KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (2841)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.43/8/1999
Tárgy: a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. jogorvoslati kérelme a Balatonszemes Önkormányzat közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
dr. Orsós Ferenc jogtanácsos (8900 Zalaegerszeg, Kossuth L. u. 11.) által képviselt Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. (8900 Zalaegerszeg, Kossuth L. u. 11., továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet a Balatonszemes Önkormányzat (8636 Balaton-szemes, Bajcsy-Zs. E. u. 23., továbbiakban: ajánlatkérő) "Balatonszemes négy tantermes iskola, tornacsarnok és aula építése" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen indított, a Döntőbizottság helyt ad.
Megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 56. § (1) bekezdésére figyelemmel az 59. § (1) bekezdését, ezért ajánlatkérőnek az eljárást lezáró döntését megsemmisíti. Kötelezi az ajánlatkérőt, hogy a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg kérelmező részére 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat.
A határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő a K. É. 1999. január 6-án megjelent 1. számában nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé Balatonszemes négy tantermes iskola, tornacsarnok és aula építésére, mintegy 1620 m2 területen.
A felhívás 4. pontja szerint a tornacsarnok felépítésének határideje 1999. augusztus 15., az iskoláé pedig 2000. augusztus 1.
Az ajánlati felhívás szerint részajánlatot nem lehetett tenni, többváltozatú ajánlat tétele megengedett volt a "dokumentációban megadottak szerint."
Az ajánlati dokumentáció tartalmazta az ajánlatkérő részletes szerződési feltételeit, az ajánlat elkészítésére vonatkozó formai követelményeket és a kiviteli tervdokumentációt.
A dokumentáció előírta: az alternatív ajánlatot önállóan kell összeállítani az alapajánlatnak megfelelő tartalommal, ahhoz mellékelni kell a javasolt műszaki megoldás terveit, mennyiségi számításait és az engedélyező hatóság írásos hozzájárulását.
Ajánlatkérő a felhívás 13. pontjában közölte, hogy az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el, az értékelési szempontok a következők:
– leinformálható referenciák,
– pénzügyi, gazdasági alkalmasság,
– műszaki alkalmasság,
– a legkedvezőbb ár,
– a kivitelezésre vállalt többletjótállás ideje,
– kivitelezési időtartam,
– késedelmes teljesítés esetére vállalt kötbér mértéke. Eleve kikötötte 1 év jótállási idő és 1% kötbér vállalását.
Ajánlatkérő 1999. január 22-én konzultációt tartott, melyen a műszaki kérdések tisztázására került sor.
Az ajánlattételi határidőig, 1999. február 16-ig 2 ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, kérelmező egy alapajánlatot, a Vertikál Bau Kft. pedig egy alap- és egy alternatív ajánlatot.
Ajánlatkérő az ajánlatokat elbírálta, majd március 11-én eredményt hirdetett, a Vertikál Bau Kft. alternatív ajánlatát fogadta el nyertesnek. A döntést tartalmazó képviselő-testületi döntést rögzítő határozatban szerepelt egy olyan kitétel, hogy a vállalási ár meghatározására a tervezői kiírástól eltérő anyag és minőség tekintetében történő egyeztetést követően kerül sor.
Kérelmező az eredményhirdetésen kérte az értékelési szempontok számszaki és szöveges anyagának megküldését, ajánlatkérő azt a március 16-án kelt levelével küldte meg.
Kérelmező 1999. március 19-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottsághoz.
Sérelmezte, hogy ajánlatkérő olyan ajánlatot minősített a legjobbnak, melyről a képviselő-testületi döntést tartalmazó határozatban foglaltak alapján feltételezhető, hogy műszaki tartalma és minőségi szintje nem felel meg az ajánlati dokumentációban foglalt elvárásnak.
Kérte ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötés megtiltását és az ajánlatkérő döntésének megsemmisítését.
A jogorvoslati eljárásban március 31-én tartott tárgyaláson a kérelmében foglaltak indokaként közölte, hogy a felhívásra azért nyújtott be ajánlatot, mert az ajánlati ár csak a negyedik volt az elbírálási szempontok sorrendjében, ezért joggal vélelmezte, hogy az árbani kedvezőtlenebb ajánlatát kompenzálni fogja az első három elbírálási szempontnál jelentkező, vitathatatlanul fennálló előnye. Ezért nem tartja helytállónak az ajánlatkérő által alkalmazott bírálati módszert, miszerint – az ajánlati felhívástól eltérően – az ajánlati ár elbírálási szempont alapján adta a legtöbb pontszámot.
Ajánlatkérő a március 19-én és 24-én kelt észrevételeiben kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását. Előadta, hogy a felhívásra benyújtott két ajánlat – a kérelmező ajánlata és a nyertes alternatív ajánlata – között 32 625 995 Ft eltérés van, s miután az ajánlatkérő nem jogosult áfa-visszaigénylésre, a különbözeti összeg meghaladja az egész évi fejlesztési lehetőségét.
Közölte, hogy még a nyertes ajánlati árából is szeretne megtakarítást eszközölni, ezen szándéka jelzéseként került bele a képviselő-testületi határozatba a kérelmező által hivatkozott mondat. Mindamellett a nyertes ajánlat ajánlati ára az ajánlatok bontásakor ismertetésre került, az bruttó 248 138 534 Ft. A nyertes ajánlat árának a határozatból való kimaradását oly módon pótolta, hogy a március 22-i testületi ülésen döntés született, miszerint a nyertes ajánlat ára nem haladhatja meg a bruttó 248 138 534 Ft-ot.
A Vertikál Építőipari és Kereskedelmi Kft. egyéb érdekelt a március 23-i észrevételében közölte, hogy nem tartja megalapozottnak a kérelmet, mert ő tette az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok és dokumentumok tartalma, a felek írásbeli észrevételei és a tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozatai alapján megállapította, hogy kérelmező jogorvoslati kérelme megalapozott.
A Kbt. 56. § (1) bekezdése szerint ajánlatkérőnek az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján kell elbírálnia.
Ajánlatkérő a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, az "összességében legelőnyösebb ajánlat" elbírálási szempontot választotta és tette közzé az ajánlati felhívásában, így a (3) bekezdésben foglaltakra – az elbírálási szempontok fontossági sorrendjére – figyelemmel kellett volna az ajánlatokat elbírálnia. Az elbírálási szempontok fontossági sorrendje szerinti elbírálási követelmény azt jelenti, hogy az ajánlatok elbírálásánál az egyes bírálati szempontokat illetően súlyozást kell alkalmazni, mégpedig úgy, hogy a fontossági sorrendben előbb lévő elbírálási szempont nagyobb súllyal kell hogy számításba jöjjön, mint a hátrébb lévő elbírálási szempont.
Az ajánlatkérő bírálóbizottsága által alkalmazott értékelési módszer annak írásos dokumentuma szerint nem felelt meg az elbírálási szempontok fontossági sorrendje szerinti súlyozás követelményének. Az ajánlatkérő által becsatolt 1999. március 10-i keltezésű értékelési táblázatból kitűnik, hogy ajánlatkérő az értékelés során az egyes elbírálási szempontok alapján a következő maximális pontszámokat adta:
1. referenciák: 20 pont,
2. pénzügyi, gazdasági alkalmasság: 20 pont,
3. műszakai alkalmasság: 6 pont,
4. ajánlati ár: 30 pont,
5. jótállás: 10 pont,
6. kivitelezési időtartam: 4 pont,
7. vállalt kötbér mértéke: 10 pont.
Ajánlatkérő akkor járt volna el a Kbt. 34. § (3) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezés értelmének megfelelően, ha az elbírálási szempontokra a fontossági sorrend szerint csökkenő mértékű maximális pontszámot határoz meg, és ezen pontszámok tartományán belül ad az ajánlatok összehasonlítása eredményének megfelelő pontszámot az egyes ajánlatokra. Rögzíthető, hogy ajánlatkérő az adható maximális pontszámokat nem az elbírálási szempontok fontossági sorrendjét tükrözően határozta meg, ezért az általa végzett értékelés eredménye már eleve kétségessé tehető.
Az egyes elbírálási szempontokra adható maximális pontszám – azaz a pontozási tartomány – meghatározása az ajánlatkérő kizárólagos joga, ebben őt csak a fontossági sorrendnek megfelelő súlyozás követelménye korlátozza. Mivel az ajánlatkérő a pontozási tartományt nem megfelelően határozta meg, a Döntőbizottság az elbírálási szempontok fontossági sorrendjének figyelembevételével (pontszámok alkalmazása nélkül) összehasonlította az ajánlatokat és megállapította, hogy a kérelmező tette az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
Az első elbírálási szempontot, a leinformálható referenciát illetően a kérelmező 5 db, a beszerzés tárgyához hasonló létesítményt jelölt meg, a nyertes kettőt. Egyéb magasépítési munkák tekintetében is a kérelmező rendelkezik nagyobb volumenű referenciákkal. Tehát ezen elbírálási szempontból a kérelmező ajánlata volt a jobb.
A kérelmező a második elbírálási szempont szerinti pénzügyi, gazdasági alkalmasság igazolásaként 640 millió Ft jegyzett tőkét és 3 milliárd forintos éves árbevételt jelölt meg, a nyertes ajánlattevő pedig 17 millió Ft-os jegyzett tőkét és 700 millió forintos árbevételt. Kétségtelen, hogy a két ajánlattevő között ezen adatok tekintetében a kérelmező javára jelentős eltérés van, de mivel az adott beszerzés teljesítésére a közölt adatok alapján pénzügyi, gazdasági szempontból a nyertes ajánlattevő is képes, a Döntőbizottság ezen elbírálási szempontból a két ajánlat között lényeges különbséget nem állapított meg. Nem tulajdonított jelentőséget a Döntőbizottság az ajánlatkérő által ezen elbírálási szempontból a kérelmező hátrányára figyelembe vett folyamatban lévő pereknek, ugyanis a Kbt. szabályai alapján ezeknek sem a tárgya, sem az értéke nem hozható összefüggésbe az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági alkalmasságával.
A műszaki alkalmasság, mint harmadik elbírálási szempont körében a kérelmező 8 fő műszaki vezetőt, 450 fős fizikai állományt, felelős vezetőként mérnök végzettségű szakembereket, kiváló eszközállományt igazolt, ezzel szemben a nyertes ajánlattevő 14 fő műszaki vezetőt, 58 fő fizikai állományt, felelős vezetőként technikus végzettségű szakembereket és jónak mondható eszközállományt. Ezen elbírálási szempontból tehát a kérelmező ajánlata lényegesen jobb.
A negyedik elbírálási szempont az ajánlati ár. Kérelmező ajánlata 280 764 528 Ft-os, a nyertes ajánlattevő alternatív ajánlata 248 138 534 Ft-os vállalkozói díjat tartalmazott. Ebből az elbírálási szempontból a nyertes ajánlata volt a jobb. Az ötödik elbírálási szempontból a 2 éves jótállás vállalásával a két ajánlat egyenértékű volt.
A hatodik elbírálási szempont a kivitelezési időtartam. Kérelmező vállalta, hogy 320 nap alatt, a nyertes ajánlattevő pedig azt, hogy 426 nap alatt teljesíti a szerződést, tehát e tekintetben a kérelmező ajánlata a jobb.
A hetedik elbírálási szempontból az 1%-os mértékű kötbér vállalásával a két ajánlat egyenértékű volt.
Az elbírálási szempontok fontossági sorrendjét figyelembe véve összességében tehát a kérelmező ajánlata a kedvezőbb, miután a nyertes ajánlata csak egy, a negyedik elbírálási szempontból volt a jobb, az első, a harmadik és hatodik elbírálási szempontból viszont a kérelmezőé – a további háromból pedig az ajánlatok egyenértékűek voltak.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése előírja, hogy "az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott értékelési szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette".
A Döntőbizottság megállapította: ajánlatkérő azáltal, hogy az ajánlatokat az 56. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére nem az ajánlati felhívásban foglalt értékelési szempontok következetes, az értékelési szempontok fontossági sorrendjét is figyelembe vevő módon bírálta el, nem a legkedvezőbb ajánlatot minősítette és hirdette ki nyertesnek. Ajánlatkérő ily módon megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését.
A kérelmező a jogorvoslati kérelmét azért terjesztette elő, mert az ajánlatkérő döntését tartalmazó képviselő-testületi határozatból arra a következtetésre jutott, hogy a nyertes ajánlat műszaki tartalma és minőségi követelménye nem éri el az ajánlati dokumentációban foglalt követelményeket. A határozat szóban forgó szövege miatt – miszerint "az eljárás során benyújtott alternatív árajánlatának a tervezői költségvetési kiírástól eltérő anyag és minőség tekintetében történő egyeztetést követően kerül sor a vállalási ár megállapítására" – a Döntőbizottság megvizsgálta a nyertes ajánlatot és megállapította, hogy ajánlatkérő az eredményhirdetés írásos dokumentuma – a képviselő-testületi határozat – szerint a felhívásnak és a dokumentációnak megfelelő ajánlatot fogadott el, amelyben azonos ár mellett többféle tornatermi padlóburkolat szerepelt (akácparketta, PVC sportpadló, DLW sportlinóleum).
Ajánlatkérő a szerződéskötés előtt egyeztetés tárgyává kívánta tenni a parketta anyagfajtáját, erre azonban ténylegesen nem került sor, ugyanis a Döntőbizottság ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötést megtiltotta. Ajánlatkérő a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az alternatív ajánlatban szereplő akác parkettaburkolatot végül is kész elfogadni. Jogsértés e tekintetben tehát nem volt megállapítható, azonban a Döntőbizottság felhívja ajánlatkérő figyelmét a Kbt.-nek az ajánlati kötöttséggel kapcsolatos szigorú szabályaira, miszerint az ajánlatok módosítására – a bontást követően – semmiféle indokkal nincs törvényes lehetőség.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. §-ában biztosított jogkörében eljárva a 88. § (1) bekezdés c), d) és g) pontja szerint rendelkezett.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest 1999. április 8.
Dr. Csitkei Mária s. k. Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Bujdosó Gézáné s. k.
közbeszerzési biztos
