KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (3149)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Telefon: 356-1337
Fax: 355-5082
Ikt. sz. : D.51/10/1999.
Tárgy: BSW Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. jogorvoslati kérelme az Országos Egészségbiztosítási Pénztár közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
BSW Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (1115 Budapest, Bartók B u. 152/C, továbbiakban: kérelmező), dr. Solt Anna (1146 Budapest, Cházár András u. 9.) ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (1139 Budapest, Váci út 73/A, továbbiakban: ajánlatkérő) "csőkötszerek szállítása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét a Döntőbizottság elutasítja.
A Döntőbizottság megállapítja, hogy az eljárás során felmerült költséget a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelme, az ajánlatkérő közbeszerzési eljárása során keletkezett iratai, a tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozatok és egyéb okirati bizonyítékok alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Az ajánlatkérő a K. É. 1999. február 10. napján megjelent 6. számában nyílt közbeszerzési eljárásra szóló felhívást tett közzé "csőkötszerek szállítása" tárgyában.
Az ajánlati felhívásának 3. a) pontjában meghatározta, hogy:
l. Hálós csőkötszer, 5 m nyújtott hosszúság 1–11 méret, össz: 7818 db
2. Hálós csőkötszer, 25 m nyújtott hosszúság, 1–11 méret, össz: 47 674 db
3. Nem hálós csőkötszer, 25 m nyújtatlan hosszúság, 2–11 méret, össz: 36 140 db szállítását kéri.
Az ajánlatkérő részajánlat- és többváltozatú ajánlattételi lehetőséget is biztosított a beszerzés tételei szerint.
A teljesítés határidejét 1999. április l. és 1999. december 31-e közötti határidőben határozta meg az intézmények megrendelései alapján a megrendeléstől számított 14 munkanapon belül. Az ajánlatkérő előírta, hogy az ajánlattevők a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság igazolására milyen adatokat és tényeket közöljenek, valamint azt is, hogy az ajánlati felhívásának 15. pontja értelmében az ajánlattevő csatolja be a termékre vonatkozó ORKI-engedélyét, közjegyző által hitelesített másolatban.
Megadta az ajánlati felhívásban az ajánlatok elbírálásának szempontjait, nevezetesen az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint bírálja el azokat, s ily módon rögzítette az elbírálási szempontokat fontossági sorrendben. Ezek a következők voltak:
– ár,
– termék minősége, műszaki színvonala,
– az adott termékből jelentősebb mennyiséget felhasználó intézményektől beszerzett referencianyilatkozatok (a vásárolt mennyiségek feltüntetésével)
– ajánlattevő által megajánlott kedvezmények, garanciák, vállalások,
– az 1996., 1997., 1998. évi eladási mennyiségek az adott termékből,
– a gyártó műszaki, technikai színvonalát igazoló tanúsítványok (pl. ISO 9002).
Az ajánlatkérő a megfelelő ajánlat elkészítése érdekében ajánlati dokumentációt is az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott. Ennek második fejezetében részletesen előírta a szakmai, műszaki feltételeket típusok, méretek, darabszámok vonatkozásában, továbbá előírta a gyártó igazolását, a gyártási környezet tisztaságára vonatkozó MSZ EN 46001 szabvány tekintetében. Kérte továbbá termékfajtánként és méretenként 1-1 db 1 m-es mintának csatolását is.
1998. március 26-án került sor az ajánlatok bontására, amikor is nem hálós csőkötszerek vonatkozásában (3. tétel) csak az Interimport Kft., a hálós csőkötszerek vonatkozásában ( 1-2. tétel) Mediprodukt Kft., az Interimport Kft., a Hartmann-Rico Kft. és a kérelmező nyújtották be ajánlatukat.
Az ajánlatokat értékelőbizottság hasonlította össze, és 1999. április 2-án megtartott eredményhirdetésen az 5 m hosszú hálós csőkötszer, és a nem hálós csőkötszer vonatkozásában az Interimport Kft.-t, míg a 25 m hosszú hálós csőkötszer vonatkozásában pedig a Hartmann-Rico Kft.-t hirdette ki nyertesnek.
Az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevőkkel a szerződést megkötötte.
A BSW Kft. 1997. április 7-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz. Módosított jogorvoslati kérelmében kérte a jogsértés megállapítását, valamint, hogy kötelezze a Döntőbizottság az ajánlatkérőt 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
Indokaként előadta, hogy álláspontja szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 24. § (2) bekezdését, továbbá a Kbt. 56. § (1) bekezdését, mert nem az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálta el az ajánlatokat, és nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevőt, azaz őt hirdette ki nyertesnek, miután az ár volt az első helyen megjelölve alszempontok tekintetében, a második alszempont vonatkozásában ajánlata a többi ajánlattevőével azonos volt vagy jobb, így jogsértőnek tartja az ajánlatkérő döntését. Továbbá azért is sérelmesnek tartja az ajánlatkérői döntést, mert az eredményhirdetésről szóló jegyzőkönyvben "alkalmatlannak minősítette" termékét. Kifogásolta továbbá, hogy a típusok kategóriája jelenti a beszerzés tételeit, noha a dokumentáció 2. pontjában szereplő kategórián belül is értelmezhetők a típusok, így megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését, mert álláspontja szerint a törvény nem teszi lehetővé a beszerzés egy részére történő ajánlattételt, ha az kizárólag csak a beszerzés mennyiségi szempontjain alapul.
Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte, alaptalanságra hivatkozással. Álláspontja szerint megfelelő szakmai bírálóbizottság értékelte az ajánlatokat, az értékelési szempontok szem előtt tartása mellett. A Mediprodukt gyártmányú Medifix és az Interimport gyártmányú Interfix terméket összességében jobbnak ítélte, mint a BSW Kft. által megajánlott Ramona Rt. gyártmányú Ramofix típusú terméket. A becsatolt termékmintákat is megvizsgálták, és úgy ítélték meg, hogy a sebkötözéshez használandó csőkötszerek tartóssága, rugalmassága jobb volt a nyertes ajánlattevők vonatkozásában, mint a kérelmezőé.
Álláspontja szerint az ajánlati felhívása egyértelmű volt, megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő pontosan mire kért ajánlatot, így nem az eredményhirdetésen derült ki, hogy a típusok kategória jelenti a beszerzés tételeit.
A kérelmező jogorvoslati kérelme alaptalan.
A Kbt. 79. § (5) bekezdése szerint az eljárás megindítása a törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 60 napon belül kérhető, illetőleg kezdeményezhető. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Elsődlegesen a Döntőbizottság azt vizsgálta, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmét határidőben érkezettnek kell-e tekinteni. Megállapítható volt, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelmének azon része, amely az ajánlati felhívást támadja, elkésett, hiszen a K. É.-ben az ajánlati felhívás 1999. február 10-én jelent meg, majd ezt követően 1999. március 15-ig lehetett megvásárolni az ajánlati dokumentációt. Ezen dokumentumokból legkésőbb tehát 1999. március 15-én a kérelmező tudomására jutott, hogy hogyan, milyen módon, milyen típusok és kategóriák vonatkozásában kéri az ajánlatot az ajánlatkérő. A kérelmező ettől a naptól számított 15 napon belül az ajánlati felhívásban, a dokumentációban sérelmesnek tartott ajánlatkérői döntést a Döntőbizottság előtt nem támadta meg, hanem ajánlatot nyújtott be, és az eredményhirdetés is megtörtént.
Ehhez képest tehát jogorvoslati kérelme előterjesztésére nyitva álló határidő – szem előtt tartva a szubjektív 15 napos jogvesztő határidőt – letelt. Így a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmének fentebb kifejtett részét elkésettség címén elutasította a Kbt. 79. § (5) bekezdése alapján.
Időben beérkezettnek tekintette a Döntőbizottság az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntésével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet, így ezt követően azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy az ajánlatkérő a Kbt. szabályainak megfelelően hozta-e meg a döntését.
A Kbt. 26. § (2) bekezdése szerint a nyílt eljárásban az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghatározza az ajánlattételi határidőt, az ajánlatok elbírálásának szempontjait és időpontjait. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell az ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatkérő ajánlati felhívásában és dokumentációban köteles és jogosult pontosan meghatározni ajánlatkérői elvárásait, kívánalmait, amely a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos, hiszen ő tudja pontosan és konkrétan azt, hogy milyen specifikációkkal rendelkező termékre van szüksége. Ugyanakkor az ajánlatkérőt az igényeinek és elvárásainak meghatározása során nem illeti meg korlátlan szabadság. Az ajánlatkérő szabadságának a Kbt. 24. § (2) bekezdésében meghatározott alapelv – esélyegyenlőség elve – korlátot szab.
Az ajánlatok érdemi összehasonlítása során megvizsgálta Döntőbizottság aszerint az ajánlatokat, hogy a Kbt. 44. §-ban meghatározott módon megfelelően igazolta-e az ajánlattevő a pénzügyi, műszaki és gazdasági alkalmasságát, valamint, hogy megfelelnek-e az ajánlattevők a Kbt. 46. §-ban foglalt törvényi követelményeknek. Ezen vizsgálat során ajánlatkérő helyesen minden egyes ajánlatot érvényesnek tekintett, illetőleg úgy ítélte meg, hogy egyik ajánlattevő esetében sem kell a kizárás jogintézményét alkalmazni. Ezt követően immár azt kellett megvizsgálni, hogy az alkalmas ajánlattevők közül ki az, aki az ajánlatkérő kívánalmainak megfelelően a felhívásban megadott elbírálási szempontok szerint tette az összességében legelőnyösebb ajánlatot, és e körben a Döntőbizottság a kérelmező és a két nyertes ajánlatát hasonlította össze.
Az ellenszolgáltatás, azaz az ár vonatkozásában megállapítható volt, hogy helyes az ajánlatkérő döntése, nevezetesen a kérelmező ajánlata jobb volt, mint a másik két nyertesé, hiszen a kérelmező árajánlata az 5 m-es nyújtott hosszúságú hálós csőkötszer vonatkozásában 602, illetve 586 E Ft volt, míg az Interimport Kft. 634 E Ft-os ajánlatot adott, a kérelmező 25 m nyújtott hosszúságú hálós csőkötszerre vonatkozóan 13,2 M Ft-os, illetve 12,8 M Ft-os ajánlatot adott, míg a Hartmann-Rico Kft. 15,6 M Ft-os ajánlatot nyújtott be.
A Döntőbizottság megállapította, hogy minden ajánlattevő ajánlatában megtalálható volt a megajánlott termékre vonatkozó ORKI-engedély, illetve a gyártási környezet tisztaságára vonatkozó igazolás. Az is megállapítható volt az ajánlatok összehasonlítása során, hogy az Interimport Kft. ajánlata a 2. pont "műszaki követelmények" című alfejezetében részletesen ismerteti a hálós, illetve a nem hálós csőkötszerre vonatkozó műszaki ismérveket, azt, hogy mit tud maga a termék, illetve kijelenti, hogy a csatolt minták megfelelnek az ajánlatban megajánlott termékeknek.
Ugyancsak megtalálható volt a Hartmann-Rico Kft. ajánlati anyagában a részletes műszaki ismertetés, az ajánlattevő ajánlatának 31. oldalán pedig kijelenti, hogy az átadott minták megfelelnek az ajánlatban megajánlott és a szerződéskötés esetén szállítandó terméknek. A Hartmann-Rico Kft. ajánlata 33. oldalán csatolja a TÜV CERT tanúsítványt, mely szerint a nem steril kötszerek gyártása és forgalmazása tevékenységi területen a cég minőségügyi rendszert vezetett be és alkalmaz, amely megfelel az EN ISO 9002:1994. szabvány követelményeinek.
A kérelmező ajánlata is tartalmaz termékismertetést termékleírás formájában – gyártói minőségtanúsítvány –, valamint azt a nyilatkozatot, mely szerint a gyártó, a Ramona Rt. kijelenti, hogy a rugalmas csőkötszer forgalomba hozatala során sem minőségi, sem mennyiségi reklamáció a termékkel kapcsolatban 1983 óta nem volt.
A központosított közbeszerzés körébe tartozó, országosan kiemelt egészségügyi termékek állami normatíváiról szóló 3/1998. (II. 25.) NM rendelet a csőkötszerekre, mint a központosított közbeszerzés körébe tartozó kiemelt termékre a használati célját tekintve többek között a következő meghatározást rögzíti: kötések körkörös rögzítésére szolgáló rugalmas, keresztirányban nyújtható, a kívánt hosszban méretre vágható csőszerű kötözőanyag. A Döntőbizottság a kérelmező által becsatolt mintákat összehasonlítva a nyertes ajánlattevők által becsatolt mintákkal, megállapította, hogy a csőkötszerekre vonatkozó általános leírás, illetve használati cél egyik ismérve – a rugalmasság – vonatkozásában a kérelmező mintája kevésbé rugalmas, mint a nyertesé. Vitathatatlan a Döntőbizottság álláspontja szerint, hogy a kérelmező által ajánlott csőkötszerek minden tekintetben megfelelhetnek a 2442243200 BTO-számmal jelzett kiemelt termékekre vonatkozó követelményeknek, illetőleg megfelel az ORKI minősítő határozatában foglaltaknak, azonban ez a megfelelőség még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ajánlatkérő számára is ugyanolyan szinten feleljen meg, mint a többi ajánlattevő által ajánlott csőkötszer, amelyek ugyancsak megfeleltek a BTO-követelménynek és rendelkeztek ORKI-engedéllyel.
A Döntőbizottság álláspontja szerint nincs különösebb jelentősége az ajánlatkérő döntését segítő bírálóbizottság által kibocsátott összefoglaló szakértői jelentésben található, és a kérelmezőre vonatkozó orvosszakmai értékelés tartalmának. Hiszen az abban foglaltak nem a termék alkalmasságát, felhasználóságát értékelik általában, hanem kizárólag a jelen közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő számára történő pillanatnyi minőségi értékítéletet jelentik.
Ezért a Döntőbizottság úgy ítélte meg, hogy bár a kérelmező által ajánlott csőkötszer megfelel a kiemelt termékekre vonatkozó követelményrendszernek, azonban a két nyertes által ajánlott termék egyes minőségi paraméterei még inkább megfeleltek az ajánlatkérői igénynek, így e szempont tekintetében a nyertesek ajánlatát helyesen ítélte jobbnak, mint a kérelmezőét.
A harmadik elbírálási szempont vonatkozásában mindenekelőtt meghatározó a bírálati szempont tartalma, mely szerint az adott termékből jelentősebb mennyiséget felhasználó intézményektől beszerzett referencianyilatkozatok (a vásárolt mennyiségek feltüntetésével), továbbá szükséges figyelemmel lenni a dokumentáció IV. fejezet 2.3. pontjában részletezett és a referencianyilatkozatokra vonatkozó meghatározásra. Ezek szerint a referencianyilatkozatok orvosszakmai részét az illető intézmény főigazgatójának, orvos-igazgatójának, vagy a legnagyobb felhasználó osztályvezető főorvosának kell aláírnia. Az előbbiekben meghatározottak vonatkozásában a kérelmező ajánlatában a Döntőbizottság egyetlen referencianyilatkozatot sem talált, ugyanakkor az Interimport Kft. ajánlatában 25 db referencianyilatkozat, a Hartmann-Rico Kft. ajánlatában 5 db referencianyilatkozat volt fellelhető. A két nyertes így óhatatlanul kedvezőbb képet, nagyobb fokú megbízhatóságot nyújtott magáról, mint kérelmező. Ennek értelmében nyertesek ajánlata jobbnak volt tekinthető. A további három elbírálási szempont vonatkozásában sem az ajánlatkérő, sem a Döntőbizottság nem talált különbséget a kérelmező, illetve a nyertesek ajánlata között, így azonos színvonalúnak lehetett tekinteni mind a három ajánlatot, amelyet egyébként maga a kérelmező sem vitatott.
Fentiekre tekintettel tehát a Döntőbizottság megállapította, hogy kérelmező csak az első szempontot tekintve tett kedvezőbb ajánlatot. A második és harmadik legfontosabb elbírálási szempont vonatkozásában jobb ajánlattal a nyertesek jelentkeztek, míg a negyedik, ötödik, hatodik elbírálási szempont szerint az ajánlatokat azonos színvonalúnak lehetett tekintetni. Előbbiekre figyelemmel – tehát mind a hat szempontra tekintettel – a nyertesek tettek összességében kedvezőbb ajánlatot.
Az ajánlatkérő a Kbt. 34. § (1) bekezdése szerint az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálta el, szem előtt tartva a Kbt. 56. § (1) bekezdését, mely szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálja el.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a Kbt. 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette.
Így tehát ezen törvényhelyek figyelembevételével megállapítható volt, hogy az ajánlatkérő döntése megfelelt a jogszabályoknak, azaz az összességében legelőnyösebb ajánlatot tett ajánlattevőket hirdette ki nyertesnek.
Mindezekre tekintettel tehát a Döntőbizottság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a kérelmező további jogorvoslati kérelmét a Kbt. 85. § (1) bekezdés a) pontja alapján mint alaptalant utasította el. Jogsértés megállapításra nem került, így az eljárás során felmerült költségeket a felek maguk viselik.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1998. május 7.
Dr. Deli Betty s. k. Dr. Eke Pekács Tibor s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.
közbeszerzési biztos
