az ENSTO-ELSTO Kft. terméke rendelkezett az összességében legelőnyösebb mutatókkal, a TRAVILL-KER Kft.-é a második legjobb, míg kérelmező a harmadik volt e rangsorban.
A bekerülési összköltséget értékelve megállapítható, hogy kérelmező árajánlata volt a legkedvezőbb, ami abban mutatkozott meg, hogy a BOWTHORPE terméknél –0,3–(+3,0)%-kal, míg a RAYCHEM-nél 22,1–35,4%-kal volt kedvezőbb, 100%-nak tekintve a kérelmező árajánlatát. Ebből levezetve az is megállapítható, hogy amennyiben mindhárom terméket kérelmezőtől vásárolná ajánlatkérő, akkor 5 186 995 Ft-os eltérés 4,5%-os csökkenést eredményezhetett volna a 113 557 050 Ft-os beszerzési értékből.
A jótállást tekintve a két nyertes 5 évet jelölt meg, míg kérelmező csak 12 hónapot (1 évet) a megajánlott terméknél.
A referenciákat egyenértékűnek tekintette a Döntőbizottság mindhárom ajánlattevőnél, nem fogadva el az ajánlatkérő azon indokolását, hogy magyarországi referencia hiányában hátrább rangsorolta a kérelmezőt, ugyanis a felhívás 13. pontjában nem kötötte ki ajánlatkérő, hogy előnyben részesíti a hazai forgalmazást a megajánlott terméknél.
Az értékelési szempontoknál kifejtetteket figyelembe véve a Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki a 10; 20 és 35 kV-os túlfeszültség-korlátozóknál.
Ez akkor is helytálló, ha a jogorvoslati eljárás keretében tartott tárgyaláson elhangzott ajánlatkérői nyilatkozatból megállapítható, hogy a 25 műszaki paramétert tartalmazó adatok közül az értékeléskor ajánlatkérő négyet, nevezetesen a maradékfeszültséget, a hosszúhullám-terhelhetőséget, a fajlagos energiaelnyelő-képességet, valamint a szigetelőanyagát és kúszóútját kritikus alapelemként vizsgálva – önkényesen kiválasztva azokat – súlyozva értékelte.
A Kbt. 40. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírást – különösen műszaki és minőségi követelmények – adni. E rendelkezés azt is meghatározza, hogy milyen szabályok figyelembevételével kell a beszerzés tárgyával kapcsolatos követelményeket meghatározni.
A Kbt. egyes tételes rendelkezésének keretet adó alapelvi szintű 24. §-a pedig kimondja, hogy az ajánlatkérőnek biztosítania kell a közbeszerzési eljárás menetében az esélyegyenlőséget és a verseny tisztaságát az ajánlattevők számára. A hivatkozott két rendelkezésből következik, hogy az ajánlatkérő az esélyegyenlőség biztosítása által emelt korlátok között szabadon határozhatja meg a beszerzés tárgyával kapcsolatos valamennyi igényét, hiszen ő tudja, hogy pontosan milyen szolgáltatásra, illetve termékre van szüksége. A hivatkozott rendelkezésekből következik az is, hogy valamennyi ajánlatot tevő számára biztosítani kell, hogy az ajánlat tárgyával kapcsolatos valamennyi ajánlatkérői igényt megismerhesse. Az ajánlatkérő a dokumentáció részét képező adatlapon kérte megjelölni a megajánlott termék 25 paraméterét, de az általa értékeléskor fontosnak ítélt négy szempontot nem közölte ajánlattevőkkel.
A megajánlott 120 kV-os túlfeszültség-korlátozók közül is az összességében legelőnyösebbet választotta ki ajánlatkérő a Döntőbizottság álláspontja szerint.
A fentieket is figyelembe véve megállapította a Döntőbizottság, hogy ajánlatkérő nyertesekre vonatkozó döntése a négy súlyozottan értékelt paraméter ellenére is helyes volt, ezért a jogorvoslati kérelem ezen része megalapozatlan.
A jogorvoslati kérelem eredményhirdetése jogellenességére vonatkozó része alapos, mert a Döntőbizottság megállapította a nyertesnek hirdetett TRAVILL-KER Kft. írásos nyilatkozata alapján, hogy ajánlatkérő nem teljeskörűen ismertette az ajánlattevők nevét.
A Kbt. 61. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntését nyilvánosan hirdeti ki.
A Döntőbizottság álláspontja szerint nem elegendő a nyertes termék ismertetése az eredményhirdetéskor, hanem minden esetben meg kell nevezni az azt megajánló ajánlattevő nevét is, ahogy azt a Kbt. 5. sz. melléklete szerinti tájékoztató 5. pontja is kötelezően előírja.
Azt, hogy e kötelezettségét ajánlatkérő nem teljeskörűen tette meg, a fentebb hivatkozott írásos nyilatkozaton túl, ajánlatkérő 1999. február 1-jei jegyzőkönyve is alátámasztja, mert a 20 kV-s termékre vonatkozó döntésénél összehasonlítás szerepel a RAYCHEM és BOWTHORPE gyártmányok között, aminek alapján az utóbbi beszerzését javasolja az értékelést végző bizottság, de nem jelöli meg annak ajánlattevőjét.
A Döntőbizottság álláspontja szerint nem várható el az eredményhirdetésen jelen lévő minden ajánlattevőtől, hogy ismerje egy termék szállítóját. Ez egyértelmű tény lehet ajánlatkérőnek, annál is inkább, mert az ajánlatokat ismeri, viszont kérelmező nem tekinthet be a mai gyakorlat szerint más cégek ajánlataiba. Azokból csak a Kbt. 51. § (3) bekezdésében kötelezően ismertetendő adatokat, nevezetesen az ajánlattevők nevét, székhelyét, a kért ellenszolgáltatást és a vállalt teljesítési határidőt ismerheti meg jogszerűen. Fentiekre tekintettel alaposan sérelmezte kérelmező a hiányos eredményhirdetést.
A kérelem ellenére nem alkalmazott bírságot a Döntőbizottság ajánlatkérővel szemben, mivel a nyertesekre vonatkozó döntés helytálló volt. Az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére azért kötelezte a Döntőbizottság ajánlatkérőt, mert megállapította a Kbt. 61. § (1) bekezdésének megsértését ajánlatkérő terhére.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és g) pontjai szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. március 31.
Dr. Bíró László s. k. Divinyi József s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Gaga Albert s. k.
közbeszerzési biztos
