KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (3672)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.91/9/1999
Tárgy: Univerzál-Bau Mély- és Magasépítő Kft. jogorvoslati kérelme Budapest XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság az Univerzál-Bau Mély- és Magasépítő Kft. (2030 Érd, Budai u. 7–11., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmének, melyet Budapest XX. Kerület Pesterzsébet Önkormányzat Képviselő-testületének (1201 Budapest, Kossuth tér 1., a továbbiakban: ajánlatkérő) Budapest XX. kerület szilárd burkolatú útjainak, földútjainak, járdáinak és tartozékainak, valamint a kerület kezelésében lévő csapadékvíz-elvezető rendszerek karbantartása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, részben helyt ad és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 51. § (1), 61. § (1)–(2) bekezdéseit, ezért ajánlatkérőt 2 000 000 Ft, azaz kettőmillió forint pénzbírsággal sújtja. Ezt meghaladóan a kérelmet elutasítja.
Kötelezi a Döntőbizottság az ajánlatkérőt, hogy a bírságot a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizesse be a Közbeszerzések Tanácsa MNB 10032000-01720361-00000000 számú számlájára.
A Döntőbizottság kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő a K. É. 8. számában 1999. február 24-én ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás lefolytatására az önkormányzat illetékességi területén 1999. április 1-jétől 2000. március 31-ig terjedő időszakra "Útkarbantartás 99" szolgáltatás tárgyú közbeszerzési eljárás megvalósítására.
Ajánlatkérő dokumentációt is az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott, melyben meghatározta azokat a technológiai munkálatokat (folyamatokat), melyre az ajánlatokat – egységnyi fajlagos ár, tételenkénti bontásban – be kellett nyújtani.
A dokumentáció tartalmazott még ajánlati nyilatkozatot és vállalkozási szerződéstervezetet.
A közbeszerzési eljárásban az ajánlattételi határidőig ajánlatot nyújtott be kérelmezőn kívül a Mélyközép Kft., Út-Ász Kft. és a Penta Kft.
Ajánlatkérő az ajánlatok értékelésére öttagú szakértői bizottságot hozott létre, mely állt a Városfejlesztési és Fenntartási Iroda vezetőjéből, az iroda munkatársából, 2 képviselő-testületi képviselőből és az önkormányzat jogi képviselőjéből.
A szakértői bizottság 1999. április 12-én – kérelmező képviselőjének távollétében, de a többi ajánlattevő jelenlétében – az ajánlatok értékelését követően felállított, majd ismertetett ún. "elfogadási sorrendet", melyet javaslatával ellátva az 1999. április 21-i képviselő-testületi ülésre felterjesztett.
Az önkormányzat képviselő-testülete a szakértői bizottság javaslatát elfogadva 132/1999. (IV. 21.) Ök. számú határozatával a Mélyközép Kft. ajánlatát fogadta el nyertesnek, míg a második helyezett az Út-Ász Kft. ajánlata lett.
Ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel a vállalkozási szerződést 1999. május 10-én megkötötte.
Ezt követően 1999. május 14-én keltezett levélben a nyertes és a második helyezett ajánlattevőt írásban értesítette döntéséről, a tértivevényes levelet a nyertes 1999. május 19-én vette át. Kérelmező írásbeli értesítésére 1999. május 27-én kelt levelében ténylegesen 1999. június 2-án került sor ajánlatkérő részéről.
Ajánlatkérő az eljárás eredményéről szóló tájékoztató megjelenését 1999. május 6-án kelt levélben kérte a Közbeszerzések Tanácsa Szerkesztőbizottságától.
Kérelmező 1999. május 20-án benyújtott jogorvoslati kérelmében sérelmezte, hogy ajánlatkérő írásbeli értesítést az ajánlatok bontásáról és a nyilvános eredményhirdetésről nem küldött. Nem volt abban a helyzetben, hogy megtudja azt, hogy a bírálati szempontok fontossági sorrendjéhez viszonyítva a nyertes tette-e összességében a legelőnyösebb ajánlatot a közbeszerzési eljárásban. E körben vitatta továbbá ajánlatkérő eljárást lezáró döntését. Előadta, hogy az ajánlati biztosíték visszautalása banki napján, 1999. május 17-én jutott arra a következtetésre, hogy ajánlatkérő valószínűleg eredményt hirdetett a közbeszerzési eljárásban. A tudomásszerzés időpontját ennek megfelelően 1999. május 17-ben jelölte meg. Kérte a Döntőbizottságtól a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését.
Ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte, mert álláspontja szerint jogsértést nem követett el a közbeszerzési eljárásban. Az ajánlatok bontását azért tartotta 1999. április 7-én, mert a képviselő-testületi munkaanyag szórendje szerint erre a napra datálódott az ajánlattételi határidő lejárta. Az ajánlatok bontásakor ismertette a nettó egységárakat. A bírálóbizottság által felállított ajánlatok sorrendjéről – kérelmezőn kívül – valamennyi ajánlattevő képviselője jelenlétével közvetlen tudomást szerzett, és ő ezt tekintette nyilvános eredményhirdetésnek. Elismerte, hogy a döntésről kérelmezőt nem azonnal értesítette, hanem csak az 1999. május 27-én kelt levelével. Álláspontja szerint összességében a legelőnyösebb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, mivel a referenciák és az ajánlati ár tekintetében jobb volt a nyertes ajánlattevő, mint kérelmező, a műszaki technikai felszereltséget azonos módon értékelte, míg azon műszaki szakembereknek, akik a teljesítésben részt vesznek, a megítélése a nyertes vonatkozásában jobb volt. Az alvállalkozók igénybevételét nem jelölték meg az ajánlattevők, így az utolsó szempont értékelésére az ajánlatoknál nem volt szükség.
A nyertes Mélyközép Kft. észrevételében előadta, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása ajánlatkérő részéről nem volt jogsértő és az eljárást lezáró döntésről 1999. május 14-i keltezésű levélben értesítést kapott.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló iratokból, a felek képviselőinek tárgyaláson elhangzott nyilatkozataiból megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem részben alapos.
Az ajánlatok bontásával összefüggésben a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlattételi határidő az ajánlati felhívás 6. a) pontja szerint 1999. április 6. (kedd) 10.00 óra volt, azaz "az ajánlati felhívás Közbeszerzési Értesítőben való megjelenése napját követő első naptól számított 41. nap 10.00 óra."
Az ajánlattételi határidő lejárta időpontjáig valamennyi ajánlattevő benyújtotta az ajánlatát, de az ajánlattevők képviselőivel az ajánlatkérő közölte, hogy a bontásra másnap, azaz 1999. április 7-én 10.00 órai időpontban került sor.
Kérelmező az 1999. április 7-én megtartott bontási eljáráson már nem vett részt, ahol ajánlatkérő ismertette a megjelent ajánlattevők képviselőivel a Kbt. 51. § (3) bekezdésében előírt adatokat, így többek között a megajánlott nettó egységárakat is.
A közbeszerzési eljárások fontos alapelvi rendelkezése a nyilvánosság. Ennek az alapelvnek a teljesülését a Kbt. számos rendelkezése hivatott biztosítani, ilyennek tekinthetők az ajánlatok nyilvános felbontásával, azok ismertetésével és az eljárást lezáró döntés nyilvános kihirdetésével kapcsolatos szabályok.
Ajánlatkérő azzal a magatartásával, hogy az ajánlatok bontását nem az ajánlati felhívásban megjelölt időpontban tartotta meg, megsértette a Kbt. 51. § (1) bekezdését, mely szerint "az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat az ajánlattételi határidő lejárta időpontjában kell felbontani."
A Döntőbizottság nem fogadta el ajánlatkérő azon védekezését, mely szerint a képviselő-testületi munkaanyag (önkormányzati rendelet) szórendjében eltérően határozta meg az ajánlatok bontásának időpontját és ebből adódott az 1 nappal későbbi bontási eljárás. Ezzel kapcsolatban a Döntőbizottság utal a Kbt. 29. § (6) bekezdésére, mely szerint a hirdetményben megjelölt határidők a K. É. megjelenését követő napon kezdődnek és hirdetmény alatt többek között az ajánlati felhívást is kell érteni a Kbt. 29. § (2) bekezdése értelmében.
A nyilvános eredményhirdetés elmaradásával kapcsolatban a Döntőbizottság az alábbiakat állapította meg.
Az ajánlati felhívás 15. pontja Egyéb információk utolsó francia bekezdése az ajánlatok elbírálásának időpontját és helyét az ajánlatok felbontásától számított 5. munkanap 10.00 órájában, a Polgármesteri Hivatal kistermében jelölte meg. Ez az időpont a hirdetmény szerinti ajánlattételi határidőre tekintettel 1999. április 11-e 10.00 óra (vasárnap), de a későbbi bontás időpontjához viszonyítottan 1999 . április 12-e 10.00 óra.
Ekkor kérelmezőn kívül valamennyi ajánlattevő jelen volt, azonban ajánlatkérő nem az eljárást lezáró döntését hirdette ki, hanem az értékelőbizottság által a döntéshozó számára készített, illetve javasolt sorrendet. Az előterjesztésről a képviselő-testület csak 1999. IV. 21-én döntött.
A képviselő-testületnek a közbeszerzési eljárásban hozott lezáró döntését a Kbt. 61. § (1) bekezdése szerint nyilvánosan nem hirdették ki, arról csak 1999. május 14-én kelt levélben kizárólag a nyertes Mélyközép Kft.-t és a második helyezett Út-Ász Kft.-t értesítették. Kérelmező csak 1999. június 2-án értesült ajánlatkérő eljárást lezáró döntéséről.
Ajánlatkérő azon magatartásával, hogy az eljárást lezáró döntését nem hirdette ki nyilvánosan, döntéséről haladéktalanul nem értesítette valamennyi ajánlattevőt, megsértette a Kbt. 61. § (1) és (2) bekezdését, mely szerint: "Az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására vonatkozó döntést nyilvánosan hirdeti ki. A kihirdetésre az ajánlattevőket, továbbá – a közbeszerzéshez központi költségvetési támogatásban részesülő ajánlatkérő esetén – a külön jogszabályban meghatározott szerveket, személyeket meg kell hívni. A kihirdetésen jelen nem lévő ajánlattevőket a döntésről haladéktalanul, írásban értesíteni kell."
A Döntőbizottság megvizsgálta a kérelmező és a nyertes ajánlatát az ajánlati felhívás 13. pontjában megjelölt bírálati szempontok fontossági sorrendjében, és a következőket állapította meg.
Az első bírálati szempont – referenciamunkák az előző 3 év munkái alapján – mind a kérelmező, mind a nyertes több referenciát jelölt meg. Jelentős referenciával rendelkeznek ajánlatkérő illetékességi területén belül is. Ajánlatkérő saját tapasztalatait, amelyek több esetben kedvezőtlenek voltak kérelmező vonatkozásában, a Döntőbizottság – tekintettel a kérelmező egyéb nagyszámú referenciájára – nem minősítette olyan súlyúnak, amely az ajánlatok egyenértékűségét e szempontnál megváltoztatta volna. A Döntőbizottság megítélése szerint az első bírálati szempontnál az ajánlatok azonos értékűnek tekinthetők.
A második bírálati szempont – az ajánlati ár – tekintetében a fajlagos egységárakat kellett figyelembe venni az értékelésnél. E szempontból az egyes munkanemekre megajánlott árai a nyertesnek 25-40%-kal kedvezőbbek, mint a kérelmezőé. Az ajánlati ár vonatkozásában a nyertes ajánlata tehát lényegesen kedvezőbb, mint a kérelmezőé.
A harmadik bírálati szempont – az ajánlattevő műszaki, technikai felszereltsége – tekintetében a Döntőbizottság mindkét ajánlatot azonos értékűnek ítélte meg.
Az ajánlatokban feltüntetett gépi eszközök alkalmasak a beszerzés tárgyával kapcsolatos technológiai munkálatok elvégzésére. A gépek típusa, állapota és évjárata között sincs olyan mérvű különbség, amely a szerződés teljesítésére való alkalmasságát befolyásolná az ajánlattevőknél. A negyedik bírálati szempontból – azoknak a műszaki szakembereknek, műszaki egységeknek az értékelése, akik részt vesznek a teljesítésben – kérelmező ajánlatát valamivel kedvezőbbnek tekintette a Döntőbizottság a nyertes ajánlatánál. A kérelmező által bemutatott személyek létszáma, végzettsége, tapasztalata összességében előnyösebb, mint amit a nyertes ajánlat e szempontból tartalmaz.
A Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő számára nagyobb garanciát jelenthet az irányító szakági mérnökök nagyobb száma – a helyettesítéseket és a munkálatok folyamatos jelenléttel történő irányítását figyelembe véve –, mint a nyertes által bemutatott 1 fő szakági mérnök és szakági technikus vezetése alatt álló technikai személyzet.
Az ötödik bírálati szempontból – azoknak az alvállalkozóknak, illetőleg a teljesítésbe egyébként részt vevő személyeknek az értékelése, akiket az ajánlattevő a közbeszerzés értékének 15%-át meghaladó mértékben igénybe kíván venni – értékelni az ajánlatokat nem kellett, mivel alvállalkozókat nem jelöltek meg az ajánlattevők. Ebből a szempontból tehát az ajánlatok azonos értékűek.
A Döntőbizottság összességében megállapította, hogy az ajánlatok az első, a harmadik és ötödik bírálati szempontból azonos értékűek, a második szempontból a nyertes ajánlata, míg a negyedik szempontból a kérelmező ajánlata kedvezőbb. Ha azonban figyelembe vesszük a szempontok sorrendiségét és a beszerzés tárgyához kapcsolódó szolgáltatás jellegét, a műszaki szakemberekből álló technikai személyzetből adódó különbség nem jelent olyan előnyt, amely a nyertes kedvező ajánlati árait ellensúlyozná.
Ajánlatkérő azon döntése, mely szerint a nyertes ajánlattevő tette az összességében legelőnyösebb ajánlatot, nem volt jogsértő.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), f) és g) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta ajánlatkérővel szemben.
A Döntőbizottság a bírság összegének megállapításakor figyelembe vette a beszerzés értékét és különösen azt a tényt, hogy ajánlatkérő az ajánlatok bontásakor, a nyilvános eredményhirdetés elmaradásával közvetve megsértette a Kbt. nyilvánossághoz fűződő alapelvét. Az ajánlattevőknek jogos érdekük fűződik ahhoz, hogy a pártatlan elbírálás követelményét figyelembe véve ajánlatkérő döntéséről írásban értesüljenek, illetve a döntéssel kapcsolatos eljárási cselekményeknél a verseny tisztaságát a nyilvánosság erejével ajánlatkérő biztosítsa. Kérelmező a felsorolt jelentős eljárási cselekményeknél önhibáján kívül nem vehetett részt, mert ajánlatkérő nem tette lehetővé az ajánlatok felbontásával és az értékeléssel kapcsolatos azon információk megismerését, melyeket a Kbt. biztosít számára. Erre való tekintettel a Döntőbizottság úgy ítélte meg, hogy a bírság összege arányban áll az elkövetett jogsértések súlyával.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárásban ideiglenes intézkedést nem hozott, mivel annak törvényi feltételei nem álltak fenn.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 1999. június 15.
Dr. Eke Pekács Tibor s. k. Kalmárné Diósy Ildikó s. k.
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Bujdosó Gézáné s. k.
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
